Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-22 / 318. szám

;'f!5 H 2003. November 22., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL HETVENÖT ÉVES ÓVODA. 1928. november 4-én nyitották meg ünnepélyesen Pécsett, a Petrezselyem utcában (ma Aradi vértanúk útja) a ké­sőbb, a híres akadémikus-nyelvészről, Mátyás Flóriánról elnevezett óvodát. A tegnap délutáni ünnepségen a nagycsoportosok műsorát örökítet- tük meg. Az elmúlt évtizedek relikviáiból válogatott kiállítást a volt növendékek még az következő hetekben is megtekinthetik, fotó, tőth László Innováció az egyetemek körül Néhány nappal ezelőtt fogadta el az Ország- gyűlés a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvényt. A Pécsi Tudomány- egyetemen a PannonLézer Kooperációs Kuta­tási Központ által életre hívott Regionális In­novációs Kerekasztal csütörtöki első fórumán a kormány innovációs politikáját ismertette dr. Szekeres Imre, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára.- Annyim rossz a helyzet, hogy a magyarországi innováció tekintetében törvényalkotásra volt szükség?- Ennyire jó a helyzet. Ugyanis először Ma­gyarországon létrejön egy innovációs alap, ami Európában is példa nélküli, és kontinensszerte elismerést váltott ki. Mert amennyit a vállalatok befizetnek, ahhoz az állam is hozzátesz ugyan­annyit. Ráadásul az alap nem függ az éves költ­ségvetéstől, ugyanis minden egyes befizetett fo­rinthoz az állam automatikusan hozzátesz egyet- tehát a rendszer stabilan, kiszámíthatóan, hosz- szú távon működhet. Ezt, a számításaink szerint jövőre csaknem negyvenmilliárd forintot a válla­latok használhatják majd fel. Tehát lesz negy­venmilliárd arra, hogy hozzájáruljunk a legkor­szerűbb kutatásokhoz, melyek eredményeit a gazdaságban majd alkalmazzák, s amelyek új ter­mékeket és szolgáltatásokat hoznak létre.- Hogyan és mi alapján osztják el a pénzt?- Egy szakértőkből álló tizenöt fős gárda választ­ja majd ki a magyar gazdaság számára fontos kitö­rési irányokat. Nyilvános pályázatokat hirdetnek meg, melyeket nemzetközi zsűri bírál el. Azon vál­lalkozások esetében, melyek maguk is folytatnak kutatási-fejlesztési tevékenységet, az erre fordított pénzt levonjuk a befizetendő járulékukból, tehát két oldalról is érdekeltek lesznek. A kisvállalko­zások a nagyok esetében megállapított százalék fe­lét fizetik be az alapba, de azonos feltételekkel igénybe vehetik, akárcsak a mikrovállalkozások, melyeknek nem kell hozzájárulást fizetniük.- A vidék általában - és jogosan - azt kifogásol­ja, hogy nem igazán tud beleszólni a fővárosban meghirdetett programokba. Most is így lesz? lőtt1 Hiszen a törvény elfogadását az oktatási mi­niszter jelentette be. Ugyanakkor a Miniszterelnö­ki Hivatal politikai államtitkára járja egy „inno­vációs roadshow” keretében az országot...- Eredetileg mérnök vagyok, és kutatómérnök is voltam egy darabig. Azért járom az országot, mert szívügyem az innováció, s mert stratégiai kérdés a kormány számára. Január elsejétől egyébként kiválik az Oktatási Minisztériumból az a szervezet, amelyik a kutatás-fejlesztést irá­nyítja. Megmarad ugyan a miniszter felügyelete alatt, de nem a hivatali bürokrácia része lesz, ha­nem egy igazi innovatív szervezet, amivel később is szeretnék foglalkozni. Mert meggyőződésem, hogy abban tudunk versenyezni, ami a tudásun­kon alapul. Akkor lesz a magyar gazdaság ver­senyképes, ha nem hátizsák-összevarró üzemek­ből próbálunk megélni, hanem abból, hogy membránokat, chipeket gyártunk, elektronikus grafikus szoftvereket vagy új módszereket fej­lesztünk ki.