Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)

2004-01-17 / 16. szám

8. OLDAL POLITIKA I 2004. Január 17., szombat T A F Ó R U M Semmi sincs ingyen Az elmúlt időszakban rendre botrányt kavartak vezető politikusok lakáshitel-ügyei. A felháboro­dás érthető: rengetegen nem jutnak lakáshitel­hez, holott rászorulnak - míg olyanok, akik nyil­vánvalóan nem szorulnak rá, megkapják. A lé­nyeget azonban senki nem mondta ki: a jelenle­gi törvényi szabályozás szerint a kedvezményes lakáshitel éppúgy megjár a miniszternek, mint a pedagógusnak vagy a buszsofőrnek. Senki nem mondta ki, egyedül a szabad demokraták, hogy ez így nincs rendjén: egész egyszerűen nem igazságos - és nem telik rá az országnak. Azóta beköszöntött a „hét szűk esztendő”, decemberben szigorítani kellett a lakáshitelezés feltételeit, mert a magyar gazdaság egyelőre nem bírta el azt a hatalmas mértékű hitelkihelyezést, ami a tavalyi évet jellemezte. Most mindenki, a szegények számára is nehezebb lett a kedvez­ményes lakáshitelhez jutás. Akárhogy is néz­zük: ez így bizony megint csak nem igazságos. Mi, liberálisok régóta hangoztatjuk az egyet­len lehetséges megoldást, jómagam is megírtam e hasábokon épp az elmúlt héten: a szociális jut­tatásoknál a rászorultság elvét kell érvényesíteni. Másfajta támogatásnak nincs is értelme, hiszen ha mindannyiunk pénzéből (az adóforintjaink­ból) az állam mindannyiunkat egyformán támo­gat, akkor tulajdonképpen senkit, a szegényeket sem részesíti előnyben senkivel (például a mi­niszterekkel, államtitkárokkal) szemben. Vagyis akkor már jobb lett volna el sem venni a pénzün­ket. ítélje meg a kedves olvasó, kívánja-e a saját befizetett adójából a nevezett miniszterek vagy éppen milliárdos cégtulajdonosok, vezérigazga­tók lakásügyleteit támogatni! Én nem kívánom. Mindez természetesen nem csupán a lakáshi­telre nézve igaz. Ha mindenki ingyen kapja a tankönyvet, akkor senki sem, hiszen mindany- nyian befizettük az árát az államkasszába, ami­kor leadóztunk a jövedelmünk után. (Eltekintve természetesen a minimálbért keresőktől.) Mi, szabadelvűek másképp képzeljük el az ál­lamháztartás működését, másképp gazdálkod­nánk az adóforintokkal. Első lépésben nagyobb arányban csökkente­nénk a személyi jövedelemadót. Ez három dol­got eredményezne: 1. Több pénzünk maradna. 2. Felgyorsulna a gazdasági növekedés. 3. Keve­sebb pénzzel lenne kénytelen gazdálkodni az ál­lam. Éppen ezért második lépésben a továbbiak­ban nem részesítenénk szociális kedvezmények­ben a magas jövedelműeket - hiszen ezek a ked­vezmények nem értük, hanem a szegényekért, a feltörekvőkért vannak. A magas jövedelemmel rendelkező réteg egyébként is jól járt már az első körben, hiszen jókora adóteher befizetésétől mentesült. A továbbiakban ezért csak a valóban rászorulóknak nyújtanánk ezeket a kedvezmé­nyeket - a pályakezdőknek, a szegényeknek, az alacsony jövedelműeknek. A gazdagok, a milli­árdosok, a miniszterek és a brókerek vegyenek csak lakást a fizetésükből - vagy piaci kamatra: megen­gedhetik maguknak. És az sem fogja hazavágni őket, ha megveszik a gyermekeik tan­könyvcsomagját. Ez a lépés persze némi bá­torságot követel a politikától: a különböző színű-kormány­zatok joggal tartanak attól, hogy így elveszíthetik jómó­dú szavazóik egy részét. Erre valóban van esély, de kizárólag az a szociálpolitika érdemli meg ezt a nevet, amely veszi a bátorságot ahhoz, hogy felvállalja a valóban rászorultak támogatását. Ahogy a mondás tartja: nincs ingyenebéd. És persze nincs ingyentankönyv, ingyenmúzeum, ingyenhitel sem. Semmi sincs ingyen: az „in­gyenes” állami juttatásokat mi, adófizetők fi­zetjük meg. Legyen bátorságunk ezt végig­gondolni, és levonni a megfelelő következte­tést! Dr. Bretter Zoltán, az SZDSZ Pécsi Szervezetének elnöke PÁRTHÍREK DR. KÉKES FERENC, a Pécs 1. sz. országgyűlési választóke­rület országgyűlési képviselője január 20-án (kedd) 18 órától képviselői fogadóórát tart Pécsudvaron a kultúrházban, il­letve január 22-én (csütörtök) Perekeden a polgármesteri hiva­talban. DR. HARGITAI JÁNOS, az 5. sz. választókerület országgyűlé­si képviselője január 21-én, szerdán 10.00 órától Pécsváradon a művelődési ház­ban tart fogadóórát. JANUÁR 24-ÉN, szombaton a Hotel Hunyorban (Pécs, Jurisics út 16.) a megyei cigány önkor­mányzatok és civil szervezetek részvételével a Cigányképvise­lők Baranya Megyei Társulása tartja alakuló ülését. A nap zá­rásaként megrendezik a roma közéleti megyebált. A MAGYAR mezőgazdaság le­hetősége az unióban - helyze­tünk a csatlakozás előtt cím­mel Glattfelder Béla, az Or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottságának alelnöke, EU-sza- kértő tart előadást január 23- án, pénteken 18 órai kezdettel a szigetvári városi könyvtár­ban. A rendezvényt a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Bara­nya megyei 7-es választókörze­te szervezi. (a) SZENTLŐRINCEN ez év janu­árjában új MDF-szervezet ala­kult. Elnökké dr. Péterfia Tamás szentlőrinci önkormányzati képviselőt választották. A Jobbik sajtóközleménye A Jobbik a Tilos Rádió ügyében a következő szakmai véleményt képviseli: A Tilos Rádiót nem be­tiltani kell, hanem azt szorgal­mazzuk, hogy az ORTT bontsa fel vele a Budapesti 90.3 MHz-es frekvencia használatára vonatko­zó műsorszolgáltatási szerző­dést. Mivel nincsen kétségünk, hogy az ORTT ezt nem fogja meg­tenni, ezért a határozat bírósági felülvizsgálatát fogjuk kérni a Fő­városi Bíróságon. Kihangsúlyozzuk, hogy a ke­resztények kiirtására vonatkozó december 24-i kijelentés nem egyedi eset.- 2003. december 9-én a Bicik­lis Század című műsorszámban a Jobbik közterekre felállított ke­resztjeinek felaprításáról, leköpé- séről és üzenőfallá alakításáról „beszélgettek” a műsorvezetők.-2003. december 19-én Bakács Tibor Settenkedő a rádió műsorá­ban Jézust fattyúnak nevezte.-2003. december 24-én Bajtai Zoltán, mint ismert, a kereszté­nyek meggyilkolására uszított. Korábban is volt már a média- törvényt sértő ügy: 2000. január 11-én a Tilos'Rádió Jézust homo­szexuálisnak nevezte, a Szent Ko­ronát pedig „egy nagy szarnak”. Az ORTT panaszbizottsága 2000. február 18-i, később jogerőssé vált végzésében, tehát már csak­nem négy évvel ezelőtt megálla­pította, , idézzük: „A Tilos Rádió a társadalom alapértékeit vonta kétségbe, amikor a vallásszabad­ságot, a nemzettudatot kérdője­lezte meg.” Mindezek fényében kijelent­jük, hogy a Tilos Rádió műsor­szolgáltatási szerződését fel kell bontani, mert a felsorolt példák tanúsága szerint is tendenciózu­san jellemző a rádióra a törvény- ellenes magatartás, és a jövőben is. várhatóak hasonló kijelen­tések, hiszen a rádió 7 évre, 2009- ig kapott frekvenciaengedélyt! A Jobbik szerint érthetetlen, hogy 2002. szeptember 26-án ho­gyan szavazhatta meg az akkor jobboldali többségű ORTT testü­leté a rádió részére a 90.3 buda­pesti frekvenciát. A felelősség Körmendy-Ékes Juditot terheli, hiszen az nem mentség, hogy nem volt jelen az ülésen. A Tilos Rádióban elhangzott korábbi kijelentések miatt fontos feladata lett volna a testületnek, hogy közfrekvencián ne hangoz­tathassanak ilyen nézeteket. Mulasztása jóvátehetetlen bűn. A Jobbik felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a Tilos Rá­diót nem marginális emberek szervezik, illetve működtetik, hi­szen az adó első számú vezetője egészen a közelmúltig Weyer Ba­lázs, az RTL Klub Országház cí­mű magazinműsorának felelős szerkesztője. Összefoglalva az alábbi Tilos Rádiós, vagy volt Tilos Rádiós munkatársak köthetők, vagy vol­tak köthetők mértékadó, nem egyszer közpénzből segített fo­lyóiratokhoz, intézményekhez, illetve dolgoznak fontos médiate­rületen: Para Kovács Imre (volt rend­szeres műsorvezető) - Magyar Hírlap, Magyar Narancs; Weyer Balázs (sokáig a kurató­rium első embere, rendszeres műsorvezető) - RTL, Magyar Na­rancs, Origó főszerkesztője; Nádori Péter (rendszeres műsorvezető, volt kuratóriumi elnök) -, Krecz Tibor üzlettár­sa, HVG online volt főszerkesz­tője; Csabai Gábor (főkurátor): egy időben Weyer üzlettársa; Kovácsy Tibor (Weyer műsor­vezető társa): A Beszélő rendsze­res cikkírója, a Magyar Narancs olvasószerkesztője; Bakács Tibor Settenkedő (aki szerint Jézus fattyú): Élet és Iro­dalom, TV2, Westel Találkozások magazin munkatársa; Czabán György (műsorveze­tő): több közpénzből 10 millió fo­rintot meghaladó öszegekkel tá­mogatott film (Országalma, Feri és az édes élet, Kis utazás) rende­zője, a Tilos rendszeres műsorve­zetője; Pálos György műsorvezető: Czabán üzlettársa, több közpénz­ből finanszírozott film operatőre, és egy közgazdasági középiskola tanára; Orosz Csilla műsorvezető: a Soros alapítvány egyik „adatvé­delmi” díjának kurátora. Az említett médiumok felelős­sége nagy, hiszen értékközvetítő szerepet kell vállalniuk a magyar közéletben, ezért fontos és szük­séges, hogy levonják a megfelelő következtetéseket munkatársaik­kal kapcsolatban. Örömmel hallottuk, hogy a Ti­los Rádió ügyében kerekasztalt szerveznek, amelyen mint érin­tett fél - ügyféli minőségünket a rádió keresztjeink leköpésével, és felaprításával kapcsolatos kijelen­téseire alapozzuk - szeretnénk részt venni. Nyelv és politika A teremtés első napjaiban Isten a nyelv alapjait is lefektette: amit megalkotott, nyomban meg is nevezte. Aztán megte­remtette az embert, s neki aján­dékozta a nyelvet, mondván, immár az legyen a teremtmé­nyek neve, amit a földi hason­más ad nekik. Az ember azon­ban visszaélt Isten ajándékával. Kapóra jött neki, hogy a világ bonyolult. Mindent mindenki nem ismerhet meg közvetlenül. Tudásunk nagyobbik részét közvetítőktől, mediátoroktól kapjuk: szüléinktől, tanítóink­tól, politikusainktól. Mi pedig bizalommal elfogadjuk. Mert a kommunikáció alappillére a bi­zalom, mely mindaddig szilár­dan áll, amíg igazmondás a fun­damentuma. A Parlamentben most éppen e bizalomnak kell(ene) helyreállnia. Ennek esélyeit alkalmanként erősíti vagy gyengíti a kijelentések el­lenőrizhetősége. Példaként vegyük a döglött oroszlán rugdosását, ami ma­napság hálás dolog lehet, mert sokan teszik. Bárki, aki felnőtt­ként élte meg a kilencven előtti rendszert, és nem szenved am­néziában, megmosolyogja azt a minap olvasott kijelentést, mi­szerint akkoriban „mindenki egyforma konfekcióöltönyt hor­dott, mert csak azt lehetett kap­ni, és a társasági élet legfőbb színtere a kommunista szombat volt”. Nos, az ilyen kommuniká­tor önmagát diszkreditálja, hi­szen ki ne látná, hogy „nagyot- mondásával” csupán szellemi termékét - esetünkben újonnan megjelent illemtankönyvét - kí­vánja reklámozni. Érdeke? vol­na megnézni, vajon foglalkozik- e a könyv az igazmondás etikai vonatkozásaival. Egy közszereplőnek három erénnyel kell rendelkeznie. Az erkölcsi tartás (ethosz), az igazságfeltáró bölcsesség (logosz), valamint a meggyőző erő (páthosz) erényével, me­lyek szoros összefüggésben áll­nak egymással. Mindennek fundamentuma az ethosz, mely nélkül nincs logosz, legfeljebb, mint fentebb láttuk, hamis páthosz. A becsületes közsze­replő a közjó mellett érvel, mellyel ő maga is azonosul. Látszólag a populista rétor is ezt teszi, nála azonban kilóg a lóláb. Csak a vak nem látja, hogy saját magának kíván poli­tikai tőkét gründolni. Mivel azonban a közerkölcs szerint ezt nem teheti leplezetlenül, mondanivalóját magasztos esz­mék, olcsó sztereotípiák leplé­be burkolja. A tisztességes kommuniká­tort az is fémjelzi, hogy hallga­tóit, olvasóit egyenrangúként kezeli. Autonóm gondoljkodású partnernek tartja, s feltételezi róluk, hogy az elhangzottakat kritikával kezelik. Ezért a ráció vonalán haladva, kontrollálha­tó érvekkel kívánja meggyőzni őt. Napjaink politikai közbe­széde e típusból behozatalra szorul. Szemben az olyan köz­beszélőkkel, akiknek éltető kö­zege nem a ráció, hanem az emóció, s akik a tájékozatlan­ságra, hiszékenységre építe­nek. Mondanivalójuk elsősor­ban nem a kö­zös ügyek megoldására, hanem a poli­tikai ellenfél hitelének lejá­ratására irá­nyul. Sajnos, tör­ténelmünk utób­bi tizenöt éve egzisztenciájában, önbizalmá­ban, tudásában megrendült, ér­zelmileg könnyen befolyásol­ható emberek százezreit pro­dukálta, akik, helyzetükre raci­onális magyarázatot nem lel­vén, könnyen a populista de­magógia uszályába kerülnek. Terebélyesedik a társadalmi pi­ramisnak belőlük kitevődő ta­lapzata, mellyel bizonyos poli­tikusok sikeresen kommunikál­nak a tizenhárom éves kamasz értelmi szintjén. A hamis próféták szózatuk­kal a honpolgár zsigeri recepto­rait veszik célba. A szappan- operákon nevelkedett nagykö­zönség pedig jó vevő a politikai közbeszéd szappanoperáira. A pásztor és a nyáj között mentá­lis függés épül ki. Utóbbi egy idő után csakis a megszokott manipulátortól fogadja el a vi­lág értelmezését. Innen kezdve a kommunikáció pótcselekvés­sé aljasul. Célja nem a hiteles tájékoztatás, hanem a tömeg izgalomban tartása. A manipulativ közbeszédre a nyájas olvasó ez idáig nemigen talált ellenszert. Igaz, „az el­múlt negyven évben” profesz- szorok voltunk a sorok közti ol­vasás tudományában. De a sza­bály akkor még egyszerű volt. Csak annyit kellett tudni, hogy két eset van: amit fent monda­nak, vagy nem igaz, vagy az el­lenkezője igaz. Azóta sokat ment elébb a világ. A fenti módszer elavult, mint a telepes rádió. Rutinból még megpró­bálkozhatunk a szónoklatok szó szerinti értelmezésével, de ha ez nem megy, kérdezzük meg magunkban - „Mit akar­nak ezzel elérni nálam?” Ma egyfajta „újbeszéd” időszakát éljük. Az orwelli vízióhoz ha­sonlóan ma is vannak törekvé­sek a nyelv jelentéstani átsza­bására, uniformizálására. Fo­lyik a politikai közbeszéd „te- matizálása”. Nap mint nap arra ébredünk, hogy megmondják nekünk, mi is érdekel bennün­ket, miről beszéljünk, gondol­kodjunk. Magyarok, kételked­jetek! Dr. Lendvai Endre A megvonások első Az Ifjúsági Demokrata Fórum saj­nálatos módon bizonyítottnak érzi tavalyi félelmeit a felsőokta­tási intézmények finanszírozá­sával kapcsolatban, és egyetért az ELTE hallgatóinak tiltakozó aláírásgyűjtési akciójával. A je­lenlegi aláírásgyűjtési akció azt jelenti, hogy a felsőoktatási megvonások első áldozata az or­szág legnagyobb felsőoktatási intézménye, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Már a tavalyi év második felé­ben 3,371 milliárd forinttal, azaz mintegy 25-30%-kal csökkentet­ték felsőoktatási intézmények működési és fejlesztési költsége­it. Az intézmények ezt a hiányt fejlesztések leállításával, a hall­gatói térítések növelésével pró­bálták meg leküzdeni. Az elfo­gadott idei évre szóló költségve­tés azonban további megvoná­sokat jelent az egyetemek, főis­kolák számára, hiszen a tavalyi 155,2 milliárd forint helyett 154,6 milliárd állami támogatás­ban részesülnek. Ha ehhez hoz­závesszük az elmúlt év infláció­jának a mértékét, akkor kijelent­hetjük, hogy igen sanyarú év elé néznek a felsőoktatási intézmé­nyek. Az ELTE-n az idei évben kö­zel egymilliárd forinttal keve­sebb pénzből fognak gazdál­kodni, ami most már nem csu­pán a fejlesztések teljes leállá­sát, hanem akár létszámleépí­tést is jelenthet az egyetemi dolgozók körében. Az egyete­misták a képzési és fenntartási normatíva csökkenése és az ok­tatás minőségének romlása el­len jogosan tiltakoznak, hiszen megdöbbentő, hogy az európai uniós csatlakozásunk előtt 5 hónappal a hazánk versenyké­pességét biztosító magyar felső­áldozata oktatás fejlesztései teljesen le­álltak. A megnövekedett hallga­tói létszám megfelelő színvona­lú képzésének biztosítására az anyagi lehetőség nincs előte­remtve. Az IDF szeretné, hogyha az oktatási tárca nemcsak köziemé: nyékben, hanem végre legfelső vezetői szinten reagálna a tárcát ért felsőoktatási politikai kriti­kákra. Az Ifjúsági Demokrata Fórum felszólítja az Oktatási Mi­nisztériumot, hogy vegye komo­lyan az ELTE hallgatóinak tilta­kozását, nyújtson valós megol­dást a felsőoktatási hallgatók, oktatók számára és biztosítsa az egyetemek és főiskolák minősé­gi működéséhez szükséges fel­tételeket. Almássy Kornél Ifjúsági Demokrata Fórum Hallgatók Országos Önkor­mányzatának volt elnöke Kisgazda tévút Minden kisgazda vissza a fedélzetre! Megdöbbenve olvastam a Du­nántúli Naplóban Hangya Antal­nak a Független Kisgazdapárt új­jászervezéséről írott cikkét. Min­den indulati vagy hangulati elem nélkül, kizárólag a tényekkel sze­retném megismertetni a Napló olvasóit. 1. A Torgyán által csődbe vitt párt újjászervezése 2002. október 12-ével indult. Baranya megyében ezt a feladatot dr. Kurucsai Csaba kapta, aki jogászként szigorúan tartotta magát és környezetét is ahhoz, hogy az alapszervezetek felállítása, működtetése kizárólag jogszerűen történhet. Meghirdet­tük, hogy minden kisgazda: „visz- sza a fedélzetre”! Érdekes módon Hangya Antalnak akkor se híre, sem hamva nem volt, miközben jómagam egy hónapon belül há­romszor is jártam az újjászervez zés során országos főtitkárként baranyai kisgazdák között. 2. 2003. február 16-án Deák József vezetésével és a volt 36-os kisgazdák aktív részvételével nagyválasztmányt szimuláltak a budapesti Marczibányi téri mű­velődési házban. Csupán egy jel­lemző adat: a változás-bejegyzési kérelemhez Deák dr. több mint nyolcszáz fős aláírást produkált, miközben a művelődési ház be­fogadó képessége 340 fő. Azóta a budapesti V. kerületi Rendőrka­pitányság közokirat-hamisítás megalapozott vádjával vádemelé­si javaslattal fordult az ügyész­séghez. Jelenleg a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatala folytatja a nyomozást ebben az ügyben. Magyarán és röviden: nemcsak Deák Józsefnek, hanem az egész ügyletben szerepet vállaló szemé­lyeknek is enyhén szólva kérdé­ses a legitimitása. 3. Vezetésemmel megalakult a Kisgazda Tanács (KT) azzal a céllal, hogy a Legfőbb Ügyész­séghez fordulva a Független Kisgazdapártot a törvényes működés útjára visszaterelje. Ez elemi igénye valamennyi tisztességes kisgazdának. A KT alakuló nyilatkozatát vala­mennyi megyei prominens ve­zetője aláírta, Baranya megye képviseletében dr. Kurucsai Csaba tette ezt. A Baranya me­gyei kisgazdák bátran fordul­hatnak hozzá. Hegedűs Péter a 2003. február 16-át megelőző utolsó törvényes időszak főtitkára, a KT ügyvivője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents