Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-27 / 351. szám

6. OLDAL HITÉLET 2003. December 27., szombat Mágocs jubileumra készül Templomának 200 éves jubileumára ké­szül Mágocs. Az ünnepségre az épületet kívül-belül teljesen felújítják. Öt év alatt, mint ahogyan elődeik építették az 1800- as évek legelején. A vállalkozásnak vannak előzményei - ezek ad­ták a garanciát a sikerre. 1989-ben megszervez­ték a Mágocsról kitelepítettek első nagy találko­zóját. Sokan jöttek haza. Emlékét őrzi a temp­lomhoz vezető elegáns lépcsősor. 1997-ben a kálváriát tették rendbe a temetőben - teljes egé­szében társadalmi munkával. Akkor hívták élet­re a Mágocsért Alapítványt. Aki nem tudott mondjuk fuvarral beszállni vagy fizikai munká­val, az az Alapba fizethetett be. Azóta is fennáll. Megérte megtartani! A templom felújítását a tetővel kellett kezdeni. 2001-ben ez volt soron. Hogy mekkora munka egy ilyen tető? 35000 cserép, 7000 folyóméter léc és több száz palló kellett hozzá. Természete­sen csatornázást is kapott és villámhárítót. 2002-ben a villanyszerelés készült el - menet­rendszerűen a falfestés előtt. Most a földön megy körbe a vezeték, onnan vezetik fel az oszlopok­ra. Az egész villamos berendezést kicserélték, minden a legkorszerűbb, és fényárban úszik a szentély. A festés ezután jöhetett. Az első kérdés: mibe kerül? Kell állványzat... művészt kell keresni... díszítő festőket alkalmazni... 12 és fél millió lett. Kifizették. A pénz a lakosságtól, vállalkozóktól jött. És amire külön érdemes odafigyelni: a má- gocsi önkormányzat négy év óta minden évben félmillió forintot utal át az egyház- községnek. A munka ősszel készült el, érdemes megnézni. Az oltárképekhez nem nyúltak. A fő­oltáron a Sarlós Boldogasszonyt láthatjuk - vagy másképp Mária látogatása nagy­néniénél. Karl Bachmayer bécsi festő munkája. Két mellékoltár a dominikánu­sok pécsi templomából származik. Ami­kor II. József a rendet eltörölte, templo­muk elnéptelenedett. így kerültek az oltá­rok Mágocsra. A harmadik azonban itt épült a plébános és a hívek adományá­ból. Nepumuki Szent Jánost ábrázolja. Érdekes, szobra is volt Mágocson a prágai szentnek a patak mellett. Most tulajdonképpen csak a meny- nyezeti szekkókat kellett restaurálni. Sor­ban: Isten Báránya, Szűz Mária a Kisjé- zussal, Szent Flórián, Szent Péter, Szent Sebestyén. Valószínűleg ugyanannak a művésznek az alkotásai. A munkát má­jusban kezdte el Brodzik József. A 78 éves balatonföldvári mester fél évig dol­gozott a szédítő magasságban. Ehhez nagyon kell szeretni a műveket és a művészetet. A mun­ka elsőrendű. Utoljára 1939-ben festették ki a templomot, előtte 1870-ben. Úgy látszik, 60-70 évenként er­re sort kell keríteni. A templom építése 1800-ban indult és 1805- ben szentelték. Természetesen ennek is van elő­története. Olvassuk: Klimó György püspök 1756- ban templomot szentelt Mágocson Sarlós Bol­dogasszony tiszteletére. Fából készült, az egyko­ri Szent Péter templom helyén. Annak alapjai vi­szont a ferencesektől vagy a bencésektől marad­tak fenn. De a pálosoknak is van közük a mai mágocsi templomhoz - bár az ő templomuk Györgye-pusztán állt Kishajmás felé. II. József ezt a rendet is megszüntette, birtokuk a Vallás­alaphoz került. A mai templom pedig a Vallás­alap jelentős támogatásával épült. Közeleg a jubileum. Mi van még vissza? - A vízelvezetés, meg a hittanterem tetőcseréje. Ez a feladat 2004-ben. A mágocsiak természetesen megünnepelték a belső rekonstrukciót. Advent előtti szombatra meghívták az egyházmegyei katolikus németek egyesületét. A templom megtelt Baranya-Tolna minden részéből érkezett hívekkel, a szentmisét Mayer Mihály megyés püspök mutatta be, éne­kelt a Mágocsi Kodály Kórus. Utána pedig pergő, sokszínű, színvonalas karácsonyi műsort adtak a művelődési házban, zömében fiatalok: van ki­kért rendbe tenni az ősök örökét. ■ A megújult lépcsősor fotó: tóth l. Veletek vagyok Emlékeztető HOLNAP a Belvárosi templom­ban fél 10 órakor kezdődő német­nyelvű szentmisén a palotabozso- ki vegyeskar énekel. Rádióközve­títés 10 órától. AZ ÚJKORI aprószentekért szól­nak a harangok Pécs valamennyi templomában a Magzatvédő Tár­saság kezdeményezésére decem­ber 28-án, vasárnap délután 3 óra­kor. TE DEUM... Mayer Mihály me­gyés püspök mutatja be az év végi hálaadó szentmisét december 31- én, szerdán este 6 órakor a Pécsi Bazilikában. Az új év ugyancsak püspöki misével kezdődik, január 1-jén, csütörtökön 11 órakor. A POLGÁRMESTEREK többse ge gyakorolja vallását. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közel­múltban végzett felmérése szerint a megválasztott önkormányzati tisztségviselők közül az átlagosnál többen tartoznak a katolikus, a re­formátus vagy az evangélikus egy­házhoz. A polgármesterek köré­ben az aktív vallásgyakorlók ará­nya megközelíti a kétharmadot (64,2 százalék), míg a teljes né­pességben ez a szám becsülhető­en csak 10-25 százalék között mozog. JANUÁR ELSEJÉN, csütörtö- kön, Szűz Mária Isten Anyja főün­nepen a Pálos templomban a szentmisék ünnepi rendben 8,10, 18 órakor lesznek, a Lyceum templomban 10.45-kor. A PÉCS Egyházmegyei Karitász novellapályázatán megtörtént az eredményhirdetés. A középisko­lás kategóriában Pajor Nikolett, a Babits Gimnázium diákja, az álta­lános iskolásoknál Tamai Judit, a Mezőszél utcai iskola tanulója nyerte az első díjat. Mindkét pá­lyázat elhangzik a Remény Rádió­ban. ■ Élmény részt venni a horvát mi­sén - ott együtt imádkozik és éne­kel az egész közösség. S milyen szépen! Most egy új énekes-imádságos könyvet vehettek át karácsonyi ajándékként, Pavlekovics Ferenc plébános munkáját: Ja sam s vama - Veletek vagyok. Zseb­könyv nagyságú, keményfedeles, női táskában is szépen elfér. Prak­tikus - és más mint a korábbiak. Több! Egy új korszaknak ké­szült. Minden tisz­telet a régiek­nek! A nehéz időkben az em­berek hitét, val­lását a régi ima­könyvek őriz­ték meg. Nem­zetiségieknél jórészt a nyel­vüket is, ami­kor évtizede­ken át nem volt lehetőségük anyanyelvükön részt venni a szentmiséken. A nyitást dr. Kneip István Zsiva rúzsa - Élő rózsája jelentette 1990-ben. Mentsvár volt abban az időben, összekapcsolta a horváto- kat. Vele majdnem egy időben ad­ták ki Bacsmai László Kraljica mira - A béke királynéja című könyvét. A bácskai horvátoknak, a bunye- vácoknak szánta, az ő nyelvükön íródott. Használták Baranyában is. így adódott, hogy a drávai horvá- tok más kiejtéssel énekeltek a templomban, mint az utcán.- Érlelődött a gondolat - mondja Pavlekovics Ferenc, a Ja sam s vama szerzője -, íródjon egy imakönyv irodalmi nyelven, hogy mindenki egységesen tudja használni, amikor összejövünk akár itt Pécsett, a horvát napon, a máriagyűdi zarándoklaton, vagy Kásádon, Sztárán, Versenden a búcsún, illetve testvéri kapcsola­tokat ápolva horvátországi horvá- tokkal. Ez a könyv ugyanis kap­csolatot teremt. Összeköti a Drá­va menti horvátokat, a bunyevá- cokat, a sokacokat és lehetőséget ad az itteni horvátoknak, ha ki­mennek külföldre, tudjanak ott is részt venni a szentmisén, a szer­tartásokon. Felnőtt egy új generáció és a fi­atalokban, akik anyanyelvűket otthonról elhozzák, él az igény, hogy ezt a nyelvet tökéletesítsék. Érettségiznek, egyetemre járnak és egyre többen tesznek nyelv­vizsgát. Úgy gondolják, vallás te­kintetében se maradjanak másod- osztályú emberek, s ez a könyv, amit most kézhez kapnak, segíti őket, hogy a vallási kultúra terü­letén is magasabb szinten, kifo­gástalan irodalmi nyelvezettel tudják megtartani identitásukat. Generációk váltották egymást úgy, hogy nem ismerték az ősök imáit és énekeit.- Ezért tettük bele az, ima­könyvbe a kottás részt - 70 éne­ket! -, hogy hozzáértő emberek a kották alapján akkor is meg tud­ják tanulni és tanítani az éneke­ket, ha a fülükben nem cseng a gyermekkor élménye - mondja Taragyiáné Klaics Milica, a könyv egyik kezdeményezője, szerkesz­tője, kiadója. - Arra törekedtünk, hogy azokat az énekeket mind tartalmazza, amit az itteni embe­rek énekeltek. De bevettünk úja­kat is, mert olyan szépek, hogy érdemes megtanulni. És vannak magyarból fordított, horvátorszá­gi énekes könyvekből átvett éne­kek, meg fiataloknak valók - eze­ket gitárral is lehet énekelni. A Ja sam s vama - Veletek va­gyok - élő közösségbe tömöríti majd a fiatalokat és időseket, a falusiakat és értelmiségieket, a sokfelé otthonra talált horvát népet - igényesen az ősi kultúra talaján. A könyv a Horvát Püspökkari Konferencia támogatásával 1500 példányban jelent meg. A Grá­nátalmában (Pécs, Irgalmasok), a kertvárosi, a harkányi és a kö- kényi plébánián kapható. A horvát kórus énekel a karácsonyi ünnepi misén Pécsett, a Belvárosi templomban fotó: laufer l. Gyermekhang a magnóból Öreg barátom, aki nyugdíjas éve­iben külső riporterként dolgozott a rádiónál, lelkendezve állított meg a Kazinczy utca sarkán: „Óriási fogásom volt! Csodás anyagot viszek a stúdióba! Nem akarsz belehallgatni? Karácso­nyi riport egy hatgyermekes csa­láddal. A legaranyosabb egy hét­éves kislány volt. Milyen oko­san beszélt! Hallgass bele!” - és már kezdte is kicsomagolni ol­daltáskájából ütött-kopott, öreg magnóját. A sűrű hóesés elől bemene­kültünk a Vasvári-ház kapuja alá. Mivel a magnónak nem volt hangszórója, a mikrofont dugta a füléhez, úgy kereste ki azt a részt, amit meg akart mutatni. „Ez az! Hallgasd!” - és a fü­lemhez tartotta a mikrofont. Hal­kan, kicsit túlvilági hangon, de azért jól hallatszott a felvétel. „Milyen ajándékot szeretnél kap­ni karácsonyra?” - hangzott a ri­porteri kérdés. Muzsikáló kis­lányhang válaszolt:- Én... egy nagy doboz színes ceruzát. Ölyant, amelyikben mindenféle szín van. Nagyon szeretek rajzolni.- Ó, ez igazán nem nagy kí­vánság - hallatszott újra a ripor­ter hangja. - Mondd, nem gon­doltál még arra, hogy sokkal több ajándék jutna neked, ha nem vol­na ennyi testvéred? A kislány belekuncogott a mikrofonba:- Á, dehogy! Pont az a jó, hogy ilyen sokan vagyunk! Attól olyan szép a karácsonyeste, hogy min­denki ott van. Együtt imádko­zunk, énekelünk, aztán akkora hancúrozást csapunk, hogy csak na! Mindenki kipróbálja a másik játékát, mindenki örül annak is, amit a másik kapott... És mondta, mondta most már kérdezés nélkül is. Mi meg csak áll­tunk a hideg, huzatos kapualjban és egy csöppet sem fáztunk. Bármi­lyen hihetetlen, az öreg mikrofon­ból csodálatos melegség áradt. Egy szerető családban élő, boldog kis­lány örömének a melege. Ez a történet már jó néhány esztendős. Riporter barátom köz­ben meghalt, a hatgyermekes családba meg két újabb testvér érkezett. Mostanában mégis gyakran eszembe jut. Olyankor, amikor azt hallom, hogy drámai­an csökken az ország lakossága, mert kevés gyermek születik. Ha nem olvasnék újságot, nem hall­gatnék rádiót és olykor nem pillantanék a tévé képernyő­jére, talán ész­re sem vettem volna. Azok­ban a körök­ben ugyanis, ahol én moz­gok, szép sor­jában jönnek a gyermekek. Hogy melyek azok a körök? Ötgyermekes édesanya mesél­te, hogy együtt utazott a vonaton egy hasonló korú asszonnyal. Be­szélgetés közben kiderült, hogy az illetőnek is pont öt gyermeke van. Ismerősöm jól végigmustrál­ta, aztán kertelés nélkül megkér­dezte: „Ugye, maguk hívő embe­rek?” Az asszony csodálkozva vá­laszolt: „Igen, de miből gondol­ta?” „Hát abból, hogy öt gyerme­kük van.”. Pontos statisztikai adataink nincsenek, de mindenki tudja, hogy a vallásos családokban jó­val több gyermek születik, mint máshol. Úgy tűnik, a hívő szü­lőknek van bátorságuk vállalni a gyermekeket, mert bíznak Isten segítségében. És ez a segítség nem is marad el soha. Azok miatt fogyunk, akik akár a nehézségektől való félelem mi­att, akár kényelemből vagy ön­zésből nem vállaltak gyermeket, és ezért utód nélkül távoznak az életből. De az embereknek ez a csoportja nyilvánvalóan kihal. A következő, megfogyatkozott nemzedék azokból fog állni, aki­ket elfogadtak a szüleik, és akik­nek minden bizonnyal továbbad­ták hitüket, életszeretetüket is. Lehetséges, hogy ez a nemzedék jobb lesz, mint a mostani? Lehet­séges, hogy Isten a vízözön, a Szodomái tűzvész és megannyi más katasztrófa után most az abortuszt és a tablettákat hasz­nálja fel arra, hogy megrostálja az embereket, hogy kiválassza azokat, akiket méltónak talál ar­ra, hogy éljenek? Ki tudja... Dobos László Perelj perlőimmel A XXXV. zsoltár kezdő sorát cí­méül választó regény László La­jos immár 20. kötete. A szek­szárdi Babits Kiadónál jelent meg ez is, akárcsak az előző kettő, és a Szekszárdon szüle­tett szerző témaválasztásában most is a szülőföld személye­sen megélt történelmi értékei­hez kötődik. Hőse Bezerédj Ist­ván, a reformkor időszakának kiemelkedő személyiségé, az 1830-as, 1832-36-os és az 1839- 40-es országgyűléseken Tolna megye követe, a haladó nemesi mozgalom tagja, Tocquevill né­zeteinek híve, Széchenyi köve­tője, aki elsőként szabadította fel jobbágyait Magyarországon, és elsőként mondott le nemesi adómentességéről. Részt vett a trónfosztó debreceni ország- gyűlésen, ezért a szabadság- harc után halálra ítélték, majd ítéletét fogságra változtatták. „Történelmi téma, de nem tör­ténelmi regény” - mondja mindezek ábrázolása ellenére is a regény prológusa. A rendkívül érdekesen szer­vezett, modern elbeszélésmó­dú regény főként tudati térben játszódik. Mintha a Korintusi­akhoz írott I. levél Szent Pál-i tanítását („Mi ugyanis mind­nyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy lélek ita­tott át.”) venné alapul. A szer­zői jelenlét lélekben bármelyik szereplővel képes azonosulni, és így személyes nézőpontjá­nak változtatásaival, a belülről láttatott hősök szemszögéből megszólalva, egyetlen hatal­mas meditativ esszévé formálja a regény világát. Ez a meditáció személyes történelem is egyben, hiszen a regény egyik főszereplője az író dédnagyapja. Az idősíkvál­tásokkal felépített cselekmény­vezetés azonban egységes, álomszerű tudati térbe vonja össze a sok, köztük több jelleg­zetes történelmi figurát is fel­vonultató regény emberi vilá­gát („Pusztában bolyongunk, hiénák, sakálok között, tes- tünkre-lelkünkre vadásznak.”) a megszabadító igazság tisztán­látásának örömével szembe­sítve. (pangloss) Szent Benedek Idősek Háza A Magyar Bencés Kongregáció egykori szerzetesházát Sopron belvárosában idősek otthonává alakította. A ház részben bentla­kásos intézmény, ahol 39 fő elhe­lyezésére van lehetőség. De át­meneti elhelyezést nyújtó intéz­mény is, ahol bár csak hosszabb- rövidebb ideig tartózkodnak a rá­szorultak, de minden igényt ki­elégítő ellátásra számíthatnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents