Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-31 / 355. szám
Bolt a város szélén Kényszervállalkozóból lett sikeres kiskereskedő A multik megjelenése és egyre nagyobb térnyerése Magyarországon a hazai kiskereskedők körében nem váltott ki felhőtlen örömöt, egy részük annak rendje és módja szerint tönkre is ment. A még meglévő apró vegyesboltok, ahová az ember bármikor leszaladhat egy kiló kenyérért vagy egy zacskós tejért, nem tudják felvenni az árversenyt a nagyokkal. Ám akit a jóisten is boltosnak teremtett, az állja a versenyt, bár írásunk főszereplője leginkább önmagának köszönheti, hogy kiskereskedővé lett, miután a sors kényszervállalkozóvá tette. és az eladók között, nem csoda, hogy az emberek megszerették a boltot. Ehhez hozzájárult persze az is, hogy a vásárlók ésszerű javaslatait mindig figyelembe vették. Itt meg lehet tenni azt, ami a nagy bevásárlócentrumokban elképzelhetetlen, hogy ha valakinél nincs annyi pénz, amennyit fizetnie kellene, majd behozza akkor, amikor legközelebb erre jár. Azt is tudják, ki az, aki nehezebb periódusban hitelre vásárolhat, ennek a kiskereskedelemben évszázados hagyományai vannak. Egy darabig mindkét lánya dolgozott a boltban, majd kiszálltak. Mert bár sok előnye volt a szűk családi vállalkozásnak, azért jobb a békesség, mondja sokat sejtetően Öhlmüller Béla, hiszen olykor előfordultak családi veszekedések a munkahelyen, s mégiscsak jobb a békesség. Azóta két alkalmazottal dolgozik, ők minden szempontból megfelelőek. Pedig jó és megbízható alkalmazottat nem könnyű találni. Példa erre az élettársával működtetett másik bolt, ahol egymás után „buktak meg” az eladók, akik annak ellenére eltettek pénzeket, hogy tudták, kamera rögzíti minden mozdulatukat. Volt olyan, aki már az első nap „elvérzett”. Legalább öt vállalkozót tudna említeni, akik azért mentek tönkre, mert az alkalmazottaik eltették a hasznot. Öhlmüller Béla nyolc éve nem volt egy nap szabadságon sem, a bolt pedig azóta minden áldott nap nyitva van. A forgalom egyenletes, bár vannak jól megfigyelhető ingadozások. Augusztus közepétől szeptember derekáig kevesebbet költenek el itt az emberek, pénzük nagy része elmegy a beiskolázásra. Ünnepek előtt többnyire a nagyobb helyeken vásárolnak, de ünnepnapokon, karácsonykor, húsvétkor ide jönnek megvenni mindazt, amit elfelejtettek előtte beszerezni. Érdekes megfigyelni, meséli, hogy Mikulás estéjén milyen sokan jönnek csoki Mikulásért azok, akiknek az utolsó pillanatban jut eszükbe, hogy gyerek is van a családban. Most éppen hatvanéves, de nem szeretne leállni. Inkább ezt a tevékeny, sok gonddal járó létet választja, mintsem az otthon ülés tétlenségét. Mert a gondok mellett azért ennek az életmódnak is megvannak a mindennapos örömei. Cseri László Öhlmüller Béla 52 éves volt, amikor munkanélkülivé vált. Jobb híján elvégzett egy gyorstalpaló boltvezetői tanfolyamot, s miután egy apró, néhány embert foglalkoztató boltban az eladói státusz véleménye szerint bizalmi állás, a lányával kezdte a munkát. Ezt megelőzően persze kölcsönt kellet felvennie, mert anélkül nem volt miből elindulnia. Éppen május elseje volt, amikor megnyitotta boltját a pécsi Kertvárosban, a Wallenstein utca pavilonsorán, egy kocsma és egy söröző szomszédságában. Úgy gondolta, hogy a legjobb az lesz, ha reggel hattól este tízig tart nyitva. Ezen a helyen korábban is működött bolt, de igencsak gyér forgalommal, mondja, hiszen a napi harmincezres bevétel igencsak szerénynek tűnt. Egy kis odafigyeléssel meg lehetne ezt növelni, morfondírozott, hiszen számításai szerint a környéken lakók létszámából és összetételéből ennél sokkal több volt várható; legalább százezer, és akkor a bolt eltartja önmagát. A kezdet azonban nem volt sikeres, mondja Öhlmüller Béla, hiszen kiderült, hogy egy fillér haszon sem maradt. Kénytelen volt árat emelni, s sikerült olyan árrést találni, amely már felcsillantotta a fennmaradás reményét, ráadásul egy száz méternyire lévő közeli kis konkurens bolt kétszer is „padlót fogott” ez idő alatt, gazdát is cserélt. A forgalma tehát a korábbi többszörösére ugrott. Voltaképpen abból élek, magyarázza, hogy a lakók leugra- nak valamiért, mert hiszen a nagybevásárlások valamelyik hipermarketben történnek, ezt tudomásul kell venni. De itt más a hangulat, személyes kapcsolatok alakulnak ki a törzsvásárlók 8 §
