Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)

2004-02-21 / 51. szám

8. OLDAL POLITIKAI VITAFÓRUM 2004. Február 21., szombat \' ||| Csatlakozzunk! Jókor jött az írás - Volt, lesz kis­gazdapárt - az Új Dunántúli Naplóban január utolsó szom­batján. Idejekor, mert nem jól állnak a dolgok nálunk. Éppen ezért fontos, hogy legyenek olyanok, akik felelősen gondol­koznak, akik továbbviszik a kis­gazda szellemiséget, melyet na­gyon sok szenvedéssel, áldozat­tal vállaltak elődeink és mi is, öreg kisgazdák. Ennek a párt­nak dicsőséges múltja van. Erre kell egy megújult, de a hagyo­mányokhoz hű, új szellemű kis­gazdapártot felépíteni. Az 1945-ös októberi nagy si­kert hozó választási kampányá­nak két ma is érvényes kisgazda jelmondata volt: „Mi nem sie­tünk, de nem is késünk”, „Nem akkor erős és bátor valaki, ami­kor hangos...”. Akárki is fogal­mazta ezeket a gondolatokat, jól ismerte a kisgazda lelket. A vi­dék népe tudja, mindennek megvan a rendje és az ideje. Tudjuk, nem jól mennek a dol­gok az országban. Saját bőrün­kön érezzük a felelőtlen politi­zálás minden hibáját. Nem volt fontos a vidék népe több mint ötven évig senkinek sem, úgy tűnik, nem az ma sem. Most van itt az idő. Ezért kell a pártjáért dolgozni a kisgazdának. Járni kell a vidéket, és meg kell hall­gatnia az embereket. Okos gon­dolatokkal kell őket segíteni. Sok jó gondolatból lesz a jó párt­program, a jó programból a sike­res kisgazda jövő. Ebben - a sok munkában - hiszek, ezért csat­lakozom a megye egyik legöre­gebb kisgazdájaként a „Volt, lesz kisgazdapárt” cikk íróihoz. Sok sikert kívánok nekik. Beok György 1945-ös kisgazda, az FKgP Baranya megyei Szervezte örökös főtitkára Továbbá: Fiilöp Zsolt Pécs Szentes Balázs Mohács Brückner Tibor Pécsvárad PÁRTHÍREK MEGEMLÉKEZÉS a kommu­nizmus áldozatairól. A Fiatalok egy Jobb Nemzetért Baráti Kör február 24-én (kedden) 17 óra­kor megemlékezést tart a Kom­munizmus áldozatainak emlék­napja alkalmából a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumá­ban. Beszédet mond: Tillai Gá­bor történész és Simon István római katolikus lelkész. POZSGAY IMRE, a Károli Gás­pár Református Egyetem pro­fesszora tart előadást „A ma­gyarság esélyei a XXI. század­ban” címmel február 26-án, csütörtök délután 5 órakor a PTE Rákóczi úti aulájában. A rendezvény szervezője a Ma­gyar Páneurópa Unió Pécsi Szervezete. Legalább tizenkét uniós parlamenti helyre számít a Fidesz A héten Pécsett járt dr. Schmitt Pál, a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség alelnöke, a Szabad Európa lista ve­zetője, aki lapunk kérdésére leszögezte: pártja az uni­ós parlamenti 24 helyből legalább tizenkettőre, eset­leg többre is számít. Hiszen a választás a jelenlegi kor­mányzópártok számára amolyan félévi bizonyítvány­osztás lesz, s nem valószínű, hogy a választás napjáig ki tudnák javítani azt a sok elégtelent, amit eddig kap­tak. így a Fidesz nyugodtan készülődhet. A politikus egyébként háttérbeszélgetésre hívta a sajtó munkatársait, illetve bemutatta dr. Rákossy Ba­lázs pécsi ügyvédet, a Fidesz-lista 13. helyén lévő poli­tikust. Az összejövetelen részt vettek a párt pécsi po­tentátja is: dr. Páva Zsolt, a Baanya Megyei Közgyűlés európai integrációs tanácsnoka, De Blasio Antonio, a párt pécsi szervezetének elnöke és dr. Kovács Csaba, a megyei választány alelnöke. Schmitt Pál elmondta, hogy a választás belpolitikai megmérettetés lesz, s minden bizonnyal kihat majd a 2006-os országgyűlési választásokra is. A Fidesz a saját listáját Szabad Európa listának nevezte el, evvel utalva a múltra és a jövőre egyaránt. Ahogy a politikus fogal­mazott: Magyarország nem csatlakozik, hanem érte­lemszerűen újraegyesül avval az Európával, amelytől akarata ellenére egykor a nagyhatalmak elszakították. Úgy vélte, hogy olyan szakembereket kell jelölni az uniós parlamentí posztokra, akik maradéktalanul képviselik majd az ország érdekeit pártbeli hovatarto­zásuktól függetlenül. Sajnálta, hogy az MDF vezetői nem fogadták el a közös listaállítást - a Fidesz két befutó helyet ajánlott Dávid Ibolyá­nak ám megértik, hogy az MDF önállóan akar részt venni ezen a megmérettetésen, hiszen hosszú ideje erre nem volt módjuk. Mindenesetre a Fidesz az első tizenkét hely valamelyikén futtatja a keresztény- demokrácia egyik hazai képviselőjét, a Fidelitas két prominens személyiségét illetve ugyancsak átadtak egy posztot a Lungo Dromnak, így a lista nyolcadik he­lyén Járóka Lívia képviseli majd a romákat. Schmitt Pál kiemelte, hogy az unió óriási pers­pektívát nyújt a most csatlakozó és a már unióban lévő országok számára. Hiszen a világ legnagyobb „országa” lesz 450 millió polgárt tömörítve, többet mint az USA és Oroszország együttvéve. Ugyanak­kor a lehetőségek kihasználása nem lesz könnyű. A már nagyobb rutinnal rendelkező országok ugyan­is könnyen elhalászhatják az orrunk elől az uniós fejlesztési forrásokat. K.F. Ki fizeti a révészt? Újabb pénzkivonás fenyeget az egészségügyi szektorban? Egyre többen gondolják, hogy újabb állami tőkekivonás folyik az egészségügyi szektorból „reform”, „privatizálás” jelszóval. Ezt a gyanút először Csehák Judit lemondása erősítette meg a 2004-es év parlamenti költségvetési vitája előtt Nagyon fájdalmas, de érthető, ha a számítottnál nagyobb általános ela­dósodás konszolidálására az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) kiadásait korlátozni kell. A nagyobb baj, hogy ennek kommu­nikálása nem volt megfelelő sem az egészségügyi intézmények, sem a lakosság felé. Ez nem véletlen, hi­szen a 2004. január 1-jétől érvényes finanszírozási feltételek még most február közepén sem világosak. Az eddig publikus intézkedések úgy korlátozzák az OEP kiadásait, hogy az egészségügyi intézmények 2003. évi bruttó árbevételét 100%- nak tekintve, 2004 évre 98% finan­szírozását ajánlja fel. Az esetleges többletteljesítményt jelentős (60%- os!) degresszióval sújtja. Speciálisan érint az új helyzet az országban 4-5 kórházat, így a Sikló­si Kórház Kht.-t is, amely a korábbi csődhelyzetből konszolidációs programcsomaggal yan megmene­külőben. A 2003. év második felére feltöltött személyi állománnyal (az év elején még csak 2 orvosa volt az 50 ágyas, állandó sürgősségi felvé­telt adó belgyógyászati osztálynak, nyárra 6 fő) igen dinamikusan fej­lődve, már csak pár hónap választja el a konszolidációtól és az adósság- állomány letörlesztésétől. (Ez is ál­lami érdek!) De a fűnyírószerű megszorítások ezt lehetetlenné te­hetik. Kérdéses, hogy a konszolidá­ciós szerződésben előírt teljesít­ménynövelést hogyan fizetik ki és mikor. Úgy tűnik, 2004. január 1-jé­től kb. havi 5 millió Ft fedezetlen számla képződik Siklóson az új helyzet nyomán, és még nem tud­ni, „ki fizeti a révészt”, hogy túljus­sunk a kritikus hónapokon. Ezért merült fel a dolgozókban, hogy maguk mentsék a munkahe­lyüket, de ugyanúgy 50.000 ormán­sági ember egészségügyi ellátását, amíg a politikusok ésszerűbb dön­téseket hoznak. Míg a bizakodókat az informá­cióhiány ingatja meg, a pesszimis- tábbja már újra állást keres. így újra visszatérhet a csődhelyzetre vezető állapot, amikor szakképzett mun­kaerő hiányában kellett majdnem felszámolni az intézményt. Nincs, ki meghallgassa azt az ér­velést, hogy valójában a Siklósi Kór­ház Kht. többletteljesítménye amel­lett, hogy teljesíti szerződés előírta kötelességét, nem terheli az orszá­gos OEP-kasszát. Sőt, fordítva van, hiszen az ellátásért kényszerből Pécsre özönlő betegek tértek vissza és fognak még többen is jelentkezni saját kórházukban, megtakarítva 50-80 km-es utazás költségeit (az OEP-nekis!) és fáradságát. Nyüván- való, hogy ezt a szeletet ki kellene venni a degresszióból, mert nem termel tényleges többletkiadást or­szágos szinten, sőt megtakarít és egybeesik az eü. politikai célokkal is. A veszteség elsősorban politi­kai hitelvesztés, ha a kommuniká­ció nem javul. Rosszul jön ki, ha mindig „meglepi” valamivel a vá­lasztópolgárt. A végén már senki­nek sem hisznek. Kinek jó ez? A fő vesztesek a betegek per­sze, mint mindig. Ha az ellátásu­kat biztosító intézmények meg­inognak és munkájuk, a gyógyító megelőző tevékenység helyett sa­ját létükkel foglalkoznak vagy po­litizálnak, ez nem helyénvaló. Mégis rákényszerít a fenyegető helyzet, szólni kell! Megoldás: most már tényleg tudni kellene, hogy mennyi a hi­ány 2003. évhez képest. Ha való­ban nincs annyi forrás, nincs más út, mint a szolgáltatások szűkíté­se, be kell jelenteni, mert csak így lehet a pénzügyi egyensúlyt elér­ni. Ez igen súlyos politikai döntés lenne, de ha valóban komoly a helyzet, lépni kell, mert később még nagyobb a veszteség. Techni­kailag sem könnyű a feladat, mert csak azonnal ható megoldásokból lehet választani. Nincs idő és nincs pénz beruházásigényes mó­dokhoz, és nincs pénz még szá­mottevő elbocsátások gyors végre­hajtásához sem, ha valakinek ez jutna eszébe. Nem szabad tovább halogatni a probléma őszinte kommunikálását a lakosság felé. Nincs idő további vagdalkozások- ra sem, szakértők bevonásával gyors döntéseket kell hozni. Jobb lenne addig a kamarával is fegy­verszünetet kötni. Politikai hiba lenne a terheket, ebben az ügyben vétlen egészségügyi dolgozókra hárítani és bércsökkentési felaján­lásukat elfogadni. Dr. Deák Gábor Kovács Béla emlékére A patacsi lakosú Kovács Bélát 1947. november 25-én a Szövet­séges Ellenőrző Bizottság elnö­kének (Vorosilov) utasítására orosz katonák letartóztatták. Szovjetellenes kémkedéssel, el­lenkormány alakításával vádol­ták. Először az Andrássy út 60- ba vitték, onnan Ausztria szov­jet megszállási övezetébe, majd a Szovjetunióba. Közben tárgya­lás nélkül huszonöt évre ítélték. Kovács Béla 1908. április 20-án szü­letett kisparaszti családban. Négy polgárit és ipari iskolát végzett. Előbb szülei 6 holdját, majd felesé­ge 14 holdját művelte. Ezeket okos, hozzáértő gazdálkodással 25 hold­ra gyarapította. 1927-ben (19 évesen) már a kép­viselőtestület tagja. 1932-től helyet­tes községi bíró, de ekkor már az is­kolaszék és a legeltetési társulat el­nöke is. A falvakban nem volt szo­kás ilyen fiatalt a közélet ennyi fó­rumán vezetőnek választani. 1933-tól tagja a Független Kis­gazda Pártnak. Nagy Ferenc bizal­mi híve. 1936-tól a párt megyei fő­titkára. 1937-től a Megyei Törvény- hatósági Bizottság tagja. 1939-től országos főtitkárhelyettes. Ugyan­ebben az évben képviselő-jelölt a hegyháti járásban, ahol csekély szavazattal maradt alul a kormány­párt jelöltjével szemben. 1941-ben a Magyar Parasztszövetség főtitká­ra lett. Részt vett a függetlenségi és az ellenállási mozgalomban. Kapcso­lata volt a népi írókkal, az SZDP- vel, a Győrffy Kollégiummal. Ott volt a szárszói találkozón. Részese 1944-ben a vésztői földmunkás­kongresszus szervezésének. A német megszállás után haza­ment, de behívták katonának. Pécs szovjet megszállása után a Pécs Városi Intéző Bizottság tagja. 1944. december 21-től az Ideigle­nes Nemzetgyűlés tagja. 1944 de­cemberétől 1945. november 15-ig a Belügyminisztérium politikai ál­lamtitkára. A kisgazdapárt képvi­seletében tagságot vállal a Megyei Nemzeti Bizottságban, a Törvény- hatósági Bizottságban. A Földmű­velők és a Polgárok Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezetének el­nöke. 1945. augusztus 20-án a Kisgaz­da Párt főtitkárává és a Politikai Bi­zottság tagjává választották. 1945. november 4-től nemzetgyűlési kép­viselő. 1945. november 15-től a Földművelési Minisztérium vezető­je 1946. február 23-ig. Ekkor le­mond a miniszterségről és átveszi a párt központi apparátusának irá­nyítását. (Ezt nagyon is indokolta a párt vezető szerveinek döcögős, gyengén összehangolt együttmű­ködése.) 1946. március 13-tól a Kis Újság főszerkesztője is. Ekkor a Kisgazdapárt és a Ráko­si közötti feszültséget tovább fo­kozta Kovács Béla azon követelése, hogy a belügyminiszteri pozíció a kisgazdáknak jár. Itt utalni kell a Nagy Ferenc-Vorosüov találkozóra, amelyen letartóztatása is szóba ke­rült. A kommunista vezetés vádat emelt ellene, ezt Rajk László készí­tette elő. Kovács Bélát a mentelmi jog védte és a Mentelmi Bizottság nem mert határozatot hozni a ki­adatás ügyében, az ügyet az Or­szággyűlés plénuma elé utalta. Az Országgyűlés a kiadatást nagy többséggel elutasította. Végül is Ko­vács Bélát az orosz katonai hatóság tartóztatta le. Először az Andrássy út 60-ba vit­ték, onnan Ausztriába, a szovjet megszállási övezetbe, majd a Szov­jetunióba. 1955 őszén amnesztiá­val engedték haza. Az ÁVH Nyír­egyházán és Jászberényben még visszatartotta, csak 1956. április 2- án ért haza a családjához. A hónap végén felutazott Pestre, ahol az alakuló párt intéző bizottsá­gába választották. A következő na­pon már országos elnök. Nagy Im­re kormányában 1956. október 26- től 31-ig földművelésügyi minisz­ter, november 2-től 4-ig állammi­niszter. November 4-e után többször meglátogatta Kádár János és hívta a kormányba. Ezt Kovács Béla visz- szautasította. Kádárék azért látták fontosnak Kovács Béla nevének szerepeltetését, mert a levert forra­dalom után is sok helyen volt sztrájk, és rengeteg helyen olvasha­tó a MŰK felírás: Márciusban Újra Kezdjük. Kovács Béla 51 éves korában halt meg, egészségét tönkretették a szovjet fogságban. Kovács Béla megérdemli, hogy számon tartsa a nemzeti emléke zet: élete kockáztatásával védte a nemzeti érdeket. A Recski Szövetség február 25- én 15 órakor a pécsi központi teme tő kápolnája előtt rövid megemlé­kezést tart és megkoszorúzzák Ko­vács Béla sírját. Új elnök a mohácsi MDF élén Nemrégiben tisztújítás történt a mohácsi MDF-szervezeten belül mohácsi MDF-szervezetben, ahol a létrejött az Agrárkollégium, hogy tagság egyhangúlag dr. Habjánecz elősegítsék az európai uniós csatla- Tibort, az MDF Országos Választ- kozással kapcsolatos hiteles tájé- mányának alelnökét választotta koztatást. Dr. Habjánecz Tibor, az meg új elnöknek, alelnöknek pedig MDF új mohácsi elnöke minden pá- Kovács Győzőt. A szervezethez az ros héten szerdán délelőtt 10 órától elmúlt időszakban sok fiatal csatla- fogadóórát tart a Független Kisgaz- kozott, akik az Ifjúsági Demokrata dapárt Radnóti lakótelep 3. szám Fórumban is tagságot vállalnak. A alatti irodájában. ___________■ BA YER ZSOLT, a Magyar Nemzet főmunkatársa, publicis­ta-újságíró lesz Kékkői Zoltán országgyűlési képviselő vendége februr 24-én 18 órától Kémesen, a művelődési ház nagytermé­ben. Téma: az ország az uniós csatlakozás küszöbén. (a) A FIDESZ Magyar Polgári Szö­vetség Falusi Tagozata Baranya Megyei Területi Szervezetének alakuló ülése február 27-én, pénteken 17 órakor lesz a Kato­likus Karitász épületének nagy­termében (Pécs, Janus Panno­nius u. 4.). A JOBBIK Magyarországért Mozgalom Baranya Megyei Szervezetének bemutatkozó előadására kerül sor Komlón, a Zrínyi Ifjúsági Klubban ma, feb­ruár 21-én 16 órakor. Téma: EU- parlamenti választás. „Nem ró­lunk szól! Mi itthon mara­dunk! ". Vendégeik: Kovács Dá­vid, a Jobbik elnöke, Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke. ■ Gazdák az utakon A volt KGST-országok közül az NDK-ban és nálunk volt jól működő szövetkezeti szektor. Ott nem nyúl­tak hozzá, nálunk szétverték. Ott felsőfokú végzettséggel rendelke­zők irányítják a gazdálkodást, ná­lunk az ún. családgazdák zöme idő­sebb korú, legtöbbjüknek semmi­lyen mezőgazdasági végzettsége nincs. A felsőfokú végzettségű ag­rárszakemberek 82%-a elhagyta az ágazatot, több mint a fele az Orbán- Torgyán-kormány idején. Lefejezett ágazattal megyünk az EU-ba. A fal­vakban a szövetkezetek integrálták a termelést, a legnagyobb munka­adók voltak. Tény, hogy - elsősor­ban túlfoglalkoztatottság miatt - so­kat támogatni kellett. De mennyibe kerül ma a falusi munkanélküliség? Demokratikus közegben a szövet­kezetek is másként működtek vol­na, a tagok kontrollja, a szabad be- és kilépés garantálása válságnélküli átmenetet biztosított volna. A rossz és átgondolatlan kárpót­lási törvény eredményeként a ter­mőföldek 72%-a mezőgazdasághoz nem kötődők tulajdonába került. Ennek következménye, a mezőgaz­daságból élők évente 55-60 milliárd forint bérleti díjat fizetnek ki, s eb­ből egy fillért nem forgatnak vissza az ágazatba. Ez ekkora tőkekivo­násnak felel meg évente. Úgy is fo­galmazhatunk: a kárpótlás legna­gyobb terhét a gazdálkodók vállára rakták. Ezt is azok a szűklátókörű jobboldali politikusok tették, akik a mezőgazdaság legnagyobb védel­mezőinek hiszik magukat. Ők a magyar termőföld védelmezői? Tes­sék mondani, ki adja el előbb a földjét, aki abból él, vagy aki csak úgy, kárpótlásként megkapta? Hiteles-e az a magyar földért ag­gódó jobboldali politikus, aki - ami­kor a Fidesz akart 12 állami gazda­ságot eladni - homlokegyenest el­lenkezően érvelt, mint ma? Jogállamazelvettjavakutánkárpó- leghangosabb követelődzőknek némi tol, de a mezőgazdasághoz nem kötő- pénzzel befogták a száját, harsányan dőket nem földdel kellett volna. Most szónokoltak nem létező sikerekről. A az összes termőföld az abból élők bir- koncepció nélküli, mindenkinek keve- tokában lehetne egészen más gazda- set, senkinek sem eleget agrártámoga- sági kondíciókat adva a gazdáknak. Mi történik most? A nagyobb föld­alapú eu-s támogatások ismeretében, most a gazdák egymásra licitálva gondoskodnak róla, hogy az általuk fizetett bérleti díjak egyre nagyobbak legyenek, a tőkekivonás az évi 100 milliárdot meghaladja Máshol egy­másra licitálva verik magukat adóssá­gokba földvásárlás ürügyén. Garan­tált, hogy fejlesztésekre még az eset­leges támogatás melletti önrészre se még valószínűbb: politika megfonto- marad elég pénzük. Az életszínvona- lások miatt ilyen-olyan okkal terülni luk némi javulásáról ne is beszéljünk, akarták a. gazdákkal való konfliktuso- Szervezhetik már most az őszi útlezá- kát. rásokat. Az ember csak fogja a fejét: a Le kell számolni azzal az illúzióval, gazdavezéreknek a képességét meg- hogy a hagyományos, háztáji jellegű haladja ennek felismer&e? és technológiájú gazdálkodás életké­Torgyánnak, s most Orbánnak a pes lesz! A gazdáknak szövetkezniük, kisparaszti ábrándokkal kecsegtető, összefogniuk kell! S ennek számtalan nacionalista mázzal bevont populista módja van. Érdekképviselőiknek és demagóg politizálása hamis illúzió- olyan törvényeket kellene szorgal- kat tartott fenn a gazdák körében. A mázniuk, amelyek ezt jogilag és anya­tási rendszer semmit nem oldhatott meg. A zsák meg feneketlen. Az MSZP saj­nos ezt a dilettáns támogatási rend­szert tovább vitte. Azt hitték egysze­rűen csak több pénz kérdése az egész. Vagy ami gilag is támogatnák. Szorgalmazniuk kellene a parlagon hagyás erőteljes büntetését! Ez kedvezőbb alkuhely­zetbe hozná őket a földtulajdonosok­kal való bérieti és adásvételi ügyleteik­ben. Hét évük van még, hogy a külföl­diek konkurenciája nélkül kialakíthas­sák birtokaikat. Ezt ki kell használni! A támogatások milliárdjainak szét- csurgatása helyett feldolgozóüzemek­nek gazdaközösségek általi megvásár­lását kellett volna támogatni. Az elcsor­gatott tízmilliárdokon hány MiZó-t, Paimalatot, húsüzemet, kihasználat­lan konzervüzemet vásárolhattak vol­na vissza? A demonstrációkkal, tünte­tésekkel kiharcolt évenkénti ártámo­gatások konzerválják az elavult tech­nológiákat, nem ösztönöznek fejlesz­tésre, az erre adott pénz szociális se­gély, nem agrártámogatás. A gazdák földszeretete, szorgalma tiszteletreméltó, talán a legtöbbet ők dolgoznak ebben az országban. De ezt rendkívül rossz hatékonysággal te­szik, s nem ismerik fel a kitörési lehe­tőségeiket. Dr. Sülő László, Boksa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents