Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)
2004-01-15 / 14. szám
2004. Január 15., csütörtök RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA MŰVÉSZETEK HÁZA Hegedűs a Házban Ki viszi át a szereimet? - emlékszünk még a csodálatos Nagy László-versre? Nos, a költő legszebb alkotásaiban most újra megmerítkezhetnek a pécsiek Hegedűs D. Géza színművész közreműködésével. A Művészetek Háza jóvoltából szépen gazdagodik a pécsi irodalomkedvelők gyűjteménye: Örkény István és Márai Sándor meg- idézése után - jeles színművészek, Mácsai Pál és Bálint András tolmácsolásában - most Nagy László munkásságából kaphatunk ízelítőt. Hegedűs D. Géza, Jászai-díjas, Érdemes művész ma este 19 órától a Fülep Lajos teremben Arccal a tengernek címmel mutat be válogatást a XX. század második felének legnagyobb magyar költője munkáiból. m. b. e. AZ ÜVEGHEGYEKEN IS TÚL. Magyar-turáni motívumok mai szemmel címmel Deák Zsuzsa Hosszú- hetényben alkotó képzőművész grafikatárlatának ünnepélyes megnyitójára kerül sor ma tizennyolc órakor a pécsi Ifjúsági Házban. Bükkösdi László köszöntő szavai után a kiállításhoz szervesen kapcsolódó előadást is tart majd a Letelepedési hullámok a Kárpát-medencében címmel, az intézményben már évek óta sikeres a Fejezetek a magyarság őstörténetéből című sorozat keretében. ___________fotó, tóth l. Ir odalom és bányászerkölcs Komló ma egy szomorú város - vallja Rótt József, a bányászból lett író A gyerekkora úgy telt, hogy édesapja hazajött a bányából és nekiállt regényt írni. Soha, egyetlen sor sem jelent meg tőle. Aztán Rótt József is - a komlói sors - a bányában kezdett dolgozni. Később mégis úgy döntött: író lesz belőle. Igaz, már nincs is bánya, így már csak írni lehet róla. Rótt József belakta az országot, mielőtt szülővárosától egy ugrásnyira, Magyaregregyen letelepedett. Evekig élt Budapesten, majd Somogybán, utóbb a Békés megyei Vésztőn, egy kis ideig Gyulán. Onnan jött vissza. Mire a kilencvenes évek közepére belátta, hogy a mai Magyarországon az iro-. dalom - mint ő fogalmaz - halott ügy, eldöntötte, hogy semmi mást nem akar tenni, mint írni. Ellentmondás? Az, de talán ettől szép...- Apám elvetélt író volt, évente megírt egy regényt. Hazajött a délelőtti bányaműszakból és nekiállt verni az írógépet. Szerencsére nem csak írni, olvasni is szeretett, összegyűjtött egy 5000 kötetes könyvtárat, így én se csak az ő írógépkattogását hallgattam, hanem olvastam is. Mindent. Megvan mind a 160 valaha megjelent Delfin-könyv és az összes Olcsó Könyvtár, ami 1200 kötet. A harmadát biztos el is olvastam. Persze, az olvasás még nem minden. Ahogy Rótt József mondja, egy komlói gyereknek sose volt könnyű, a szakmunkásképző, zaklatott ifjúság, megszenvedett katonaság és bányalakatosként lehúzott évek után döbbent rá:- Ha embert akarok csinálni magamból, akkor csak egy pálya van a számomra: az íróság. Oda nem kell végzettség, csak toll és papír meg egy kis gógyi. No persze, ez se ilyen egyszerű. Az 1986-tól író, egykori bányamunkás a fővárosban próbálkozott először, ahol az 1988-ban indult, akkor még az egységes ellenzéket maga körül tudható Hitel alakulásánál már jelen volt, Csoóri, Csurka, Csengey jósoltak számára nagy jövőt. Igen ám, de a rendszerváltással teljesen szétesett az addig fenntartott irodalmi struktúra, minden egyszerre lett könnyebb és nehezebb. Az író Rótt abban reménykedett, hogy kiegészítő tevékenységként olyasmivel is foglalkozhat szakkönyvek hasábjain, amihez különösképpen ért: a rocktörténelemmel és a futballal. Azonban a fővárosi „farkastörvények” hamar kedvét szegték, s Pestről úgy jött el, hogy egy ideig nem is akart kiadók háza tájára menni. Es ezzel megkezdődött az országos kóborlás - amit ma egyáltalán nem bán.- Azt hittem, hogy vidéken könnyebb talpra állni. Ez persze nincs így, de az elmúlt éveknek mégis csak volt hozadéka, nem is kevés. Mivel számomra az irodalom néprajz és szociográfia is egyben, szinte programommá lett, hogy belakjam az országot. Olyan ismeretanyagot akartam szerezni, amiből meg lehet írni a mai és egyben a 20. századi Magyarországot - bár tudom, ez kissé megalomániásán hangzik. Mindenesetre kezdetét vette a tervszerű alkotás, főképp novellaciklusokkal körbejárni, megfogni valamit, amiben „minden” benne van. És elkezdtek sorjázni a Rott-kötetek: a Kányharaszt, a Szikár ember lelke, A sárréti sors, A Pokol orma. Nem kerülhette ki, hogy megírja a maga Komlóját, amire emlékszik és amilyennek ma látja. Ez lett a Bányászgyász.- Komló ma egy szomorú város. Lézengő, öreg és beteg emberek lakhelye, akik nem értik, mi történt a múltjukkal. Mindezt fájó dolog látni, de mégis le kellett írjam, mert így egy kicsit meg lehetett szabadulni a keserveimtől, még ha mindez megoldást nem is adott. Főleg nem másoknak. És vajon milyen életet él Rótt József, a ma- gyaregregyi író?- Reggelente 7-től 11-ig írok, kézzel, papírra. Ha úgy tetszik, lassan, mert többször is átdolgozom a szöveget, azt is kézzel... És erre nagyon jó hely ez a falu, békeszerető, csöndes. Sokakat ismerek Zobákról, akadnak gyerekkori cimborák. Tudják, hogy dolgozom, nem zavarnak, de itt egyébként is vigyáznak az intimszférára. Elvégre a bányászerkölcs minden más erkölcsnél szigorúbb. M. K. W*' Magyarul - magyarán Kattogó hangzás Egy nyelv kellemes szép hangzását a hangstatisztikai vizsgálatok adatai szerint a beszédhangok száma, a magán- és mássalhangzók aránya határozza meg elsősorban. Sok szó esett már eddig is arról, hogy a magyarban az egységnyi szöveg beszédhangjai közül az e fordul elő legtöbbször. Ezt már a 18. század végén megfigyelték. Csokonai szerint a soksok e „nyomorult monotóniát" okoz. Mások ezt a tényt játékra használták, és olyan szövegeket, főként versezetet szerkesztettek, amelyekben az összes magánhangzó e volt. ebből alakult ki az ún. eszperente nyelv, amely ha másra nem is, de alkalmazóját tudatos szóválogatásra serkenti. A nyelvművelők viszont e „mekegésszerű” egyhangúság ellensúlyozására régóta következetesen buzgólkodnak a zárt, kétpontos ékezettel jelölt (éj kiejtésének és az írásban való jelölésének általánossá, esetleg kötelezővé tételén. Nem ennyire feltűnő, de van nyelvünkben egy nagyon megterhelt, a többinél gyakrabban előforduló mássalhangzó is, mégpedig a t hang. Bizonyos szavak esetében azonnal szemet szúr: veszélyeztetetteket, tekintetet, tetteinket, vitatottak stb., stb. A t túltengésére nyelvtani magyarázattal is szolgálhatunk. A t hang ugyanis azért olyan gyakori, mert meglepően sok nyelvi szerepet lát el. íme egy rögtönzött felsorolás: a tárgy ragja a f; a gyakorító igék egyik képzőpárja: a -gat, -get; a múlt idő jele a -t, -tt; de ugyanezzel a hanggal képezzük a befejezett melléknévi igeneveket; ott találjuk a í hangot a műveltető igék képzői között: -at, -et, -tat, -tét; sőt a szenvedő igék alkotásában: -atik, -étik, -tátik, -tetik; végül gyakori elem a t hang a helyhatározó ragjai között is: Pécs-etf, itt, ott. Mit tehetünk a sok t által okozott „kattogás" mérséklésére? Nem követhető az a tanács, amelyet az e hangok ritkítására adunk: az e-ö alakpárok váltakozó használata: fel-föl, seper-sö- pör stb. Csak azt ajánlhatjuk, hogy alkalmanként keressünk t nélküli rokon értelmű szavakat, illetve az olyan toldalékok esetében, amikor van t nélküli alak is, az utóbbit válasszuk! Javíthatja beszédünk szép hangzását, ha kerüljük a „tötö" nyelvet, azaz nem használunk unos-untalan - t, -tt képzős igeneveket névszói állítmányként. Pl. Nálunk a tanulólétszám biztosított. Helyesen: ...biztosítva van. A t gyakorisága okozta kattogáshoz hasonló hatású a beszédritmusnak „pattogásként" minősített helytelen változata. Ennek a lényege az, hogy minden szótagot röviden ejtenek. A zenei szaknyelvben ehhez áll közel az ún. staccato, azaz a morze jelei közül csak a ponttal jelölt ti-ti fordul elő, pedig a helyes ritmust tá-tá-val való szabályos váltakozás adja. Rónai Béla Stadion: szóban A december 18-i számunkban megjelent „Reflektorfényben: a pécsi stadionépítés árnyékos oldalai” című riportunkban a létesítmény rekonstrukciójának tervezője, Borza Endre azt nyilatkozta lapunknak, hogy a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. (PVV Rt.) hozzájárulását adta a stadion egy részének közterület fölé való belógásához. A PW Rt. vezérigazgatója, dr. Kelemen László hozzánk megküldött levelében ezt cáfolta, s többek között kérte annak megjelentetését, hogy engedélyt a cég nem adott ki, sőt, ilyen engedélyt a közterület kezelője nem is adhat ki. Újbóli megkeresésünkre a tervező elmondta: „Ott van náluk (a PVV Rt.-nél - Cs. L.) az engedélyezési kérelem, ők azt mondták, hogy abban a pillanatban hozzájárulnak, mihelyt a szabályozási tervet a város módosította." Borza Endre arról is tájékoztatta lapunkat, hogy a korábbi, 15 ezresre tervezett stadion tízezer alattira módosult, de az épületnek a közterület fölé nyúló része most is az első változat megoldását tartalmazza; ettől pedig, állítása szerint a PVV Rt. soha sem zárkózott el. Mindebből tehát megállapítható, hogy a PVV Rt. írásban a mai napig nem járult hozzá ahhoz, hogy az épületrész a köz- terület fölé belógjon. _____csn. A szent király szobra megfogant A millennium évében a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület a Szent István-szobor felállítására létrehozott egy alapítványt, amit az ön- kormányzat támogat. A szobor ügyét a 2002-es önkormányzati választások utánig befagyasztották. A hiber- nálás kiterjedt 2003-ra is. Az új fejlemények szerint 2004 az olvadás éve lesz. És valószínűleg a szobrot övező vitáké is, noha éppen a közmegegyezés etalonjának szánnák. Már-már felmerült a gyanú, hogy a pécsi püspökség alapításának ezredik évfordulója (2009) lesz csak mozgósító alkalom, hogy Szent István pécsi szobrának felállítása szóba kerüljön. Most váratlanul nekilendülni látszik az ügy, amit elvben minden politikai árnyalat támogat.- A Szent István-szoborral idei első ülésén foglalkozik a kulturális bizottság. Van olyan elképzelés, hogy idén megpályáztatjuk, ki legyen az alkotója és a szobrot 2005-ben felállítanánk - tudtuk meg Meixner András bizottsági elnöktől. - A helyszínre több változat felmerült, de egyik sem problémamentes. Egy biztos: csak a Szent István tér és közvetlen környezete jöhet szóba. A Szent István Szoborért Alapítvány kuratóriuma előtanulmányokat folytatott, de hivatalos álláspont arról sincs, hogy az egész alakos szobor mekkora és milyen anyagból legyen. Mindez szintén a pályázat része lehet. Előzetesen meghívásos pályázatot képzelnek el: öt művész, köztük három pécsi kapna felkérést.- Tervünk szerint a pályázat és díjazásának mintegy másfél milliós költségét idén a város fizetné. A szobor felállítását részben közadakozás fedezné, aztán az összegyűlt pénzt az önkormányzat kipótolná a szükséges összegre. Dr. Kövecs Ferenc, az alapítvány kuratóriumának elnöke érdemben nem nyilatkozik, tekintve, hogy határozat köti: amíg nincs az önkormányzat részéről pozitív közgyűlési döntés a szoborállításról, addig nem zavarják előzetes információkkal a reménybeli adakozókat.- Felmerült, hogy hova lehetne méltó szobrot állítani és milyet, és a kettő egymástól nem független - hangsúlyozza Gömöry János, a város főépítésze. - Tárgyalt erről a területi főépítész tervtanácsa is, amely szerint a szobornak a legjobb hely a dóm nyugati homlokzata előtti kis tér lenne. Ha elkészül a püspökvár rekonstrukciója a középkori egyetemmel, akkor ez igazán méltó környezet, ám a püspökség ezt a helyszínt nem támogatja. Én a Barbakánnál lévő „farkasverem” torkát javasoltam, úgy, hogy a szobor nyugatra tekintsen, a háttérben így a Miklós-torony lenne. A püspök úr javaslata szerint a Szent István tér folytatásában ki kellene nyitni a vársétányt, és annak keleti szélére tenni a szobrot. A sétányrész nyugati végénél Janus Pannonius szobra áll. Az is felmerült, hogy a hajdani vízlépcső helyén, az Ókeresztény Mauzóleum alatti sávban álljon a szobor. Oda azonban csak nagyméretű, és bizonyára drága szobor jöhet számításba. Dr. Romváry Ferenc művészettörténész, a Pécs szobrai című alapmű szerzője annak idején az 1956 emlékmű előkészítésének és megvalósításának főszervezője volt. Kezdetben a Szent István-szobor ügyében is feladatot vállalt, most viszont nincs a szíve csücskében a városháza.- Látatlanban a szobor sokféle változata elképzelhető - mondja. - Az dönt, hogy melyik művész koncepcióját fogadják el. Az előkészítés eleve kényes munka, Szent István esetében pedig rengeteg szempontot kell figyelembe venni és sokféle egyeztetés szükséges. Az alapítvány alkalmas az adományok gyűjtésére, a kulturális bizottság alkalmas a megvalósítás adminisztrációjának véghezviteléhez, de egy elfogult tagja kivételével nincs szakértelme az ilyen munka előkészítéséhez. Ez szakma. Egy embernek kell jó ötlettel előállnia, és azt elfogadtatnia. Ha egy kollektíva csinálja, abból jó nem sül ki. Évszázadokra szóló döntésről van szó, és egy komoly köztéri szobor költsége 20 millió forintnál kezdődik. A megvalósítás pedig csak úgy megy, ha ' előbb a város ad 20 milliót, és akkor össze lehet gyűjteni hozzá még egykét milliót közadakozásból, fordítva nem működik. Romváry Ferenc egyébként valameny- nyi szóba jött helyszínt rossz, vagy éppen katasztrofális ötletnek tartja, de saját változatot nem említ.- Én úgy látnám legszívesebben a szobrot, hogy az általunk megbízott művész elképzelését a helyszínre adoptálva előterjeszti. Gömöry János más véleményen van:- Nevetségesnek tartom, hogy csak a művésznek legyen véleménye arról, hova tenné a szobrot, és a városnak, akié a műalkotás lesz, semmi beleszólása ne legyen. Lehetne persze készíttetni egy Szent István-szobrot, aztán körbejárni a teret, hogy hova lehet letenni. Pécs azonban nem ezt érdemli. A területi főépítész tervtanácsa is úgy gondolta, hogy művészeti ötletpályázatot kellene kiírni a potenciális helyszíneket megjelölve. DUNAI IMRE
