Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-13 / 339. szám

8. OLDAL P 0 L I T I K A I VITA F_0 RUM 2003. December 13., szombat Közalkalmazotti bérmatematika Mára már világosan látszik, hogy a vezető kormánypárt választási ígéretei közül ke­vés fog megvalósulni. Az 50%-os béremelés valójában és elsősorban az egészségügy­ben dolgozók többségénél még a 30%-ot sem érte el. A bérfelzárkóztatási ígéretéről pedig a vezető kormánypárt teljesen meg­feledkezett. Nagyon úgy néz ki, hogy szé­les e hazában - az érdekelteken kívül - már senkit nem érdekel a közalkalmazottak béremelése. A média is csak akkor nyúl a témához, ha valamilyen „botrány” kialaku­lása sejlik. A 2004. évi költségvetési tervezet nem tartalmazza a közalkalmazottak bérét meg­határozó bértáblát. Ebből arra lehet követ­keztetni, hogy marad az előző évi. De itt a bökkenő! Az ez évi költségvetés sem tartalmazott közalkalmazotti bértáblát. Vagyis a közalkalmazottak bérét még a „padláslesöprésből” származó, részleges vá­lasztási ígéretteljesítés határozza meg. Őszintén és magyarul 2003-ban sem volt béremelés a közalkalmazotti szférában. A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) erre mondja a „dupla nullát”. Mi­előtt bárki is másra gondolna, megmagya­rázzuk: az egészségügyben 2003-ban a bér- emelkedés 0% volt, 2004- ben a kormányzati szán­dék szerint 0% lesz. Az egészségügyi kormányzat erre azt mondja, hogy az inflációt követő béreme­lést minden intézmény megadhatja. A kérdés csak az, hogy miből, vagy mi­nek a terhére. Egy véletlen folytán al­kalmunk volt betekinteni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jövő évi, a fekvőbeteg-intézmények finanszírozását biztosító pénzügyi elszámolás tervezetébe. Meg kellett állapítanunk, hogy a tervezet nem a valós körülményekből indul ki és a béremelésen kívül további problémákat tár fel. Megint a „maradékelv” alapján kezeli az egészségügyet! A finanszírozási tervezet:- nem az eredeti és valós költségén építi be a rendszerbe a 2002. évi választási kam­pány béremelését,- 2004-ben egyáltalán nem számol bér- emelkedéssel,- nem a valós költségén építi be a rend­szerbe az áfa-növekedés kompenzációját,- a dologi kiadások növekedése sem éri el a tervezett inflációt. A felsorolást folytathatnánk, de ez is elég ahhoz, hogy az egészségügy jövő évi szo­morú sorsát előre tudjuk vetíteni. A terve­zetből az látszik, ha a kormányzat nem vál­toztat az elképzelésén, akkor bátran megjó­solhatjuk, „mire az ország megérkezik az Európa Unióba, addig az egészségügyi ellá­tás színvonala eléri Ázsiát”. Gondoljuk és reméljük, hogy sokan nem ezt szeretnék. Ezért kell minél szélesebb körben ismertet­ni a társadalmunk minden polgárát érintő egészségügyi ellátás várható helyzetét. A MOSZ is ezért csatlakozott a közszolgálati szakszervezetek sztrájkbizottsághoz. Perényi József, MOSZ Szövetségi Tanács titkár A politika művelői közül néme­lyek olyan véleményt hangoztat­nak, hogy a népességstruktúránk szerkezete, jövőbeli változásai­nak tartalma és iránya nem meg­válaszolható. Holott nyilvánvaló­vá vált mára, hogy ebben az or­szágban kvázi rablás szabadságá­val szentesített tőkés gazdasági berendezkedés jött létre, s a társa­dalom tagozódása is ennek függ­vényében történik. Nem szükséges titkok tudójá­nak lenni, nem is kell valamiféle megvilágosodottak közé számíta­ni magunkat ahhoz, hogy belás­suk: a rendszerváltást követő ha­talmi éra a magyar nép számotte­vő hányadának életét és jövőjét véglegesen kerékbe törte. Akiknek a kapitalizmus nyújtotta demokrá­cia lényegét a saját bőrükön sike­rült megtapasztalniuk, megtud­hatták, hogy annak ordastörvé­nyei nem a többség boldogulását szolgálták, hanem minden rendű és rangú lehetőséget kizárólag va­A lakáshitelezés módosításaihoz A közelmúlt változásai miatt a kedvezményes, 2,9%-os lakás­hitel kamata és a most átlag 13% körüli banki kamat között 10%-ra nőtt a különbség. Válto­zatlanság esetén az államnak az átlag 10 milliós adósságú ház/lakás építőt évi 1 millió fo­rint kamatösszeggel kellene tá­mogatni. Ez abszurd, egyszerűen nem fenntartható. Egyrészt mert a gazdaság elől vonna el további évi 4-500 milliárdot, másrészt lakhatás megoldása helyett még inkább befektetés tárgyává ten­né a lakásépítést. A Medgyessy-kormánynak nem a szociális érzékenysége veszett el, hanem más 2-3%, és egészen más 10% kamattámoga­tást kifizetni. Maga a kamattá­mogatás százalékos aránya egyébként most nagyobb lett, 3%-ról 4,5%-ra nőtt. Az intézkedésnél csak az lett volna rosszabb, ha nem teszik meg! Az újonnan számított ka­mattámogatás is több százezer forint támogatást jelent évente. A Fidesz és az MDF pontosan azt a fajta állami költekezést kö­veteli, amelyik az általuk na­gyon ócsárolt Kádár-rendszerre volt jellemző, s most ugyanúgy a gazdaság tönkremeneteléhez vezetne! Aminek a támogatása to­vábbra is kevés, az a szociális bérlakás építés. A fiatalok na­gyobb részének ugyanis nincs kezdő 4-5 milliója egy építke­zéshez. Nekik az egyetlen esély a családalapításra, a normális életkezdés a szociális bérlakás volna. Dr. Sütő László, Baksa S mi van ma? gyoni helyzet függvényévé tették. Míg a szegénynek a becsülete és tekintélye is szegényes marad, a gazdag - ha becstelen is - a tekin­télyesek közé tartozónak számít­hatja magát. Túlzás nélkül megál­lapítható, hogy hazánkban egy maharadzsa típusú társadalom magyarországi válfaja keletkezett, ahol a kisszámú elit mérhetetlenül meggazdagodott, a középosztály felszívódóban (leépülőben) van, a növekvő nincstelenek, a pauperi- zálódó proletariátus tömege pedig parttalanná vált. S ez utóbbi közel negyven százalékát alkotja az or­szág lakosságának. Alighanem a vidéki családok élethelyzete vált legaggasztóbbá. A szocializmust becsmérlő urak azt hangoztatják, hogy Kádár 1956 után nemtelen eszközökkel „verte keresztül a téeszesítést”. Hozzátéve, hogy a szövetkezetbe kényszerülők első pillanattól fog­va a búzával, a kukoricával és a gumicsizmával együtt szinte min­den mozdíthatót „hazaszociali­záltak” maguknak. Az igazság az, hogy ameddig munkaegység volt a szövetkezeti munkateljesítmé­nyek mértékegysége, a dolgozó tagok annak számszerűsége függ­vényében kap­ták évközben különféle ter­ményeket fizet­ség gyanánt. Ezeket szállítot­ták haza. A gu­micsizmát pe­dig a tsz által biztosított mun­ka- vagy védő­ruha kellékeként vehették a tagok igénybe, s nem holmi „elkommu- nizálással” jutottak hozzá. A múlt megtagadói viszont tu­datosan elfülelik, hogy a magyar agrárszférának volt egy dinamiku­san növekvő szakasza, mely ered­ményeként a Kádár-rendszer bur­kában elkezdődhetett a paraszt­polgárosodás folyamata. Falvaink­PÁRTHÍREK ban ekkor épültek két- és három- emeletes csadádi házak. Megjelen­tek a legmodernebb - világszínvo­nalat képviselő - gépek, felszerelé­sek. Tsz-ek és állami gazdaságok új épületekkel, modem istállókkal, raktárakkal, vágóhidakkal, sava­nyító és egyéb üzemekkel gazda­godtak. Melléküzemágak létesül­tek, kiteljesedett a háztáji gazda­ság. Mindezek eredményeként mezőgazdaságunk - a lakosság el­látása mellett - évről évre növek­vő, sokmilliárd dolláros exportot teljesített. Nosztalgia nélkül el­mondható: a magyar mezőgazda­ság ezekben az években aranyko­ra volt a honi agráriumnak. S mi van ma? Látványosan hal­dokló vidék. Ha a mostani helyze­tét a rendszerváltás előtti évtize­dek alkotó valóságához viszonyít­juk, tiltakozó és követelő falusiak tömegeinek kilátástalansága mi­atti gondterhelt arc jelenik meg lelki szemeink előtt. Dr. Südi Bertalan NEM KELL nekünk NATO-lokátor - avagy mi lesz a Zengő sorsa? címmel fómmot rendez a Magyar Demokrata Fórum december 17-én, szerdán 17 órakor a hosszúhetényi moziban. Meghívott elő­adók: Karsai Péter országgyűlési képviselő, a par­lament Honvédelmi Bizottságának tagja és dr. Saj­tos Sándor szakértő. NOVEMBER 15-ÉN megválasztották a KDNP Ba­ranya megyei vezetőit. Megyei elnök Ursprung Já­nos, elnökhelyettes Siska Imre, gazdasági vezető Garai Lajos. Alelnökök: Szőcs Sándor, Siska Imre, Vincze Gábor, Zima István, Wéber Ádám, Horváth Sándor, Egyed Ferenc. Az országos elnökség tagjai Ursprung János. Az országos választmány tagjai: Szőcs Sándor, Siska Imre, Vincze Gábor, Zima Ist­ván, Wéber Ádám, Horváth Sándor, Horváth Fe­renc, A BFEB tagjai: Szeberényi György, Teliér Endre, Kis Pál Nándor, Vincze Györgyné, Pintér János. A BMV tagjai: Ursprung János, Szőcs Sán­dor, Siska Imre, Vincze Gábor, Keményfi János, Zi­ma István, Wéber Ádám, Horváth Sándor, Egyed Ferenc, Horváth Ferenc, Szentesi Jánosné. DECEMBER 16-ÁN, kedden 18 órakor Simicskó István, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség honvé­delmi bizottságának alelnöke Siklóson a Zeneisko­la nagytermében tart előadást. KARÁCSONYI AJÁNDÉKGYŰJTÉS. A dévai ár váknak és az arra rászoruló családoknak november 17-től folyamatosan gyűjtést szervez a Fidesz és a Fidelitas szigetvári szervezte. Az ajándékokat de­cember közepén viszik külön busszal testvérváro­suk, Déva Szeretetotthonába. Könyveket, ruhane­műt, játékokat stb. lehet leadni 14.00 és 20.00 óra között hétfőtől péntekig a szigetvári Fidesz-irodá- ban, Zrínyi tér 2. Az Oroszlán Szálloda udvara, w Jó, de nem az igazi! Legutóbb „Jó, de nem az igazi!” címmel szóltam az EU Bizottsága ez év végi országjelentéséről. Hangsúlyosan a mezőgazdaság­ról, mert Brüsszel négy nagyon fontos területen felkészülésünket komoly aggodalomra okot adó el­maradással illette. Ezek: a kifizető ügynökségek felállítása, az integ­rált igazgatási és ellenőrzési rend­szer működtetése; a vidékfejlesz­tési intézkedések végrehajtására való felkészülés és a közegészség- ügyi szabályok betartása az élel­miszer előállító üzemekben. Évek óta sok-sok fórumon je­leztem, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a magyar vidék gondjaira. Aggódtam azért, mert a rendszerváltás nagy vesztese, a vidék Magyarországa könnyen az európai uniós csatlakozás veszte­se is lehet. Aggódom ma is, mert ha 13 év nem volt elég a felelős döntéshozóknak a vidék gondjai orvoslására, mi a garancia arra, hogy a csatlakozásig hátralévő szűk 6 hónap elég lesz. Pedig a vi­dék népe többször jelezte elége­detlenségét. Legutóbb ez év ápri­lis 12-én, amikor tüntetőleg - minden más európai ország pol­gárainál nagyobb arányban - ma­radt távol az urnáktól. És erre jött a november 5-i or­szágjelentés, mely sok jó mellett azon területeken ütötte meg a leg­kritikusabb hangot, ahol biztatás, segítség kellett volna. Ma már nem lehet a polgári kormányra visszamutogatni. Felelősen gon­dolkodó politikus nem hiheti ko­molyan, hogy a magyar mezőgaz­daságot egy ciklus alatt tönkre le­het tenni. Ehhez ötven év kellett. Az Európai Unió nem termék- szerkezetet, nem termelési kultú­rát, nem állami beavatkozást vagy be nem avatkozást kér rajtunk számon az országjelentésben, ha­nem megállapítja, hogy egyelőre nem vagyunk alkalmasak azon EU-s pénzek fogadására, melyre a magyar vidéknek oly nagy szüksé­ge lenne, mint egy falat kenyérre. Tisztelt szociál-liberális urak! Hogyan lehet az, hogy a Minisz­terelnöki Hivataltól a különböző minisztériumokig az Önöknek fontos helyekre hetek alatt „meg­találták” azt a több száz új mun­katársat, akik onnan nem hiá­nyoztak? Hogyan lehet az, hogy az EU-tól remélhető támogatások csaknem felét fogadni hivatott ki­fizető ügynökségek egyelőre nem alkalmasak feladataik ellátására. Ahogy az országjelentés írja „...különösen az informatikai rendszer fejlesztése, az eljárás­rendek kialakítása, illetve a sze­mélyzet felvétele és képzése terű­Csak az igazat! Amikor november közepén egy hétvégét Sopronban töltöttem, vendéglátóim szervezett prog­ramként belvárosi sétával ked­veskedtek. Az idegenvezető lel­kes szakmai hozzáértéssel kala­uzolta kis társaságunkat az ódon épületek között. A régi bencés gimnázium előtti ismer­tetéséből hirtelen egy jó szán­dékú, de megdöbbentő mondat ugrott elő. „Nem tudom - akasztotta meg a folyamatos tá­jékoztató szöveget -, ki hogy gondolkodik, nem akarok meg­sérteni senkit, de hát meg kell mondani az igazat: itt verték agyon az ávósok az egyik helyi papot.” Nem kaptam levegőt, itt tartunk 2003-ban, 13 évvel a diktatúra összeomlása után. Olyan csontjainkig hatoló féle­lem ivódott belénk, hogy még ma is van, aki csak bocsánatké­rés kíséretében meri szóba hoz­ni a kommunisták uralomgya­korlási rémtetteit. Elkapott az indulat, igenis beszélni kell azokról a dolgok­ról! És ami ma már számos hoz­záférhető iratból ismertté vált arról a ránk szakadt tragikus korszakról, azt közzé kell tenni és emlékeztetőül újra meg újra a széles nyilvánosság elé kell tárni. Kapóra jött elhatározá­somhoz az a napokkal ezelőtti összejövetel, amelyet a szovjet hadbíróságok által politikailag elítélt és deportált negyvenezer magyar fiatal életben maradott­jainak szervezete 50 évvel ez­előtti szabadulásuk emlékére rendezett miniszterelnökünk jelenlétében. A kegyeleti ün­nepségen elhangzott, hogy mindössze 1503 sorstársuk tért vissza. A többiek ott pusztultak el kényszermunkásként a 40-50-60 fokos hidegben. Te­metőjük a gulag, Szibéria. Csakúgy, ahogy a még egy for­mális ítélkezési eljárást is mel­lőző begyűjtés nyomán elhur­colt civilek és a hadifoglyok kö­zül is sokan maradtak örökre a távoli fagyos föld foglyai, hi­szen nemcsak éheztek, cipő sem jutott mindegyiküknek. Mindenesetre a lágerek bejárata fölé ezt írták: „A munka becsü­let és dicsőség dolga, a szaba­duláshoz vezető út.” Magyarországon a mai napig nagyon keveset tudnak a gulag- ról. Sokan gondolják, hogy az egyetlen hatalmas koncentráci­ós tábor volt. Valójában a neve­lésre, munkára és megsemmisí­tésre szolgáló különleges tábo­rok egész rendszerét, illetve a Kényszermunka-táborok Fő- igazgatóságát jelöli. Kiépülését Trockij és Lenin kezdeményezte 1918-ban. 1921-ben már 122 büntető-, átnevelő-láger műkö­dött Szovjet-Oroszország terüle­tén, mintegy 60-80 ezer rabot zárva a szögesdrót mögé. Az el­különítettek száma a következő 10 év kolhozosítási és iparosítá­si hulláma nyomán egy­millió fölé nőtt. A bolse­vikok gyűlölet­re épülő, osz­tályalapú ideo­lógiája kollek­tív ismérvek alapján dön­tött az emberi sorsokról, de nem utolsósorban gazdasági érdekből is. A gulag megtorló intézményével ugyan­is a totális állam ellenfeleiből tö­meges ingyen munkaerőt szer­vezett magának a rendszer épí­téséhez. Mindazonáltal a tábo­rokban az emberéletet semmibe vették, ezért volt szükség a jel­telen sírokba elföldelt millió és millió rabszolga folyamatos pót­lására. Átugorva az időben sok­sok nehéz évet, a háborúban el­foglalt területekről 1945-47-ben három és fél millió külföldi ér­kezett a kidőltek helyére. A különféle utakon össze­gyűjtött összesen több mint 750 ezer magyar láger-fogoly közül legalább 300 ezren vesztek oda. Aki visszatért a poklok poklá­ból, csak az utóbbi években mer megnyilatkozni. Kár, hogy sok - a zugligeti stúdióban - fel­vett filmdokumentum poroso­dik valahol, csupán a „Magyar nők a gulagon” címűt mutatták be. Az egykori rabok nem csak a távol töltött évekről tudnak mesélni. Arról is, hogy itthon ti­los volt beszélniük a történtek­ről, még családtagjaik előtt is hallgattak, mert a hatalom fo­lyamatosan, ugrásra készen fi­gyelt. Bélyeget sütöttek rájuk, és az ott is maradt. Most tilta­koznak az ellen, hogy egyes történészek lekicsinylőén fan­táziadús, túlérzékeny, szellemi­leg rokkant embereknek, sebei­ket nyalogatóknak titulálják őket. Hátra lévő éveikre még némi kárpótlást remélnek, és azt kérik, hogy aki a gulagon rabságban eltöltött évtizedüket elhallgatni vagy jelentőségét ki­sebbíteni akarja, az a törvény előtt feleljen szavaiért! Dr. Schmidt Pál, MDF Évértékelő beszélgetés Dr. Kékes Ferenc, a Pécs 1. szá­mú választókerület országgyűlési képviselője évértékelő beszélge­tésen találkozik a választókerület polgármestereivel és a választó­kerület városi képviselőtestületi tagjaival. A találkozó helyszíne: Kozármisleny, Két Szekér Foga­dó. Ideje: december 18. (szerda) 18 óra. ■ létén” a felkészülést sürgősen fel kell gyorsítani. Nagy igazságta­lanság lenne a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalokon szá­mon kérni azt a késedelmet, me­lyet a kormány idézett elő. Lesz nekik gondjuk a csatlakozásig és utána épp elég. Az ő segítésükben kellene a kormánynak hatékony­nak és gyorsnak lennie, mint ami­lyen saját vazal­lusai kormány- hivatalokba jut­tatásakor volt a hatalomváltás után. Az Európai Unió részéről az agráriumun- kat ért kritikák közül jogosnak és abszolút megalapozottnak a Me­zőgazdasági és Vidékfejlesztési Hi­vatalban előállított késedelmet te­kintem. Súlyos hiba volt a kor­mánytól a SAPARD-hivatalok szak­embergárdájának csaknem teljes cseréje. Ez rendkívüli szakmai, és időveszteséghez vezetett. Ugyan­akkor az agráriumot ért további EU-s kifogások esetében Brüsszelt is mulasztás terheli. A 2000 decem­beri nizzai európa tanácsi csúcson elfogadott útiterv szerint az Euró­pai Unió a mezőgazdasági, a regio­nális politika és strukturális eszkö­zök, valamint a költségvetési feje­zetek lezárását 2002 első felére ter­vezte. Előre lehetett kódolni, hogy ez különösen nehéz feladat lesz. Bejött. Bejött azért, mert - ezen fe­jezetek esetében - az Európai Uni­ót is jelentős késedelem terheli. Brüsszel hosszú hónapokkal a várt idő után tette közzé a saját pozíci­ós álláspontját. Márpedig ha az Unió sem tudta, hogy mit vár el a csatlakozni szándékozó országok­tól, akkor nagyon nehéz volt a min­denkori kormánynak - legyen az Orbán vagy akár Medgyessy - a brüsszeli óhaj elé menni. Dr. Kurucsai Csaba, Az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága volt alelnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents