Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-31 / 355. szám
Krakkó, a fiatalok városa Szilveszter előtt több európai város iránt nőtt meg az érdeklődés. Ilyen Krakkó is, ami igazán kellemes úti cél lehet Baranyából, több szempontból is. Az odautazás rendkívül egyszerű, hiszen Pécs és Krakkó között közvetlen vonat közlekedik. A város gyönyörű, számtalan változatos programot kínál, és bővelkedik szálláslehetőségekben. Aki kicsit lazábban és olcsón szeretné meglátogatni e várost, az ifjúsági szállások tömegéből választhat. Ezek ugyan nem luxus kinézetűek, de tiszták, kényelmesek. A kis zajongás pedig a hangulathoz tartozik, mint ahogy az is, hogy gyakran a sokágyas szobákban más vendégekkel is alkalom nyílik megismerkedni. A fiatalos lelkűeknek amúgy is nagyon ajánlható Krakkó, hiszen Pécshez hasonlóan egyetemi város, rengeteg fiatallal, a legkülönbözőbb hangulatú táncos helyekkel, kis éttermekkel, sörözőkkel, török, arab, zsidó kávézókkal, m'vós üzletekkel, látnivalókkal. Az egész város pezseg, zajlik az élet, a belvárosi szépséges házak falai alatt mindenütt nyüzsgő csoportokat, nézelődő turistákat látunk. Ez a vidám hangulat még csak tovább fokozódik a főtéren álló Posztóárusok Házában, a gyönyörű piac épületben, ahol mindent kaphatunk, ami szem-szájnak ingere, beleértve a krakkói szuve- nírokat is. A főtéren látható a krakkóiak büszkesége, a felemás tomyú templom is, mely egészen érdekes hatást kelt a nézelődőben. A Wawel, a krakkói vár sem esik messze a belvárostól és érdemes barangolni falai között. A szépen berendezett belső termeket végigjárva ha szerencsénk van, még korabeli zenét játszókat is hallgathatunk. Kis borzongásra pedig meglátogathatjuk a vár alatt a sárkány barlangját, ahol a sejtelmes föld alatti járatokban kószálva beleélhetjük magunkat a sárkányos mesékbe. A barlangból kibukkanva, a folyóparton maga a sárkány vár bennünket, szerencsére szoboralakba merevedve. A zsidó negyedben általában csönd van, az arra járó turisták gondolataikba merülve sétálgatnak. A régi és az új zsinagógát belülről is meg lehet nézni, biztos találunk valakit, aki szívélyesen beinvitál és mindent megmutat, még le is fény- képeszkedik velünk. De ha mindezek után némi ellentételezést kér, ne mérgelődjünk. Fizessünk és üljünk be inkább a helyi zsidó étterembe, nem bánjuk meg. A kellemes környezetben kitűnő kiszolgálásban és remek ízekben lesz részünk. Ha este visszatérünk, hamisítatlan zsidó zenét is hallgathatunk élőben. A hangulatos, lenyűgöző városból rövid idő alatt a közelmúlt egyik legszömyűbb helyszínére csöppenhetünk, ha ellátogatunk a közelben fekvő auschwitzi táborba. A egykori borzalmas koncentrációs táborba a krakkói buszpályaudvarról rendszeresen közlekednek buszok, a jegy a táborig nem drága. A mintegy félórás buszút után a teljes egészében akkori állapotában meghagyott épületek előtt találhatjuk magunkat. Érdemes lélekben felkészülni a látogatásra, mert az Arbeit macht frei feliratú kapun belépve valódi borzalmakat élhet át a nézelődő. A felkészülést segíti a negyedóránként különböző nyelveken vetített dokumentumfilm is, melyet a koncentrációs tábor felszabadításakor forgattak. Auschwitzban semmit nem változtattak, az épületektől a kivégző udvaron át a gázkamráig mindent eredeti állapotában lehet látni. Az élményt csak mélyítik a torokszorító fotók és otthagyott tárgyak. Bár rendkívül lehangoló a munkatábor meglátogatása, mégis érdemes felkeresni ha Krakkóban járunk. Mindez szorosan hozzá tartozik történelmünkhöz, élesebb képet ad a történelemkönyvben olvasottakról, szembesülhetünk az egyébként hiheteüen emberi gonoszsággal. A vidám, régi, hangulatos városba érve pedig hamar visszatér a jókedvünk, ami Krakkóban mindig magával ragadja a turistákat. Kaszás E. Külföldi utazás közben nem szükséges folyton rettegni a bűnözőktől, de nem árt vigyázni, mert immár akárhová megyünk, szinte mindenütt szervezett bandákban működnek a zsebtolvajok, az autótolvajok és a kézitáskák elrablói. Az osztrák bűnüldöző szervek a napokban fújtak riadót: vigyázat, számos trükköt is alkalmaznak a bűnözők a turisták megkopasztására. Az úgynevezett sorsjegyes trükköt főleg a Kanári-szigeteken alkalmazzák. A bárokban kiosztanak sorsjegyeket, amelyek közül az egyik nyerő. A szerencsés nyertest felszólítják, hogy menjen el a pénzért a sorsjegyek osztogatóival egy irodába, ahol spanyol nyelvű okmányt iratnak alá vele, amelyen állítólag igazolják a nyeremény átvételét. Valójában azonban a gyanútlan illető aláírásával részesedést vásárol egy házban, amelyért a későbbiekben több tízezer eurót kell fizetnie. A szegfűs mutatvány Európa déli részén dívik: lányok piros szegfűvel ajándékozzák meg a turistákat, s a virágért kérnek néhány érmét. Aki azonban előveszi a pénztárcáját, az biztos lehet benne, hogy a fémpénz mellett eltűnik a papírpénz is. A defekt-trükköt főleg Kelet- Európában, amint a híradásokból kitűnik, Magyarországon is alkalmazzák. Lényege, hogy az autóst megállásra késztetik, jelezve, hogy baj van és segítségre van szükség. A megálló autó utasait aztán kirabolják. Ám az osztrák rendőrök arra is felhívták a figyelmet, hogy ez az eljárás az utóbbi időben némi fejlődésen ment át. Míg korábban a rablók gyakran rendőrnek öltöztek, addig mostanság nem ritkán autómentő-járművekkel „dolgoznak”. Spanyolországban az is előfordult, hogy a városban egy piros lámpánál felszúrták a kifosztandó autó gumiját, országúton pedig egyre több példa akad arra, hogy a nyitott ablakon ártalmatlan siklót dobnak be. A Dél-Európában terjedő hor- dártrükk keretében a bűnözök a pályaudvarokon ajánlkoznak hordárként az utasoknak, majd felajánlják, hogy az idegennél gyorsabban meg tudják venni a jegyet. Aki ezt elhiszi, s pénzt ad a menetjegyre, az esetek többségében elbúcsúzhat a jegy árától. A tuktuk trükk hazája Thaiföld, s a csalafinta bűnözők idei áldozatainak száma már sok százra tehető. Ennek keretében a taxisok, vagy a motorkerékpár vontatta nyitott tuktukok vezetői különösen olcsó fuvart ajánlanak azzal, hogy egy buddhista ünnepre való tekintettel a kormány benzinutalványokat osztogatott. A trükknek beugró turistákat aztán olcsó ékszerboltokba viszik, ahol jól átejtik őket, vagy rosszabb esetben az utast valamilyen italban megitatják úgynevezett KO-cseppek- kel, és teljesen kifosztják. Az osztrák biztonsági szervek egy olyan trükköt is említenek, amely újabban Dél-Európában és Amszterdamban fenyegeti a gyanútlan utazókat, s amely Magyarországon legkevésbé sem szorul magyarázatra: az „Itt a piros, hol a piros” című elterjedt „játékról” van szó. Tegyük hozzá a „Segít a rendőr” figurát, amely Romániában divatos, de már másutt is alkalmazzák: a turistát az utcán leszólító szemtelen valutaüzért vagy emléktárgyárust két nyomozó igazoltatja zordan, majd elkéri a vendég pénztárcáját, hogy meggyőződjön arról, nem lopták-e meg: mire visszakapja, természetesen eltűnt belőle a pénz. Említést érdemel még a „Válts a külföldinek” trükk, aminek lényege, hogy nagy címletű bankjegye felváltására kéri a gyanútlan turistát a leleményes zsebes. Gyakori eset, hogy a tranzakció után kevesebb pénz, esetleg egy köteg újságpapír marad a jóhiszemű utazó kezében. K. E. 18
