Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-31 / 355. szám

A várakozás koszorúi, a szeretet fája

A karácsony olyan ünnep, amelyet nemcsak két-három napon át lehet élvezni. Az adventi előkészületi időszak alkalom a felkészülésre - a lélek díszbe öltöztetésére is. Az adventi koszorú összeállítása vagy a karácsonyfa felékesítése az örömteli várakozást jelentheti a felnőtteknek és a gyerekeknek.

Az adventi koszorú eredetileg a református, evangélikus családok hagyománya. Szimbolikája a hétről hétre való feltöltődés, lelki felkészülés az ünnepre. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtása a bűnök faggyújának elégésén keresztül a tiszta, magasztossá emelt (tövis)koszorú jelkép eléréséig vezet. A karácsony eljövetele szabadulás a kör zárt burkából a szeretet ereje által.

Az adventi koszorú elkészítésének művelete rituális folyamat is lehet, nem csupán ügyes barkácsolás. A fa elemet jelképezi a fenyőág, háncs, vessző, vagy más hasonló természetű anyag. Színe a zöld. A gyertyák színe hagyományosan a lila, a misztika kedvenc árnyalata, amely segít egyre mélyebbé tenni hitünket. A viasz a földet jelzi, míg a gyertya lángja a tüzet. A láng hétről hétre erősebb lesz, ahogyan először egy, majd végül már négy gyertya ég a koszorún. A koszorúra tűzött fagyöngy jelképezi a levegőt, mivel a fa koronájában terem, és színe a levegő törtfehérje. A fagyöngy, vagy az újabban ezt helyettesítő gyöngy a gyertyák közötti levegős hely kitöltésére alkalmas, de ez a dekoráció az életöröm, a

könnyedség, a játék megtestesítője is. A koszorút átölelő szalag hulláma a vizet idézi, kék szín való hozzá a legjobban, esetleg kékfehér vagy kék-lila párosításban használhatjuk fel. A szalag a víz jelképével képletesen elmossa a lelkűnkben felgyülemlett salakot, hogy megkönnyebbült szívvel várhassuk az ünnepét.

Az ezüst színű díszekkel a víz és a hold családot teremtő energiáját is belophatjuk koszorúnkba. Ha ezeket a színeket ki szeretnénk cserélni másikra, ezt is megtehetjük, de jó, ha választásunk tudatos, és az életünk problémáit, sorsfordulóit jelképező eseményekkel harmonizál. A piros-arany kompozíció például a szerelem, életöröm, szerencse értékeit szimbolizálja, a narancs- sárga-arany-kék a külvilág előtti megnyilvánulást, sikert és önbizalmat, a bordó-lila-zöld a megértő, gyógyító szeretetet.

Divatos újabban az az elrendezés, ami a gyertyákat aszimmetrikusan helyezi egymás mellé. Hagyományosan azonban a négy gyertyának a négy égtáj felé kell állnia, mert így teremtődik meg az egység a világegész szempontjából. A gyertyákat minden este meg lehet gyújtani (első héten egyet, a másodikon kettőt, és így tovább), és a tűz lángja mellett érdemes néhány percig elgondolkodni a közelgő ünnep valódi értelmén: azon, vajon lakik-e bennünk annyi szeretet, hogy képesek legyünk megbocsátani és bocsánatot kérni egy év elkövetett butaságaiért - ha kell.

A karácsonyfa díszítése is jelképes tett: régen a ráaggatott gyümölcs a következő évi gazdag termés ígéretét jelentette. A karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. Hasonló szokás más vidékeken is volt, csak

nem fenyőágat, hanem termő ágat használtak erre a célra.

Az ünnepi este hangulatához hozzátartozik a szépen feldíszített fenyőfa. A díszítésnél ügyeljünk arra, hogy a díszek harmonizáljanak. A hajdani szép szokás, amikor aranyra festett diókat tettek a fára, ma is feleleveníthető. Van, aki a fényes, van, aki a matt díszeket részesíti előnyben, másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. A terrakotta színhez égetett agyagfigurák valók. Gyermekes családok a macis, szalagos karácsonyfának örülnek, de különféle üvegből készült gömböket, vagy saját készítésű figurákat is elhelyezhetünk a fenyőfán. Az arany- díszes fenyő soha nem megy ki a divatból, s a szalmadíszek továbbra is igen kedveltek, a csillag, harang, szív, toboz, angyalka formák jól néznek ki a szalmafü- zéres, piros szalagos fán. Az összhatást piros masnikkal és piros gyertyákkal egészíthetjük ki.

A karácsonyfa legszebb dísze a gyertyák fénye, bár ma már gyertyaégetés helyett egyre többen részesítik előnyben a villanyégőket. Ha így is van, élő láng mécsesekben legyen a szobában, hiszen a téli napforduló közeli ünnepek lényege a az új fény el- érkezése, az élet lángjának újra- születése. Hodnik Ildikó Gy.

A ÜQMtös jüújjjtJ

Téli ünnepeink közül az egyik legkedvesebb a Mikulás. A hagyomány szerint december 6-án - Szent Miklós napján - a Mikulás éjjel felkeresi a gyerekeket, hogy érdemeik szerint ajándékot vagy virgácsot vigyen nekik. A keresztény legendák szerint Szent Miklós mirai püspök három szegény leányt úgy segített tisztességes házassághoz, hogy éjjel az ablakon keresztül pénzt dobott be nekik. Ebből ered, hogy az ablakba kell a gyerekeknek ragasztani a kívánságrajzokat, és a megfelelő időben a csizmácskákat is ide kell kirakni. Magyarországra valószínűleg német közvetítéssel került ez az ünnep, ahol viszont Wotan - germán jutalmazó és büntető istenség - megszemélyesítéseként élt sokáig, majd később változtatták Niccoló jóságos püspökre. Eredetileg ősz szakállú, püspöksüveges és taláros pap alakjában ábrázolták, kezében pásztorbottal, hátán a puttonnyal. Csak a modem időkben, amerikai hatásra lett harsány, piros ruhás, nagy hasú, vidám bácsi, aki kereskedelmi céllal várja a gyerekeket a nagyáruházakban. Egyszerű, de mégis különleges, szánt formázó Mikulás-csomagot tudunk készíteni, ha egy üres dobozt bevonunk piros vagy arany csomagolópapírral. Kartonlapból kivágunk két csíkot, amelyet, mint elöl vissza hajló szántalpakat, ráragasztunk a doboz aljára. Beleültetünk egy Mikulás és egy krampusz figurát, melléjük teszünk mogyorót, narancsot, banánt, mézes puszedlit vagy más ajándékokat.