Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-04 / 330. szám

2003. December 4., csütörtök RIPORT 7. OLDAL ■I K U L TÚRA Márai szerint az ember Talán jó mégis az ember - ez a címe annak a Márai Sándor- versekből készült válogatás­nak, mely rendhagyó módon előbb CD-n jelent meg, majd a közönség követelésére Cseke Péter és Sára Bernadett szín­művész-házaspár országos turnét szervezett az összeállí­tás bemutatására. Az irodal­mi est ma 19 órakor a Művé­szetek Házában hallható. A kilencvenes évekig nem lehetett hozzájutni Mára Sándor irodalmi munkáihoz, mert a magas kort megért író letiltotta művei magyar megjelenését, amíg az ország „idegen megszállás” alatt van. Az­tán a rendszerváltás egyik legna­gyobb kulturális hozadéka volt, hogy a kassai Grosschmid Sándor (Márait születésekor így anya­könyvezték) munkái egy csapásra hozzáférhetővé váltak. Otven esz­tendő naplójegyzetei, színdara­bok és regények sokasága látott az­óta új kiadásban napvilágot, és a nemzetközi szinten is elismert író munkáit végre saját nemzete is ol­vashatta. A naplójegyzetekkel az­óta több színművész is felolvasó- kőrútra indult már az országban, de arról kevesebb szó esik, hogy Márai a próza mellett verseket is írt. Ezt a munkásságát mutatja be Cseke Péter és Sára Bernadett a Ta­lán jó mégis az ember című műso­rában. Diákmunkák a pécsi IH-ban A pécsi Szent Mór Iskolaköz­pont Művészeti Iskola diákja­inak munkáiból nyílt kiállítás tegnap délután Pécsett, az If­júsági Házban. A grafikákat, festményeket, tűzzománco­kat, bőrdíszműves és textil­művészeti alkotásokat bemu­tató tárlatot Uzsalyné dr. Pé­csi Rita nyitotta meg, az isko­laközpont vegyes karának közreműködésével, Havasi Gábor karnagy vezényleté­vel. A kiállítás érdekessége­ként a Japánban idén meg­rendezett nemzetközi rajzpá­lyázaton díjat nyert tanulók is szerepeltek munkáikkal. Az ottani nyertesek a napok­ban Budapesten vették át el­ismeréseiket. Arany diplomát Horváth Bernadett, Kerekes Boglárka és Nyilas Rebeka, ezüst diplomát Ernszt Irma, Hoffmann Luca, Kővári Bor­bála, Schneider Anikó, bronz diplomát pedig Herke Boglár­ka, Köcsky Réka és Pálfi Ger­gő kaptak. B. K.- Furcsa ember volt Márai - mondja Cseke Péter -, magába zárkózó, nehezen oldódó sze­mély, viszont fantasztikusan jól látta kora társadalmának visz- szásságait, az egyén szerepét, lehetőségeit a világban. A hábo­rú gyarlóságairól kevesen fogal­maztak olyan szépen és embe­rien, mint ő. Az irodalmi est keretében né­hány érdekességet is megtud­hatunk Márairól, az emberről a versein keresztül. Egyik leg­szebb művében például, Kristófka fiától búcsúzik, aki csak pár hetet élhetett. Menny­ből az angyal címmel az 56-os forradalomra emlékezik gyö­nyörűen, egy XX. századi kínai költő nevében született verscik­lusából pedig kiderül, hogy 1946-ban színdarabjának víg­színházi bemutatója kapcsán plátói szerelemre gyulladt Tol- nay Klári színésznő iránt. Ha­lotti beszéd költeménye pedig máig a magyar emigránsok himnuszának számít. Többek között ezeket a verse­ket hallhatjuk ma este a Művé­szetek Házában a színészházas­pártól, ahol a költeményekhez kapcsolódó történeti hátteret Balogh Ágnes narrátor ismerteti, és ifj. Major István gordonkamű­vész játszik részleteket Kodály Zoltán Concertójából. MÉSZÁROS B. E. FESTMÉNYEK PÉCSETT, A HORVÁT KLUBBAN. Az Esze Tamás utcai August Senoa Klub kiállítótermében nyílott bemutató tegnap dél­után a Kökényi Nemzetközi Alkotótábor idei munkáiból. A tárlatra készült képek a kis, horvátok lakta falu életéből, és a szomszédos tájak, így a Malomvölgy tavainak mindennapjaiból, szépségéből adnak ízelítőt.____________________________________________fotó: laufer László Együttműködés az atomerőművel Együttműködési megállapodást kötött a Paksi Atomerőmű és a Pécsi Tudományegyetem. A már meglévő eseti együtt­működés kiszélesítésének szán­dékával mindkét fél stratégiai és hosszú távú érdekeit szolgáló megállapodást kötött a Paksi Atomerőmű Rt. és a Pécsi Tudo­mányegyetem. A szerződést dr. Kocsis István vezérigazgató és dr. Lénárd László rektor látta el kéz­jegyével. A szerződés célja, hogy a két országosan jelentős és elis­mert intézmény együttműködjön a dél-dunántúli régió társadalmi­gazdasági felemelésében. D. I. Grafikák, festmények a falon, dísztárgyak a kiállítóasztalon, és az iskola kórusának egy része FOTÓ: LAUFER L. Magyarul - magyarán Szövegértés A tömegközlési eszközök több­ször foglalkoztak azzal a nem­zetközi felméréssel, amely az alapműveltség meghatározói­nak: az olvasás, írás, számolás készségének színvonalát igye­kezett megállapítani. Reánk, magyarokra nézve az ered­mény elmarasztaló volt. Hogy ez milyen módon valósul meg a gya­korlatban, azt a rádióban hallott történettel szemléltetem. A szülők egy szép meséskönyvvel ajándé­kozták meg kisiskolás fiacskáju­kat. Kérték, hogy olvasson belőle. Az engedelmes gyermek a maga módján meg is szólaltatta a szöve­get. A szülők egyszercsak elkezd­tek hangosan derülni. A gyerek megállt, és szemrehányóan azt kérdezte: Mit nevettek?! Nem ol­vasok tovább, ha kinevettek. Az oktatás szakemberei ezt úgy mondják közérthetően: Értem is, amit olvasok. Van ugyanis mecha­nikus olvasás: a hangsor betűinek szabályos megszólaltatása, és van értelmes olvasás, amikor a nyelvi formához a jelentéstartalom hoz­zákapcsolódik. A gyermek hazulról hozott szó-' készlete, amely a családi körülmé­nyek szerint differenciált, már az óvodában gyarapodik. Megismeri a foglalkozás, a feladatlap szava­kat. Iskolába kerülve ez természe­tesen folytatódik. A hétéves tanuló megismeri a hurkapálcát, rajzol filcekkel, zsírkrétával. Már tan­könyve, munkafüzete, betűkira- kója van. Újdonság a számegye­nes, a matekdoboz, amelybe szí­nes rudak, korongok, dobókockák kerülnek. A napok múlásával egyre gyara­podik a gyermek szókincse. Min­den új szót igyekszik gyorsan megjegyezni, hiszen az új eszkö­zök használatának a tanító utasítá­sait követve ez a feltétele. Ha egy először hallott szót elfelejt, más, hasonló hangzásúval helyettesíti, így lesz a margóból morgó, az osz­tálylétszámból osztálylégszám. Kedvenc a tornaóra meg az énekóra. Egyik se szorul magyará­zatra. A matek egyelőre nem egé­szen világos. A régi számtan, mennyiségtan talán érthetőbb volt. Lassan rájön, hogy a matek nem azonos a számolással. Az is később világosodik meg, hogy az olvasás és az írás miért mogyor­óra, hiszen „nem tanulunk idege­nül”. - Ekkor eszmél rá, hogy mi a különbség az anyanyelv és az ide­gen nyelv tanulása között. Ehhez már tanítói vagy szülői segítségre van szüksége. De hogy az almát, körtét, perecet, cipőfűzőkötést és más tárgyak, jelenetek rajzát tar­talmazó színes könyvecske miért a Technika nevet kapta, és hogy miért technika a gyurmázás, agya­gozás, nyírás, azt már nem érti meg kisiskolásunk magyarázat nélkül. A tanítónak meg kell ma­gyaráznia minden olyan szót az olvasásórán és más órákon, amit a tanulók nem értenek. A szó akkor él, ha a hangsora, betűsora tartós, asszociatív kap­csolatban van a jelentéstartalmá­val. Csak így értjük, amit olva­sunk. Rónai Béla Innováció: kitörés a kultúra „hátán”? Napra egy időben azzal, hogy az Országgyűlés elfogadta a Ku­tatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvényt, Pé­csett, egy fórumon találkoztak a Regionális Innovációs Straté­gia (RIS) megalkotásán dolgozók. Eddigi munkájuk összegzé­sén túl azokat az irányokat is megjelölték, amelyek mentén - szerintük - meglelhetők a válságban lévő dél-dunántúli régió kitörési pontjai. A RIS kimunkálását a Dél-dunántúli Regioná­lis Fejlesztési Ügynökségen belül Horváth Csaba koordinálja.- A vállalkozások - persze nem­csak a Dél-Dunántúlon - eddig jobbára azzal takaróztak, hogy azért nem költenek innovációra, mert forráshiányosak. A törvény elvileg garantálja, hogy lesz pénz.- A RIS kidolgozása keretében olyan emberek ültek közös asz­talhoz, akik azon túl, hogy el­mondták a saját cégük búját-ba- ját, nagyobb kitekintésben is gondolkoztak. Az Alap lehetősé­get ad arra, hogy elképzelések forrjanak ki: mire lehet ezt a pénzt használni. Másrészt ah­hoz, hogy a gazdaságfejlesztési intézményrendszer - beletarto- zóan az egyetemek, kamarák, vállalkozói központok, ipari par­kok, egyéb kutatóintézetek - a kellő szolgáltatásokat és segítsé­get tudjanak nyújtani a vállalko­zásoknak, ez csak azon múlik, hogy a szereplők mennyire tud­nak szót érteni egymással. A RIS- nek, a kormányzati elképzelések ismeretében - tudniillik, hogy a regionális innovációs konzorciu­mok létrehozásába központilag nem szólnak bele -, fontos szere­pe lehet abban, hogy mely intéz­mények miképpen tudnak ebben a folyamatban részt venni.- Párhuzamosan több munka- csoport dolgozik a RIS kimunká­lásán. Milyen stratégiai irányo­kat jelöltek meg?- A helyi gazdaságot szekto­rokra szeleteltük, és ezt kétfelé bontottuk. Egyrészt a hagyomá­nyos, a régió számára valami miatt fontosakra; ilyenek az elég erős, még mindig jó lehetősé­gekkel rendelkező élelmiszer- ipar - ezen belül kiemelten jele­nik meg a borászat -, a Dél-Du­nántúlon a GDP legnagyobb ré­szét előállító gépipar, s ezek mellé felvettük a textil-, illetve a bőripart. Lftóbbiak lehet, megle­pőnek tűnnek, hiszen válság­ban lévő ágazatokról van szó, ám a régió munkaképes lakos­ságának harminc százalékát foglalkoztatják. A nem hagyo­mányosan körülírhatók pedig a környezeti, az egészségi és a kulturális ipar. Nagyon nehéz volt az orvosokkal és a kultúra területén dolgozókkal elfogad­tatni, hogy „iparnak” nevezzük az e területeken folytatott kez­deményezésünket. Mégis: az el­nevezés jelzi, hogy például az egészségipar esetében nem arról van szó, hogy a RIS-program az egészségügyet kívánja megre­formálni, amibe kormányzatok bicskája törött bele sorra. Ha­nem a rejtett és kihasználatlan lehetőségeket kívánja megke­resni.- Kulturális ipar... Divatos, és nagyon jól hangzik...- Sok fejtörést okozott, hogy mi legyen a rendkívül széles pa­lettából az a néhány irány, ami­re összpontosítanunk kell. És hangsúlyozottan: itt is nem átfo­gó, hanem innovációs stratégiá­ról van szó. így alakult ki az előzetes kon­cepció, hogy a kulturális ipar­nak leginkább a kreatív ágak­ra - ilyen pél­dául a média, illetve a kultu­rális rendezvé­nyek, attrakciók valamilyen szintű összehangolása - kell összpontosítania az erőforráso­kat. S ha már kreatív iparágakról beszélünk, ott a dizájn, a forma- tervezés, amelyek bimbózó for­mában, de már megjelentek a pécsi egyetem művészeti, illetve műszaki karán. Azt tapasztal­tuk: ahhoz, hogy bizonyos gaz­dasági ágak jobban tudjanak működni, hogy jobb - egyálta­lán saját - termékekkel tudjanak kijönni a piacra, nem nélkülöz­hetik a „dizájnolást”. BALOGH ZOLTÁN Államilag elismert innováció „...Először Magyarországon létrejön egy innovációs alap, ami Európában is példa nélküli... Mert amennyit a vállalatok befizetnek, ahhoz az állam is hozzátesz ugyanannyit. Ráadásul az alap nem függ az éves költségvetéstől, ugyanis minden egyes befizetett forinthoz az állam automatikusan hozzátesz egyet - tehát a rendszer stabilan, kiszámíthatóan, hoszszú távon működhet. Ezt, a számításaink szerint jövőre csaknem negyvenmilliárd forintot a vállalatok használhatják majd fel. Tehát lesz negyvenmilliárd arra, hogy hozzájáruljunk a legkorszerűbb kutatásokhoz, melyek eredményeit a gazdaságban majd al­kalmazzák, s amelyek új termékeket és szolgáltatásokat hoznak létre. ...Egy szakértőkből álló tizenöt fős gárda választja majd ki a magyar gazdaság számára fontos kitöré­si irányokat. Nyilvános pályázatokat hirdetnek meg, melyeket nemzetközi zsűri bírál el. ...A pénz ne­gyedrészének sorsát helyben fogják eldönteni. Természetesen a többire is lehet pályázni. De miután a regionális fejlesztési tanács határoz ez esetben az évi csaknem tízmilliárd forintról, lehetőség van arra, hogy kiválaszt egy projektet, és azt mondja: éveken keresztül csak ezt finanszírozzuk, mert ez a miénk.”(Dr. Szekeres Imre, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Dunántúli Napló, 2003. november 23.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents