Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-04 / 271. szám

2003. Október 4., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Mesteriskolások felsőfokon lentős hányada kutatómunkának minősít­hető. Egészen leegyszerűsítve egy gyakorla­ti szituációra: amikor egy festő fest egy ké­pet, közben hihetetlenül bonyolult folyamat Radák Eszter művei fotó: tóth László- Belenyúltunk a közepébe. Kiváló művé­szek! - mondja a megnyitó előtt Aknai Ta­más, a Művészeti Kar dékánja. A pécsi Mú­zeum Galériában alig lehet moccanni az ér­deklődő tömegben; a Kar Képzőművészeti Mesteriskolája végzős doktorandusz (DLA) hallgatóinak mestermunka-kiállítására ér­keztünk. Bencsik István szobrászművész ta­nítványai: Menasági Péter és Palatínus Dó­ra, továbbá Keserű Ilona festész növendékei: Peity T. Laura, valamint Radák Eszter alko­tásainak adózunk. A DLA-képzés azoknak a kiemelkedően tehetséges fiataloknak a továbbképzésére nyújt lehetőséget, akik a graduális tanulmá­nyaik befejeztével szuverén alkotóművész képességeit mutatják föl, s akiknél kívána­tos a folyamatos és támogatott továbbfejlő­dés biztosítása. A szigorú válogatás után a képzésben részt vevők a harmadik év végé­re mestermunkát készítenek, ezzel párhuza­mosan doktori disszertációt írnak, amit a mestermunkával együtt megvédenék - így nyerhetik el a DLA-fokozatot. A felvétel egyik kritériuma egyébiránt egy önálló szak­mai, művészeti, szellemi program benyújtá­sa. Tucatnyi jelentkezőből általában ket- ten-négyen nyernek felvételt a mesteriskolá­ba.- A doktor egy kicsit tudóst jelent a szá­munkra, ezért sokan kérdezik, hogy a tudo­mányos elnevezés mit keres a művészetek körül? Leonardo sokat értekezik arról az egyik könyvében, hogy mi az, ami a művé­szetben tudomány - mondja megnyitójában Keserű Ilona -, és mi az, ami a művészetben tanítható, illetve tanulandó? Ami nélkül az önálló művészeti alkotás nem lehetséges. Úgy gondolom, hogy a pécsi húszéves taná­ri munkám alatt az a tapasztalatom alakult ki, hogy a művészi alkotómunkának igen je­zajlik. Szellemi, fizikai, idegrendszeri erők mozognak, több száz évre visszavetíthető tapasztalatok motiválnak. A tegnapi nap azért örömteli, mondták egybehangzóan a témavezetők, mert itt nem arról van szó, hogy tőlük mit tanultak legmagasabb szinten kibontakoztató fiata­lok beszámolóinak lehetünk tanúi. Menasági Péter, Palatínus Dóra, Peity T. Laura és Radák Eszter kiállítása október 19- ig tekinthető meg a Káptalan utcai Múzeum Galériában. balogh z. Információ és fölzárkózás Az Európához való fölzárkózás leginkább az információs tár­sadalom eszközei, eljárásai, gondolkodásmódja alapján lehet­séges. Ezen álláspontra támaszkodva kezdte meg működését Pécsett az úgynevezett Regionális Információs Ismeretterjesz­tő Központ. Nem túl rózsás a helyzet a tekin­tetben, hogy mennyire épült be a magyar köztudatba az informáci­ós társadalom fogalomköre, jólle­het a világban feltartóztathatatla­nul érvényesülő tendenciáról van szó. A „legszikárabb” mutatóban, ami az internethozzáférések, ezen belül is főképpen annak ott­honi verziói számát jelenti, egé­szen az elmúlt esztendőig stagná­lásról beszélhetünk; jelenleg 800 ezer körül van a többé-kevésbé rendszeresen internetezők szá­ma. Ugyanakkor az Európához való felzárkózásunk leginkább az információs társadalom technikai eszközei, eljárásai, gondolkodás- módja alapján lehetséges - mondja Kolin Péter, a pécsi köz­pont vezetője, a Budapesti'Mű­szaki Egyetemen működő Infor­mációs Társadalom- és Trendku­tató Központ főmunkatársa. A PTE-en a Szociológiai és Szo­ciális Tudományok Intézete ad otthont a dél-dunántúli régiót le­fedő központnak. Előzményként az Infonia alapítvány benyújtott egy Phare-pályázatot az informáci­ós társadalommal kapcsolatos tu­datosság növelésének elősegítésé­re. A mostam szakaszban - szere­pel a pályázatban - az erősen Bu­dapest központú Magyarországon az ismeretek és a tudatosság növe­lésének különösen fontos célcso­portjává váltak az önkormányzati döntéshozók, a vidéki pedagógus- és médiaértelmiség, valamint a feL sőoktatásban most még diákként jelenlévő generáció. Ennek alapján jött létre Pécsett is egy olyan központ, amely a régi­óban más-más csatornákon igyek­szik az információs társadalmat népszerűsíteni, az ezzel kapcsola­tos ismereteket és tudást terjeszte­ni. A cél, mint az a különböző cso­portok kijelöléséből is látszik az, mondja Kolin Péter, hogy a külön­böző véleményközvetítőkre és döntéshozókra hatva fejtsen ki ka­talizáló hatást, ami az ismeretek szélesebb körű elterjesztéséhez vezethet. Forrásul jelenleg a www.infonia- .hu/phare honlapon külön az egyetemistáknak és főiskolások­nak, a középiskolásoknak, az ön- kormányzatoknak és a médiának elhelyezett tanulmányok szolgál­nak. Tervezik továbbá az Infonia- Phare hírlevél elindítását, amely­ben az információs társadalom­mal kapcsolatos legfrissebb ese­mények, információk szerepelnek majd. BALOGH Z. Ránki Dezső-koncert a Pécsi Rádióban A közelmúltban indult a Pécsi Rádió, a Pécsi Filharmonikusok és a Filharmónia Dél-dunántúli Kht. összefogásával az a műsor­folyam, melynek keretében va­sárnap délutánonként a szezon kiemelkedő koncertjeit, illetve az archívumból készült váloga­tásokat hallhatja a közönség. Ezúttal az idei Pécsi Napok ki­emelkedő koncertjét sugározza a Pannon Koncert-Tükör című műsorban vasárnap 17 órától a Pécsi Rádió. A Filharmónia Dél­dunántúli Kht. Világjárók című sorozatában Ránki Dezső adott nagy sikerű koncertet szeptem­ber 25-én. A volt Park moziban lévő zeneparkban a művész Bar­tók Mikrokozmoszának részle­tei, valamint az Op.l4-es szvit és a Szabadban szvit között Debus­sy Gyermekkuckójával és Liszt Ferenc négy öregkori művével, és két Liszt-ráadással kápráztat­ta el a közönséget. __________________________!BZ| IP*' "ll Futnak a képek l’/j Navarra vár Mint Stendhaltól tudjuk, Mathilde de La Mole, a Vörös és fekete egyik hősnője, minden év április harmin- cadikán gyászruhát öltött. így em­lékezett meg szépapjáról, Boniface de la Mole-ról, akit, egy hősi vállal­kozása kudarca után, 1574-ben ezen a napon fejeztek le a Gréve té­ren. A $zázad legdélcegebb lovagja volt, a navarrai király feleségének, a szép Valois Margitnak a szerető­je. Ez az ifjú az egyik főhőse Patrice Chéreau tíz évvel ezelőtt készült, s akkor Cannes-ban a zsű­ri különdíját elnyert filmjének, a Margót királyné-nak [Le Reine Margot), amelyet nálunk csak most vetítenek. Chéreau a történetet Dumas re­génye alapján meséli el, átírva azt korunk nyelvére, ami annyit jelent, hogy ha például Dumas szerelem­ről beszél, azt Chéreau úgy érti: szeretkezés, az árulást pedig oly módon értelmezi, hogy az nem egyéb, mint az események követel­ményeihez való alkalmazkodás. Filmje durva szövésű, vad indula­tokkal teli alkotás, véres és komor tónusú, mint amilyen a Szent Ber- talan-éj világa valóban lehetett. A mozidarab élvezetes és elgon­dolkodtató kor- és kórképet rajzol az idegbeteg IX. Károly környezeté­ről, az ekkor már jócskán terhelt Valois-család alkonyáról, ahol a vérfertőzés nem számított éppen ritka eseménynek, a különféle mér­geket hétköznapi eszközként alkal­mazták ellenfeleik, s olykor saját családtagjaik likvidálására, aminek következtében még egy könyv gya­nútlan lapozgatása is végzetes lehe­tett, hogy miként, azt Umberto Ecótól szintén tudhatjuk. Zárt, ha­talommániás udvar ez, a konok befeléfordulás a végzete. Szélsősé­ges figurák alkotják, akiket elvakí- tanak az indulataik, s ezért nem lát­nak tovább az orruknál. Szemben Navarrai Henrikkel, aki ebben a korban egyedül rendelkezett a hosszú fázisokban való gondolko­dás képességével, s a politikai küz­delmek viharában középre helyez­kedett, mint az okos futballkapus. Ez a hasonlat, persze, anakro­nizmus lenne, ha Chéreau szintén nem a maga mai nézőpontját hangsúlyozná, amiben igaza is van, minthogy mi, mai nézők, egy­szerűen nem tudjuk nem tudni azt, amit tudunk, így a saját isme­reteink szemüvegén át tekintünk a múltba. Sok mindent tudunk a ma­gunk ugyancsak vérzivataros korá­ról, mint Örkény Pistije. Meg arról, hogy ez a navarrai király, akinek si­került megúsznia a Szent Bertalan- éjt, s aki akkor még húszéves sem volt, a jövő embere, bár erről a film már nem beszél, de épít ebbéli is­mereteinkre. A leírások szerint eléggé jelentéktelen külsejű ifjú volt, hozzá még kicsi is, és a párizsi modort sem ismerte - a Valois-k megvetően csak „bugris”-nak ne­vezték egymás közt -, ám ő a jövő nagy királya, s IV. Henrik néven a Bourbon-dinasztia alapítója. Számtalan legenda [és Voltaire-fel­világosult eposzának) hőse. Huge­notta létére volt bátorsága - és elég józan esze - katalizálni a trónért („Párizs megér egy misét!” - mondta), s vallási békét teremtett országában!. Voltaire nem véletle­nül tisztelte annyira, s látta benne a tolerancia eszméjének egyik nagy úttörőjét. A film utolsó mondata még jó­val trónra lépése előtt hangzik el: „Navarra vár.” A mondat Margót királynénak szól, de a jövőre utä. A színészek nagyon jók. Isabelle Adjani szenvedélyes asz- szony, akit a csapások kijózaníta­nak, Dániel Auteuil, bár kora és alkata eltér hőséétől, nemcsak Henrik jelenét ábrázolja, de jövő­jét is sejteti. Közülük is kiemelke­dik azonban Virna Lisi, a hatva­nas évek szépségesen titokzatos sztárja, akit most a démoni Medi­ci Katalin szerepében láthatunk. Valahogy mégis szomorú nézni őt. Mert az rendben van, hogy mindenki megöregszik (az idő, mint tudjuk, demokratikus), de hogy Virná Lisi is, az azért több a soknál. Nagy Imre Margót királyné és hű lovagja, de La Mole (Isabelle Adjani és Vincent Perez) Egy öregember emlékirataiból Borgála 2003 Mintha két Magyarország lenne. Ugyanazt az ügyet támogatják itt, fúrják ott. Ha mindez politikai szí­nezet alapján történik, a szemem se rebben. De néha nem ilyen egy­szerű a képlet. Míg a Pénzügyminisztérium mindent megtesz a borászat orszá­gos ellehetetlenítéséért és sikerrel teszi tönkre a kisgazdaságokat, Pécs szocialista önkormányzata évek óta rendeletekkel, pénzzel, egyebekkel serkenti a telepítést, a termelői borok palackozását, ver­senyképessé tételét. Bár a Város bora cím meghirde­tését Háber Tamás találta ki, az ak­kori s a következő önkormányza­tok is magukénak érezték az ügyet. A kiírás lendített a gazdák palackozó kedvén, s hozzájárult, hogy a figye­lem a minőségi bor felé fordult. Bár a tervezet eredetileg a kis­termelőket célozta, másodszor is előfordult az idén, hogy a Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézet terméke nyerte el a Város bora cí­met. Ezért is nagyvonalú gesztus, hogy Gonda Tibor alpolgármester, a versenyző borok kiemelkedő mi­nőségére való tekintettel, bejelen­tette, hogy a város három különdíj- jal is jutalmazza a szoros verseny legjobbjait. Hagyomány, hogy a tavasszal választott Város borát a Pécsi Na­pokon, gálavacsorán mutatják be, az Aranykacsa étteremben. Ezzel a borok gasztronómiai értékét is tesztelhetjük. Az idén a hetedik gálavacsora menüsorát a Kutató Intézet borai­hoz alakították ki, majd kóstoló­programban kerültek Idnálásra a különdíjasok. Az estről azért szá­molok be, hogy a bor és étel ben­sőséges kapcsolatára rávilágítsak. Szerencsére, a házigazda étte­rem újra felnőtt a feladathoz, konyhájuk harmonikus ágyat te­remtett a nedűknek. A köszöntő borként 2002-es, száraz, Szentmiklóshegyi Furmin­tot kínáltak. Az alma- és körteillat­tal, száraz, finoman fanyar savak­kal és kesernyés utóízzel bíró bor funkciója volt, hogy jó szájízt biz­tosítson. Biztosította. Bár utána ezt ásványvízzel némileg közömbösí­tettük. A következő 2002-es száraz Szentmiklóshegyi Olaszrizlinghez, előételként, borban pácolt fogas­fiiét kaptunk zöldségfészekben. A mexikói körethez hasonló ágyat izgalmassá tette, hogy piciny pirí­tott zsemlekockákat kevertek a zöldségek közé. Ettől vált mar­kánssá, ropogtathatóvá. A fiatal bor illatban és zamatban határo­zott pécsi jegyeket mutatott. A re­zedaillat és a mandulaíz, első ta­lálkozásra jelentkezett, s a lecsen­gésben még integetett. Az est fénypontja volt a füsttel bolondított sűrű, krémes kecske­sajtleves. Kis sajtkockák fürödtek benne. A füstölés és fűszerezés diszkrét volt, de karakteres, mint a hozzá kínált 2001-es, száraz Pécsi Cirfandli. Végre száraz cirfandlit is mert palackozni a Kutató Intézet. Néhányan jobb szeretjük, mint a hagyományos édesebb változato­kat. Úgy vélem több, rafináltan fű­szerezett vagy finoman füstölt étellel is harmonizálna. Virágos il­lata, friss füveket idéző íze, érde­kes kiegészítője lehetne főételként fogyasztott nyers salátáknak is. Szemre is gyönyörű volt tányé­romban a borjúpaprikás, de ha csak látom, sosem ismerem föl. A három csúcsos hús, gusztusos mártáskában. Körben roston sült padlizsánok. Nagy ötlet. A padli­zsán harmonizál a borjúpörkölttel, s minden fogyókúrázó úrinő bát­ran eheti, együtt a kettőt. Én a kö­retet kebeleztem be a krémes szafttal. Az egyik omlós húsba is belekóstoltam. És mélán emlékez­tem az időre, amikor két borjúpap­rikást is meg tudtam enni nokedli- val és salátával. A Szentmiklóshe­gyi Pinot Noir rozét viszont kevés­nek találtam, le tudtam volna utál­ni még egy fél pohárral. Színe a sil­lerhez volt közelebb, aromáiban üdítően jelent meg a vörösbor szá­raz fanyarsága. A legyezőszerűen kiterített mullardkacsamell körüli erdei gombamártás pompás volt. Man­dulás burgonyafánkkal otthagyha- tatlan. A kacsából is nyeltem egy falatot. Kár, hogy többet már nem bírt a gyomrom. Ezen a 2001-es száraz, Szentmiklóshegyi Caber­net Sauvignon sem tudott segíteni, pedig rendelkezett az általam nagyra becsült fajta minden eré­nyével, csupán az érződött, hogy nem Villányban termett. Hiába, más a talaj, sóhajtottam csendben, hogy meg ne hallják. Megérthetik, hogy a marcipá­nos sültalmát tejszínes bormár­tásban, már csak szagoltam. így is túl édesnek tűnt egy cukros bácsi számára. De ehhez kínálták a 2001-es félédes Pécsi Cirfandlit, az idei Város borát. Nagy évjárat, nagy bor. Sok eső után sok napsü­tés érlelte szőlőjét. Lett is cukor­fok. S mosolygó zamatok is kerül­tek a jól kezelt borba. Megfogad­tam, hogy csak tanulságképpen, csak a felét iszom meg, de nem tudtam betartani. Hiába, a tudás­szomj! De most már tudom, ezt a bort, minden desszerthez, akár aszú helyett is adhatjuk. Igazi kontyalávaló. A kezdő borivók nagy kísértője. Nem véletlen, hogy a különdí- jat nyert borászok évek óta ered­ményesek más borversenyeken is. Érdekes volt a két chardonnay-t összehasonlítani. Radó István 2002-es fiatal bora zöldalma illa­tával, vajas ízével, alakuló ízhar­móniájával nagy ígéret. A gazda el is tesz néhány palackot, hogy e jóslatot ellenőrizze. De a bor zö­me nem éri meg, hogy óbor le­gyen. Bótor János 2001-es barrikolt chardonnay-ja némi susmogást váltott ki a barrique ellenzői köré­ben. Én kivártam, míg illatozni kezd a pohárban, s kóstolva, örömmel fedeztem fel a gyümölcs­ízek mellett a vaníliát, a fa alig cso­koládés utóízét. Meglepetésemre Somogyi Tibor Cabernet Sauvignonja Hosszúhe- tényben termett. De rubinos színe, gazdag koronája, a nehéz illatje­gyeiben megjelenő karamell, kós­toláskor a túlérett vörös húsú gyü­mölcsök, a kellemes savegyensúly és a hosszú lecsengés, a legjobb Villányban termett vörösborokra emlékeztet. Rafinált pecsenyék ne­mes kísérője lehet. Bükkösdi László a kiállító fiatal emberek.* Hanem arról, hogy a mesteriskola tanáraival folytatott konzul­tációk is hozzájárultak ahhoz, hogy rendkí­vül önálló, egymástól eltérő adottságaikat a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents