Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-23 / 53. szám

2004. Február 23., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL A közlés vágyától sújtva A „Macskajáték” a Harmadik Színházban Amikor a szerelmében csalódott, elhagyott, s öngyil­kosságra készülő Orbánné szerepében Vári Éva ha­nyatt fekszik a pamlagon, várván, hogy a bevett gyógy­szer kifejtse hatását, a földre csúszik a papucsos lába alá gondosan odakészített újságpapír. A színésznő felül, mintha töprengene, fölvegye-e, aztán leszáll az ágyról, ismét a helyére teszi a lapot, majd visszafek­szik. „Milyen jól oldotta meg”, mondta halkan mellet­tem valaki a február 10-i előadáson, „mintha ez is ben­ne lett volna a darabban”. Csakhogy tényleg benne van. Apróság, de fontos, mint minden kis történetda­rabka Örkénynél, és ezt Vincze János, az előadás ren­dezője, az író avatott ismerője jól tudja, s el is játszatja. A lekászálódás, a gyászosan ünnepélyes pillanatot el­lenpontozó hétköznapi cselekvés, egyszerre hitelesíti és ironizálja a helyzetet, s ez utóbbi azért is helyénva­ló, mert mi, nézők, ellentétben a hősnővel, tudjuk, hogy a lenyelt tabletták ártalmatlanok. Vári Éva és Szakács Eszter a Macskajátékban fotó: t. l A rendező és a színésznő itt megmutatkozó mű­gondja az egész előadásra jellemző. Vincze János né­mileg meghúzza ugyan a szöveget, elhagy egy férfi mellékszereplőt (Józsit, a vöt), egy másikat pedig „nő- iesít" (a Nárciszban ezúttal pincérkisasszony szolgálja fel a Hubertust), de ami igazán fontos, ahhoz ragaszko­dik. Ez a szöveghűség - az újságlapos jelenethez ha­sonló színpadi események megőrzésén túl - főként a dráma két meghatározó dramaturgiai jellemzőjének színpadi átültetésében mutatkozik meg: a játékmező fiktív szellemi tér, öt helyszín igen egyszerűen megol­dott egymás mellé szerkesztése, a történet kibontása pedig lendületes és folyamatszerű. Az előadás valóban megfelel a szerzői intenciónak: olyan, „mintha egyet­len mondat volna”. Vári Éva finom hangnemváltások­kal mozog a szcenikai térben, alkalmazkodva az adott jelenet hangulatához, miközben megőrzi szólamának egységes ívét. Ennek az ívnek dramaturgiai hullámta­raja a hangversenyepizód, pontosabban az a remek időkimetszés, ami a szöveg szerint a koncert helyén álli szinkron jelenetek pergésétől övezve. Ez egyben az egész előadás csúcspontja. Négyen vannak egyszerre jelen három különböző térben, s a színészek gondo­san kidolgozott összjátékkal jelzik a hősnő életében bekövetkező fordulatot. Tordai Teri Paulája esendő és álságos, kiszámítottan ravasz és diadalmaskodó, ám kicsinyes hazugságai jócskán megtépázzák asszonyi győzelmét. Ujlaky László tisztában van annak a vitrio- los gúnynak a torzító erejével, amivel az író szemléli hősét, de van bátorsága ezt kissé enyhíteni, azaz tud mértéktartó lenni. Töreky Zsuzsa kiváló Egérke: elgyö­tört és szánnivaló, de valami rejtett méltóságot is sugá­roz, ami alázatából fakad, és abból a szívós kitartásból táplálkozik, amellyel elviseli és cipeli szegény kis életé­nek mázsányi terhét. A Macskajáték legfőbb sajátosságának általában azt tartják, hogy a szerző a szerelmi háromszög dramatur­giai szituációját hatvanéves szereplőkkel játszatja el. Többnyire ebből vezetik le a dráma tragikomikus ter­mészetét. E vélekedést maga Örkény is inspirálta a mű elé írt egyik bevezetőjében, sőt, egy interjúban így nyi­latkozott: „...a halált semmibe venni... én ezt érzem az emberi lét leghősiesebb gesztusának... AMacskajáték is ezt mondja: még hatvanévesen, a halál küszöbén is képesek vagyunk egy nagy szenvedélyre. A darab hős­nője, Orbán Béláné, ezt a nagyszerű küzdelmet testesí­ti meg”. Ez kétségkívül igaz, és Vári Éva ebből a szem­pontból csakugyan olyan, amilyennek a szerző hősnő­jét elképzelte: „akiben megvan egy pletykás, hazudós, nagyszájú kofa közönségessége és egy görög tragika fensége, aki önként lép a halál elé”. Ez az értelmezés azonban, szerintem, túlságosan a témához és a cselek­ményhez tapad. Ha a pécsi előadás nem adna mást is, megmaradna a dráma korábbi bemutatóinak horizont­ján. Létezhet azonban ennek a darabnak egy másik, in­kább a formára, a szöveg nyelvi jellemzőire figyelő ol­vasata is, amely nem zárja ki az előbbi érvényességét, de attól lényegesen eltér. Abból indul ki, ami ennek a műnek legfőbb karaktervonása, hogy a dialógusok az eseményekhez képest utólagosak. Reflektálnak arra, ami már megtörtént, mégpedig oly módon teszik ezt, hogy valójában nem az események határozzák meg a róluk való beszédet, hanem inkább fordítva, az elbe­szélés, a kommentár uralja a történetet. Ezért szól a mához ez a dráma, s ebből származik a Harmadik Színház előadásának érvényessége, amely, úgy látom, az értelmezésnek efféle stratégiáját igyekszik követni. Orbánné nagy győzelméről beszélek. A csatát ugyan elvesztette Paulával szemben, ám a kudarcról való be­számolója a megszerzett önismeret szólamában telje­sedik ki, abban, hogy bevallja kettős életét, már-már el­temetett, de most újra feltámadó szerelmét, s mindez­zel le is számol. A Macskajáték a kommunikáció drá­mája. Nem véletlenül bővelkedik a különféle beszéd­formákban: dialógus és monológ, levél és telefonbe­szélgetés, üzenet és sürgöny váltakozik benne. E be­szédkapcsolatokban, a közlés vágyától sújtva, Orbánné rendre kudarcot vall. Viktor kihasználja, Pau­la becsapja, Ilus, a lánya, akit Stubendek Katalin kellő­en érzéketlenné formált, angol nyelvű leckeszövegek­kel válaszolgat neki, Bereczky Júlia Adelajdája pedig egy kőszobor fölényével utasítja el. Csakhogy Orbánné mindvégig a közönséghez is be­szél, s ezáltal - verbális vereségei ellenére - mégiscsak ő uralja a drámaszöveget, ami ironikus fölénnyel telíti szólamát. Vári Éva plasztikusan érzékelteti ezt. A sza­vak terhe adomány is. Megértjük, hogy miért is jön ha­za Giza, akit Szakács Eszter „tiszteletet parancsoló, ele­gáns jelenség”-gé formál, az alakot körüllengő hideg, szürke fények mögött a hiányt és szeretetvágyat is sej­tetve. Végül egyazon térben látjuk őket. Mögöttük, ki­nagyítva, az elveszett fénykép, amely, íme, mégis meg­van. Ők vannak rajta. A szép Szkalla-lányok. Nagy Imre MEGHÖKKENTŐ MESÉK címmel Bublik Róbert fotókiállítása látható a PTE-BTK Ifjúság úti aulájában február 27-ig. A sokak által vándorfotósként ismert művész úgy tűnik megérkezett, mert napokon belül egy újabb pécsi tárlata nyílik, mégpedig a terráriumbán. _________________________________fotó: tóth l. Ze nés utazás csodás tájakon Házi szólisták sikeres debütálását követően világhírű vendégmű­vészekkel koncerteznek a Pannon Filharmonikusok. Szerdán olasz hangversennyel indítja a társulat saját „tavaszi fesztivál­ját”, itáliai karmesterrel és az országhoz kötődő zeneművekkel. Eredetileg Rico Saccani meghívá­sát tervezték, a sors aztán úgy hoz­ta, hogy még nevesebb karnagy vezényli február 25-én a Pécsi Nemzeti Színházban a zenekart, Pier Giorgo Morandi, aki a világ va­lamennyi nagy együttesénél for­gatta már a karmesteri pálcát. Ha­mar Zsolt zeneigazgató úgy jelle­mezte munkásságát, hogy egyesíti az olaszok érzelemgazdagságát, temperamentumát, valamint a né­metek precizitását. Olasz karmes­terhez olasz zenei blokk dukál, s bár az első darab, Mendelssohn IV. szimfóniája úgy tűnik, hogy kilóg a sorból, a látszat csal, mert ezt a kompozíciót olasz szimfóniának is nevezik. Puccini beválogatását nem kell megmagyarázni, azt azonban ér­demes megjegyezni, hogy a nagy operaszerzőnek a most játszott Capriccio sinfonicóját még talán soha nem hallhattuk Pécsett. Az olasz est harmadik egységeként Respighitől Róma fenyőiben gyö­nyörködhetünk, a szerző szimfo­nikus költemény trilógiájából ezt tartják a legnépszerűbb darab­nak. Összességében igazi medi­terrán varázslatra készülhet a kö­zönség, belcantó stílusú estre, áradó dallamokkal, melodikus re­mekművekkel.- Életem egyik meghatározó él­ménye, hogy Kocsis Zoltán munkatársának hívott a Nemze­ti Filharmoniku­sok élére - fogal­maz Hamar Zsolt a zene­szerzővel, zon­Hamar Zsolt guiauiuvtao^ti, ......................................... karmesterrel va­ló viszonyáról. - A világ talán leg­nagyobb élő muzsikusa ő, nem csoda, hogy állandóan kapacitá­lom egy pécsi fellépésre. Ezúttal a komponista és a zongoraművész érkezik hozzánk, de előkészület­ben van, hogy karnagyként is ellá­togasson. Kocsis Zoltánról, mint zeneszerzőről tudni kell, hogy ko­rábban főként nagyzenekari mű­veket írt át zongorára, karmester­ként viszont fordult a kocka, zon­goraművek egész sorát alakította át szimfonikus együttesre. Egy ilyen átirata hangzik el március 17- én a pécsi Nemzetiben is, Debussy Images (Képek) művéből. Ugyan­akkor hosszú idő után a zongora- művész is találkozik a pécsi kö­zönséggel: napjaink legjobb Bar- tók-előadója természetesen Bartók zongoraversennyel érkezik, még­pedig a III.-kal. A márciusi szuperkoncerteknek ezzel még nincs vége, 25-én újabb meglepetésre készülhetnek a zene­kedvelők, Boldoczki Gábor trombi­taművész vendégszereplésére.- A legnagyobb impresszáriók vetekednek azért, hogy a magyar muzsikust megnyerjék, és ez nem meglepő, hiszen a Morris André- verseny győztese korábban együtt játszott a világhírű trombitással, aki maga is elismerte egyedüli mél­tó utódjaként Boldoczkit. A prog­ramban Petrovics Emü: Trombita­versenye hangzik majd el. A március 25-i koncert tartogat ezentúl is érdekességeket, így Sibélius: Finlandia című művét. Brahms-tól a IV. szimfónia hangzik el az est folyamán. A szer­zőt a zenetörténészek konzervatív­nak tartják, de Hamar Zsolt szerint Brahms ezzel a művével éppen en­nek ellenkezőjét bizonyltja. Ugyan­is a XX. század zenéjére gyakran mondják, hiányzik belőle a szim­metria. Ebben a kompozícióban is hihetetlenül sok az aszimmetrikus rész, ennek ellenére a mű nem „dől fel”, nagyon harmonikus hatású, mintha utat mutatna, hogyan kell a század zenei aszimmetriáját fo­gyaszthatóvá tenni. MÉSZÁROS B. ENDRE „A Zengő védelme nem pártpolitikai ügy” Nem néhány köbméter fát kell szembe állítani a honvédelmi érdekekkel - mondta egy kérdés kapcsán dr. Herbert Tamás, a Civilek a Zengőért mozgalom elnöke, aki online interjú kere­tében válaszolt olvasóink kérdéseire. A beszélgetés szerkesz­tett változatát az alábbiakban közöljük.- Miért nem tiltakoztak a lokátor ellen már korábban, miért kellett a fakivágásig várni? (Joker)- 2003 februárja óta szervez­zük a tiltakozásokat, de nem ta­láltunk meghallgatásra. Szinte va­lamennyi lehetséges fórumot megkerestünk, beleértve az Al­kotmánybíróságot, a Legfőbb Ügyészséget, az Állampolgári Jo­gok biztosát és az érintett minisz­tériumokat is, de egyikkel sem alakult ki érdemi párbeszéd.- Csatát nyertek, ám háborút nem. Hogyan tovább? Milyen ter­veket szőnek, ha a Honvédelmi Minisztérium nem áll el az építke­zéstől? (Feri23)- Céljaink részben megvalósul­tak azzal, hogy a Zengő-hegyi lo­kátor telepítése széles körű nyil­vánosságot kapott, és így mód nyílt arra, hogy a Honvédelmi Mi­nisztérium elképzelései a társada­lom más beállítottságú csoportjai­nak véleményével ütközzenek. A második kérdésre még nem áll módunkban válaszolni - remél­jük, nem is kerül rá sor.- Számítottak összetűzésre az őrző-védőkkel? (Mike Myers)- Minden eshetőségre számítot­tunk, így erre is. Bár elsősorban a rendőrség beavatkozásra gondol­tunk - később tudtuk meg, hogy a sajátos jogi helyzet miatt erre nem is kerülhetett volna sor. Ezt köve­tően azért feltételeztük, hogy vala­milyen más módon próbálják megoldani az illetékesek munkála­taik megkezdésének biztosítását.- Kapnak-e valamilyen anyagi jellegű támogatást is a Green- peace-től? (Blendi) Dr. Herbert Tamás a Dunántúli Napló szerkesztőségében FOTÓ:- Semmiféle bejegyzett civil szervezettől nem kapunk támoga­tást. A mozgalomban részt vevő emberek a költségeket saját maguk állják - éppen ezért számos olyan ötletünk és elképzelésünk nem va­lósulhatott meg, amely jelentős anyagi ráfordítást igényelt volna.- Mit tennének akkor, ha azok is kivonulnának a hegyre, akik nem ellenzik a radar elhelyezését, sőt, esetleg támogatják azt? Sze­rintem többen lenné­nek. (Xray)- Szívesen és öröm­mel fogadnánk őket és elbeszélgetnénk velük - de nem vagyok benne biztos, hogy ők lennének többen.- Számomra fonto­sabb a honvédelem, mint néhány köbméter fa! NA- TO-tagok lévén furcsa, hogy némelyek csak a vé­delmet várnák el, de a terheket nem kívánják vi­selni semmilyen módon! (Honpolgár)- Nem néhány köb­méter fát kell szembe ál­lítani a honvédelmi ér­löfflér p. dekkel, hanem a környe­zet- és természeti érté­kek elvesztését a légtérfigyelés biz­tosításának ügyével. Miután a lég­tér biztosítása a Zengő megóvása mellett is lehetséges, talán ez irány­ba kellene a lokátortelepítési folya­matot terelni. A terhek viselése ter­mészetesen egy szerződéses rend­szerben kötelességünk, azonban mindez akkor arányos, ha képesek vagyunk természeti értékeink felál­dozása nélkül ezt megtenni.- Azt a jogszabályt, amit Önök megtámadtak az ügyészség előtt, még az Orbán-kormány alatt hoz­ták. Erről miért nem beszélnek? (Telefonon érkezett)- Világossá szeretnénk tenni, hogy a Zengő védelme nem pártpo­litikai ügy. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a lokátortelepítés ter­vezése több kormányzati ciklus alatt történt, így valamennyi kor­mány, flletve párt több, ületve keve­sebb tevékenységével ahhoz hozzá­járult. Amikor többek között a 40/2002-es kormányrendelet alkot­mánybírósági felülvizsgálatát kér­tük, akkor ezzel az Orbán-kormány tevékenységét is véleményeztük. Aki ilyen módon a lokátortelepítés ellen tiltakozik, az valamennyi párt ebben végzett, esetleg helytelen te­vékenységét is bírálja. F.Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents