Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-21 / 20. szám

I 2004. Január 21., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Szövetség a múzeumokéit A szakma „végvárai” hiteles finanszírozást kémek Ma mutatkozik be egy főváro­si sajtótájékoztató keretében a közelmúltban alakult Me­gyei Múzeumok Szövetsége. Az egyesületi formában mű­ködő szervezet nem titkolt célja, hogy elősegítse a szak­ma hiteles finanszírozási rendszerének kialakulását. A megyei múzeumok a szakma végvárai. Nem mintha az itt folyó munka színvonala bármiféle kí­vánnivalót hagyna maga után, hi­szen mindenütt adott sztenderd alapján dolgoznak. Hanem, mert máig nem jött létre az a finan­szírozási rend­szer, amely a valós feladataik alapján juttatná pénzhez az in­tézményeket. Huszár Zoltán Baranya me­gyei múzeum­igazgató, úgy is, mint a közel­múltban alakult és ma a főváros­ban bemutatkozó Megyei Múzeu­mok Szövetsége elnökségi tagja ebben - a szakmai finanszírozási normatíva hiányában - látja a fő problémát. A szövetség legfőbb célja, hogy valamiképpen előmoz­néprajz, az új- és legújabb kori tör­téneti muzeológia és a művészet- történet - föltalálható. Huszonegy pécsi és harminckét egyéb, több mint 10 ezer négyzetméter alapte­rületű megyei kiállítás, megközelí­tőleg 800 ezer nyilvántartott mű­tárgy gondozása hárul rájuk, és övék a helyi önkormányzatok által fenntartott tájházak szakmai fel­ügyelete is. Mindez úgy, hogy - lásd a mellékelt grafikont! - az ál­lami támogatás még az inflációval sem tart lépést, ezt pedig csak a sa­ját bevételek nem tervezhető nö­velése ellensúlyozza. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága az éves költségve­tésének körülbelül 55 százalékát kapja a megyei önkormányzat­tól, úgy, hogy tavaly például két alkalommal is csökkentették az előirányzatokat. Ráadásul az ál­lami finanszírozás alapja, hogy az nem a gyűjtemény nagyságá­tól, hanem a helyben befizetett személyi jövedelemadótól függ - és a megye, ugyebár, nem tarto­zik a prosperáló térségek közé. Ezzel szemben a fővárosi - or­szágos -, ráadásul jobbára csak egy-egy ágra szakosodott múze­umok költségvetésének mini­mum 70 százaléka származik központi pénzből. A BARANYA MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA BEVÉTELEI (ezer forintban) Forrás: Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága dítsa egy valóban működőképes és hiteles rendszer kialakulását. Baranyát nézve minden adott­ság és fogyatékosság együtt van, mondja Huszár Zoltán. Hiszen a megyében valamennyi szakág - a természettudomány, a régészet, a A szövetség létjogosultságát az is mutatja, mondja Huszár Zoltán, hogy a szaktárca már most, a tavaszelőn megjelenő pá­lyázati kiírásaiban figyelembe vette a javaslataikat. BALOGH Z. ÉPÍTÉSZHALLGATÓ FOTÓTÁRLATA. Szentendrei Antal a Pécsi Tudományegyetem végzős hallgatója. Alig három éve kezdett el fényképezni, s már túl is van a második fotókiállításának megnyitóján. Különös hangu­latú, monokróm képei most Kapolcs után Pécsett, a Café Zaccban láthatók február közepéig. _______fotó! t. l. Hír ek A MAGYAR Kultúra Napja alkal­mából Magyar Bálint oktatási mi­niszter hétfőn három pécsi pedagó­gusnak adományozott kitüntetést Budapesten oktató-nevelő munká­juk elismeréseként. Szent-Gyöigyi Albert-díjat kapott dr. Kovács L Gá­bor, a Pécsi Tudományegyetem fő­igazgató-helyettese, intézetigazgató egyetemi tanár, az orvostudomány doktora. Apáczai Csere János díjat vehetett át dr Komáromy László, a PTE főiskolai tanára, a biológia tu­domány kandidátusa. Karácsony Sándor-díjban részesült Balogh Já- nosné, a pécsi Kertváros Utcai Álta­lános Iskola tanítója. (bl) KURATÓRIUMI ülést tartottak a Pannónia Könyvek sorozatot meg­jelentető alapítványnál. A Surján Miklós elnökletével összeült testü­letben új tagként dr. Nagy Imre irodalomtörténészt üdvözölhették első ízben, aki a tisztéről lekö­szönt Gárdonyi Tamást váltotta. Szirtes Gábor, a kiadó igazgatója értékelte az elmúlt évet, majd megvitatták a 2004-es üzleti tervet és a kiadói programot. _______tszi Jo bb feltételek a nyári rendezvényeken A Tenkes kapitánya kurucos-ma- gyaros hangulatainak, az ehhez társuló ízeknek, zamatoknak, a legendás borvidék italainak ma sincs versenytársa. A siklósi ven­dégforgalom is erre épül, nívós kulturális rendezvényekhez tár­sulva. A Siklósi Városi Kulturális és Idegenforgalmi Központ még az elmúlt évben nyújtotta be pá­lyázatát a Gazdasági és Közleke­dési Minisztériumhoz. A cél az volt, hogy a nyári ren­dezvényeken jobb föltételekkel várhassák a vendégeket. A na­pokban értesítették a siklósiakat, hogy 500 ezer forintot kapnak. Pávics János, a kulturális köz­pont igazgatója elmondta, hogy a pénzt a várszínházzal közösen használják fel. Olyan rendezvé­nyekre fordítják, amelyeknek már hagyományaik vannak és a város egész idegenforgalmát érintik. Ezek sorát az idén június 19-20-án a 40 éves múltra vissza­tekintő Siklósi Fúvószenekari Fesztivál és Verseny nyitja meg. A július 16-18-ai folklórfesztivált, a strandfesztivál és az új belváro­si helyszínen, a Mária utcában megrendezendő sörfesztivál kö­veti. Augusztus 28-án a 3. Siklósi Szüret és Csirkepaprikás Feszti­vál ugyancsak olyan rendezvény, ami megérdemli a tárgyi feltéte­lek fejlesztését. Ez esetben a pályázati támoga­tás összegének kiegészítésével például a szabadtéri rendezvé­nyek helyszínein fölállítható fesztiváli sörpadgarnitúrát vásá­rolják meg. így idén már 800 ven­dég foglalhat helyet kényelmesen a szabad ég alatt. B. K. Díj egy újabb tűkének A tüke csak Pécsett ismeretes kifejezés: olyasvalakit jelöl, aki legalább három generáció óta itt élő és egyben szőlőt is művelő család sarja. Ezt a „hűséget” és szellemiséget is­meri el a Tüke-díj, amit ma adnak át ünnepélyes külsősé­gek között. Az 1997-ben létrehozott Tüke Alapítvány azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a fiatalabb kor­osztályban is felébressze a tüke- érzést, ami az országban egye­dülálló. Szeretnék, ha az ifjab­bak is tudnák, hogy a tüke nem egy letűnt nemzedéket minősítő jelző, hanem azon gyökereket magába foglaló kifejezés, ami még rájuk is érvényes lehet. Az alapítvány eddigi tevé­kenységének egyik jellemző eredménye a Tüke-kút, és ter­mészetesen maga a Tüke-díj, amit mindig január 21-én ad­nak át, annak emlékére, hogy 1780-ban Mária Terézia e na­pon tette meg Pécset szabad ki­rályi várossá. A pécsi polgárok szavazatai alapján az ötfős kuratórium (tagjai: Garadnay Balázs, Tillai Aurél, dr. Bruhács János, Keré- nyi János, Halmos Gábor) dönti el, kié legyen a díj. A kuratórium tiszteletbeli elnöke Habsburg György nagykövet. A díjazott Fürtös György Tüke-kútjának 40 centiméteres kicsinyített mását kapja, Zsolnay-kerámiából. A 2004. évi Tüke-díj átadási ünnepsége ma este fél 6-kor kez­dődik a Székesegyházban Király Csaba orgona-hangversenyével. Ezután Garadnay Balázs püspö­ki helynök tart hálaadó szentmi­sét, majd háromnegyed 7-kor történik meg maga a díjátadás. M. K. Ilyen gazdagok vagyunk? Gondolatok a Filmünnep előtt a ßm egykori pécsi ünnepéről A krónikások, a filmesztéták/történé- szek, de az én emlékezetem szerint is, a magyar film történetének aranykora a hatvanas-hetvenes években volt. Soha ad­dig, sem előtte, sem azóta annyi, a közön­ség által is kedvelt film, soha annyi kiváló rendező nem volt, mint abban a két évtí­zedben. Csak néhány nagy név emlékez­tetőül: Makk, Szabó, Jancsó, Várkonyi, Sára, Huszárik, Ranódy, Bacsó, Fábry, Ré­vész. Még dolgozott az idősebb nemze­dék: Gertler, Bán, Kalmár, Keleti. Akiktől tanultuk a szakmát, lettünk rendezők. Évente 20-25 fűmet forgattunk le a Hunni­ában, a pasaréti Star filmgyárban és az úgynevezett Filmirodában. Az utóbbi ket­tőt mostanában eldózerolták. A magyar film ünnepe volt az évenként megrende­zett Pécsi Filmfesztivál. Az elsőt 1965. no­vember 14-én Németh László jelenlété­ben Iszony című alkotásával nyitották meg, melyet történetesen én rendeztem. Majd néhány hónap múlva a Mar del Pla- ta-i fesztivált úgyszintén. Szerettem ide, Pécsre járni, szeretem a várost. Apám itt született, nagyapámnak, aki porcelánfes­tő volt, 1881-ben Zsolnay Vilmos volt az esküvői tanúja. A magyar film aranykora és a pécsi, magyar filmfesztiválok ideje kísértetiesen egybe esett. Amikor a feszti­válok átkerültek Budapestre, már egyre kevesebb ünnepelni való volt. Egyre nö­vekvő nosztalgiával gondoltunk arra a bi­zonyos aranykorra, hogy talán mégsem tűnik el nyomtalanul, amit akkor csinál­tunk, része a magyar, a nemzeti kultúrá­nak. Tévedtem? s mmWMMSüHüül A közelmúltban Barry Levinson egy remek filmjét adta le az egyik tv-adó. Le­vinson Oscar-díjas rendező és forgató­könyvíró. Szerettem volna megnézni a többi filmjét, a videotékába való benyitá- somnak ez volt a közvetlen oka. Rende­zők neve szerint nem lehetett filmeket lehívni a komputerből, így nem sikerült az első látogatásom. De ha már ott vol­tam, kísérletként, próbálkoztam egy sa­ját filmem címével. A videotékás lány el­mondása szerint legalább hatszor olvasta az Iszonyt, de a filmről se a lány, se kom­puter nem tudott. Próbálkoztam a Veréb is madárral, amit a mozik 10 évig egyfoly­tában játszottak, aztán a 7 tonna dollárral - eredménytelenül. Meglepődtem. Aztán további filmeket kértem, a Szegénylegé­nyeket, Jancsótól, Makk a Szerelem c. filmjét, Szabó Mephisztóját. Egyik se volt meg. Meglepődésem csak fokozódott. Hazamentem, a telefonkönyvből kiír­tam egy csomó videotékát és sorban fel­hívtam őket. Mindegyiknek a következő kérdéseket tettem fel: megvannak-e ná­luk a következő filmek? Felsoroltam a fentieket, plusz Huszárik Szindbádját, Szőts: Emberek a havason című vitatha­tatlan klasszikusát. A válasz minden vi­deotékában, minden filmre a nem volt. Egy helyen kaptam valamivel bővebb vá­laszt. 1985 előtti magyar filmekkel egyál­talán nem foglalkoznak, érdeklődés hiá­nyában. Ez egyszerűen nem igaz, ha egy film egyáltalán nem kapható, akkor leg­feljebb feltevés lehet az érdeklődés hiá­nya. A megjelölt időpont előtti filmeket sem kazettára, sem DVD-re semmilyen szervezet nem íratja át! Vajon miért? Csak néhányat soroltam fel abból a 20- 30-40-ből, amelyeket maradandónak vé­lek, melyek abban a korban jöttek létre, melyek a magyar filmkultúra legterméke­nyebb, legmaradandóbb évtizede volt. Amiből most a pécsi közönség újra láthat néhányat. Ellenőrizheti fenti állításaimat. Az elmúlt 15-20 évben valami végzete­sen tönkrement, amit újra éleszteni ne­hezebb lesz, mint lett volna megakadá­lyozni egy kiválóan teljesítő film- gyár/művészet ellehetetlenülését, kö­zönségünk drámai eltűnését. Akkor, abban a bizonyos aranykor kez­detén, a hatvanas évek első felében, ha egy filmnek nem volt egymillió nézője, bukásnak számított. Régen, még a televí­zió terjedését megelőzően, nem volt ritka a 3-4-5 milliós nézettségű film se. A rekor­dot Keleti Márton Mágnás Miskája tartja tízmillió nézővel, ami az ország összla­kosságával egyenlő, ami azt jelenti, hogy filmjét több generáció többször látta. Ez bizonyára Guinness-rekord (lehetne). Ma? Egy régi kedves rendező kollé- gám/barátom, Makk Karcsi legújabb filmjét láttam néhány hete. A magyar film történetének első öt kiemelkedő, megrendítő alkotásának egyikének tar­tom. Annyira felkavart, hogy csak más­nap, telefonon tudtam eldadogni, milyen rendkívüli hatással volt rám a filmje. Egy hét múlva megkérdeztem tőle, hogy megy a „dolgozat”? Ezzel a névvel szok­tuk egymás és a kollégák új filmjeit ne­vezni. „Jól” - felelte. „Számszerűleg?” - faggattam tovább, mert most már úgy véltem érteni, hogy lám a közönség még­is bemegy a moziba, ha van mire. A vá­lasz a következő volt: „Már majdnem 15 ezren látták”. Ez ma: a „Jól”. 15.000 néző. A rendező szájából, akinek már 3-4-5 millió nézője is volt. Egy-egy filmjének. Életének egyik legjobb, ha nem a legjobb műve, amire csak ennyien voltak kíváncsiak!? A hiba nem a filmben keresendő. Nem szeretném most kezdeni rende­zői pályafutásomat. A szakma túltelített. Okleveles rendező sok van, világosító, bűhnés, láthatatlan munkatárs - akik nél­kül lehetetlen filmet forgatni - kevés. Van sok-sok kuratóriumi tag, forgatókönyvíró alig. Sokan szeretnének a filmből jól megélni, kevesen nézik meg az előállított terméket, ami tetszik, nem tetszik, a pi­acgazdaságban elfogadhatatlan. Túl sok szó esik a művészetről, kevés a mester­ségről, a helyesírási hibákról, a forgató- könyvről, hatáselemzésről. Amit Keleti Marci, a maga opportunus módján úgy fogalmazott meg: „Hogy fogja ezt érteni, hogy fog ez tetszeni Schwarcz néninek a 7. sorban? Vagy „intelligensebben”: „A művészetet nem szeretni kell, hanem csi­nálni” - mondta egyik mesterem, Major Tamás. Az aranykor lassan a feledésbe merül. Egy feledékeny nemzetet - mely a saját kultúráját sem becsüli - elfelejtenek. Ki­esik az idő rostáján. Maradnak a televízi­ókban a különböző show-k, szellemi pö- cegödrök, milliós nézőszámokkal. Dar­vas, Mensáros, Latinovits, Kállai, Páger helyett atlétatrikóban, gatyában tetszel­gő, agyontetovált kiválasztottak, korunk hősei, a médiasztárok. Ruttkayt, Törőcsi- ket, Tolnayt, Kiss Manyit, Nagy-Kálózyt más jellegű hölgyek váltották fel a képer­nyőn, akikről időnként kiderül egy s más. „Kiszavazták”, „beszavazták” őket? A Nyugat alkonya? Ennyire nem vagyunk gazdagok, hogy hagyjuk a feledés szemétkosarába dobni a magyar filmművészetet úgy, ahogy volt. A magyar irodalomnak a XX. században két aranykorát tartjuk számon. Elgondol­koztató, hogy mind a kettő két szenvedé­lyesen vitatott korszakban: Horthy és Ká­dár uralma idején. De azt a bolondok há­zába vinnék minimum megfigyelésre, aki azt javasolná, hogy ne adják ki újra és új­ra Krúdy, Kosztolányi, Illyés, Németh, Márai, Móricz, Kós, Karinthy műveit, mert azok régiek, nincs érdeklődés irán­tuk. Nem tudom, melyik szervnek, hiva­talnak, vállalkozónak lenne dolga ezeket a filmeket, a legjobb magyar filmeket 1930-tól 2004-ig kiadni DVD-n, VHS-en, megmentve ezzel a magyar kultúra egy fontos részét az enyészettől. Vonatkozik ez a legjobb dokumentumfilmekre is. Valami remény talán van. Megszüle­tett a filmtörvény, Hiller miniszter úr ki- brusztolt a költségvetésből 9 milliárdot a filmszakma részére. Ami persze nem je­lenti azt, hogy mostantól már a remek­művek hajnala következik. De talán vala­mi elkezdődik. Lehetőség van. Régi, meg nem cáfolt mániám, hogy a jó film első számú követelménye a jó forgatókönyv. Befektetésnek is az a legolcsóbb, azt visz- szaadni, nem elfogadni, nem leforgatni néhány százezer, maximum milliós tétel. Kész filmtől, üres nézőterektől gutaütést kapni az már több százmilliós, esetleg milliárdos pénzkidobás. Egy forgató- könyv ismeretében plusz-mínusz 10% biztonsággal tudni lehet egy leendő film jövőjét. Már annak, aki ért hozzá. Ezeket a felelős embereket kell megtalálni, az új Nemeskürtyket, akinek a stúdiójában 200 film készült. Akkor talán és remélhetően megint lesznek olyan filmek, melyek a majdani pécsi filmfesztiválokon egy új aranykor kezdetét jelentik. A XXL század első aranykoráét. Hintsek György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents