Új Dunántúli Napló, 2004. január (15. évfolyam, 1-30. szám)
2004-01-10 / 9. szám
Szabadfog' Dunántúli Napló Élet & Stílus A tudósok a csokievőket két csoportra osztják. Az egyik a szopogatós. 16. oldal Sport Összeállt a labdarúgó Dunántúli Napló mezőnye. 20. oldal Maradom lányai nagyon megszerették a taxist. A férfit a takarítónő javaslatára fogadta fel a világhírű labdarúgó a családja mellé. Bottyán Jorge Esteban mindig pontos volt, apróbb feladatokat is rá lehetett bízni, és ami a legfontosabb: keveset kért. Buenos Airesben talán a legkevesebbet a bértaxisok közül. A lányok azért is szerették, mert a kertben időnként csirkét is sütött nekik, és mesélt egy távoli - talán nem is létező - országról. Magyar- országról, ahonnan a szülei származnak... Ez már a múlté. Maradona szakácsa voltam Bottyán Jorge Estebanból Bottyán György lett, a taxit is más vezeti. Ő itt él közöttünk Budapesten, hétvégenként pedig egy puccos magánjacht- klubban főz a kényes ízlésű milliomos talajnak és baráti körének. Valahol a Balaton partján. „Én már akkor is szakács voltam, amikor a Maradona- gyerekeknek főztem” - emlékezik a múltra a jó erőben levő férfi.- Akkor mi szükség volt a taxizásra?- Kellett a pénz. Az autót eredetileg édesapám vezette. Amikor pihent, én hajtottam a járgányt. Nem szégyelltem, szerettem beszélgetni az emberekkel, a Maradonáék kifejezetten normális emberek voltak. És ami nagyon fontos, egyszerűek. Nappal egyébként tanítottam egy vendéglátó-iskolában. Az anyai nagyszülők a nagy gazdasági világválság idején, a húszas években vándoroltak ki a mai Szlovénia egyik falujából Argentínába. Mária saját éttermet vezetett, István pedig asz- taloskodott. Később haza szerettek volna térni, de féltek a férfiak számára kötelező katonáskodástól. így maradt minden, ahogy volt. Apai oldalon a nagyapa Budapesten született, később azonban Temesvárra költözött. Trianon után Erdélyben maradt, szenvedélyesen sportolt, Románia bajnokcsapatának labdarúgója volt kivándorlása előtt. Amikor Bottyán György 1961. július 25-én megszületett Argentínában, a családnak egy közérttel egybekötött büféje volt. A boltot az édesanyja vezette, később ugyanitt dolgozott az édesapja is, amikor abbahagyta a taxizást. Eredetileg fizikusnak készült, aztán - mivel nem akart lemaradni az akkori biológus ösztöndíjas barátnőjétől - a politológiánál kötött ki: akkor, 1983-ban nyitotta meg kapuit újra a szociológiai kar Buenos Airesben. A három-négy utóvizsga azonban meggyőzte: nem neki találták ki a tanulást. Ezért lett szakács. Tehetségesnek tartották, s amikor elvégezte az iskolát, felkérték, tanítson Argentína különböző vendéglátó-iskoláiban.- Nagyon jól beszél magyarul.- A nagyszüleimnek köszönhető. Nekik több idejük volt velem foglalkozni. Anyukámék sokat dolgoztak.- Mikor jött először Magyarországra?- 1994-ben, meglátogatni a rokonokat. És a magyar konyhát. Viszonylag könnyű dolognak tűnt. Argentínában sok vendégszakács dolgozott, jó né- hánnyal megismerkedtem, vittem őket ide-oda, közben rengeteget beszélgettünk. Magyarországról, ahonnan a nagyszüleim származnak, és természetesen a magyaros vendéglátásról. Amikor a rokonlátogatás véget ért, elmentem a Gundelba, ahol megengedték, hogy tanuljak. Egy fillért sem kaptam, de nem bántam, mert ott ismerkedtem meg örökké mosolygós feleségemmel, Laurával. A hidegkonyhán dolgozott. Amikor visszatértem Argentínába, nem sokáig bírtam nélküle. Hamarosan visz- szatértem. 1996-ban házasodtunk ösz- sze Balatonlellén. Laura kipróbálta Argentínát, de nem tudott beilleszkedni, Magyarországot választotta. Bottyán György maradhatott volna a közért-büfében, ám ő Laurát választotta. Azóta körbedolgozták az országot, Budapesten közös otthont teremtettek, ahol nem tétlenkednek, ha kedvük szottyan, egymásnak főznek. Arra viszont kínosan ügyelnek, hogy mindig legyen két repülőjegyre való pénz a bankban. Állandó készültségben élnek arra az esetre, ha odahaza történne valami.- Hol van otthon?- Argentínában. Ahol harmincöt évet éltem. Ugyanakkor magyar is vagyok. Imádom ezt az országot, itt élnek a barátaim.- Úgy hallottam, menő vendéglátó- helyeken is dolgozhatna. Miért éppen a jachtklubot választotta?- Egyrészt, a menő helyek nem tudnak megfizetni. Másrészt el sem mennék ezekre a helyekre dolgozni. A szabad alkotás lehetősége hiányozna. A mostani munkahelyemen pontosan ezt szeretik bennem. A szinte naponta változó menüsorokat, ízeket, illatokat.- Adós még a szakmai múlttal.- Tanultam Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban. Tíz hónapot éltem Acapulcón. És dolgoztam hajón is. Nem mondtam még, hogy tengerész szerettem volna lenni gyerekkoromban? Kihagytam, mindegy. Valószínűleg ez a fiatalkori vágy vonzott a hajóra. A Csendes-óceánon közlekedtünk. Mindenütt megfordultam, ahol kikötött a hajó. A munka egyhangú volt, minden héten ugyanaz volt az étlap. A tájak azonban mindig változtak, a vendégkör szintén. Ezek tették elviselhetővé a monotóniát.- Ki a példaképe, akitől a legtöbbet tanulta?- Egy öreg halásztól kaptam a legnagyobb szakmai ajándékot. Akkoriban Vancouverben éltem, és egy portugál étteremben dolgoztam. Ide járt be a halász rendszeresen. Amikor barátok lettünk, megmutatta, hogy a halnak jóformán nincsen olyan része, amit ne lehetne hasznosítani. A belsőséget azt megelőzően kidobtam, azóta ilyen nem fordulhat elő.- Ahogy hallgatom, jóformán semmi sem maradt ki az életéből.- Téved. A kolbásztöltő versenyen Nem mondtam még, hogy tengerész szerettem volna lenni? Kihagytam, mindegy ...nem tudni, hogy az idősebb Bush tudta-e, kinek köszönheti a finom étkeket... szerettem volna elindulni, de még egyszer sem sikerült. Minden alkalommal dolgoztam, nem tudtam benevezni. Maradona gyermekei egészen biztosan emlékeznek még az egykori taxisra. Azt viszont nem tudni, hogy az idősebb Bush tudta-e, kinek köszönheti a finom étkeket az elegáns szállodában. Bottyán azonban emlékszik a hosszú hétvégéket Argentínában töltő híres vendégre, akit a konyhából ugyan nem láthatott, a későbbi amerikai elnök dicsérő szavai azonban eljutottak hozzá. Frank Sinatrával, Pavarottival, Julio Iglesiasszal több szerencséje volt, ők meg is látogatták Bottyán urat a konyhában.- Ezekután nem kellemetlen, hogy egy magyar milliomos díszlete?- Nem értem, mire gondol.- Ahogy hallgatom, az az érzésem, hogy az ön élete olyan, mint egy félig kész étel. Ugyanis a számtalan kaland, neves étterem, exkluzív vendég, számos szakmai iskola után jóformán semmire sem vitte. Itt, ebben a télvíz idején erősen kihalt jachtklubban dolgozik. Ahol barátai előtt a tulajdonos biztosan azzal büszkélkedik, hogy „neki” argentin szakács dolgozik.- Téved. Nekem megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatom. Egyébként a főnököm partnerként kezel. Számos egyéb vállalkozásában számít a szakmai tanácsaimra. Bottyán György fészkelődik, az őszülő szakáik viselő, testes férfi nehezen viseli a több órát felemésztő beszélgetést. Sietve búcsúzik, várja otthon Laura saját kacsasültjével és krumplipürével. És a nemsokára megszülető gyermekükkel. Az apróság kettős állampolgár lesz, aki május végén itthonról utazik majd haza, Argentínába. MAROSI ANTAL Frank Sinatra kedvence SZIROMSALÁTA NÉGY SZEMÉLYRE Hozzávalók: 5 dkg piros rózsaszirom, 5 dkg fehér rózsaszirom, 10 dkg szegfűszirom, 5 dkg ciklámenszirom, 1/2 dl olívaolaj, 1/4 dl almaecet, csipetnyi só, bors, 20 dkg vékony, csíkokra vágott pármai sonka. Elkészítés: a kitépett virágszirmokat összekeverjük az olajból és az almaecetből elkészített salátalével, megszórjuk a csíkokra vágott sonkával. Azonnal fogyasztható.
