Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)
2003-11-14 / 310. szám
I 2003. November 14., péntek R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T U R A TERÜLETFEJLESZTÉSI KONFERENCIA PÉCSETT. Tegnap Nagy Sándor, a Miniszterelnöki Hivatal területfejlesztési politikai államtitkára tartott előadást az „Európába megy a megye” című konferencián, amelyen az önkormányzati tisztviselők és országos intézmények szakemberei vitatták meg az önkormányzatokat érintő kérdéseket. FOTÓ: LÖFFLER PÉTER Egyetemi színjátszók Pécsett Péntektől rendezik Pécsett a IV. Országos Egyetemi és Főiskolai Színjátszó Fesztivált A szervezéshez. rendelkezésre álló pénz minden eddigieknél kevesebb volt, de a rendezők remélik, hogy ettől függedenül érdekes és hasznos napok elébe néznek. A Janus Egyetemi Színház 1999-ben hívta először Pécsre az ország egyetemeinek, főiskoláinak színjátszó csoportjait. Némi pénzügyi nehézségek miatt az utóbbi két évben nem tudtak találkozót rendezni, de idén újból nekiveselkedtek, mert fontosnak tartják a fesztivál létét, annak ellenére, hogy a korábbi évek 1,5-2 millió forintos költségvetésével szemben 2003-ban mindössze 650 ezer forinttal tudtak gazdálkodni. Ezért aztán az olyan társulatokat, amelyek pénzt kémek a részvételért - mint a Műegyetem Szkéné Színháza, vagy a Színművészeti Egyetem színháza -, nem tudták meghívni, ami bizonyára némiképp a színvonal rovására megy. Mint Mikuli János, a JESZ igazgatója elmondta, miután körbetekintettek a magyar palettán, azt kellett látniuk, hogy kevés szervezett, mondhatni profi társulat működik a felsőoktatásban. De talán ezért is fontos a pécsi összejövetel, hiszen itt az előadások mellett arra is mód nyílik, hogy „kivesézzék” a látottakat, természetesen a zsűrivel együtt: ezúttal Sólyom Katalin és Katona Imre segítségére számíthatnak. A házigazda JESZ vadonatúj bemutatóval szerepel a fesztiválon, Heiner Müller Hamletgép című darabjával. Ráadásul számukra tovább folytatódik az „erőltetett menet”, hiszen a pécsi rendezvény után két nappal indulnak a németországi Göppingenbe, ahol egy nemzetközi egyetemi színházi találkozón vesznek részt a Lóvá tett lovagok című produkciójukkal. M. K. Ranschburg vihart kavar nie az összhangot a gyerek harmonikus fejlődéséhez. Miután e cikkely kilencven százalékát fnár visszavonták, beigazolódott, hogy npm npfeladatot illeti, hogy jön ahhoz a minisztérium, hogy beleszóljon: kell-e vagy sem? - tette fel a kérdést. Döntse el a pedagógus, márpedig ha valaki szabaddemokrata, akkor ezzel egyet kell értenie, váltott ki derültséget az előadó, ^ki ugyancsak butaságnak tartja a tárcának azt az ötletét, hogy egyéni jellemzési mintákat adnak majd ki, s ezeket juttatják el az iskolákhoz. Ranschburg Jenőnek az eddigiekkel kapcsolatosan sem kendőzetlen véleményén túl az integrált oktatással összefüggésben tett kijelentése biztosan vihart kavar majd. Azzal együtt, hogy úgy fogalmazott: elhúzódik a kérdéstől, a cigányproblémával kapcsolatban az a véleménye, hogy nem minden külön nevelés jelent diszkriminációt. Mert nem biztos, hogy pedagógiai szempontból jó, ha többszázados kulturális elmaradottság olvad be a XXL századba, a megoldás szerinte az lenne, ha egy-két évig külön folyna a nevelés, s csak ezt követően kerülne sor az integrációra. BALOGH Z. Rév Lívia mesterkurzusa Az 1947 óta Franciaországban élő, magyar származású zongoraművész-pedagógus, Rév Lívia kétnapos mesterkurzusa kezdődött tegnap Pécsett, a Liszt Ferenc Zeneiskola Majorossy utcai kamaratermében. Délelőttönként a zeneiskola növendékeit és tanárait fogadta, ma délután pedig a szakiskola és a főiskola hallgatóit. Rév Lívia, akiről az elmúlt évben azt írta a BBC Music Magazine, hogy „..csodálatos hangjait igéző dallamszövetté fonja”, csütörtökön koncertet is adott, melynek műsorán Kodály-, Chopin- és Debussy-mű- vek szerepeltek. <d> Irodalom Grazban A grazi Európai Kultúrfőváros- év egyik utolsó, rangos eseménye kezdődött november 13-án. A háromnapos írótalálkozón 25 európai város költői, írói, irodalmárai lépnek fel az ebből az alkalomból felavatandó új Liter- aturhausban (Irodalom Háza). A szerzők Madridtól Szentpétervárig és Glasgowtól Plovdivig képviselik hazájuk irodalmát. Magyarországról, ezen belül is Pécsről Méhes Károly írót - lapunk munkatársát - hívták meg, akit Gerhradt Csejka frankfurti kritikus, lapszerkesztő mutat majd be, műveiből pedig a szerző olvas fel. ________________________1*9 Mo hácsi szükségpénzek Rayman János szerző és Mórócz Sándor gyűjtő igényes kiadvánnyal rukkolt elő. A Mohácsi szükségpénzek című füzet a város történetének egy váratlanul izgalmas kis szeletét mutatja be. Mintha csak a kiadvány címe hatott volna a szerző-gyűjtő párosra: a füzet kiadásához szükséges pénz kínkeservesen gyűlt össze. A városi, a megyei önkormányzat és mohácsi cégek segítségével végül mégis napvilágot látott a húszoldalas, színes képekkel illusztrált A4-es formátumú füzet. Mórócz Sándor amatőr helytörténész, persze a kiadvány megjelenésén túl azt tartja a legnagyobb vívmánynak, hogy a szükség- pénz-sorozat minden tagját sikerült beszerezni. Ez nem kis eredmény, hiszen az avítt papírdarabok között vannak egészen ritka példányok. Ezek egyenként átlagosan ötezer forintért cserélnek gazdát, a kiadványnak köszönhetően a gyűjtő szerint várhatóan emelkedik az értékük. A Mohácsi szükségpénzek nem csak a gyűjtők kézikönyvének is beillő színes, igényes kiadvány és történelmi hűségű írás, de váratlanul izgalmas olvasmány is. Valószínűleg kevesen merengtek el azon a problémán, amely a második világháború vége felé arcvonallal kettészakított országban a pénzforgalomban jelentkezett. 1944 őszén-te- lén nem csak az érthető módon akadozó ellátás miatt volt kihívás egy egyszerű bevásárlás. Mohácson ekkor forgalomban volt a magyar pengő, a Vörös Hadsereg pengő, a szovjet mbel, a jugoszláv dinár és a bolgár leva is. Á nagy címletű bankókat a pénzintézetek sem tudták beváltani, a frissen nyomott hivatalos magyar pénzek a városba már nem jutottak el. A Mohácsi szükségpénzek a korabeli helyi polgárok, vezetők összefogásának története, akik a körülmények ellenére művészi módon megtervezték, kinyomtatták és forgalomba helyezték a bankókat. Az már a sors fintora, hogy az 1945. április 18-án kibocsátott pénzek forgalmazását egy hét múlva beszüntették, jóllehet, ez a bankók alkotóinak érdemén és a pénzek mai értékén mit sem csökkent - kiváltképp nem a kiadvány alkotóién. b. b. KACCABrtHKUI JMMIBAEKA8PJI •IMS rOflA Egy hétig használhatták ezt a bankót Egyszer volt, hol nem voltak-emberek A hajléktalanoknak szaguk van. Az igazi nagy bűz más, bár ez a szag is átható. De semmi mással össze nem téveszthető. Ilyen pá,- rát csak az utcára vert bőr képes kisajtolni magából, először erőlködve, majd betanulva, hogy aztán páncélként a testre bilincselje az első hideg fuvallat. Hozzá lehet szokni, de újra és újra az orrodba tolul. Ennél már csak egy rosszabb lehet. Azt mondja Krisztián, hogy nemcsak az orrában, de a tudatalattijában is hetekig érzi a hullabűzt. Kezdetben még bedőlt a rendőröknek, amikor azonosításhoz hívták: hajoljon még közelebb, még közelebb, így lesz igazán bizonyíték a fotó! Előtte a kamrában lehántották az ismeretlenről a műanyag fóliát, jött vele a bőre is, mert a hagyottak ember- parizerré válnak ilyenkor. Manapság, ha lehet, elküldeti magának a fényképet. Idén ősz óta az országban már nyolcán, ebből Pécsett ketten fagytak meg. Már, vagy csak - egyre megy már a kutyás Csabának, aki még a nyáron, a sörgyár környékén egy felkínált százasért őrizte három percig a kocsimat. Tíz forintért is leuramozott volna. Volt képe kilencvenet a sírba vinni. De ezek a gondolatok úgy éjjel kettő körül születtek a tizenharmadikára nagyon lassan virradó éjszakán, amikor Krisztián valamiért szóba hozta Csabát. Persze, előtte valahogyan találkoznunk kellett.- Mennyire akar elmélyedni? - hívott föl, miután a pécsi Támasz Alapítványnál bejelentkeztem, hogy így télelőn egy utcai szociális munkással közösen szeretném járni a várost.- Nagyon mélyen.- Szerdán éjjel krízismegelőzésre megyek. Ami azt jelenti, hogy a hideg által veszélyeztetett hajléktalanokat keressük meg. Negyed tizenegykor ott vagyok. Jön velünk néhány egyetemista is. Kicsit késve - néha elhúzódik a teafőzés -, de befut a megbeszélt helyre a Támasz vöröskeresztes kisbuszával.- Hajdú Krisztián - nyújt kezet, mondom én is a nevem.- Szevasz.- Szevasz. Eleve kijár a bizalom, hiszen ha pár órára is, de összeköt bennünket mások sorstalansága. Jó fél órába telik, mire begyújtjuk a város különböző pontjain rá váró két lányt és két fiút. Később ők cipelik a termoszokat, poharakat, a levesporokra és a kenyérre nem lesz szükség, „elköltöztek”, akiknek szánták őket - de már megint ugrálok az időben! Szóval mind az öten elsőéves csoporttársak az egyetemen, derül ki, míg megyünk a fiatalokért. Krisztiánt nem sorolom közéjük. Hozzájuk képest túl sokat látott. Huszonkilenc életévéből kilencet húzott le idáig ezen a területen, ebből az utolsó hatot a Támasznál, utcai szociális munkásként. Ma már diploma kell ehhez, ami nem baj, csak akik a tananyagot írják, lehet, életükben nem láttak még hajléktalant, főleg éjszaka nem, veszem ki a szavaiból. Van még idő beszélgetni a négyhónapos kisfiáról, a feleségéről, aki a november közepétől március közepéig tartó, se éjszaka, se nappal ritmusban választotta férjéül.- Aztán nehogy rólam szóljon az írás! - vet egy oldalpillantást.- Dehogy! Mennyien is végzi- tek az éjszakai krízismegelőzést Pécsett?- Ketten vagyunk. Ketten. Több, mint kétezer hajléktalanra - ha mindenkit idesorolunk. De most nem a skatulyázás a cél, hanem hogy megnézzük, miképpen is szolgál az egészségük a csillagok árnyékában, egy bokor, egy lépcső tövében, egy fóliasátor, egy bádogbódé, egy fölgyújtott ház hézagos mennyezete alatt. A tisztességes köszönés és bemutatkozás után, ha úgy tetszik, azt nézzük meg, mozognak-e még? Az első a megszólítás. Ha nem válaszol: anélkül, hogy hozzáérnénk, az életfunkciók meglétének fölmérése. Szuszog? Jó. A testi érintkezés, egy kézfogás amúgy nem tudni, mit válthat ki. A vasút menti bozótban, az uránvárosi felüljáró tövében téliesített vacokban esetleg egy harapást. Mert bár bent szól valami rádió, a föllebbentett nejlonajtó tövében rezzenéstelen a házigazda arca. És ha hozzáérünk, lehet, belévillan, hogy nem rég harapta meg egy róka. De a többiekben miféle villámok járnak, ha járnak? A Mecsek- kapunál egy torony mélyéről szól az ellentmondást nem tűrő elzárkózás. A három szó gazdája - Nem kell semmi! - pólóban van. Megszokta már. A volt Mecsek Áruház melletti egyik sarokban viszont ha lehet, beleolvadna a betonba Lajos. Nem a szégyen miatt, inkább végre eggyé válna a végtelen anyaggal. El kell vinni a kocsival egy körre, hogy megmelegedjen. Fölálltában kitűnik, hogy eddig egy plakáton ült. Ex- trem.hu - olvasom a fejlécet. Extrémponthu... Ugyancsak a felüljáró melletti kiskertek mögött, a Füzes-dűKbe új lakó költözött. Még megvan a bőrkabátja. A bőrkesztyűje is. A szemüvege is, egy viszonylag friss újságon. Hatvankét éves. A gyerekei? Biztos, hogy nem jönnének ki ide. Szűk volt a hely a közös lakásban. És talán kevés a rokkantsági nyugdíj. Extrémponthu... A hőerőműhöz közel, egy büfé udvari félteteje alatt van a helye a még jól fésült Jánosnak. Aki négykézláb, kutyanyíláson jut be a „birtokára”. Az uránvárosi családsegítő központ udvarán ketten alszanak a féltető alatt. Már többször szóltak a hivatalnokok valahová telefonon, hogy ez tarthatatlan. A megyei bíróság lépcsőfeljárója alól zokniban kászálódik ki egy volt bányász, aki úgy reszket éjjel háromkor, hogy a forró tea a kabátjára lötykölődik. Egyelőre még nincs hó, és egyelőre megtűrik a biztonsági őrök is. A- Citrom utcában egy volt katonai politikai tisztet keresünk. - A Citrom utcában?! - kerekedik el az egyik egyetemista fiú szeme. - Hiszen ott van az apám irodája... Extrémponthu. Felváltva két ember járja éjjelente -a pécsi utcákat. A tócsák már hajnali három körül jegesednek. Újabb szemeket ma reggelig még nem borított vékony, hideg hártya. BALOGH ZOLTÁN Közkeletű szóhasználattal élve még a.csilláron is lógtak kedden délután a pécsi Nevelési Központban, ahol a színházterembe a két órára hirdetett program előtt jó tíz perccel már nem lehetett beférni. Ám az előrelátó szervezők folyosói kivetítőkről is gondoskodtak, így végül senki nem maradt élmény nélkül. A pedagógusi érdeklődés - a megye minden részéről érkeztek - kettős volt: szólt egyrészt a témának, amely a módosított oktatási törvény előnyeit - de inkább buktatóit - volt hivatott feldolgozni, és az előadónak, Ranschburg Jenőnek. Ranschburg nevét - egyként tartja pszichológusnak és pedagógusnak magát - országszerte az 1972-ben indított Családi kör című tévéműsor tette ismertté. Az egyetemi docens ezúttal sem okozott csalódást, a közönség tapsa által többször megszakított előadásának több pontjában is olyan véleményt vállalt fel, amely nerri csupán a pedagógusi és/vagy pszichológusi szakma felzúdulását válthatja ki. Ranschburg Jenő már bevezetőjében kijelentette, hogy Magyar Bálint miniszter nyilatkozataival ellentétben neki semmi köze a jelenlegi oktatási törvényhez és annak módosításához, miután csak a tervezet elkészülte után próbálták bevonni a munkába. Jobban örült volna, ha az előkészítésben számítanak rá, mert úgy kifejthette volna, hogy oktatási törvényeket nem lehet négy évre kalibrálni. A homlokegyenest ellenkező koncepciók nyomán a pedagógia átpolitizálttá vált, ami legfeljebb a politikusoknak hasznos, ám egyaránt megszenvedik a gyerekek és a pedagógusok. A módosított közoktatási törvény legvitatottabb pontja a pevetséges, betarthatatlan törvényeket hozni, mondta Ranschburg. Ugyancsak időszerű kérdés a gyerekek túlterheltsége. Ennek oka, hogy az iskolától már csak a jegyek és a pontszámok kellenek, mind kevesebb szükség van az általa nyújtott ismeret- anyagra, az erőfeszítések a falakon kívül folynak, mert a szülő ott próbálja meg biztosítani mindazt, amire szerinte a gyereknek szüksége van. Ami a házi aagogus moKiarrasi Koteiezettse- ge. Az előadó soha nem titkolta, hogy nem ért ezzel egyet; nem titoktartási kötelességre van szükség, hanem titoktartási jogot kell adni a pedagógusnak, akinek a cr7ii 1 r\\rol omnitt Izoll montoromta. Ranschburg Jenő egyik kijelentése mindenképpen vihart fog kavarni, és nemcsak szakmai berkeken beiül. A neves pedagógus és pszichológus kedden Pécsett, a Nevelési Központban az oktatási törvényt több aspektusból értékelő előadásában „helyezte el aknáit”. A kultúra olasz lovagja A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara olasz tanszékének vezetőjét, Lnigi Tassom egyetemi tanárt az európai kultúra érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül hazájában az Olasz Köztársaság Lovagja (Cavaliere della Repubblica Italiana - Ordine della Solidarieta Italiana) címmel tüntették ki. __________________________Hí
