Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)
2003-12-24 / 350. szám
2003. December 24., szerda RIPORT 7. OLDAL KULTUR A SIKERREL ZÁRULT A PÉCSI ADVENT 2003. A december 6-tól 22-ig tartó rendezvénysorozat keretében a világörökségi helyszíneken kulturális programok és vásárok fogadták az érdeklődőket. Mindennap telt ház volt és közel 12000 ember látogatott el a 65 komolyzenei koncertre, misékre és betlehemezésre. A záró alkalmon, Király Csaba Liszt-díjas orgonaművész és Kovács István operaénekes hangversenyén Szabó Szabolcs vezényletével a Komlói Pedagógus Kamarakórus működött közre. ___________________________________________________ fotók: löffler péter Mes szire nőtt pécsiek 9. Szikora János rendező, színházigazgató- A közönség egyéni, nagy avantgárd alkotónak tartja, akit a politika fenegyerekként üldözött. A szakma szerint viszont a tehetségétől tartó középszerű képességű riválisok szervezték a háttérből az üldöztetést. Nem lenne jó tanulságként beszélni erről?- A sorsomat befolyásoló erőket megpróbálom sorsszerűségnek felfogni, s mindig talpra állni. Sokkal jobban leköt a munka: a művészi vágyak, ötletek mindig erősebbek annál, hogy hátratekintgessek. Különben is a színházművészet a rendszerváltás nyertese, hiszen eltűnt a színházaknak az a fajta nagyon erőszakos eszmei befolyásoltsága, amely korábban működött. Tudomásom szerint megyei színházat egyik párt sem sajátít ki ideológiailag.- Szolnokon annak a társulatnak az élére nevezték ki direktornak, amelyben korábban rendezőként is fontos értékeket alkotott. Most arról beszélnek, hogy a Pécstől tán száz kilométerre évtizedek óta legerősebb vidéki színház, a kaposvári társulat versenytársát, Szolnokot építi majd fel.- Szolnok a háború óta markáns, progresszív színházi műhellyel büszkélkedhet. A Schwajda György-korszak kezdetén pedig óriási lehetőség nyílott. Schwajda fantasztikus gárdát toborzott oda, s nemcsak színészekből. Rendezőként ott volt Fodor Tamás, Ács János, Csizmadia Tibor, jómagam. Zsó- tér Sándor, aki mára az ország egyik legmarkánsabb rendezője, dramaturg volt Szolnokon, úgyszintén Morcséhyi Géza, Szere- dás András, vagy tervező Antal Csaba. A társulatban olyan erős művészi töltés volt, hogy a vidéki színházak palettáján Kaposvár mellett másik igen markáns, önálló arculatú színház alakulhatott volna ki. Általában egyéni okok miatt azonban apránként felbomlott a csapat.- Húsz éve Sík Ferenc, a nagy tehetségű pé- .. esi főrendező Budapesten született 1950-ben s 1975-ben végzett az egyetem jogi karán. De már joghallgató korában avantgárd színházi alkotócsoportja van. Majd felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakára, s 1979-ben friss rendezői diplomával Pécsett kezdi el művészi tevékenységét. Első bemutatója Déry: Óriáscsecsemő című darabjának rendezése hatalmas sikert hoz. Uoyd Webber: Jézus Krisztus Szupersztár rendezését 13 évig játsszák az országban. Rövid megszakításokkal, inkább vendégrendezőként másfél évtizedig alkot Pécsett is. Jászai-dijas, országos tévétalálkozókon különdíjas, majd rendeződijas, később drámai fődíjas, a bogotai film- és tévéfesztivál különdíjasa, valamint a 2001-es Pécsi Országos Színházi találkozó díjasa. a „szomszédvár helyzetében” Pécsre szerződtette a később öngyilkos lett Paál Istvánt. Itt a két markáns rendező egyéniségtől várták a művészeti megújulást. Végül az ellenfél mindhármójukat elüldözte. Javaslom: várjunk ki egy évet s akkor beszéljünk a szolnoki Szikora-kor- szakról.- Rendben van!- Most azonban nem hallgathatjuk el a pesti Tragédia rendezését: a zárómondat elhagyása miatt a közönség egy része szinte meglincselte volna. Ugyanis a Tragédiában a saját rendezői nyelvén széles körben és olykor a szöveg helyett is megszólaltatta a színház képi, képzőművészeti kifejező eszközeit.- Az ember tragédiájának nagy erejű, ka- tartikus záró mondata („Ember, küzdj és bízva bízzál”), számomra nagyon sokat jelent. Minden támadással szemben csak a legmélyebb, legőszintébb hitemet tudom szembeállítani: én ennek a mondatnak az igazságában bízom, sőt, tulajdonképpen így élem az egész életemet. Nekem ez a mondat nagyon fontos. Nem azért hagytam ki, mert számomra nem fontos, hanem művészként ennek az agyoncitált, állandóan, mindenütt koptatott mondatnak a közhelyességétől féltem. El akartam mondani a benne lévő gondolatot, de nem szerettem volna már-már közhellyé merevedett trivialitással befejezni ezt a rendhagyó előadást. Ezért egy olyan gesztust kerestem, amiben a gondolat szöveg nélkül, szöveg helyett benne van. A mezítelenül sárban forgó, mégis élni, küzdeni akaró emberpárral Madách zárógondolatát megőrizve, tulajdonképpen ennek a gondolatnak csak a szóban foglalt formáját hagytam el, de a tartalmát, a gondolatot a gesztus erejével olyan erősen próbáltam a színpadra tenni, ahogy csak bírtam. Ez nagyon sokakat megfogott, megrendített, sokan pedig értetlenül álltak előtte. Földessy Dénes Magyarul - magyarán Szebb az idegen? Jó hazad (magyar) szokás szerint mindig a külföldi áru az igazán „menő", valószínűleg ezért nagy a keletje egy-egy (immáron túlságosan sok) idegen szónak is. Egyre többen élnek vele. Használja mindenki, mindenütt. A közelmúltban vált divatszóvánz innováció meg az innovál. Ha nem akar elmaradni a szakedző a sportpályán, akkor innoválja (=megújít- ja) az edzésmódszereket. Ha a művelődési ház vezetője korszerű akar lenni, szintén innovál (újít). Az innovációt (=korszerűsítést) javasolja a szemléltetésben az iskolai munkaközösség vezetője. Ennél újabb csülag a magyar szókincs egén (képzavar!) a menedzsel. Az új szemléletű és gyakorlati gazdaságirányítás nálunk is „kitermelte" a menedzser típusú (szervező, irányító, üzleti vállalkozó) szakembereket, akik gyakran igazgatók, főigazgatók, vezérigazgatók. Ezzel a szóval is az történt, ami a felkapott, jól menedzselt popcsillaggal: ott is megjelenik - kiszorítva másokat -, ahol nem kellene. Úton-útfélen hallani, olvasni ezt a szót: közbeszédben, újságokban, sőt már az ifjúsági nyelvben is. Hivatalos jelentésben olvasom: „A gyár több éve menedzseli az óvodát." (Inkább segítené, támogatná!) - Egy napilap kulturális rovatából: „Újra napirendre kell tűzni az amatőr színjátszó mozgalom menedzselését." (Pontosabban, magyarosabban: támogatását vagy irányítását.) Kollégiumi beszámolóból: „Fontos feladatunk a vidékről bekerült fiatalok menedzselése az új környezetben." (Szebb, emberibb így: felkarolása.) Egy diák gúnyos megjegyzése az iskola folyosóján: „A Feró klasszul menedzseli magát az ofinál.” (Azaz: jól helyezkedik az osztályfőnöknél.) Ezekből a „példákból" nem nehéz következtetni egy idegen szó túlságosan gyakori használatának veszélyére. Ez fenyegeti a nála sokkal helyénvalóbb, jobb és szebb hangzású magyar szavakat. Ilyeneket, mint a támogat, segít, irányít, vezet, felkarol, futtat, egyengeti az útját, ktapossa előtte az utat stb. A menedzsel és változatai állította csapdát csak úgy kerülhetjük el, ha törekszünk arra, hogy az imént felsorolt rokon értelmű szavakat és kfejezéseket aktív szókészletünk részévé tesszük, és a kfejezni-közölni k'vánt tartalom árnyalatnyi pontosságú megjelölésére használjuk. Az itt tárgyalt szó csak egyike azoknak, amelyeknek a gyakori használatáról hasonló figyelmeztetés indokolt. A projektről és társairól majd máskor. Rónai Béla Szegény Jézuska, mennyit kell dolgoznia! Sokféle szinten lehet beszélni a karácsony titkáról: elsősorban tán egyházi-teológiai értelemben, de bizonyára jogos emlegetni az ünnepre készülődő, a várakozással teli állapot mindenkire egyformán vonatkozó lelki titkait, és hát a gyerekeket - számukra ez valóban a titkok titka. Kérdés, meddig, hány éves korig? Vajon a mai óvodás korosztály, a 3-6 évesek miképp várják a karácsonyt és mit várnak a karácsonytól? Abban nagyjából egységes a vélemény, hogy az elmúlt évtizedben jócskán változtak a karácsonyozási szokások, és ennek van jó és kevésbé üdvözlendő oldala. Maguk a szülők és a gyermekintézmények dolgozói is úgy látják, hogy erősen felelevenedtek a régi, családi hagyományok, odafigyelnek arra, hogy a kicsik - elsősorban a mostanában komolyabban vett adventi időszaknak köszönhetően - lelkileg is ráhangolódnak a karácsonyi ünnepre, és nem csak az ajándék- várás a meghatározó. Ez utóbbi amúgy is kikerülhetetlen, mert mint egy óvónő meséli: elképesztő a tévéműsorok és reklámok hatása, továbbá persze az is, hogy egyik gyermek milyen autót vagy babát lát a társánál - és persze, neki is olyan kell(ene). Lampert Gáborné, a Szőnyi Ottó utcai német nemzetiségi óvoda vezetője elmondta, az utóbbi évek gyakorlata már az, hogy a fenyőállítás helyét átvette az adventi koszorú, épp azért, hogy maga a karácsony megmaradjon december 24-ére, a család „kiváltságának”. Természetesen az ajándékozás, az erről való beszéd kikerülhetetlen, de mint az vezetőnő jelzi: - Sokat beszélgetünk a kicsikkel, próbáljuk azt is elmagyarázni nekik, hogy nem csak olyan ajándék létezik, amit kézbe lehet fogni, amivel játszani lehet, hanem legalább olyan fontos, illetve még fontosabb ajándék az a néhány nap, amit együtt tölthet a család. Amikor a téli szünet után visszajönnek az oviba, akkor sem az első kérdésünk hozzájuk, hogy „Mit kaptál?”, hanem afelől érdeklődünk, hogy miként teltek az ünnepek. És az is igaz, ha megkérdezzük, hogy mit szeretne kapni a Jézuskától, akkor felsorolnak egy sereg játékot, ám a rajzaikból és a viselkedésükből más „titkos vágyak” derülnek ki: a szülő, a szeretet utáni vágy. Maguk a gyerekek persze irtóra jópofák. Van egy, az ünnepről szóló, láthatólag már tanult, jó szándékkal beléjük sújkolt karácsony-verziójuk, ám ha ezt végigmondták az újságíró bácsinak, egyszerre elszabadul a fantáziájuk. Balázs, aki 4 éves:- A karácsony azt jelenti, hogy jön a karácsonyfa. Sok ajándékot hoz, autókat, cukrot, édességet. Én íjászokat rajzoltam az angyalkának - aztán egy pillanatra elgondolkodik, mint akiben valami felrémlik, utána mondja: - De az is előfordulhat, hogy semmit se hoz a Jézuska... Ez a magát huncutul 10 évesnek füllentő szintén 4 éves Jankának eszébe se jut.- Én egy zenélő Mikulást kértem! Úgy szokott lenni, hogy alszom délutón, az angyalokról álmodom, és amikor felébredek, tényleg ott vannak az angyalok! No, hát ilyen az, amikor valakinek teljesül az álma! Matyi 4 és fél éves. Kérdem, kinek van a születésnapja karácsonykor.- Apának! - feleli vigyorogva. Édesapjának valóban a napokban volt a születésnapja. Aztán gyorsan tisztázzuk a félreértést, és onnantól már fújja: - Fenyőből való karácsonyfát hoz a Jézuska, amin csokik és díszek lógnak! Az a fontos, hogy gyorsan jöjjön! Az óvodában betlehemes játékkal is készülnek, Matyi alakítja Szent Józsefet.- A Szűz Mária a Mártika és a Jézus pedig egy játékbaba - közli még a belső információt. A nagyobbak közül néhányan már komoly, felnőttes mondatokkal lepnek meg, műit Bence, aki már hatéves is elmúlott:- Ez a legszebb ünnep az egész évben, Jézus születésnapja. Azért hoz ajándékot, mert szereti a gyerekeket. De ahhoz jól kell viselkedni. Nem lehet megállni, hogy meg ne kérdezzem: ő vajon jó volt-e?- Igen, jó voltam... - majd egy másodperc múlva: - Meg rossz is! No és írt-e levelet az angyalnak?- Nincs rá időm, sajnos... - jön az újabb felelet, de aztán elárulja, hogy egy vastag lexikont kért, és egy pókember jelmezt. Amikor ez utóbbit kimondja, a körben álló lányok felvisítanak: jaj, már megtilt! De Bence tántoríthatatlan, mint mondja, abba akar majd beöltözni farsangkor. A hatéves Krisztina kicsit efgon- dolkodik a karácsony mibenlétén:- Szegény Jézuska, csak most születik, és mennyit kell dolgoznia! A 24-i délután, este kinél-kinél másképp zajlik. Ilyen válaszokat kapok:- Anya díszíti a fát.- Be kell menni apuval a hálószobába, közben anyu segít az angyaloknak kipakolni.- Valaki mindig csengettyűzik, de még sose láttam, hogy Iticsoda. A kívánságok listája terjedelmes: vüágító korona, durranós pisztoly, babybom, DVD, az általam teljességgel ismeretlen Clifford, a piros színű kutya, várjáték, tűzoltóautó... De azért nem ez a minden. A magát csak Coffinak nevező kislány ezt mondja:- Első nap otthon vagyunk, a második nap elmegyünk a mamához, a harmadik nap viszont kimegyünk Püspökszentlászlóra, odajönnek a többi rokonok és a barátaink is, és akkor ott vagyunk egészen szüvesz- terig, együtt. Az szokott lenni a legjobb! Azért ezt megérezni sem csekélység! MÉHES KÁROLY
