Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-27 / 351. szám
2003. December 27., szombat ÉLETHOSSZIG TANULÁS III. OLDAL TARTÓ Hetvenöt évesen doktorált Szolnok Napjainkban felértékelődött a tudás, és a jelenkor diákja jól teszi, ha nem áll meg egyetlen oklevél után, és nem csak a húszas, de a harmincas éveiben is képezi magát. Mert ahogy a közmondás állít ja: a jó pap holtig tanul. Gyaníthatóan ez a népi bölcsesség aligha csak a reverendásokra, sötét öltönyös urakra vonatkozik, hanem mindenkire, aki felnőtt emberként is képezi magát. Mint Szolnokon Szentistvány József nyugállományú ezredes, aki elkövette azt a nem akármilyen „csínytevést”, hogy hetvenöt évesen doktorált. csapatszolgálatot kellett teljesíteni. Hadnagyként végzett, az osztályban a második legjobbként, a 190 végzős közül hatodikként. Részt vett a háborúban, harcolt az oroszok, románok ellen a Délvidéken, és főhadnaggyá léptették elő. Hajmáskéren kitűnő eredménnyel végzett egy újabb iskolát, a tüzér lő- iskolát. Tanított a nagyváradi tüzér hadapród iskolában, majd géppuskával átlőtték a combját. Angol fogság következett Ausztriában, míg 1946-ban hazatért. Volt segédmunkás, anyagmozgató, majd bekerült a mérésügyi hivatalhoz. Közben 1948-ban Szolnokra költöztek. A cégnél legalul kezdte, ám folyamatosan képezte magát, végül hivatalvezető lett, sőt, két megye tartozott hozzá. Mivel az igazságérzete mindig magas lánggal lobogott, 22 évig szakszervezeti elnök volt. A rendszerváltás körül már 72 évesen jelentkezett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára, és három év múlva, 75 évesen legidősebbként átvehette a hadtudományok doktora címet. Nehéz volt, sokszor hajnalig bújta a könyveket, de megérte Persze, amíg idáig eljutott, történt vele egy és más. Az egész élete szakadatlan küzdelem a sorssal, és a tanulással. Noha 1919-ben Kecskeméten született, elemi népiskolai tanulmányait Esztergomban kezdte, és Egerben fejezte be. Édesanyját kétéves korában vesztette el, amikor az öccse született, ezért egy ideig a nagyszülei istápolták, nevelték. Időközben édesapja újranősült, így a család, ő és az öccse megint összekerült. A mostohája sem volt mostoha, mindenben segítette, mintha édesanyja volna. Kőszeg, majd Sopron katonai iskoláit hagyta maga mögött kiváló eredményekkel. Hogy miért éppen ezt az iskolatípust választotta, egyszerű az ok: az édesapja vezérőrnagy volt, aki a második világháborúban halt meg, de a nagyapa is hivatásos katonaként szolgált Ferenc József hadseregében. 1937-ben érettségizett kiváló eredménnyel. Figyelt az órákon, meg tanult is. Nem sokat, de nagyon elmé- lyülten forgatta a tankönyvek lapjait. Elvégezte a Ludovika Akadémiát is, bár előtte egy év kötelező mondja. Pedig tanárnő felesége kezdetben korholta, minek hetven felett már ez a kemény erőpróba. - Világéletemben szerettem a kihívásokat. Ez is közéjük tartozott - állítja. Közben rehabilitálták, és Keleti György ezredessé léptette elő. A portréjához még azért hozzátartozik, hogy 13 éves kora óta vív. Középiskolás országos bajnok, sőt 1948-ban olimpiai kerettag lett. Másodmagával megalapította a szolnoki vívósportot, és mind a három fegyvernemben — kard, tőr, párbajtőr — jeleskedett. Jelenleg a Magyar Vívószövetség alelnöke. Három lánya, az ő meg Klára asz- szony, a felesége tanulási kedvét örökölte, mert mind diplomás. Az öt unoka között is akad mérnök, tudományos doktori fokozattal rendelkező, közgazdász-tanár. A két legfiatalabb még gimnáziumban és általánosban tanul. Huszonöt kitüntetést kapott eddig, de talán a legutóbbira a legbüszkébb, amelyet néhány napja vett át, a Santelli Alapítvány Életműdíját. A jeles olasz mester elévülhetetlen szerepet vállalt a magyar vívósportban. Ezt az aranygyűrűt, oklevelet általában olimpiai bajnokok kapják. Meg immáron a 85 éves dr. Szentistvány József is Szolnokról, aki elkövette azt a ritkaságot, hogy hetvenöt évesen doktorált, és még ma is naponta forgatja a könyveket. Elsősorban a szakmai, hadtudományi jellegűeket. Pedig nem pap, „csak” nyugállományú katonatiszt... D. SZABÓ MIKLÓS Ezt a díszkardot is jutalomként kapta a most már nyolcvanöt éves ezredes, dr. Szentistvány József FOTÓ: BAKOS JUDIT Tisztelgés a tudás előtt Lógni a világhálón Akadémikusok, politikusok, gazdasági szakemberek és művészek írták alá azt a nyílt levelet, amelyet a Talentis Közhasznú Társaság tett közzé a Nobel-díj átadásához kapcsolódva. Az aláírók tisztelegtek a díjazottak előtt, egyúttal szeretnék felhívni a figyelmet a tehetség, a tudás erkölcsi és anyagi megbecsülésének fontosságára. A levelet aláírta Kroó Norbert, az Akadémia főtitkára, Glatz Ferenc akadémikus, Baráth Etele politikai államtitkár, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, Martonyi János volt külügyminiszter, Mészáros Márta Kossuth-díjas filmrendező, Demján Sándor, a Tri-Gránit Rt. elnöke, Bojár Gábor, a Graphisoft Rt. vezérigazgatója és Szántó János, a Zsámbéki-medence tizenhárom települését tömörítő kistérségi társulás, a ZSÁMERT elnökei is. A NYÍLT LEVEL: Amíg nem hajtottad végre a feladatot, nem tudhatod, hogy lehetetlen-e. A nagy gondolkodók, tudósok, kutatók, művészek, vagyis az emberi talentum letéteményesei mindig ebben a szellemben kezdtek hozzá egy-egy probléma megoldásához. És rájöttek, hogy nincs lehetetlen. Az idei Nobel-díjak átadásának napján emelt fővel nézhetett a jövőbe Magyarország, mert a lehetetlen legyőzői itt éltek közöttünk. Hazánk eddig 13 olyan tudóst és művészt adott a világnak, köztük legutóbb életművükkel mind bizonyították, hogy maradandó értékeket tudnak alkotni az egész emberi közösség számára. Az ünnepi alkalom dacára azonban jogos a kérdés, hogy ki lép majd például az orvoskutató Szent-Györgyi Albert, a fizikus Wigner Jenő, a kémikus Oláh György, a közgazdász Harsányi János és társaik örökébe. Kik lesznek azok, akik a XXI. században irányt mutatnak? Jó irányt Európának, a világnak, az emberiségnek, hiszen, mint a Himnuszt író Kölcsey Ferenctől tudjuk, az emberi tudomány legfőbb célja maga az ember. Egybehangzóan a Nobel-díjasokkal, mi is úgy látjuk: a kutatók, a művészek, a tanárok mellett valamennyi közéleti gondolkodó felelőssége az, hogy felélesszük a társadalomban a tudás és az alkotás örömét. Legyen mindannyiunk célja az, hogy a tehetség, a talentum tisztelete és megbecsülése közös nevezővé váljon hazánkban! E felhívás aláírói tisztelegnek a Nobel-díjasok mellett, minden kiemelkedő tudományos eredmény és művészi teljesítmény alkotói előtt. Munkásságuk erőt és biztatást ad ahhoz, hogy Magyarország megfeleljen az újabb nagy kihívásnak, annak, hogy hazánk az éllovasok egyi-^z aláírók listája keként álljon helyt, miután öt hónap múlva az európai államok közösségébe lép. A szellem nagyjai előtti főhajtás egyben annak a felismerése is, hogy alkotó, önállóan gondolkodó és ítélő egyéniségek nélkül a társadalom fejlődése éppúgy elképzelhetetlen, mint az egyéniség fejlődése a közösség tápláló talaja nélkül. Bálint Csanád, Baráth Etele, Bogsch Erik, Bojár Gábor, Budafoki Róbert, Demján Sándor, Detrekői Ákos, dr. Zettner Tamás, Enyedi György, Erdei Tamás, Gáti István, Glatz Ferenc, Győrfi László, Halász Béla, Kenyeres Sándor, Keresztesi János, Kóka János, Kroó Norbert, Kuncze Gábor, Martonyi János, Mészáros Márta, Rakusz Lajos, Roska Tamás, Stumpf István, Szántó János, Székely Péter, Udvaros Dorottya, Alföldi Róbert Magyarországon. Az utóbbi egy év alatt 49 százalékkal nőtt az előfizetők száma, és ma már a lakosság mintegy egynegyede hozzáfér a világhálóhoz. Nem túl biztató azonban, hogy a hozzáférők körülbelül húsz százaléka sohasem használja az internetet. Budapest A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint egy negyedév alatt 15 százalékkal, míg egy év alatt 49 százalékkal nőtt az internet-előfizetések száma Magyarországon, ráadásul 2003 harmadik negyedévében két százalékkal nagyobb volt a növekedés üteme, mint a második negyedévben, de az előfizetések száma még így sem éri el 624 ezret. A Szonda Ipsos és a GfK Hungária által készített Nemzeti Média Analízis szerint 1997-ben 7,7 százalékos volt az intenret-hozzáférési arány Magyarországon. Ez a szám mára elérte a 24,5 százalékot, tehát a felnőtt lakosság egynegyedének van lehetősége a világhálóhoz való csatlakozásra. Az is igaz azonban - áll az elemzésben -, hogy a hozzáférés nem azonos a használattal: a hozzáféréssel rendelkezők körülbelül 20 százaléka soha nem használja ki a lehetőséget. Ez az arány 2000 óta hasonló, és lényegében változik. Az internetet legalább hetente használók száma folyamatosan növekszik: jelenleg a teljes népesség 10,6, és a hozzáférők 43,1 százaléka használja ilyen gyakorisággal a világhálót. A rendszeres használók száma az előző fél év adataihoz képest 20 százalékkal nőtt. FARKAS MELINDA Rohamosan terjed az internet, de még mindig csak 624 ezer előfizető van