- Ezért célozta meg a MÉH a tudáscentramo- kat, tehát az egyetemeket1- Az országban hét-nyolc olyan hely van, ami gyűjtőlencseként vonzza a tudást, s ezek döntő­en az egyetemek körül vannak. Pécs és Veszp­rém, Debrecen és Szeged, Miskolc - ilyen szem­pontból pontosan leírható az ország. A ma is lé­tezőre és működőre kell építeni: arra, ahol már ma is nagyon nagy tudás halmozódik fel. ______ ______ BALOGH Z. Gr afikák a Balaton-partról Ágh Edit grafikusnak nyílik ma délután 17 órakor kiállítása a Dan­te Caféban. A művész soha nem tanult rajzolni, mégis képei vitték előre a pályán, a Képzőművészeti Főiskolára automatikus felvételit nyert munkái nyomán, később pe­dig Keszthelytől Zalaegerszegig húsz városban volt önkormányza­ti segítséggel tárlata. A grafikus a Balaton mellett nőtt fel, alkotói él­ményei többnyire ehhez a tájhoz kapcsolódnak. A Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületé­nek tagja most Pécsett is bemutat­kozik rajzaival._______m. b. e. Pr okofjev és Wagner a Pécsi Rádióban A Pécsi Rádió Pannon Koncert­tükör című, vasárnap délután ötkor kezdődő műsorában ezút­tal három koncert részleteit hall­gathatják meg a zenebarátok. Elsőként Prokofjev Péter és a farkas című meséje szól Sólyom Katalin és a Pécsi Szimfoniku­sok előadásában, Szkladányi Pé­ter vezényletével. Ezt követően a pécsi Művészetek Háza április 1-jei sztárhangversenye hallha­tó. Pauk György hegedű-, Ber­kes Kálmán klarinét- és Jandó Jenő zongorahnűvész Sztravin­szkij A katona története című művének trióátiratát, Bartók Kontrasztokját és Debussy He­gedű-zongoraszonátáját adta elő. A műsor zárásául Wagner Tannhauser című operájának nyitánya csendül fel egy tavaly januári pécsi hangversenyből. Az angyal megtalálja a kijáratot? (Bállá Eszter és Csányi Sándor) Egy öregember emlékirataiból Történelmi lecke A történelmet a győztesek írják. A győztesek általában gátlástalanok. Ha a legyőzött különb volt náluk, annál több ocsmányságot fognak rá. A vérengzést és népirtást hősi­ességként tudatosítják. Legalábbis a hagyományos történetírásban, ahol minden a görögökkel és ró­maiakkal kezdődik, s a Római Biro­dalom előtt, s határam túl, nincs említésre méltó műveltség Európá­ban. Aki nem római az barbár. A nyugat-európai államokban a római eszmék éltek tovább. A klasszicizmus és a romantika korá­ban megalkotott indoeurópai tan több nagy múltú népet kisajátított, ám a többieket a történelem fő sod­rán kívül helyezte. Teljesen kiment a köztudatból, hogy kétezerötszáz évvel ezelőtt, Európa a ragozó nyel­vű népek lakóhelye volt. A régésze­ti és antropológiai adatokkal ellen­kezik a történetírók hagyatéka. Bár tudjuk, Galliában gyűlölték a ró­maiak nevét is, Caesart és légioná­riusait banditáknak nevezték, mert a győzelem után is halomra ölték a gall katonákat, politikai vezetőket és a kelta papokat. A szellemi veze­tőitől megfosztott népet pedig raz­ziákkal és terrorral riogatták. Nem volt másként Britanniában, s talán Pannóniában sem. Ám azokról a népekről, akiket Róma dicsősége érdekében a föld­be tapostak, tóig tudunk valamit. De Nyugat-Európában, s idehaza is, egyre több történész akad, aki a kontinens ókorának rómaiak előtti történetével foglalkozik. Közülük Mesterházy Zsolt aratta a legna­gyobb feltűnést két könyvével. Öt éve jelent meg A magyar őstörténet kincsestára c. kötete, amely tízezer éves távlatban tárgyalja a magyar őstörténetet, s amelyben azt állítja, hogy a Kárpát-medencében Kr. e. 3000-től már az előmagyar (rago­zó) nyelvet beszélő földművelő tóapnépesség élt, akik folyamato­san asszimilálták a hozzájuk több hullámban érkező, többnyire ro­kon nyelvű, s rokon népeket. A 2002-ben megjelent vaskos köny­ve, A magyar ókor I. kötete, az in­doeurópai történetírás cáfolata. „Európában, a Kárpát-medencé­ben és a Cseh-medencében van a legtöbb kelta lelőhely és lelet, a csallóközi bójok, a Bécsi-erdőben, a Pó völgyében, Csehországban, majd Galliában Orleánstól délkelet­re alapítottak új törzsterületeket, az Óbuda környéki sicanok sequani néven Sicambriából szintén Galliá­ba költöztek, ugyanezt teszik a turoni, turáni nép fiai is, amikor a Loire mentére költöznek.” A kelta néven szereplő nép a már régóta Európában élő, Keletről jött népek­ből alakult ki, a történelmi Magyar- ország, Bohémia, Dél-Németor- szág területén, s innen áradt szét a túlnépesedés miatt. Kr. e. 3. század végén érték el legnagyobb.kiterje­désüket. Sosem volt Kelta Biroda­lom. Közös ország volt. Az egy­mástól távolabb élő törzsek is értet­ték egymás nyelvét. Közös volt a kultúrájuk, vallásuk is. A legmeglepőbb állítása talán, hogy a vikingek előtt évezredekkel tengeri kereskedelem zajlott Euró­pa és Amerika partjai között. A kel­ták rengeteg kőbe vésett emléket hagytak az USA területén, itt ugyanis nem semmisítették meg azokat pogány voltuk miatt. Ez a magas termetű, világos bő­rű árja népesség a Duna-medencé- ben már a bronzkor óta honos volt. Hozzájuk érkeztek Kr. e. a 6. szá­zadban a Káspi-Oxus térségéből, Dárius perzsa király támadása mi­att kimozdult, árja és kus elemek­ből összeolvadt kerekfejű, de az it­tenihez hasonló nyelvű népek. Az összeolvadás után is maradt a név: kelta. Hisz mind Keletről jöttek. Minden érkező hódítót beol­vasztott ősnépünk. De a viharos történelem után is maradtak tisz­ta szigetek. A Bodrogköz népessé­ge az újkőkortól, ötezer éve, fo­lyamatos. Mesterházy, a Kárpát-medence újkőkori, rézkori és bronzkori le­letei alapján folyamatosnak látja a műveltség alakulását a keltákig, akik már maguk is lovas népek voltak, s az aztán jövő - a görögök által szkítáknak nevezett - lovas törzsek (turániak, szarmaták, hu­nok, avarok, onugorok, szabírok, besenyők, úzok, kunok) csak gaz­dagították, illetve vérveszteségek után, frissítették ezt az alapnépes­séget. Ebből, bár igen fontos mo­mentum, de csak egyik epizód az Árpád-féle honfoglalás néven szá­mon tartott esemény, ami hon­visszafoglalásnak, illetve a szakrá­lis hatalom helyreállásának tekint­hető. Egyébként minden beáram­ló nép nyelvének alaprétege és gyökszavai, s feltehetően nyelvta­ni szabályai is, közeli rokonság­ban állhatták a Kárpát-medencé­ben élők nyelvével. ■ Többen állítják, hogy a mai ír nyelv, a kelta utóda, összekötő ka­pocs a magyar nyelv és az ókori sumér között. Mintegy félúti álla­potot őriz. Érdekes állítása: „ a nomád élet­forma a kontinentális csúcstechno­lógiát jelentette akkor... a nomádok majd kétezer évvel megelőzték a latin Rómát (az etruszkokat nem számítva)... a sztyeppén az összes büszke római - akiket a rabszolgák tartottak életben - éhen halt vol­na... A nomád életmód létrejötté­hez igen sok feltételnek kellett tel­jesülnie: állattenyésztés, földműve­lés, fémek kiterjedt használata, ma­gas műveltség stb.” Sok kedves, romantikus, törté­nelmi ismeretünk kérdőjeleződik meg mostanában. Ám, ahogy Marácz László nyelvész írja: „A tu­dományban nincsenek örök igazsá­gok, dogmák. A tudományban el­méletek léteznek, amelyeket új té­nyek felbukkanásakor ezekkel a té­nyekkel szembesíteni kell.” Ókorral foglalkozó, tekintélyes tudósainkat azonban nem zavarják a tények. Mesterházy Zsolt, november 26-án, szerdán a Dominikánus Házban, várhatóan izgalmas, gon­dolat- és vitakeltő előadást tart, a magyar őstörténet-kutatás új ered­ményeiről. Bukkösdi László Hunok Párizsban című regényében Illyés bölcs humorral és öniróniá­val meséli el, hogy egyik ifjúkori versében a „földalattin utazik” kife­jezést, hogy titokzatosabb és mo­dernebb legyen a szöveg, így mó­dosította: „föld alatt” utazik, ám a vers „meg se rezzent” ettől a változ­tatástól, „ott maradt a valóságban”, a hétköznapok talaján. Mert egy műalkotás eredetisége, modernsé­ge nem technikai kérdés, hanem szemléletbeli minőség, egyébként sem dolgozhat senki saját karakte­re, természete ellen. Antal Nimród is azok közé tarto­zik, akik túl sokat bíznak a techni­kára. Kontroll című filmje elejétől végig a budapesti metróban játszó­dik. Igaz, a rendező minden feliratot gondosan eltakar, hogy ne a jól is­mert „földalattira” asszociáljunk, hanem csak úgy általában a „föld alatt” érezzük magunkat, valamifé­le titokzatos alvilágban, talán a po­kolban. Ehhez a dicséretes, „mitizá- ló” szándékhoz azonban az egyéb­ként jól működő technika appará­tus önmagában kevés. A jelenetek naturalizmusa és felettébb igényte­len nyelvezete amúgy is folyton le­lassítja és a talajhoz bilincseli a ne­hézkes mechanizmust, hiába forog­nak jól a propellerek. A Kontroll nem rendelkezik saját, külön világ­gal, ha úgy tetszik, alvilággal. Egy sor „balhét” látunk a budapesti met­rón, ennyi az egész. Attól, hogy a cég valódi vezérigazgatója a proló­gusszerű bevezető képen hangsú­lyozza, hogy ez nem ám a fővárosi tömegközlekedési vállalat, még in­kább úgy látja mindenki, hogy az. A film ettől függetlenül is szer­vetlen: két részre hull. Van egy rab­ló-pandúr történet, és egy sorozat- gyilkos históriája az előbbitől telje­sen elszakadva, a két téma alig érintkezik egymással. A rablók sze­repében a jegy nélkül utazókat lát­juk, a pandúrok pedig az erőszakos és nevetséges jegyellenőrök, akik igencsak ügyetlenek is, nem képe­sek egyetlen büntetést sem fogana­tosítani. Ezen aztán jót lehet nevet­ni a bliccelők javára (egyébként is mindig a rablóknak szoktunk druk­kolni a zsandárok ellenében), akik valójában sok millióval megkárosít­ják a céget, az államot, így, közvet­ve, valamennyiünket. A történetnek tehát ezt a részét erkölcsi szempontból meglehető­sen tisztázatlannak vélem. A csuk­lyás sorozatgyilkos meséjének ki­dolgozása viszont színvonalasabb. Azért is használom a „mese” szót, mert - s ez lenne szerintem a Kont­roll legjobb eleme - a film ügyesen lebegteti az események bemutatá­sát, nem lehet tudni, mi a külső tör­ténetsor, s mennyiben a főhős, Bul­csú álma, látomása az, amit szemlé­lünk. E téren sikerül elszakadnunk a realitástól (ahogy a mackójelme­zes lány is angyalszárnyakat kap a végére), s ebben nagy szerepe van az operatőr, Pados Gyula egy-két in- venciózus felvételének. Azokra a képekre gondolok elsősorban, ame­lyek az alagutakat, a vonatok labi­rintusszerű járatait, a váratlanul fel­táruló titokzatos üregeket mutatják, vagy a hatalmas, kivilágított ventil­látort, ami úgy forog, mint valami pokoli malom. De végül is hiába, a rabló-pandúr história visszahúzza ezeket a fel-felszámyaló jeleneteket. Mindez alighanem azzal függ össze, hogy a rendező, Antal Nim­ród túlságosan sokat tanult Luc Bessontól, jelesül ennek Metró cí­mű filmjétől, miközben elfeledke­zett Louis Malle-ról, a Zazie a met­rón című remek, szürrealista mozi­darabról. Pedig ez utóbbinak külön világa, sőt mítosza van, míg az előbbinek marad a valóság, bár­hogy álcázgatják is, s ez a vásznon nagyon kevés. Egy ponton túl a kö­zönség kegyeit kereső kalandfilm beleütközik saját korlátaiba. A Kontroll nézőiként a „föld alatt” vagyunk, de nem kétséges, hogy a „földalattin utazik”, aki be­ül a filmre, mintha nem is mozibe­lépőt, hanem vonaljegyet váltott volna. Nagy Imre Bulcsú a metrón juidii d icgiuiidus lejiesziesi id­nács határoz ez esetben az évi csaknem tízmilliárd forintról, lehetőség van arra, hogy kivá­laszt egy projektet, és azt mondja: éveken keresztül csak ezt finanszírozzuk, mert ez a miénk. És áttörést tudnak elér­ni akár az elektronikában, a biokémiában vagy az anyagtu­dományokban.- Ki rendelkezik az alap fö­- a pénz negyeareszenex sorsat neiyDen lóg­ják eldönteni. Természetesen a többire is lehet

Next

/
Thumbnails
Contents