Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-12 / 338. szám

16. OLDAL MAG AZIN m$m \ 2003. December 12., péntek Capuano, a jászolkészítés mestere Assisi Szent Ferenc állított először kará­csonykor betlehemi jászolt, tartja a ha­gyomány, neki támadt az a gondolata, hogy kis figurákban megjelenítse a Szent Családot és a betlehemi istállót, ahol a biblia szerint a Kisjézus megszületett. Bár erre 1223 karácsonyán, a Rómától 150 kilométerre, Rietihez közel lévő Greccio barlangban került sor, ma világszerte Ná­polyi tekintik a hagyomány letéteménye­sének. Ezekben a napokban mindenhonnan ér­keznek a turisták a nagy dél-olasz kikötővá­rosba, ahol a Spaccanapoli negyed apraja- nagyja készíti és árulja a szebbnél szebb betlehemi jászlakat, életképeket. Nemrég a rendőrségnek is közbe kellett lépnie, hogy biztosítsa a zajos tömeg folyamatos mozgá­sát a szűk utcákban. A jászolművészek egymást igyekszenek felülmúlni kreációikkal, amelyek nemegy­szer időszerű elemeket is tartalmaznak - mint az a jászol, amelyet egy tévéképernyő­ben, vagy az a másik, amelyet egy labdarú­gópálya közepén lebegő léggömbben ren­deztek be, s ahol a pásztorok között látható többek között Maradona, a világhírű argen­tin labdarúgó is, aki egykor a Nápoly csapa­tában rúgta a bőrt. A Sztálin-bajuszos Antonio Capuano, az egyik legidősebb jászolkészítő mester el­mondta, hogy ez a szakma új virágkorát éli az utóbbi években. Családja öt nemzedékre visszamenően faragja a betlehemes figurákat, remekmű­veit sok múzeumban is kiállították. Két fia, Vincenzo és Luciano János Károly király meghívására a madridi királyi palotában ál­lított fel karácsonyi életképet. Ennek a megbízatásnak is volt történelmi előzmé­nye: III. Károly, Nápoly királya, a jelenlegi spanyol uralkodó egyik felmenője sokat költött a betlehemi jászlakra - és támogat­ta azok készítőit. A Capuano család egész háza bolt és mú­zeum, mindenütt Szent József, Szűz Mária és a Kisjézus, a pásztorok, a három királyok, az állatok színes figurái láthatók - még az emeleten lévő hálószobák ágyai alatt is. „Nápolyban a betlehemi jászolt az emberek mindennapos életük rész'ének tekintik” - magyarázza Luciano. A jászlak hátterében nápolyi házak, templomok, paloták látszanak, nemegyszer külön világításban, a figurákat pedig sok he­lyen automaták mozgatják. Akad belőlük minden pénztárcának való, 50 eurótól (13400 Ft) 5000 euróig. Nemcsak bibliai szereplők láthatók a jászlak pásztorainak sorában: automata já­ték fogorvosok, pizzások, halasok, mészá­rosok, borbélyok végzik dolgukat, az elmés szerkezetek felhúzása nyomán ütemesen húzzák a fogakat, sütik a pizzát, kínálják a halat, vágják a húst. A személyiségek között gyakran látni a boldoggá avatott Teréz anyát, meg Sophia Lorent, a filmsztárt, viszont kimentek a di­vatból a politikusok, idén sem Bush ameri­kai elnök, sem Berlusconi miniszterelnök nem ölt pásztorruhát Nápolyban. Giuseppe Cesarini, akinek műhelye a San Gregorio Armeno utcán található, a némete­ket tartja a leghűségesebb vásárlóknak, de sajnálja, hogy kevesebb amerikai és japán jön manapság, pedig ők sok betlehemes fi­gurát vásároltak szuvenírként. A nápolyi jászol hagyománya azonban jóval fiatalabb, mint a római karácsonyé - hangsúlyozza Maria Carla Menaglia, aki Rómában szervezett kiállítást a betlehe­mes tradícióról. Egy régi naptár tanúsága szerint az Örök Városban először 1650 esz­tendeje ünnepelték meg a karácsonyt. A világ legrégibb márvány betlehemes jász­lát 1283-ban készítette Arnolfo di Cambio szobrász, műve a Santa Maria Maggiore bazilikában található. II. János Pál pápa maga is hozzájárult a betlehemes hagyomány felélesztéséhez, a Szent Péter bazilikában az utóbbi húsz év­ben karácsonykor kiállítanak egy 19. szá­zadi betlehemes jászolt, 4 méter magas fi­gurákkal. Illegális őzijesztés Illegális őz'ijesztésért és szándékos vadászatmegzava­rásért kerül bíróság elé egy 77 éves asszony az Egyesült Államokban. Norma Kramer autójával elláto­gatott egy magasleshez, amely néhai, vadászbalesetben el­hunyt unokájáé volt. A magaslesen egy vadászó férfi és nő tanyázott, amit rossz néven vett az idős asszony. A párnak volt engedélye ahhoz, hogy az adott területen puska­végre kapjanak vadakat, ahhoz azonban - a hölgy szerint - nem, hogy használják a ma­gaslest. Mivel úgy érezte, hogy a va­dászok jelenlétükkel sértik unokája emlékét, Kramer elha­tározta, megzavarja vadászatu­kat. így aztán amikor a nő meg­szólalt, hogy őzet lát, az idős hölgy azonnal autója dudájá­hoz pattánt, és tülköléssel el­ijesztette a vadat. A vadászpár nem hagyta annyiban a dolgot, feljelentést tett, a hölgyet pedig - a rendőr­ségi ügyirat megfogalmazása szerint - „vadászat folyamatá­nak megszakítását előidéző helyzet szándékos keletkezteté- séért” bíróság elé állítják. Ha bűnösnek találják, akár 500 dollár (110 ezer forint) bírságot is kiszabhatnak rá. Az idős asszony amúgy vál­tig állítja, hogy nem is bukkant fel őz a közelben, csupán őt provokálta a vadászó hölgy. A tévé nem helyettesíti a bébiszittert! A mai gyerekek naponta át­lagosan 100 percet töltenek a tévé előtt. 50 percüket fog­lalja el a számítógép (game- boy, playstation). Ugyaneny- nyi időt szánnak (jó eset­ben) könyv vagy folyóirat ol­vasására. Mi másképpen nőttünk fel. Gyerekfilmet csak hétvégén ve­títettek a televízióban, igaz, té­vémacis esti mese jutott majd minden napra - hétfő ugyebár az adásszünet napja volt. Igye­keznünk kell, ha lépést akarunk tartani az új generációval. Gyer­mekeink már egészen kicsi ko­rukban ügyesebben kezelik ná­lunk a mobiltelefont, a számító­gépet és a távirányítót. Mi pedig aggódunk, mi lesz, ha az iskolai teljesítmény rová­sára megy a sok tévézés, ha az erőszakos filmek és játékok rossz hatással lesznek a lelki fejlődésükre, ha nem hajlandók majd könyvet venni a kezükbe. Csak egyet tehetünk: mutassuk meg nekik, hogy lehet ezeket az eszközöket nem öncélúan hasz­nálni. Hogy ne unaloműzésből ücsörögjön a gyerek a képernyő előtt. Sok szülő hajlamos kénye­lemszeretetből pici gyermeke bébiszittereként használni a te­levíziót. Pedig a rajzfilm, a vide­okazetta nem pótolja anyát és apát! Az együtt töltött idő a le­hető legnagyobb ajándék gyer­mekünknek. A történet feldolgozásához az apróságoknak szükségük van szüleik érinthető közelsé­gére. Ezért is imádják úgy a kö­zös képeskönyv-nézegetést. A négy-nyolc éves korosztály oda­van a game-boyért, a számító- gépes játékokért. De óvatosnak kell lennünk, mert ezek a játé­kok elveszik az időt a rajzolás­tól, a kreatív játékoktól, az olva­sástól. A teljes tiltás és a túlzott engedékenység között kell megtalálnunk az arany közép­utat. Tekintsük partnernek a gyereket, tanítsuk meg tervez­ni, segítsünk beosztani az ide­jét. Hogy jusson idő udvaron szaladgálásra, pajtásaival való játékra, társasozásra is. Tízéves kor után a kiskamasz életében a család egy kicsit a háttérbe szo­rul. A gyerek sok időt tölt a ba­rátaival, együtt hallgatnak ze­nét, együtt bámulnak tévémű­sorokat. Ha jól alapoztunk, most nincs miért félnünk: a gyerek nem válik a televízió rabjává. Azért néhány dologra figyeljünk oda. Állítsuk a tévét „forgalmas helyre”, hogy ne próbáljon senki titokban előtte vegetálni. Minden műsor végén kapcsoljuk ki a készüléket - so­hase szörfözzünk a csatorná­kon -, és váltsunk négy-öt mon­datot a látottakról. De azért ne mi válasszuk ki, mit nézhet a gyerek, és mit nem. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a késő es­ti véres krimit is engedélyez­nünk kellene.) Nekik is meg­vannak a maguk (talán a mi szemünkben idétlennek tűnő) kedvenceik. Megjavultak Megjavult két elítélt nő az Egye­sült Államokban: több mint 500 dollárt találtak az utcán, ám ahe­lyett, hogy eltették volna, be­szolgáltatták felügyelő tisztjük­nek. Az egyik nő, Laura Goff be­törésért, lopásért és csekkhami­sításért került javítóintézetbe, a másik hölgy, Suzanna Connor vétke az volt, hogy beszámítha­tatlan állapotban vezetett autót. Büntetésük részeként utcasep­rőként kell dolgozniuk, és eköz­ben bukkantak rá egy út szélén a több mint 100 ezer magyar fo­rintnak megfelelő összegre. Connor azt mondta: amennyi­ben nem jelentkezik a pénz tu­lajdonosa, szeretné, ha jótékony célra fordítanák az összeget. ■ KARÁCSONY KÖZELEG. Fényárban úszik a brazil város, Canela katedrálisa: több mint ötszázezer égő és közel négyezer méter lám­pafüzér teszi emlékezetessé az odalátogatóknak az idei ünnepeket. A tűzijáték már csak ráadás. __________________ fotói epa Ba rnard professzor kertésze Film készült egy dél-afrikai fekete sebészről, aki a fajüldöző (apartheid) rendszer miatt annak idején csak titokban dol­gozhatott, de egyike volt azoknak, akik segítették Christiaan Barnard professzort az első szívátültetésben. „Engem a raktárban dolgozó fiúk egyikének neveztek, mert a bolt­ban csak a fehérek lehettek. Ha publikálták volna a fotómat, bör­tönbe kerültek volna” - emlékezett a madridi El País hasábjain a 78 éves Hamilton Naki. A 60-as évek végén a fokvárosi Groote Schuur kórházban hivatalosan csak ker­tészként és takarítóként foglalkoz­tathatták. „Senki sem beszélhetett arról, hogy igazából mit csináltam. Néger nem operálhatott fehér em­bert. Ez volt a törvény.” Nakira, aki csak az elemi isko­lát végezte el, Robert Goetz dok­tor figyelt fel. Ő kérte a fiatal ker­tésztől, hogy segítsen tisztán tar­tani azokat a ketreceket, ame­lyekben a kísérleti állatokat tar­tották és értékelte a gondosságot, amellyel ezt a hálátlan feladatot végezte. Naki nemsokára minden területen segített. Barnard pro­fesszorral együtt kísérletezte ki kutyákon a szívátültetést, és ez lehetővé tette a módszer alkalma­zását embereken. Naki munkája most válik szé­les körben ismertté a filmen ke­resztül, amelyet Dirk de Villiers készít az életéről. Egyébként ma­ga Barnard volt az, aki megtörte a hallgatást és elmesélte a rendező­nek, milyen különleges képessé­gei vannak a fokvárosi egyetem kertészének. „Technikailag ő jobb, mint én” - mondta elisme­rően róla. A Groote Schuurban, ahol 1967-ben az első szívátültetést vé­gezték egy Louis Washkansky ne­vű fehér betegen, van egy kis mú­zeum, ahol kiállították azokat a műszereket, amelyeket az műtét­nél használtak. Egy fotón látható Barnard és fehér csapata mögött Hamilton Naki alakja is.. Ma az autodidakta sebésznek van egy másolata róla. Annak a kis ház­nak a nappalijában lóg, amelyet a kórház vásárolt neki. Nakit az apartheid megszűné­se óta több megtiszteltetés érte. Kitüntetést kapott Thabo Mbeki elnöktől és egy, a szegény zónák oktatási helyzetének javítására alakult alapítvány az ő nevét vise­li. Ám a bürokrácia malmai a Dél- Afrikai Köztársaságban is lassan őrölnek. Hamilton Naki még mindig csak a kertészi munka után járó nyugdíjat kapja. Ebből a sovány­ka összegből tartja fenn magát Fokváros Langa negyedében és ebből segíti ki tíz gyermekét. A film azonban, reményei szerint, lendíthet kicsit a sorsán. A nyere­ség 5 százalékát ígérik neki. 70 ezer éve csaknem kihalt az emberiség Hetvenezer évvel ezelőtt a kiha­lás szélére jutott az emberi faj - állítják amerikai genetikusok. Megdöbbentő állításukat azzal támasztják alá, hogy a Földön jelenleg élő 6 milliárd ember csaknem azonos DNS-állo- mánnyal rendelkezik, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a múlt­ban valamikor radikálisan le­csökkent az emberi génkészlet és ezzel megszűnt az adott idő­pontban élt populációk közötti genetikai változatosság. A Stan­ford egyetem és az Orosz Tudo­mányos Akadémia munkatársai vizsgálódásaik alapján arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a ma élő emberek életüket két af­rikai törzs, a jelenleg a Kongói­medencében élő pigmeusok és a botswanai busmanok őseinek köszönhetik. Valószínű, hogy valamikor 70 ezer évvel ezelőtt ennek a két népcsoportnak a tagjai hagyták hátra Afrikát, és népesítették be a Földet. ■ A kristálymúzeum csodái Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki turista- útón járva Kufsteintől délre, egy festői völgybejáratnál Wat- tens városába érkezik: itt tekinthető meg a kristálymúzeum, Ausztria egyik legeredetibb idegenforgalmi nevezetessége. Az 567 méter magasan fekvő Wat- tensben a Lengyelországból ide települt Daniel Swarovski 1895- ben családi vállalkozásként alapí­tott kristálycsiszoló üzemet, majd a százéves jubileum alkalmából utódai létrehozták a színpompás, ötletekben példátlanul gazdag föld alatti múzeumot. A parkolóban hétköznap dél­előtt is legkevesebb két tucat, tu­ristákat szállító autóbusz, és száz­nál is több személyautó várakozik. A bejárathoz közeledve földből ki­emelkedő vízköpő óriás előtt hala­dunk el. A mesefigura mintegy megelőlegezi a múzeumot jelenle-, gi formájában berendező multi­média-művész, André Heller meg­állapítását, aki szerint „ez a hely olyan az ide betérők számára, mint egy megelevenedő mesevi­lág. Egyik pillanatról a másikra át­élik mindazt, amit addig legfeljebb csak álmaikban ismerhettek meg”. Az angolparkok szellemvasút- jaira emlékeztető labirintusba be­lépő látogatók - idősek, fiatalok, rokkantak, gyermekkocsit maguk előtt toló édesanyák - fény- és hanghatások kíséretében hét egy­mást követő képben ismerhetik meg, hogy mi mindent lehet kris­tályüvegből alkotni. Az első a kristályok planétája, amelyben a kristályok világmin­denségének játékos táncát láthat­ja a látogató. A következő lenyű­göző kép a színek és hangok bo­szorkánytáncát járó kristálydóm, amely elbűvölő képet ad a kris­tályüveg lényegéről. Ezután az emberi képzelőerő sokféleségét megelevenítő kristályszkópia el­nevezésű fény- és árnyékjátékot csodálhatjuk meg, majd a múze­um leglátványosabb terme követ­kezik: a kristályszínház. Pazar jel­mezekbe öltöztetett, ember nagy­ságú kristályüveg-színészek sora­koznak egy képzeletbeli színpa­don. Az ötödik „felvonás” az úgy­nevezett kristálykalligráfia - fény­elnyelő kristályspirálok sejtelmes „kézírása” ejti bámulatba a néző­ket. Innen a kristályfolyosóba (Passo di Cristallo) visz az utunk, ahol interaktív mozaikjáték vará­zsol szemünk elé újabb és újabb képeket. Múzeumlátogatásunk az Eno-teremben ér véget, ahol har­monikusan áramló kristályképek vonulnak el szemünk előtt elmél­kedésre késztető hanghatások kí­séretében. A vizuális és auditív élmények­ben egyaránt igen gazdag sétát kristályüveggel bőkezűen díszített kávézóban és egyben üzletben fe­jezzük be, ahol ki-ki kedvére vásá­rolhat magának kristályüvegből készült figurákat, ékszereket és kegytárgyakat úgy, hogy a pénz­tárnál belépőjegyéből bizonyos összeget visszatérítenek. A múze­umot körülvevő nagy kiterjedésű parkban gyermekjátszótér, művé­szi kivitelezésű szobrok és alpesi park fogadják az evilági és futu­risztikus élményeket egyaránt nyújtó múzeumból távozókat. A kristályfény után jól esik a természetes. A szabadba érve ra­gyogó napsütés fogad és megvilá­gítja a környező hegyek csúcsait, amelyeket egyik óráról a másikra - míg mi a múzeum kristályait csodáltuk - fehérre festett sok milliárdnyi hópehely, jégkristály. i 1 á í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents