Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-20 / 346. szám

8. OLDAL POLITIKAI Magyar Nemzeti Front A Magyar Nemzeti Front - alapító tagjainak és elnökségének jóváha­gyásával - belépett a Magyar Nem­zeti Szövetségbe és ezután részt vesz annak munkájában. „A most alakult választási párt tagjaként, a jövő évi választásokon hiteles és felkészült, tisztakezű, ki­zárólagosan és mindenekfelett a magyar nemzet érdekeit képviselő embereket fogunk az Európai Parla­mentbe küldeni, ahol majd együtt­működnek a régi és új tagországok azon képviselőivel, akik hozzánk hasonlóan, a nemzetek Európájá­ban gondolkodnak” - olvasható a párt közleményében. Magyar Nemzeti Front néven idén márciusban hoztak létre új pár­tot volt MIÉP-es politikusok. Mint korábban a párt ideiglenes elnöke, Rozgonyi Ernő elmondta, azzal a céllal, hogy" mozgósítsák a magyar­ságot a magyar nemzeti egység ér­dekében". Az Európai Unióról szólva Roz­gonyi Ernő akkor leszögezte," így és most nemet kell mondani a csatla­kozásra". Szavai szerint népünket belekényszerítik az EU-ba, pedig több tisztázatlan kérdés is felvetődik a csatlakozással kapcsolatban, egye­bek között a föld tulajdonlása. A Nemzeti Szövetség néven de­cember elején a parlamentből kiszo­rult hat kis párt és "a politikai élet környezetéből eltanácsolt" nemzeti gondolkodású civil szervezetek által alakított választási párt - amint azt Balogh Gyula független országgyű­lési képviselő korábban közölte - lis­tát állít az európai parlamenti válasz­tásokon. Balogh Gyula az MTI-t ko­rábban arról tájékoztatta, hogy a párt tagja lesz többek között "a megújult Független Kisgazdapárt, a szociáldemokraták, a Nyugdíjas Párt, a Magyar Vállalkozók Egység­pártja, a Magyarok Világszövetsége és a Honfoglalás 2000". Távközlési befektetések A kormány támogatja a további be­fektetéseket a távközlési szektorba, és mindent megtett eddig is és a jö­vőben is a kedvező és kiszámítható szabályozói és piaci feltételrendszer kialakítása érdekében - mondta Medgyessy Péter miniszterelnök a távközlési tulajdonosi és befektetői fórumon Budapesten. Modem európai Magyar Köztársaságot aka­runk építeni, amihez a fizikai utak mellett szükség van az internet vir­tuális közlekedési folyosóira is, hogy részesei lehessünk az európai fejlődésnek. Medgyessy Péter a leg­jelentősebb Magyarországon mű­ködő piaci szereplők tulajdonosai és menedzsmentje előtt jelezte, hogy ennek elérésében számít a be­fektetők bizalmára. A miniszterel­nök a fórum előtt tárgyalt Kai Uwe Ricke-vel, a Deutsche Telekom el­nökével, a megbeszélésen szóba került az UMTS tender kérdése is. A hermelinpalástosok és társaik elégedetten mondogatják a rend­szerváltásról: elérkezett végre a korlátlan lehetőségek időszaka. Szótárukban ez azt jelenti, hogy minden és mindennek az ellenke­zője akadálytalanul megtehető. Következésképp csak és kizárólag az lehet erkölcsös ezután, ami a tőke szemszögéből hasznos. Nem úgy, mint az előző társa­dalmi rendszerben, ahol a „puha diktatúra" - úgymond - áthágha­tatlan gátakat épített az emberi törekvések elé. A differenciáló három „T" (Tilt, Tűr, Támogat) rendezőelvnek a korabeli politika rangjára emelése egyértelműen bizonyítja ezt. Csakhogy a lakosság többsége úgy élte meg a politikai és más szabadságjogok legújabbkori ki- teljesedését, hogy az egybeesett gazdasági és szociális jogainak jelentős csorbulásával. Talán ezért általános a kiábrándultság VITAFÓRUM 2003. December 20., szombat Az egészség közösségi érték Mindannyian tudjuk, hogy a magyar egészség­ügyben felhalmozott szakmai tudás, szellemi tő­ke pótolhatatlan érték. Olyan kincs, amely nyu­godt körülmények és rendezett belső szakmai vi­szonyok mellett az ország fizikai