Új Dunántúli Napló, 2003. november (14. évfolyam, 298-326. szám)

2003-11-13 / 309. szám

2003. November 13., csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L .T U R A FOLTVARRÓ-KIÁLLÍTÁS PÉCSETT. Tegnap este nyílt meg és november 26-ig látható a Baranya Galé- riában az Aranytű Kézműves Kör Folt című kiállítása. ____________________________fotó: lőffler péter Gu lliver a felnőttek örömére Új műsor a Bóbita Bábszínházban Bölcsészdékánok a felsőoktatásról Nem szerencsés a múltat teljesen felrúgva, tiszta lapon új struk­túrát építeni a bölcsészkarok dékánjai szerint, akik tegnap Pé­csett vitatták meg a Csatlakozás az Európai Felsőoktatási Térség­hez című szakminisztériumi fejlesztési koncepció tervezetét. A gyermekek érzelmi nevelésé­nek egyik legfontosabb eszköze a bábszínház. Napjainkban, ami­kor racionalitás címén az iskolai nevelés elsivárosodik, ennek fo­kozottabb szerepe lenne. A báb­színház a maga komplex eszkö­zeivel - vízualitás, zene, szómá­gia (költészet), mesei varázslat és színház együttes erejével - hat közönségének lelki épülésére. Ez a hatás fokozható, ha a néző értel­mileg is gyarapodik a bábszínhá­zi élmény során. A fogékony gyereket minden művészeti élmény megérinti va­lamilyen szinten, de csak azok a produkciók érnek el ideális ha­tást,'amelyek a célközönség élet­kori sajátosságaira pontosan ügyelnek. A gyerek ugyan azt fogja válaszolni a felnőttek kér­désére, hogy „hát, jó volt”, de nem tudja megítélni, hogy sok­kal maradandóbb élményt is je­lenthetett volna számára, amit kapott. A Bóbita Bábszínház új bemu­tatója kettős érzelmeket kelt bennem. Swift gyilkos társadal­mi szatíráját, a Gullivert, két­százötven éve próbálják gyer­mekmesévé szelídíteni. Ennek is köszönheti népszerűségét. Ám az az intellektuális cinizmus, ami a swifti irónia lényege, a gyerekek számára nehezen él­vezhető. Szilágyi Eszter Anna a hagyo­mánynak megfelelően az első két könyvből - Liliputban és Óriásországban - alkalmazta színpadra a művet. Fő erénye, hogy gügyögéstől és szószátyár­kodástól mentes. Dalszövegei is igényesebbek a megszokottnál. Ügyes a keretbe foglalás, ami azt is súgja a nézőnek, nem kell fél­ni a várható megpróbáltatások­tól. Ám azt fájlalom, hogy az alaptörténetek elbeszélő jellegét csak ritkán sikerült színházi szi­tuációvá transzponálni. A liliputi történet szinte végig epikus me­se, a második részben látunk csak drámai és lélektani hely­zeteket. És az írónő nem tu­dott szabadul­ni az alapmű társadalomfilo­zófiai töltésé­től. Az utolsó mondatot nehezen írtam le, mert magam sem tu­dom, lehetséges lenne-e, érde­mes lenne-e egyáltalán? Marad hát a konklúzió: ezt a bábszínhá­zát a felnőttek élvezik igazán. Bár a színház hat éven felüliek­nek hirdeti az előadást. A rendező, Hargitai Iván is, olyan színpadi nyelvezetet alakí­tott ki, amelyet elsősorban a 6-10 év közötti gyerekek élveznek. Ez a korosztály még jár is bábszín­házba. Ám ők értenek az előadás­ból kevesebbet. A tíz év felettiek, akiket már a darab gondolatisága is megérintene, részben dedós dolognak tartják a bábszínházát, másrészt racionalizmusuk meg­kérdőjelez olyan lezserségeket, mint a változó arányrendszer a szereplők között s unatkoznak, amikor a bábuk helyett a bábjáté­kosok kelnek táncra. Ősi szlogen: Ha a bábszínpa­don egy gyufásdoboz úgy jelenik meg, mint egy kutya, az varázs­lat. Ha úgy jelenik meg, mint egy doboz gyufa, az földhözragadt- ság. Ennek példájára mondom: ha a bábuk táncra kelnek, az tud bűbájos lenni, ám ha a bábmoz­gatók táncolnak csak, mint egy lelassult operettben, az csak fe­lesleges időhúzás. Szerintem, Ké­ri Nagy Béla a bábuk táncát is ké­pes lett volna beállítani. Egyéb­ként az előadás negyedórával ha­ladja túl a korosztály folyamatos koncentráló képességét. Nagyon tetszett Darvas Ferenc zenéje, főként, amit Krajcsovics Csaba adott elő, ám a gépzenék némelyikét felnőttesnek éreztem. Fantáziadús képi világot te­remtett Matyi Ágota tervező, sok kedves ötlettel. Leleményesek voltak a díszlet és bábuötvözé­sek, a légyként mozgó liliputiak... A bravúrt most is a színészek adták. Matta Lóránt, élő szerep­lőként alkati adottságát, mérték­tartó eleganciával gazdagította mint Gulliver. A többiek megka­pó bensőségességgel érzékeltet­ték bábu és bábos viszonyát. Az ő érdemük, hogy nem hiába men­nek el az előadásra azok a gyere­kek sem, akik az egészből csak a bábszínházát élvezik. Bükkösdi László A PTE Bölcsészettudományi Kara tanácstermében ülésezett tegnap a bölcsész dékánok kollégiuma, meg­vitatva a felsőoktatás fejlesztési koncepciójának legutóbbi terveze­tét. Minisztériumi eredetű informá­ciók szerint néhány héten belül véglegesül a koncepció arról, hogy milyen lesz a közeljövő eukonform magyar felsőoktatás. A bölcsész dé­kánok kollégiumi ülése - amelyet dr. Bókay Antal, a PTE oktatási rek­torhelyettese és dr. Font Márta, a PTE BTK dékánja köszöntött házi­gazdaként - a vitaanyag utolsó egyeztetéseinek egyike volt. A böl- .csészdékánok a szakma vélemé­nyének fontosságát hangsúlyozták abban a vitában, amelyet az Oktatá­si Minisztérium részéről Gönczi Éva előadása vezetett a Csatlakozás az Tiszteletbeli konzulokról Baranyáért és a régióért A Lenau Házban Pécs és Baranya megye francia, német és osztrák tiszteletbeli konzulja - dr. Cathe­rine Feidt Ülés, dr. Körinek László és Somogyvári Imre - volt a vendége a Ma­gyar Páneuró­pai Unió Pécs- Baranyai Egye­sület kedd esti kerekasztal-be- szélgetésének, amelyet dr. Horváth Gyula egyetemi tanár, az MTA Regioná­lis Kutatások Központja főigazga­tója vezetett. A találkozónak hor­vátországi résztvevői is voltak. A beszélgetésen a tiszteletbeli konzulok, konzulátusok tevé­kenységéről volt szó az európai uniós tagsággal várható változá­sokkal összefüggésben, illetve mindennek a közép-európai orszá­gok általi megítélése. A fórumon a konzulátusok funkciói közül egy­öntetűen különösen fontosnak nyilvánították, hogy segítik a régió jobb integrálódását az európai gazdasági térbe. Ugyanakkor azt is kifejtették a résztvevők, hogy a hivatásos diplomatákból álló kon­zulátusok több eredménnyel dol­gozhatnának ezen a feladaton. Egyébként sehol más vidéki ma­gyar városban nem működik annyi konzulátus, illetve tisztelet­beli konzul, mint Baranyában: a Horvát Főkonzulátus mellett öt tisz- teletbeli konzul van jelenleg, d. i. Európai Felsőoktatási Térséghez (CSEFT) dokumentum koncepció­járól, elveiről. Ehhez kapcsolódva Derényi András (Országos Kredit- iroda) a bölcsészképzés, dr. Hunya- dy György (ELTE PPK) a tanárkép­zés lehetőségeit ismertette a két­szintű felsőoktatási képzésben. A vitában a bölcsészdékánok két témakörben jutottak közös ál­láspontra: a bölcsészképzési terület teljes összevonásának elvetésében és a tanárképzés egyetemi szintjé­ben. A CSEFT vitaanyagban a mi­nisztérium szakértői meghatároz­ták a szakok és képzési területek számait. Lineáris képzés lesz: 6 sze­meszteres felsőoktatási alapképzés, 4 szemeszteres mesterképzés és 6 szemeszteres doktori képzés. Jelen­leg 68 bölcsészszak van. A CSEFT Az iskolai anyanyelvoktatás szerint a beszédhangok magán- és mással­hangzók. A magánhangzók száma tizennégy. Egyre erőteljesebb a szakemberek jelentős csoportjának az a törekvése, hogy az eddig írás­ban nem jelölt, ún. zárt e hang is bekerüljön a magyar ábécébe. Számtalan példával igazolhatjuk e törekvés jogosultságát. Nemcsak az esztétika szempont támasztja ezt alá, amely szerint a magya szö­vegben előforduló sok e hang kelle­metlen hangzásúvá teszi a beszé­det. Ezen jelentős mértékben eny­hít a kétféle e megkülönböztetése, amely a magya nyelvjárások, túl­nyomó többségében mind a mai napig megvan. Igen kívánatos, hogy a zárt e híveinek törekvését siker koronázza. Ez csak a beveze­tése volt annak az aggodalmam­nak, amely szerint a szegényedés jelei is mutatkoznak. Ismerőseim szerint is megfigyelhető a magyaÁ hang sorvadása. A rádió és a tv be­mondóinak egy része, a nyüváno- san megszólaló közéleti emberek, és ami a legaggasztóbb: a diákok, egyetemi hallgatók ezt a fonetikai szempontból felemás á hangot ej­tik. írásban nehéz, sőt lehetetlen visszaadni, de a jelenséget fölfog- hatóbbá teszi a találomra kiraga­dott eme néhány szövegtöredék: ellam, színhez, újseg, baretom Gebor, Belint; szeraz (á helyett el), szemlelatlan, Erped; mer koren eteüt a cseszeriak oldaléra. Ha jól megfigyeljük, az á hang helyén majdnem é, vagy egyfajta bizonyta­tervezete szerint a felsőfokú alap­képzésbe 12-15 képzési területre je­lentkezhetnek az érettségizett diá­kok, és e képzési területek egyike lenne egészében a bölcsészet. A dé­kánok kollégiuma ülésén - a terve­zettel ellentétben - egyetértésre ju­tottak abban, hogy a 68 bölcsész szakhoz az alapképzésben legalább 10 bemenet kell. Flogy a bölcsésze­tet ehhez hogyan tagolják, arról még szakmai viták folynak. A bölcsészdékánok találkozó­ján felvetődött az is, hogy tanári tevékenységet a mesterképzési szint megszerzése, azaz tíz sze­meszter elvégzése után lehessen majd folytami. Az ülésen elhang­zottak úgy is összegezhetők, hogy nem lehet teljes mértékben min­dent felrúgva, a hagyományokkal nem törődve új struktúrát építeni a felsőoktatásban. Az átalakuló struktúra emberi sorsokat, kutatá­si programokat érint. lan rövid vagy hosszú e hangzik. E jelenség okát keresve sok minden­re gondolhatunk. Leszögezhetjük, hogy az á a legnehezebben ejthető magánhangzónk, amely a legna­gyobb szájnyílással képezhető. Mind az ének-, mind a beszédhang­képzésben a szájnyílásnak akkorá­nak kell lennie, hogy egy álló tojás beleférjen. A fonetika nyelvén az á a legnyíltabb, ún. alsó nyelvállású hang. Abban a pillanatban, amikor szűkül a szájnyílás, a középső nyelvállású e-é-féle hang szólal meg. Ehhez hozzájárulhat a lámpa­láznak az a hatása, hógy syz állkap­csokat összerántja. Ä nyelv á füg­gőleges mozgásával egy időben vízszintes mozgást is végez. Ennek az előre való mozgásnak a követ­kezménye szintén a legmélyebb á-nak a magas e, é-vé válása. A magyar beszédhangok atlasza nem jelöli meg pontosan az egyes hangok képzési helyét, hanem csak tóligokat, amelyeket a min­denkori beszélő anatómiai, fizioló­giai adottsága konkretizálnak. Az ismertetett eltérés már túlvan a tói­ig határon. Kár lenne, ha nyelvünk hangtani arculatában állandósulna a torzulás. Erre a legjobb szívvel M. Gébomak a figyelmét hívnám fel, aki az Éjjeli menedék +1 műsorban különben ragyogóan látja el a fel­adatét, akarom mondani feladatát. Talán még ennél is bántóbb a zárt é túltengése. A pesti nyelv sajá­tossága nyilvánul meg abban, ha ilyeneket hallunk, mint Mécsek, Egér, gyérék, térem. Rónai Béla Magyarul - magyarán Az Á védelmében Egy út, ami sok mindent elválaszt „Tisztelt Jegyző Úr! Tudomá­sunkra jutott, hogy Pécsvárad Rá­kóczi út végének déli oldalán ipa­ri üzem létesül, melynek építése el is kezdődött. A környéken lakó­kat erről nem értesítették, semmi­féle tájékoztatást nem kaptunk. Az utca északi oldala üdülőterü­letnek kijelölt. A város iparterület kialakítását a benzinkút mögötti részen kezdte meg, ezért nem ért­jük, hogy adhatott ide - a Rákóczi úti lakóövezetre - ipari létesít­mény építésére engedélyt?! Fenti­ekre hivatkozva tiltakozunk az építkezés ellen, kérjük annak azonnali leállítását!” A város jegy­zőjének idén június közepén kül­dött levél fogalmazója „kapcsolat- tartóként” a település keleti kijá­róját jelentő utcában lakó Kecske­méti István, a mellékelt íven 28 egyetértő aláírás szerepel.- Pécsváradon, a benzinkút környékén van egy ipari park, ahová a városból az összes iparost beköltöztetik. Éppen ezért érthe­tetlen, hogy máshová, egy lakóhá­zas környezetbe: gyümölcsfeldol­gozó és -szárító üzemet engedé­lyezett az önkormányzat. Egy la­za társadalmi szerveződés nevé­ben álltam neki levelezni a jegy­zővel, mert mindenki hőbörög az idetelepítendő üzem miatt - mondja a „kapcsolattartó”. - Elő­ször - állítólag, mert magam nem láttam - egy gyümölcsfeldolgo­zóra adták ki az engedélyt, utána pedig egy szárítóra. Várhatóan kapja a többit is mindarra, ami ez­zel jár: szociális blokkra, irodára, esetleg szárítóoszlopokra. Attól féltünk, hogy az első engedélyt automatikusan követi a többi. Pont szemben, az út túloldalán la­kom a leendő üzemmel, de hát az egész környék lakóházakból áll, és pont mellette is van egy. Attól félünk, hogy itt nyilvánvalóan éj­jel-nappal szállítás lesz, kamio­nok jönnek-mennek, megnövek­szik a zaj. Most ott tartunk, hogy az utolsó ajánlott levelet július vé­gén elküldtem, amiben egy lakos­sági fórum összehívását kértem a jegyző úrtól. Igaz, válasz nem ér­kezett, de azóta az építkezés le­állt. Felvonulási épületek vannak itt fából, építőanyag, és talán jó, ha az alapokat megcsinálták. A szomszédok hozzájárulását nem kérték, mert a telek egyik felén patak van, ami az önkormányzat tulajdona, a másik felén pedig egy út, amiről azt hitték, hogy az is az önkormányzaté. „Tisztelt Kecskeméti Úr! Elő­ször is szeretném Önt és az Ön által képviselt személyeket meg­nyugtatni, hogy a Rákóczi u. vé­gén épülő gyümölcsfeldolgozó üzem építési engedélyének ki­adása a jogszabályoknak megfe­lelően történt.... Az építési enge­dély 2002. március 26-án jogerős volt, annak visszavonására vagy az építkezés leállítására nincs le­hetőség. ... Egyébként a város nem kezdte meg iparterület ki­alakítását, ilyet nem is tervez, csak a település déli részén tulaj­donában álló területeket ilyen célra vásárolják meg, mert azok csak ilyen célra alkalmasak.” - Hol áll az ügy? - kérdez vissza dr. Fenyvesi János jegyző. - Jogerős építési engedély alapján építe­nek. A Kecskeméti úrék úgy gon­dolják, hogy a szomszédjogok kiterjesztése az egész településre vonatkozik, alkalmasint más te­lepülésre is, hiszen pécsiek és zengővárkonyiak is aláírták az el­küldött levelet. Nem értem, hogy miért fordultak magukhoz, ami­kor van már egy építési engedély a gyümölcsfeldolgozóra és van egy új a gyümölcstárolóra - és azt sem fellebbezte meg senki. Miért nem próbálkoznak esetleg a törvényes megoldásokkal? Nem ártana először azokat végig­játszani, aztán háborogni rajta. Egyébként nagy általánosságban bármit lehet oda építeni, ahol nem tiltja semmi - és itt nem tilt­ja semmi. Ez nem lakóövezet. Ráadásul ez az üzem egy családi ház nagyságúra emlékeztető bio- gyümölcs-feldolgozó lesz, ahol nagy valószínűséggel homoktö­visből fognak levet kinyerni. Hogy ott volt egy útprobléma, amit tudtommal megoldottak, és hogy az új építési engedélyt ép­pen az nem fellebbezte meg, akit érintett - talán ez is jellemző.- Szerintem az önkormányzat nem járt el körültekintően - mondja „az útprobléma-megol- dó” Réger János. Az út hozzá, a turizmus céljait is szolgáló, fris­sen kialakított halastavaihoz ve­zet. - A szomszéd nem más, mint maga az út, és sokáig nem tudták kinyomozni, kinek a tulaj­donában van, ami nehezen el­képzelhető egy műszaki osztá­lyon. Vélelmezés alapján megál­lapították, hogy az önkormány­zaté. Utánanéztem, mondván: ha ez az üzem megépül, vajon ho­gyan tudok bejutni a telkemre. Megtaláltam a gazdáját, meg is vettem tőle. S akkor derült ki, hogy ezt a szomszédot nem érte­sítették az építkezésről. Ezek után, ha lesz egy üzem, nem iga­zán passzol, hogy itt egy hor­gászcentrumot akartam létrehoz­ni. Száz embert kérdeztem meg, abból százegy biztatott: ne hagy­juk annyiban, mert nagy marha­ság Pécsvárad budapesti bejáró­jához bármilyen üzemet építeni. No de a jegyző nekem azt mond­ta, hogy ez a város koncepciójá­val egybevág. Valami ilyesmi valóban szere­pel Fenyvesi János fentebb már citált válaszlevelében: „Egy gyü­mölcsfeldolgozó kisüzem létesí­tése megfelel a képviselő-testület azon többször hangoztatott állás­pontjának is, hogy Pécsváradon kizárólag környezetbarát beru­házások valósulhassanak meg.” A jegyző javasolt mást is az érintetteknek, ha akarnak, for­duljanak bírósághoz. BALOGH ZOLTÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents