Új Dunántúli Napló, 2003. december (14. évfolyam, 327-355. szám)

2003-12-11 / 337. szám

2003. December 11., csütörtök R t PORT 7. OLDAL KULTÚRA Díjnyertes Emlékezetes baranyai sikerek­kel zárult a legutóbbi hétvégén a Kodály Zoltán ül. Magyar Kó­rusverseny. A férfikaroknál és a kamarakórusoknál is pécsi győztest jutalmaztak. A felnőtt korosztályban a Lakner Tamás vezényelte Pannon Volán Bartók Béla Férfikar, a kamara kate­góriában pedig TiJlai Aurél irányítá­sával a Pécsi Kamarakórus nyerte meg a Kodály Zoltán III. Magyar Kórusversenyt a pesti Vigadóban, a szombat-vasárnapi megméretteté­sen. A találkozón 38 haza és hatá­ron túli magyar nyelvű énekka versengett, köztük négy együttes Baanyából. Az említetteken kívül ott volt a színvonalas vetélkedőn a Szigetvári Tinódi Vegyes Ka és Ker­tész Attila vezetésével a pécsi Ko­dály Zoltán Ifjúsági Vegyes Ka is, utóbbi versenyen kívül, díszven­kórusaink dégként szerepelt, a legutóbbi talál­kozó egyik győzteseként adott nyi­tókoncertet. Nyugaton mindenütt gyakor­lat, hogy a nemzetközi kórusta­lálkozók mellett külön összemé­rik az erejüket az azonos ország­beli együttesek is. Ezt a nemzed kórusversenyt hazánkban hat éve indították útjára, és a legutóbbi hétvégén a harmadik alkalommal találkoztak a legjobb magyar ifjú­sági, a vegyes, a férfi, női karok és a kamarakórusok. A pécsi győzel­mek értékét növeli, hogy a zsűri a legjobb hazai szakemberekből áll, és hihetetlenül igényes prog­ramokból kell a legjobbat kivá­lasztani. A Bartók Béla Férfikar egyébként amikor elindult ezen a találkozón, mindig nyert, az I. Magyar Kórusversenyen is ők áll­hatták a dobogó legfelső fokára. MÉSZÁROS B. E. A Bartók Béla Férfikar Pécsi kutató előadása az Európai Parlamentben Az Európai Parlament Brüsszel­ben ülésező ipari bizottsága vitatta meg a barcelonai csúcsértekezlet kutatásra-fejlesztésre vonatkozó határozatát, amely szerint 2010-ig kutatásokra célszerű fordítani a nemzeti össztermék három száza­lékát. Az ülésen előadást tartott dr. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának főigazga­tója, a PTE Közgazdaságtudomá­nyi Karának egyetemi tanára. Fel­szólalásában a kelet-közép-euró- pai országok kutatási kapacitásait elemezte, felhívta a figyelmet a K+F (kutatás+fejlesztés) szférában Európa-szerte megmutatkozó je­lentős területi különbségekre, és javaslatot fogalmazott meg az új európai regionális politika innová­ciót támogató eszközeire. ___________________________________________D. I. A kultúra és annak ára A „Top 50” és elegáns „kalapozás” a pécsi Püspöki Palotában Találkozóra hívta a pécsi polgármester tegnap kora délután a Püspöki Palota konferenciatermébe azt az ötven cégképvise­lőt, vállalkozót, akik a legtöbbet tettek a kultúra finanszírozá­sában. Egy remek kamarakoncert és a megkésett ebéd között a „Top 50” a Lehet-e gazdasági tényező a kultúra? címmel hall­gathatott meg egy előadást. Jobban nem is passzolhatott volna a későbbiekhez az előzetes találko­zó Szepessy Ignác szobrának háta mögött; egy csoportban beszélget­Kiemelt programok 2004-ben Január: Pécsi Filmszemle. Március 8.-április 2.: VI. Pécsi tavaszi fesztivál. Április 30.-május 1.: Európai uniós csatlakozási ünnepség, Pécs test­vérvárosai képviselőinek részvételével. Június: Pécsi Országos Színházi Találkozó. Június 12-24.: Művészeti és Gasztronómiai He­tek. Június 25-27.: XVI. Pécsi Folknapok. Augusztus 12-22.: III. Folklór Világtalálkozó 92 ország részvételével. Szeptember 16-26.: Pé­csi Napok fesztivál. Szeptember 23-27.: III. Bordal Világfesztivál. December 11-13.: Luca- napi Varázslatok a Színház téren. nek Pinczehelyi Sándor és Pál Zol­tán a kultúra, valamint Síkfői Ta­más kamarai főember, a gazdaság reprezentánsa. Kiderül, hogy ha­mar túlestek az adventi vásársor értékelésén, ennél sokkal fajsúlyo- sabban kezelik a város és az egy­ház mostani nyitott együttműkö­dését. - Az ingyen belépési lehető­ség azt hozta, hogy volt olyan nap: ezren fordultak meg a világöröksé- gi sírkamrákban - mondja Pincze­helyi. - Ebből is látszik, hogy álta­lában mit jelent a peremterületi embernek a belváros: egy laza va­sárnap délutáni sétát - gondolko­dik tovább Síkfői. Azt hittem, elszórtan lézengeni fogunk, ám telik a konferenciate­rem, és nemcsak a városháza kul- túrembereivel, a később érkező­nek már csak állóhely jut. Úgy tűnik, mindenki elfo­gadta a polgár- mesteri invitá­lást a Lehet-e gazdasági té­nyező a kultú­ra? című elő­adásba burkolt elegáns „kala- pozásra”. Ugyanis ki- mondva-ki- mondatlanul az a cél, hogy a meghívott „Top 50” - akik a leg­többet tették maguk, vagy cégük képviseletében a kultúra finanszí­rozásáért - ismételten szembesül­jenek azzal, hogy a pénzből soha nem elég. Mondom, elegáns a kalapozás; nem csupán azért, mert kitűnő, zongorára és szaxofonra hangsze­relt minikoncertet hallottunk, és mert pazar ételcsodákat gurítottak be később (a mafla újságíró persze rohan a szerkesztőségbe, miköz­ben a Top 50 egyre közelebb húzó­dik a zsúrkocsikhoz), hanem mert a városháza bemutatkozása nem­csak rendhagyó volt, de okos is. Kunszt Márta, a kultúra területét felügyelő alpolgármester nem ker­telt: előadásában csak kétszer, de a legjobb pillanatokban beszélt arról, hogy a pécsi kulturális szakembe­rek mindent megtettek, amit pénz nélkül meg lehet valósítani. Most már csak a pénz kell. E kijelentése nem jelentett kimondottan újdon­ságot, az érvelés viszont igen. A vá­ros történetisége előny - de befekte­tés nélkül mit sem ér. Hangsúlyo­zottan: befektetés nélkül. Mert itt kell megtalálnia a kultúrának és a gazdaságnak azt a kapcsolódási pontot, ahol mindkét terület műve­lőinek megéri közreműködni vala­milyen cél érde­kében. Néhány példa: a tapasz­talatok szerint egy-egy világ- örökségi hely­szín 3-5 év múl­va vonzza a tu­risták tömegeit; le tudjuk majd ültetni őket, tu­dunk valamennyiüknek jó szállást adni? Mi lesz vajon jövő nyáron, a Folklór Világtalálkozó alkalmából - vajon nem omlik-e össze az idegen- forgalom infrastruktúrája? És mi lesz, ha valóban elnyeri Pécs az Eu­rópa kulturális fővárosa címet? Igaz, addig van még pár év, de nem árt előre gondolkodni.- Építsünk közösen egy szállo­dát! - mondtam az előadás végén, csak úgy, a szomszédomnak. - Nem is hülyeség - mosolygott Jung László, a mobilcég vezető embere. - Azért a kultúra területe kicsit ár­nyaltabb - szólalt meg végre Pál Zoltán, a szobrász. balogh z. Magyarul - magyarán Félreértett szövegek Hároméves a Remény A Remény Rádió indulása óta eltelt három év azt bizo­nyítja, hogy a klasszikus er­kölcsi értékeken alapuló mű­sorkészítésnek igenis van te­re Magyarországon. A há­roméves születésnapját de­cember 23-án ünneplő rádió vezetői tegnapi sajtótájékoz­tatójukon azt is kiemelték, hogy a helyi médiapiacon ma már megkerülhetetlenek. A kereskedelmi rádió szorításá­ban, ilyen szempontból egyáltalán nem barátságos környezetben kezdte meg adását 2003. decem­ber 23-án, pontban 11 óra 55 perc­kor a pécsi Remény Rádió. A har­madik születésnapot ünneplő teg­napi sajtótájékoztatón dr. Trisdüer Bernadett tulajdonos ügyvezető ki­emelte, hogy bár nehéz időszakot tudnak maguk mögött, de nem­csak „vannak”. A rádió emelkedő hallgatottsága - s különösen, hogy a felsőfokú végzettségűek körében népszerűek -, továbbá, hogy sike­rült a Remény Rádiót stabil állapot­ban működtetni arra utalnak, hogy igenis van tere Magyarországon a ldasszikus erkölcsi értékeken ala­puló műsorkészítésnek. Füzes János főszerkesztő arról beszélt, hogy a mai helyi médiapi­acon megkerülhetetlen a Remény. Jelenleg 32 műsortípus van a pa­lettájukon, a napi 24 órás műsor­időből 15-16 órát tesz ki a szöve­ges megszólalás, és 23 alkalom­mal mondanak híreket, ami igen­csak tiszteletre méltó egy közszol­gálati rádió esetében. Legfőbb eré­nyeiknek a híradásokat és a zenei kínálatot tartják; a kezdetektől nem módosult a koncepciójuk, s miután bevált, nem készülnek nagy változtatásokra. _______el Ne mzeti irodalmunk nagy al­kotásainak olvasása, megis­merése vitathatatlanul szer­ves része alapműveltségünk­nek. A magyar irodalom tan­könyveinek tekintélyes há­nyada ma is ezeket a műveket tartalmazza. Joggal teszi föl a kérdést az a kí­vülálló - akár szülő, akár az okta­tás ügyeivel foglalkozó szakem­ber: Vajon érti-e szavukat a mai olvasó, vagy csak a felszínen ma­radva veszi észre csillogásukat? Sikerül-e a szövegek mélyére ha­tolnia. A tagadó választ súlyos­bítja az az eljárás, amely szerint a tanulók egy része irodalmi isme­reteit (élményről szó se lehet!) tartalmi kivonatokból meríti. Most csupán azzal az esettel foglalkozom, amikor a nyelvi for­mának a nem ismerése vagy félre­ismerése akadályozza a szöveg megértését. Ez azt jelzi, hogy egy- egy műalkotás csak a formát adó nyelvi rendszer törvényeinek, sza­bályainak ismeretében (grammati­kai tájékozottság birtokában) fog­ható fel igazán. Ezt mutatják a kö­vetkező „példák", amelyeket okta­tómunkám során gyűjtöttem. Sze­rencsére, nem nagy számban for­dulnak elő, mégis elegendő ok ar­ra, hogy beszéljünk róla. Főiskolai hallgatók, leendő magyartanárok szövegelemző gyakorlataikban követtek el olyan hibákat, ame­lyekből kiderül: súlyosan félreér­tették a vizsgált szöveget. Arany János következő monda­tában - „Megszeppene Lőrinc hall­va eme szókat, / Szaporább szeplő­vel arca leve hókadt" - az elemző hallgató nem ismerte fel az alanyt és az állítmányt, pedig ez a közfel­fogás szerint a nyelvtani jártasság alapfoka. A hókadt szóalakot állít­mánynak, a leve alakot alanynak, vagyis a lé főnévi birtokos személy­jeles formájának, az arca szóalakot pedig a leve birtokos jelzőjének ele­mezte. Pedig az arca az alany, a le­ve hókadt névszói-igei állítmány. A tévedés oka bizonyára az azonos alakúság a leve toldalékolt főnév és lett (lesz) ige elbeszélő múltja kö­zött. A tartalmi képtelenséget észre kellett volna vennie. Egy másik hallgató a Mikszáth szövegből való isten igazában szó­lásból, amelynek a jelentése 'nagyon alaposan’, az isten szót alanynak mi­nősítette. A néhai bárány című Mik- száth-novellából vett mondat: „A gal­lérzsinór megereszkedvén a rántás­ban, magától oldódott" - rántásban szava az elemző szerint helyhatáro­zó. Valójában kettős jelentést hor­doz, ezért ún. komplex határozó, mi­vel okot (a megrándulás folytán) és időviszonyt (a megránduláskor) fe­jez ki. Semmi köze tehát a lábasban kevert sűrítményhez. Petőfinek ezt a sorát: „Börtöné­ből szabadult sas lelkem..." rossz hangsúlyozással ejtve - szintén elemzési tévedésre gondolhatunk, amely szerint a szabadult igei állít­mány, a sas lelkem (egybeejtve) a jelzős alany. Valójában a mondat alapszerkezete a lelkem sas. A példák azt szeretnék bizonyí­tani, hogy a nyelvtani elemzés nem öncélú agytoma, hanem a szöveg­értés hathatós segítője. Rónai Béla Alkoss és gyarapíts - aztán hess! Laci bácsit kirakták az utcára. Önmagá­ban ez nem újság, hiszen egy ideje már lacibácsi-utcárarakási kampány tombol. Önmagában még az sem újság, hogy egy környék Mindenki Laci Bácsijának kötöt­tek, a törvény által jól megpatkoltan, úti­laput a talpára, s még jó, hogy utána nem köptek.- Az öregről? Semmi rosszat nem le­het mondani. A maga egyszerű módján tisztességes életet élt itt a szomszédban, minden rendben volt vele. Van egy ker­tem, azt szépen megművelte magának, cserébe csak azt kértem, hogy néha kö­szörülje meg a körfűrészemet. Mert ez­zel foglalkozott a nyugdíja mellett: kö­szörűs és fafűrészelő iparos volt. Az egyetlen baja, hogy jóhiszemű volt, úgy adta oda a pénzt, hogy csak szóbeli meg­állapodás volt róla, végül is nem lett leír­va semmi. Hát kitették. A most 76 éves Laci bácsi 1991-ben né­zett ki magának egy elhanyagolt telket, rajta egy félkész épülettel Harkányban. Az akkori hivatalos értékbecslés szerint „... Az ingatlan térmértéke 830 négyzet- méter nagyságú, lakóház építésével meg­kezdett terület. ...Az 197Ö-es évek végén, tanácsi értékesítésben került eladásra, amelyen lakóház építését kezdték meg. Az építkezés az első fázisban leállt, így csak a lakóépület szigetelés nélküli, be­ton alapja, és a felvonulási épületnek használt gazdasági épület, műhely 70%- os készültségben került kivitelezésre.” Az ingatlan akkori forgalmi értéke 1,3 millió forintban állapíttatott meg. Az ér­tékbecslés egy hitelkérelemhez kellett - de erről majd később! Laci bácsi megegyezett a tulajdonos­sal, egy kórósi asszonnyal, hogy 800 ezer forintért megkapja az elhanyagolt ingatlant. Százezer forint foglalót azon­nal, júliusban át is adott, erről papír szü­letett. Az átírás feltételéül kötötték, hogy a teljes vételárat kifizeti az év vé­géig. Csakhogy - az akkor még nem is olyan öreg - Laci bácsinak nem volt eny- nyi pénze. Hitel kellett, ahhoz pedig az értékbecslés - s most kicsit más szálon futtassuk a történetet, mert ez sem ta­nulság nélküli. „Mivel a Rádió, és Tv is olyan híreket mondott, hogy akinek nincsen régóta en­gedélye, több millió forint kölcsönt is kaphat. Én mindezeket elhittem, és én is elkezdtem a pécsi illetékhivatallal felérté­keltetni ezt a telket, ezeket a papírokat beszerezni, és mire ezek meglettek, októ­ber lett. Akkor én a pécsi színház mellett a Kereskedelmi és Hitelbankba beadtam a kérésemet, nyolcszázezer forint köl­csönre. Sajnos a válasz hat hónap múlva jött csak meg, és nagyon elkeserítő volt a számomra. Ezt is mellékelem. Minden nagyon jó, de mivel én elmúltam 60 éves, semmi módon nem kaphatok kölcsönt. Tudniillik a hatvan feletti már nem em­ber, úgy néz ki.” - írta egyik idei, nem is tudom már melyik hivatalnak címzett le­velében. A banktól kapott válasz egyéb­ként a következő: „Tisztelt Pályázó! A magánvállalkozások finanszírozására lét­rehozott START kölcsön iránt Bankunk­nál igen nagy érdeklődés mutatkozott. A szép számban beérkezett jó színvonalú pályázatokat - a kitöltési útmutatóban foglaltak minél jobb érvényesítését figye­lembe véve - elbíráltuk. Az Ön pályázata nem került elfogadásra, annak ellenére, hogy színvonalát, tartalmát tekintve gon­dosan készítette el, de rangsoroláskor más pályázatok megelőzték.” Laci bácsi közben rendbe rakta a tel­ket, lakhatóvá tette az épületet. De még ’91-ben fölszólították, sőt, azt mondja, veréssel is fenyegették, hogy költözzön ki. Akkor azt a tanácsot kapta a polgár- mesteri hivatalban: adja föl részletekben a pénzt. Ha elfogadják - jó, és nem lesz semmi baj. Ezt meg is tette, havonta hol hat-, hol tíz-, máskor húszezer forintot adott föl postán, a csekkek hátoldalára mindig ráírta: Vételár részlet, s így kifize­tett 790 ezer forintot. Egyetlen egyszer sem kapott választ. És tíz év alatt az in­gatlanra ráköltött még másfél milliót, be­vezettette a telefont, a kábeltévét, csator- náztatta, hozzátoldott egy kis műhelyt is. Úgy gondolta, tehát: béke van. Volt is, mégpedig látszólagos, mert közben föl­tűnt a kórósi asszony külföldön élő lánya- Laci bácsi pedig kapott egy bírósági idé­zést. Beperelték birtokháborításért és 500 ezer forint bérletidíj-hátralékért. Tán mondanunk sem kell, hogy a pert annak rendje és módja szerint elvesztette. A bir­tokba „visszahelyezett” tulajdonosok el­tekintettek a félmillió „hátraléktól”, és ki­jelentették: a porta eladó, ötmillió-négy­százezerért. Ha nem teszik, le is út, fel is út. Nem tetszett - meg is jelent a végre­hajtó, és rendőri segédlettel egyetlen gú­nyában kizárták Laci bácsit a házból. Még szerencse, hogy egy jólelkű ismerő­se befogadta egy kis szobába. Ráadásul ott maradt minden szerszáma, gépe, és nem tudni meddig, de minden munká­nak lőttek. Laci bácsi is pert indított az eladók el­len - mint kiderült, több tulajdonosa van a harkányi ingatlannak. A legújabb fejle­mény, hogy valamennyi bírósági idézés „a címzett ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza. Pedig állítólag még most is ott laknak, ahol laktak. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents