Új Dunántúli Napló, 2004. február (15. évfolyam, 31-59. szám)
2004-02-02 / 32. szám
2004. Február 2., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL KEFÓ JELEI. Kassai Kefó Árpád képzőművész különleges alkotásaiból nyílt kiállítás szombat este a pécsi Parti Galériában. fotó:tóth l. Egy „mindenevő” szociológus Szociokalandozások címen jelent meg Nagy J. Endre, a PTE Szociológiai Tanszék vezetőjének válogatott tanulmánykötete. Mint a professzor mondja: egy dologban nem tartotta magát az egyik mesterének vallott tudós, Max Weber tételéhez, és pályája során nem korlátozta magát egyetlen szakterületre. Ennek dokumentuma maga a kötet. Nagy J. Endre jogot végzett, első munkahelye 1970- től a Jogtudományi Intézet volt, innen „igazolt át” az ELTE Szociológiai Intézetébe, hogy aztán 1986- tól a pécsi egyetemre tegye át a székhelyét.- A Szociokalandozások, mint a címében is benne foglaltatik, igyekszik sokféle témával foglalkozni, mint tettem én is. Nagyon tisztelem Max Weber munkásságát, azonban azzal a tételével nem tudtam egyetérteni, hogy a modern embernek egyetlen szakterületre kell korlátoznia magát, különben mindenben dilettáns lesz. Engem mindig sok dolog érdekelt, ezért írtam - hogy a könyv néhány, számomra igazán jelentős tanulmányát kiemeljem - a monarchia tisztviselőiről ugyanúgy, mint a falukutatásról vagy az első három demokratikus választásról.- Melyek azok a tételek, amelyek különlegessé teszik ezt a tanulmánykötetet?- Azt hiszem, elég fontos megállapítás a szociostruktúrát, azaz a társadalom rétegződését illetően, hogy felfigyeltem rá: Magyarországon nem tudtak elszakadni a rendiességtől. Amit évszázadokon át a nemesség jelentett, azt a szerepet vette át a párt, és továbbra is pozitívan vagy negatívan privilegizált rendekből állt a társadalom. Később persze létrejött a vörösbárók, a feketebárók és a zöldbárók világa, akik a helyi notabilitással együtt gyakorolták a hatalmat. Ez annak idején, a ’80-as évek végén különleges megállapításnak számított, mert amúgy csak külsődleges jegyek alapján figyelték a társadalmi rétegeket. <- De ugyanilyen érdekes, hogy rálelt az 1930-as évektől eredeztetett népi-urbánus vita előképére is, ugye?- Durván leegyszerűsítve úgy szokták aposztrofálni ezt a problémát, mint a keresztény és a zsidó származású értelmiség ellentétét. Amire ráleltem az az, hogy ez a fajta ellentét, nevezetesen, hogy miként és mennyiben kell felzárkóznunk Európához, a „művelt •Nyugathoz”, már a reformkorban is létezett, jóval azelőtt, hogy a magyar zsidóság aktív szerepet játszott a szellemi életben. Az Eötvös József vezette centralisták, a „nyugatosok” azon voltak, hogy el kell söpörni a régi, poros vármegyerendszert, s szemben velük nem más állt, mint Kossuth Lajos, aki a vármegyerendszer mint ősi magyar hozomány mellett kardoskodott. Ami a legérdekesebb, hogy 1848-ban mindkét párt egy kormányban egyesült.- Hadd kérdezzem még a falukutatásról, amit szintén az 1930-as, 1940-es évekhez kötünk. De vannak új hajtásai is.- Márkus István, aki Erdei Ferenc tanítványa volt, a Népművelési Intézet égisze alatt 1982-ben kezdett el falukutató táborokat szervezni, amiken én is részt vettem. Tőle tanultuk meg, hogy miképp kell az ilyesmit előkészíteni politikailag, pénzügyileg és tudományosan egyaránt. Egészen 1989-ig nyaranta 15-16 magyar falut kutattam végig különböző szempontból. A könyvben az egyik legjellemzőbb eset, Kővágóörs leválása Révfülöpről szerepel, hogy úgy mondjam, drámai módon megírva. Egyébként a falukutatást ma is roppant fontosnak tartom, itt az egyetemen is minden szociológiahallgató számára kötelező egy hét - ebből tanulhatnak tán a legtöbbet! MÉHES KÁROLY Kalandra, Aradra! A pécsi Szivárvány Gyermekház és az aradi Gyermekek Palotája közösen hirdeti meg a Partnervárosunk, Arad című vetélkedősorozatot. A játékba 5 fős csapatok jelentkezését várják - és nem csak Pécsről! Vajon tudják-e a pécsi iskolások, hogy lakhelyük testvérvárosa Arad? Es azt, hogy ebben a városban született Tóth Árpád, vagy hogy ott töltötte inaséveit Munkácsy Mihály? Nos, ha hasonló érdekes információkat szeretne bárki megtudni Aradról, és szeret játszani, akkor itt az alkalom. Ötfős csapatok jelentkezését várják (nem csak Pécsről!), antikét 4 diák (10-14 évesek) és 1 felnőtt (tanár vagy szülő) alkotnak. A játék menete a következő: a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának adásában összesen négy alkalommal elhangzik Arad város történelmét, kultúráját és nevezetességeit ismertető szöveg. Párhuzamosan a rádió adásával a Dunántúli Naplóban megjelenő kérdések (14. forduló) megválaszolásával vehetnek részt a játékban a csapatok. Az első kérdéssor február 5-én jelenik meg, a rádiós ismertetést február 10-én 17- 18 között hallhatják majd. A válaszokat fordulónként kell beküldeni. A legtöbb pontot összegyűjtő csapat bekerül az áprilisi 28-i pécsi elődöntőbe, amelyen eldől, melyik az a hat legjobb csapat, amelyik eljut májusban Aradra. Tehát - a játék szlogenjével szólva - Kalandra fül! M. K. Rose hazatérése POSZT-siker heteken át a Harmadik Színházban Vári Éva hol egy szólóesttel - Piai - érkezik vissza Pécsre, hol egy itt készülő színdarab kedvéért jön le Budapestről - Macskajáték. Most pedig a fővárosban befutott, de Pécsett a legutóbbi színházfesztiválon is nagy sikert aratott előadással, a Rose-val tér haza, és februárban hét alkalommal adja elő a Harmadik Színházban. A színművésznő úgy istenigazából ezzel a monodrámával lett elismert Budapesten, ennek az alakításának köszönheti, hogy tavaly az év színésznőjének választotta a közönség internetes szavazáson. A Rose hihetetlenül nehéz mű, közel két órán át egyedül kell a színésznőnek fenntartania a hallgatóság érdeklődését. Hogy Vári Éva jól oldja meg ezt a feladatot, arra nem csak a POSZT-ra válogatás a mérce, hanem az is, hogy az előadás az ötvenedik bemutatóhoz közeledik, és a jubileumot várhatóan éppen Pécsett ünnepelhetjük, mivel Martin Sherman amerikai író művét a ma este 19 órai kezdést követően februárban még hatszor adják a Harmadik Színházban. Ha Pécsett játszom, az számomra mindig különleges öröm és feszültség, mondja a művésznő, aki továbbra is itt él a városban, ha nincs éppen fővárosi fellépése. Mert a Budapesti Kamara- színház erőteljesen foglalkoztatja, ebben az évadban három darabban - Anto- nioni-Kiss Csaba: A szakítás, Orton: Amit a lakáj látott, és a Piaf-est - szerepel. Márciusban pedig újabb bemutató következik, Mariska Anuil: Co- lombe című műve, így a Rose pécsi előadásaira tavasszal már kevesebb idő jut. A Rose sajátos hangulatú és felfogású dráma. Az alaphelyzet szerint sűvét (zsidó szokás, amelyen a halottakra emlékeznek) tart egy nyolcvanesztendős zsidó hölgy, amelyen a közönség alkotja a vendégeket. Ilyenkor ugyanis egy héten át kibejárnak a háznál az ismerősök, beszélgetve az elhunytról, és a múltról. Rose monológja is a múltat idézi, a zsidóság történetét vázolja a XX. században egy Ukrajnából származó gazdag amerikai nő visszaemlékezése nyomán, de egyáltalán nem a holocaust jelenti a vezérfonalat, sokkal inkább a kacagtató mozzanatok. Martin Sherman, az író eljött a magyar bemutatóra, és csak egyetlen észrevétele volt, még hangsúlyosabb legyen a darab vidámsága. A színjátéknak a nézők aktív részesei lehetnek, kérdezhetnek, bekapcsolódhatnak a történetbe, bár a színésznő szerint szemérmes a magyar publikum, inkább kivárja a fejleményeket. Az előadás emellett a rendezésnek köszönheti a sikerét, hiszen lián Eldad igen közelről érzékelte a korszak történéseit, szabadkai magyar származású zsidóként maga is átélte a holocaust borzalmait - benyomásainak hangot is adott a világhírű Exodus című filmben, ahol a munkálatoknál rendezőasszisztensként tevékenykedett. Ez a monodráma igen jó adaptálásban maga a XX. század, annak egyedi örömeivel és bánatával. MÉSZÁROS B. E. Vári Éva fotós t. l. Macska(-egér)játék a színházakban Alulfinanszírozott színházakról, újabb elvonásokról, elmaradt előadásokról, végveszélyről beszél a szakma és a közönség. A pénzügyi gondokat Pécsett belső viszályok is fokozzák, a Harmadik Színház vezetője úgy véli, mostohagyerekként kezeli őket az önkormányzat, miközben a Nemzetivel is sokat romlott a kapcsolatuk. A Pécsi Harmadik Színházban a sztárszereposztású Macskajáték állt le két előadás után, és szárnyra kelt az is, hogy bizonyára a pesti művésznőnek, Tor- dai Terinek derogál Pécsre járni, vagy netán elfogyott a pénze a teátrumnak. A sustorgásnak alapot adott az is, hogy most járt le a színházat működtető kht. három esztendőre szóló szerződése. Ráadásul az egyik szakmai folyóiratban a teátrum vezetője arról beszélt, hogy hátrányosan megkülönböztetett Pécsett a Harmadik, az önkormányzat csak tes- sék-lássék támogatja, de visszaüt az is, hogy a Nemzetivel is megromlott az utóbbi években a viszonyuk.- Szó sincs arról, hogy mesz- sze lenne Budapesttől Pécs, Tor- dai Teri ugyanolyan örömmel jön le, mint a próbák kezdetén, és sem ennek, sem az anyagiaknak nincs közük az elmaradt előadásokhoz. Az történt, hogy a Macskajáték egyik szereplője, Töreky Zsuzsa megbetegedett az év végén, és meg kellett operálni - ad választ a műsorszünetre Vincze János, a Harmadik Színház igazgatója. - Ugyanakkor az előadásokra több helyről érkeznek a színészek, alapvető gond a játéknapok egyeztetése, havi négy előadásnál többet nem tudunk tartani. A vihart kavaró nyilatkozatát illetően a szakember ugyanakkor kiemelte, a szakmai folyóirat szerepe éppen az, hogy a hazai színházi élet aktuális kérdéseit megvitassa, az adott cikk pedig a teátrumok finanszírozásával foglalkozó sorozatban jelent meg, 'ezért tért ki részletesebben a Harmadik pénzügyi gondjaira, és kapcsolati ügyeire.- Korábban sokkal több közös produkciónk volt a Pécsi Nemzeti Színházzal, magam is több darabot rendeztem ott, de évek óta nem kapok ilyen felkérést - fejti ki aggályait a két játszóhely viszonyáról az igazgató. Másrészt a Nemzeti művészei állandó szereplői a nálunk születő előadásoknak, de a vezetőik soha meg nem nézik a végeredményt. Kivétel ez alól az utóbbi két hónap, ami némi reményt jelent az állapotok normalizálódására. Vincze János arról is beszámolt, hogy kht.-jük három esztendős sikertörténetet tud maga mögött, bármilyen kevés támogatást kaptak is ebben az időszakban. Bár közben belső gazdasági revíziót és a közhasznúságot ellenőrző ügyészségi vizsgálatot tartottak a társaságnál, mindent rendben találtak. Pénzügyi vonalon mindemellett nem rózsás a helyzet. Tavaly a város- vezetés haszonkölcsönbe adta az épületet a kht.-nak, annak összes fenntartási, helyrehozatali költségével együtt, ugyanakkor kevesebb pénzt folyósítottak számukra, mind ami az állami támogatás, valamint az önkormányzattal kötött szerződés szerint járt volna. Utólag az ön- kormányzat tartalékkeretből javította ki a hibát. Most csak reménykedni tud a kht., hogy ez az alapállás nem ismétlődik meg. Ennek a hatása ugyanis beláthatatlan következményekkel jár, mert az önkormányzati segítség arányában kapja a színház a központi művészeti támogatást is. Az pedig tény, hogy míg a Harmadik 39 millióból gazdálkodott a múlt évben, addig a Pécsi Nemzeti 15-ször több pénzből, 619 millióból. Ha a támogatás csökken, akkor alapjaiban reng az építmény. A támogatási összeg ugyanis csak a kht. 11 alkalmazottjának bérére és a rezsiköltségekre elég, a darabok pályázati pénzekből, szponzori segítségből születnek meg, míg a fellépők díjazását a jegybevételek biztosítják.- Jogosak Vincze János félelmei - mondja Meixner András, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke. - A tavalyi tévedést korrigáltuk, az idei költségvetést pedig igyekeztünk az igényeknek megfelelően ösz- szeállítani. Azt azonban tudni kell, hogy ez egy igen feszes költségvetés, senki sem kapta meg, amit kért, így például a Harmadik Színháznak 40 helyett 36,4 milliót szánunk. Jó hír viszont, hogy az intézményfelújítási programunkban szerepel az uránvárosi épületük rekonstrukciója. Minden színháznak más a finanszírozása, nem lehet közülük kettőt reálisan összehasonlítani. Ami összevethető, hogy a pröduktumokhoz, a társulatok fenntartásához minden tényezőt figyelembe véve fajlagosan mennyi központi támogatás jut egy-egy teátrumra - vélekedik Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. - Ez a tétel pedig az olyan befogadó színházaknál, mint a Harmadik, lényegesen magasabb, mint a társulatot fenntartó kőszínházaknál. Ami a kapcsolatunkat illeti, immár 12 éves működésem során soha nem fordult elő, hogy bárkit megakadályoztam volna, ha a Harmadikba hívták dolgozni. Más kérdés, hogy írásban mindig ki kell kérni a nálunk szerződésben lévőket, de ez a rendszer az egész országra érvényes. Azt elismerem, hogy nem járok nézőként a Harmadik Színházba, de más teátrumba sem sűrűn, mert havonta húsz fellépésem van, rendezek is, és igazgatok másfél színházat. Másrészt valóban nem játszom ott, igaz, hogy nem is hívtak még semmilyen szerepre. Megjegyzem, Vincze János sem tette még be a lábát a pécsi Nemzetibe, pedig az irányításom alatt több mint száznegyven bemutató volt! MÉSZÁROS B. ENDRE