és szellemi álla­potának, teljesítőképességének előremozdításá- ban stratégiai energiaforrás lehet. Olyan kincs, amely megelőz, gyógyít, fenntart és fejleszt. A pécsi egészségügy regionális, egyes szolgál­tatásaiban és eredményeiben országos szakmai központ. Sikerei és a szakmában elfoglalt súlya mellett a megoldásokra váró gondjaival együtt is a miénk. Ismernünk kell problémáit, az országos egészségügy rendszerén belül elfoglalt helyét, se­gíteni kell működését, hogy nyugodtan gyógyít­hasson, hogy még jobb kondícióba hozhasson mindannyiunkat. E gondolatok alapján tartott előadást az elmúlt héten dr. Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke a minisztersége alatt elindított Népegészségügyi Program jelentőségéről. Az elő­adás során különösen nagy hangsúllyal beszélt az egészség, mint közösségi, társadalmi érték fontosságáról, nemzetformáló és nemzetmegtar­tó szerepéről, a trianoni trauma a népegészségre is máig kiható következményeiről, mely folyama­tok minden nehézségünk ellenére a rendszervál­toztatás óta, ha lassan, is de megfordultak. Előadásában természetesen kitért az egészség­ügy aktuális gondjaira, a tárca költségvetésének tarthatatlanságára. Beszélt a bismarcki elven megszervezett állam-megtartó társadalombizto­sítás fenntartásának nélkülözhetetlenségéről, a kormány felelősségéről a Í , gyógyszerárak támogatásában és alakulásában, valamint a je­lenlegi kormány által folyama­tosan forszírozott pénzügyi be­fektető alapú kórházprivatizá­ció veszélyeiről. Ezzel szem­ben határozottan kiállt az álta­la képviselt program mellett, melynek lényege, hogy az or­vosokat és az egészségügyben dolgozókat kell érdekeltté tenni az egészségügy fejlesztésében, megerősítésében, hogy a szakma stabilitásának megteremtésével továbbra is a be­teg üdvét keressék. Dr. Mikola István előadását a Polgári Fórum Egyesület rendezte. Az egyesület nevében szeret­ném megköszönni a rendezvényen résztvettek aktív közreműködését. Andics Ferencné, a Polgári Fórum Egyesület alelnöke Dr. Mikola István Nemzeti egység (1.) A rendszerváltás gondjai, a bizonytalanság egyre erősödik, pedig a lakosság nagy többsége biztonságos, nyugodt életre vágyik. Megteremtésének eszköze azonban nem a két vezető párt egyre harsányabb küzdelme, hanem nemzeti egység lét­rehozása. Az egység - a történelem tanúsá­ga szerint - feltétlenül szükséges egy nemzet fejlődéséhez. Nem­zetünk legnagyobb tragédiái - a mohácsi csatavesztés, Trianon, valamint Trianon véglegesítése - népünk széthúzásának követ­kezményei. A rendszerváltás irányítói a nemzeti egység megteremtését hirdették, de a valóság egyre tá­volabb visz attól. A 90-es évek elején a piacgazdaságot, a parla­menti demokráciát, a jogállami­ságot jelölték meg célként az­zal, hogy így bőséges munkaal­kalom és általános jólét jön lét­re. Ennek egyik eszközéül a pri­vatizációt határozták meg. Ez aztán úgy történt, hogy az elit rendkívül gyorsan, kellő szabá­lyozás nélkül igen olcsón a ma­ga tulajdonába vette az állami vagyont, kirekesztve abból a munkavállalókat, a jelenlegi sok nyugdíjast. Az elitnek nem volt elegendő a hatalmas állami va­gyon kisajátítása, maximális nyereségre is vágyott. így nem a kereslet-kínálat-ár törvényes viszonya, a piaci mechanizmus, hanem a maximális nyereséget biztosító kínálati helyzet vált uralkodóvá a magyar piacgazda­ságban. A parlamenti demokrá­ciát a kormányzat kívánalmai­nak megfelelő egyhangú több­ségi pártszavazás valósította meg. Jogállamiságunkat a jog­szabályi dömping jellemezte, esetenként többértelmű szabá­lyozással. Ezek a körülmények a kivált­ságos vállalkozók eredményeit növelték, a nemzetgazdaság ha­tékony működését viszont csök­kentették. A sikeres vállalkozók mérsékelt százalékkal adóztak, különböző kedvezményekben - kamatmentes hitelek, vissza nem térítendő támogatások stb. - részesültek. így az állam terhei egyre nagyobb mértékben a la­kosságra hárultak, amit a jelen­tős adó- és illetékterhek mellett a kormányok főként inflációs ár­emeléssel, különösen az ahhoz kapcsolódó áfával növeltek. Az áfa a szegény lakosságra a „leg­kegyetlenebb közteher”, mert a legszegényebb ember a kenyér és víz után is köteles adót fizetni, míg a leggazdagabb vállalkozó óriási összegű áfa-visszatérítés- ben részesült és részesül. Ez a gazdasági helyzet szük­ségszerűen a nép jelentős gazda­sági és társadalmi szétszakadá­sához vezetett annak ellenére, hogy a kormányok jelentős gaz­dasági sikerekről is szóltak. A sikerjelentések háttere a multik szereplése. Kétségtelen igen jelentős beruházásokat esz­közöltek, elvileg jelentős számú munkahelyet is teremtettek, eredményeik látszólag növelik az ország gazdasági teljesítmé­nyét. De mindennek ára van. A multik adómentességet, számos Kiábrándultság mindabból, amit az ország népe a rendszerváltás óta eltelt tizen­három esztendőben mégtapasz­talt. Mind többen látják, s persze kifogásolják is, hogy a társada­lom egy vékony rétege anélkül gazdálkodik, hogy a közterhek­ből illő részt vállalna. A sze­gényektől ép­pen ezért alig­ha várható el, hogy a tőkés rendszer ha­szonélvezőinek bármilyen színű zászlót lobogtassanak - szimpatizánsaivá szegődjenek. Sokan sérelmezik, mert a poli­tikusok hol eltúlzott ígéretekkel „tették lóvá" őket, hol vállukat veregetve ültették le a politika kártyaasztalához és cinkelt lapo­kat osztogattak nekik. Vagyis a kedvezményt, még állami támo­gatást is kaptak-kapnak. De - mint látjuk - csak addig marad­nak, amíg máshol még több ked­vezményben nem részesülnek. Számos multi távozott szinte egyik napról a másikra. Munka- vállalóik így teljes bizonytalan­ságban vannak. De hatásuk ered­ményességét gazdasági életünk­re az kérdőjelezi meg leginkább, hogy a hatalmas nyereségüket szinte azonnal kiviszik az or­szágból. A valós gaz­dasági és társa­dalmi helyze­tünket az mu­tatja legjob­ban, ami szak­ember részéről statisztikai adatok alapján október 18-án a Kossuth Rádió „16 óra” című adásában elhangzott: az éves nemzeti jövedelem 40%-át száz­ezer ember élvezi átlagos 30%-os adóteherrel, míg a lakosságunk 30%-ának ebből a jövedelemből összesen 4% jut. Megdöbbentő adat! A rendszerváltás gazdasági és társadalmi ténye: kevesek mérhetetlen gazdagsága és so­kak elkeserítő szegénysége. Ez az állapot nem tartható fenn. Megoldásnak látszik a va­gyonadó bevezetése a hatalmas jövedelmű százezerrel szemben. Ez a múlt században gyakorlat volt. Nem pénz kérdése elsősor­ban, hanem nemzeti fennmara­dásunké. Dr. Vejkey Kálmán MSZDP kormányrúdhoz tülekedő korife­usok reményre jogosító szóla­mokkal időről időre kijátszották őket. A különféle pártvezetők op­timizmust keltő választási ígérvé­nyei ugyanis csak elvétve kö­szöntek vissza kormányuk prog­ramjában. Ha pedig a csalódott választópolgárok alkalmasint ki­fogásolták ezt, válaszul tudomá­sul vehették, hogy más a válasz­tási és más a kormányprogram. Ebből következik, hogy törvény­szerűen eltérnek egymástól. Ezek után az urak ne csodálkoz­zanak, ha mind többeknek van elege a politikából és a politiku­sokból. Sajnos, olyan korszakban élünk, amikor jobbára az önma­guk érdekei szerinti cselekvésre hajlandó, merev, szemellenzős, kizárólagosságra törekvő csopor­tok ügyködnek a politikai szerve­zetekben. Sőt, kezdettől jelen vannak a parlamentekben is. De­magóg megnyilatkozásaik, erő­szakosságuk időről időre meghi­úsította a megegyezésre irányuló legcsekélyebb kísérleteket is. De ki csodálkozhatna ezen? Hiszen közülük számosán úgy lettek politikusok, ahogy mások butikosok. Odacsapódtak vala­melyik párthoz, mert a haverjuk hívta őket. Ott aztán nyomban rá­járt a szájuk a többieket jellemző szlengre: Nemcsak az adott poli­tikai csoport sajátos nyelv- és in­dulatjárását, hangulati divatja szerint összeállított igazságjegy­zékét tanulták meg, hanem a szokásos fejtartást és hanghordo­zást is igyekeztek elsajátítani. Te­vékenységükre jellemző, hogy si­keresen valósították meg az együtt gyűlöltek és együtt gyűlöl- ködők csoportjainak szerves egy­ségét, progresszív együttgondol­kodás és gyümölcsöző együtt- munkálkodás helyett. DR. SÜDI BERTALAN Rákóczi üzenete Háromszáz éve, 1703-ban tört ki a H. Rákóczi Ferenc vezette szabadság- harc. A 150 éves török uralom alól fölszabadult ország lakosai a Habs­burgok általi megaláztatást tartósan eltűrni nem voltak hajlandók. Az 1699-ben a törökökkel a magyarok részvétele nélkül megkötött karlócai béke, a nemzeti hadsereg alakításá­nak megtiltása, a magas adók, a né­met katonák fosztogatásai nagy elé­gedetlenséget váltottak ki. Ezek és a külpolitikai helyzet kedvező állása szervezkedésre késztette a nemes­ség egy részét. A szervezkedésből szabadság- harc lett, rendkívül nagy támogatott­sággal, ahol a jobbágyoktól a főne­mesekig minden réteg képviseltette magát. Kezdetben óriási sikereket ért el a kuruc sereg. Harcuk egész Európa figyelmét magára vonta. A külföldi katonai támogatás el­maradása, a katonák elégedetlenke­dése és a vallási megosztottság ha­marosan komoly problémák elé állí­totta a szabadságharc vezetőit. A gondokon az 1705-ös szécsényi or­szággyűlés próbált úrrá lenni. Bizto­sították a lelkiismereti és vallássza­badságot, a vallási kisebbségek szá­mára is engedélyezték templom és iskola építését. Itt választották Rákó­czit vezérlő fejedelemmé. Az 1707- es ónodi országgyűlés bevezette a közteherviselést és kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Az elhúzódó háború miatt jelent­kező gazdasági nehézségek, az eredmény nélkül záródó béketár­gyalások, a katonai kudarcok előre­vetítették a bukás árnyékát. Kedve­zőtlenre fordult a nemzetközi hely­zet is, ráadásul XIV. Lajos francia ki­rály a szabad­ságharc támoga­tására nem adott több pénzt. A pestisjárvány to­vább rontotta az esélyeket. 1711-ben a majtényi síkon a magyar sereg le­tette a fegyvert. A szabadságharc fölélesztésére még több kísérlet indult, ám egyik sem járt eredménnyel. Rákóczinak, a nagy hazafinak élete végéig Rodos­tóban száműzetésben kellett élnie. A háromszázadik évfordulóról sok helyen sokféleképpen emlékez­tek meg. De az emlékév elmúltával a szabadságharc és II. Rákóczi Ferenc emléke ne szoruljon vissza a tan­könyvek lapjaira! Mi az évforduló üzenete a jelen számára? Rákócziban a rendkívül nehéz, megpróbáltatásokkal teli gyermekkor és a Habsbuig-hű neve­lés sem tudta kioltani a hazaszeretet lángolását. Az egyik legelőkelőbb családból származó, vagyonos em­ber nem a külföld kiszolgálásával akart magának jó pontokat szerezni. A világ egyik legnagyobb hatalmával is szembeszállt hazája védelmében. Műveltségét, javait, minden befolyá­sát, személyes kapcsolatait vetette latba Magyarországért. Idejét nem kímélve, testi épségét is veszélyeztet­ve küzdött egy szebb és igazságo­sabb jövőért. Egész életét annak szentelte, hogy hazáján segítsen. n. Rákóczi Ferenc éppen áldozat- készsége miatt lehet mindannyiunk példaképe. Erdős László MIÉP Honvédségtől a katonaságig Történt pedig, hogy a miniszter nyilatkozott. A honvédelmi mi­niszter. Nincs ebben semmi külö­nös - mondhatnánk -, napjaink nyilatkozatözönében talán fel sem tűnik az ilyesmi. Ez azonban na­gyon is feltűnt, már amit a civil leg­főbb hadfi prelegált. A gyanútlan hallgatóság megtudhatta, mi is a magyar katona feladata, hogy ne mondjuk: kötelessége. Na nem a határok, a haza védel­me. Ezek ma már túlhaladott fogal­makká degradálódtak. Ki is akarna megtámadni egy, a NATO égisze alatt álló országot? A magyar katona „...a világ bármely pontján ...” (sic) bevethető legyen. A térképet vizs­latva nem tudja az ember, sírjon-e, vagy nevessen. Rendet kell csinálni, netán békét „fenntartani”. Újsütetű, avagy kiérdemesült diktátorokat kell padfikálni, lehetőleg népes csa­ládjukkal, híveikkel egyetemben. Hogy ki a diktátor, ki a gaz terroris­ta, azt a nagy testvér mondja meg, rejtélyes listákat köröztetve. Elvégre ő az, aki lát! Lát másokat és téged. És ha ő az, aki így, vagy úgy, de fi­zet. Zöldhasúval, euróval, tanácsok­kal, fegyverekkel... A zsoldosoknak, a katonáknak is. A honvédeknek nem, azok már nincsenek. Olyan ez az egész, mint a levegő­ben utántölthető repülőgépek elen­gedhetetlen szükségszerűsége. Eze­ket sem légterünkben kell használni majdan, hanem „a világ bármely pontján”! Mi másért? Ha másból nem, a XX. század magyar vonatkozású történéseiből ideje lenne okulni valamicskét. Raj­tunk kívül senkinek sem volt, van, lesz „magyar ügye”, semmilyen for­mában. A bazalt helyett mészkőbe vésett politika axiómák és posztu- látumok mindig a nagyok pillanat­nyi érdekeinek megfelelően kerül­nek elő a cilinderből. A történelem tükrében szemlélve minden liga, unió, még a legszentebb szövetség is kérészéletűnek bizonyult. Mondják és nem is kevesen -, az USA hadmozdulataihoz az ENSZ áldása szükségeltetik. Nincs kizárva. Az ENSZ már jó ideje te­kintélye roncsain őrködik. Ha rajta múlik, Amerika akkor és ott teszi tiszteletét a világban, amikor és ahol éppen kedve tartja. Kutakodik, „rendet csinál”, büntet és jutalmaz, próbára teszi új és újabb haditech­nikáját, valamint a megszállt or­szág lakóinak tűrőképességét. Ehhez lehet, „sőt kell’’asszisztál­ni a magyar katonának. Csapnivaló előadás nehezen feledhető mellék- szereplői leszünk! Idegen országok hívatlan „vendégei”, idegen érdekek kiszolgálói. Ide tényleg nem kell honvédség. Elég lesz a jól-rosszul megfizetett katonaság. Borbély Kálmán Pécs, Búzakalász u. 4. Stabilitás és/vagy növekedés A világgazdasági konjunktúra ellené­re a három nagy: a francia, a német és az olasz gazdaság problémái miatt az eurózónában 2004-ben a növeke­dés üteme alacsony lesz, várhatóan 1,8 százalék körül alakul. Rácz Margit, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Világgazdasági Kuta­tó Intézetének munkatársa szerint az eurózónában a növekedés 2005- 2008 között változatlanul 1,8 száza­lék körül alakul, míg az USA-ban a bővülés 2005-re 3,8 százalék, az ezt követő években 3,5 százalék lehet. Az új tagok várhatóan egy növeke­dési gondokkal és társadalmi feszült­ségekkel teli közösség tagjai lesznek. A költségvetési hiány Németor­szágban az idén várhatóan eléri a GDP 3,8 százalékát, jövőre 3,2 száza­lékra csökkenhet. Franciaországban a GDP arányos deficit az idén meg­haladhatja a 4 százalékot, és jövőre is hasonló mértékű lehet. A gondokkal küzdő nagy gazda­ságokban a modernizációs beruhá­zások áldozatul estek a hiányleszorí­tó törekvéseknek. Míg a beruházá­sok 2002-ben az USA-ban 1 százalék­kal növekedtek, Németországban 6.7 százalékkal, Franciaországban 1,4 százalékkal csökkentek. Az idén az amerikai beruházások várhatóan 3.7 százalékkal nőnek, miközben a francia 0,4 százalékkal, a német 1,3 százalékkal és az olasz 2,3 százalék­kal esik vissza. Jövőre mind a három EU-tag 3 százalék körüli mértékű be­ruházás-növekedésre számíthat, szemben az amerikai 9,2 százalék­kal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents