Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-25 / 291. szám

8. OLDAL P 0 L I T I K A I VITAFÓRUM 2003. Október 25., szombat «’üflill Mi vagyunk a nemzet Most, hogy a magukat nemzeti radikálisoknak nevező szélsőjobboldaliak a rendszerváltás óta immár másodszor intéztek kisstílű és nemte­len támadást a Magyar Köztársaság hivatalban lévő vezetői ellen (vagy tíz éve a köztársaság elnökébe fojtották bele mondandóját, most a mi­niszterelnököt kényszerítet­ték hallgatásra síppal, dob­bal, nádi hegedűvel, tojás- dobálással), különösen ak­tuálisnak tűnik számomra éppen az ünnepekre, Deák Ferencre hivatkozni. Maga a miniszterelnök beszéde helyett végül csak ennyit mondott a felújított Deák-szülőház ava­tásán: „Deák Ferenc azt mondta, jobban szere­tem a hazát, mint gyűlölöm az ellenségeimet.” A miniszterelnököt lehurrogók és vezetőik előszerettel hivatkoznak lépten-nyomon a nemzetre mint politikai iránymutatójukra. Most azonban kibújt a szög a zsákból: a szél­sőjobb ugyanis éppen a nemzetet gyalázta meg a vasárnapi ünnepségen, méghozzá több­szörösen is. Hiszen amellett, hogy elhallgattat­ták a magyar nemzet szabadon választott mi­niszterelnökét, az ünnepelt, Deák Ferenc emlé­két is bemocskolták. Még a szavait is kiforgat­ták, azt üzenve: Jobban gyűlöljük az ellensé­geinket, mint szeretjük a hazát.” Szomorú az is, hogy minderre röviddel az 1956-os ünnepségek előtt került sor. Mert a szélsőjobb hiába próbálja másfél évtizede kisa­játítani a magyar forradalom emlékét, az ma is az egész nemzeté. Sőt, ma különösen, hiszen a rendszerváltást követően az európai uniós csatlakozás az a szimbolikus fordulópont a magyar történelemben, amely beteljesíti 1956 ígéretét, amely megvalósítja a forradalom kö­veteléseit. Normális közéleti viszonyok között maga a kérdés is értelmetlen lenne. Hiszen mi más le­hetne a nemzeti ünnepek értelme, mint hogy az egész nemzetet egyesítsék egy-egy pillanatra az emlékezés és tiszteletadás nemes gesztusában, felülemelkedve a hétköznapok minden sérel­mén és érdekellentétén? És mindez fokozottan érvényes a negyvenhét évvel ezelőtti forrada­lomra, amikor néhány nap erejéig az egész ma­gyar nemzet mondott nemet egy hazug és életel­lenes diktatúrára, átmeneti sorsközösségben összekovácsolva a „régi” rendszer rang- jukvesztett képviselőit az „új” rendszer új nincs­telenjeivel, a liberálisokat a konzervatívokkal, a szociáldemokratákat a parasztpártiakkal. 1956-ban nem egy politikai irányzat, hanem az utca embere szállt szembe a rendszerrel. Fel­bukkantak ugyan az addig hallgatásra ítélt poli­tikai pártok, de mindegyikük törekvéseiért az utcai harcok jórészt tizenéves hősei áldozták vérüket. Ezek a fiúk nem valamilyen vélt politi­kai igazságért harcoltak, hanem a magyar nem­zet szabadságáért és függetlenségéért. 1956 őszének dicsőséges emléke nem ma­gántulajdon. A forradalom üzenete minden magyar polgárt a nevén szólít. És nevén szólít­ja a politikai erőket is: a konzervatívokat, hi­szen a kommunizmus éppen azzal, azáltal volt képes keresztülgázolni a fél Európán (és jósze­rével a fél világon), hogy minden hagyományt kiiktatott, hogy ő maga lépjen a helyükbe; a szociáldemokratákat, hiszen a forradalom nyo­matékosan hitet tett a társadalmi igazságosság eszméje mellett; a szabadelvűeket, hiszen a leg­főbb követelések (általános, titkos és egyenlő választások, vélemény-, szólás- és sajtószabad­ság, többpártrendszer stb.) a liberális demokrá­cia jól ismert alapelvei. Ha valamely politikai csoportosulásnak sem­mit sem üzen a forradalom, akkor azok vélemé­nyem szerint éppenséggel a szélsőségek. Az ő eszméiket sehol sem látom felbukkanni 1956- ban. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy bárkit is ki kellene rekeszteni az október 23-i ünnepségekből. Szívből kívánom, hogy min­denkinek szíve joga legyen az ünneplés, az em­lékezés - az ügynöknek, a pufajkásnak, a haza­árulónak is. De tanúsítson mindenki kellő alá­zatot a történelem - és megértést egymás, a töb­bi magyar ember iránt. Dr. Bretter Zoltán az SZDSZ Pécsi Szervezetének elnöke Időközi választás- Nem elég bosszankodni a jelen­legi magyar politikai helyzeten, meg kell próbálni a részvételt ben­ne - mondta a héten tartott sajtótá­jékoztatón Stenczer Béla, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. A Szabad Demokraták Szövet­sége (SZDSZ) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) támo­gatásával, ám független jelölt­ként ő indul a pécsi 10. válasz- tókörzetben, ahol korábban az elhunyt Pet- rovits József (SZDSZ) szerepelt képviselőként, és időközi választá­sok kiírását határozták el decem­ber közepére, a törvény szerint előírtaknak megfelelően. Stenczer nem tagja egyik párt­nak sem, és arra is törekszik majd, hallhattuk a sajtótájékoztatón, hogy megválasztása esetén, de­cember közepétől jó viszonyt ala­kítson ki a közgyűlésen belül az ellenzékkel is. Bretter Zoltán, az SZDSZ és Ju­hász István, az MSZP városi elnö­ke hangsúlyozták, hogy Stenczer személyisége és ismertsége együt­tesen is garancia lehet a sikerre.- Nincs külön jobboldali és bal­oldali kátyú - említette Stenczer Béla. - Azt hiszem, azért is sokat tudnék tenni ezért a területért, mert itt születtem. Egyik első ten­nivalóm közé tartozna a Magas­ház körüli vita mielőbbi rendezé­se. Aztán természetesen folyama­tosan foglalkoznék a körzet köz- tisztaságának helyzetével, és azzal is, hogy nem mindig szabad abba beletörődni, hogy valamire, ami javítana a térség helyzetén, nincs pénz. Tenni is lehet érte valamit. A színművész hozzátette, nem karriervágy vezérelte ebben az esetben sem. Arra tesz kísérletet, hogy felkínálja ötleteit, és a me­gyeszékhely önkormányzatának tagjaként ezeket minél hatéko- nyabban képviselje. ______bozsikl. A MOSZ álláspontja Az Unióba, de hogyan? Kellett ez nekik? A minap egy furcsa dologra lettem figyelmes. Az Európai Unió szótá­rából hiányzik nagyon sok más mellett a keresztény jelző. Sajnála­tosnak, a magyarság kultúrájára és vallási identitására nézve rendkí­vül károsnak ítélem ezt. Éppen a kereszténység teremtette meg a le­hetőségét annak, hogy Magyaror­szág Európába lépjen. Abba az Eu­rópába, amelyben ezer éve részt vállal, alkot, hogy maradandó gyü­mölcsöt teremjen. A magyarságot a kultúrája, a nyelve és a vallása emelheti ki a nemzetek közül. Mi magunkkal visszük a keresztény erkölcsi normát, amelyet ezer éve hordunk és büszkén vállalunk. A kereszténység erkölcsi alap­törvényeit hitelesen csak azok a pártok tudják képviselni és to­vábbadni, amelyek az erkölcsi alaptörvények szellemében tevé­kenykednek. Ez vonatkozik a po­litikusokra is, úgy' is, mint ma­gánemberekre. A Kereszténydemokrata Nép­párt elkötelezett híve annak, hogy a kereszténység markánsan legyen jelen Európában és az Unió alkotmányában. A párt en­nek a szellemében politizál és ne­vel hiteles keresztény értékrendet képviselő generációt, egy olyan jövőképet mutatva, amelynek er­kölcsi értelme van. Fellner Miklós alelnök, KDNP Pécs-kertvárosi Szervezet Kifütyülték a miniszterelnököt. Címlapjaikon közölték a hírt az országos napilapok. Másról sem szóltak a hírek a rádióban és az országos sugárzású tv állomások csatornáin. Megtörtént a skandalum nem először, és borítékolhatjuk, nem is utoljára. Csapdahelyzetbe került a kormány és annak feje. Demokráciáról, jogállamról, szólás- szabadságról szólnak azok, akiknek 15-20 évvel ezelőtt mindezek rebel­lis gondolatok voltak. Bezzeg akkor lett volna gyors és hathatós megol­dás a „probléma kezelésére”. Ugye emlékeznek még néhányan a „lánc- hídi csatára”? Nem volt az olyan na­gyon régen. A mostani kormányta­gok közül jó néhányan regnáltak ak­kor is. Csakhogy azóta változóban van a világ Kelet-Európábán. A Független Kisgazdapárt Bara­nya Megyei Szervezete megérti az elkeseredett tüntetőket, de nem tudja elfogadni módszerüket. Még akkor sem, ha nálunk fejlettebb de­mokráciákban hasonló tettekre számtalan példa akad. Nem most szólunk először kor­mányunkat érintő aggodalmaink­ról. Még június elején a Dunántúli Napló hasábján fejtettük ki, hogy miért néz a magyar társadáom egy hosszú, forró nyár elé. Bekövetke­zett. Idén a nagy aszályban sem volt politikai uborkaszezon. A báoldali média a „nyári kormányzati üzem­zavart” kommunikációs hibának tartja. A nép pedig majd fizeti az áát csökkenő reájövedelméből. A Független Kisgazdapárt Bara­nya Megyei Szervezete álláspontja szerint nem gazdaságunk súlyos helyzete vátotta ki a protestálók dühét, füttyét a Záa megyei ün­nepségen. Véleményünk szerint kormányunk idő előtti és rendkí­vüli mélységű morális elhasz- nálódottságá- ban keresendő a „skandalum” gyökere. Ezt lát­szik erősíteni Kuncze Gábor SZDSZ-elnök nyilatkozata is. „A kormány le­gitimitásának megkérdőjelezése annak idején a váasztási csalások- ká történő játszadozássá kezdő­dött, és azóta is folytatódik külön­böző kétértelmű nyilatkozatok­kal”. Igen, ez volt a kezdet. Ha csak* ennyi lenne, azt má a szépítő em­lékezet rég elhomáyosította volna. De jött a 209-es dossziéja, Kiss Elemér lemondása, Gyurcsány Fe­renc miniszter úr mesés gyarapo­dása, a brókerbotrány és befolyá­sos MSZP-hez közeli személyek VIP-listája stb. Kellett még a skan- dáumhoz néhány végletekig neki­keseredett, önkontrollra képtelen MIÉP-es is. Ők pedig a fejükbe vet­ték, nem engednek a 49-ből. Most a saját bőrükön tapasztalhatják a szociálliberális politikus urak, ko- rá volt a káörömük a MIÉP parla­mentből váó kipottyanásakor. Ősi törvénye a demokráciáknak, radi­kális nézeteket hirdető pártnak le­hetőleg a parlamentben a helye és nem az utcán. Ott be kell, hogy tartsa a játékszabáyokat. Van-e a söjtöri esetnek tanulsá­ga a jövőre nézve? Mindenképpen. Mindenekelőtt ilyen nagy hordere­jű, a nemzet egészét érintő meg­emlékezést ne sajátítson ki ennyi morális problémává küzdő kor­mány. Nálunknál fejlettebb de­mokráciákban ez, még szalonké­pesebb végrehajtói hatáom eseté­ben is elképzelhetetlen. Náuk ép­pen az adja meg az ünnepek rang­ját, hogy a nemzetet igyekeznek megszólítani. A tanulságok szám­bavételénél kell felvetni, miért nem kapott hangsúlyos szerepet a szer­vezésben a Magyar Tudományos Akadémia. Hol voltak a civil szer­vezetek? Mit kínátak a szervezők az ellenzéknek, a magyar társada- lom csaknem felének? Mindezek megváaszolása esetén már nem is olyan váatlan skandáum a söjtöri eset. A baj csak az, hogy az ünnep­ből a haza bölcsét, Deák Ferencet felejtették ki az érintettek mindkét oldalon. Dr. Kurucsai Csaba az FKgP Baranya Megyei Szervezete elnöke Miközben a kormány igazságos­ságról beszél, az amúgy is egyre nehezebben élő munkavállalókat még kiszolgátatottabb helyzetbe hozza. Aki betegséggel küzd, még rosszabb helyzetbe kerül: a pályakezdőket diszkriminálja, ki­szorítja az ellátási rendszerből. Továbbá felháborító az a maga­tartás, amellyel a társadalmi szo­lidaritás szétverésére törekszik, miközben egyetlen célja a költ­ségvetési megtakarítás. A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) Szövetségi Tanácsa megtárgyalta a kormány előterjesztéseit a jövő évi bér- és foglalkoztatási terveiről és az alábbi nyilatkozatot fogadta el: 1. A MOSZ Szövetségi Tanácsa (SZT) támogatja az olcsó állam Idalakításának tervezetét, de nem tudja támogatni a létszámcsök­kentéseket a munkavállalók mun­kabiztonsági és munkaegészség­ügyi helyzetét ellenőrző testüle­teknél. Ezért felhívjuk az illetéke­sek figyelmét, hogy mellőzzék az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, vala­mint az Állami Népegészség-ügyi Szolgálat megyei felügyelői lét­számának csökkentését. 2. Az SZT aggályosnak tartja az önkormányzatok jövő évi tá­mogatásának reálérték-terveze­tét, mivel a jövő évi támogatási elképzelés növekedése még a tervezett inflációt sem éri el. Fé­lő, hogy önkormányzatok jelen­tős létszámcsökkentésre kény­szerülnek, és így csalfa remény marad a kormány azon elképze­lése, hogy az önkormányzatok foglalkoztatják majd az állam- igazgatásból leépített köz- tisztviselőket és közalkalma­zottakat. 3. Az SZT meglepetéssel értesült arról, hogy a kor­mány 2004. áp­rilis 1-jétől 5%- kal csökkenteni kívánja a táp­pénz összegét. A növekvő egész­ségügyi járadék összege, a mun­kavállalók eddig is aggasztó egészségügyi állapota nem teszi indokolttá a tervezett lépést, és még a gondolat is felháborít min­den jóérzésű embert. 4. Az SZT továbbra is kiáll a 14%-os bruttó bérnövekedés mel­lett, ami számításaink szerint 4%-os reálbérgyarapodást irá­nyoz elő a jövő évre. Petényi József Szövetségi Tanács titkár DR. TÓTH CSABA, a MIÉP Tolna megyei szervezetének elnöke lett a párt dél-dunántúli régiójának elnöke. Baranya, Somogy és Tolna megyék összefogása és vezetése ezentúl ráháml. A három megye küldöttei által megválasztott régióvezető a MIÉP országos elnöksé- gének is tagja lett.____________________________________________■ Az örök gyűlölet 1920. június 4-én a versailles-i Kis-Trianon-kastélyban több mint kilenc évszázados országunkat darabolták szét a világ­háború győztes hatalmai. Az okozott megrázkódtatás a közép­kori magyar állam mohácsi katasztrófájához hasonlítható. Az elnyert névleges függetlenség ellenére jelentéktelen állammá zsugorodtunk. Kettős állampolgárság A kettős állampolgárság intézmé­nyének bevezetéséért aláírásgyűj­tést kezdeményezett az MDF - je­lentette be Pichler Imre, Baranya megye Z sz. választókerület MDF- es országgyűlési képviselője a szi­getvári sajtótájékoztatóján. Pártja támogatja a határon túli magyarok jogos igényét a kettős állampolgár­ság bevezetésére. A kettős állampolgárság intéz­ménye az Európa Tanács által el­fogadott és érvénybe lépett jog, amelyet a velünk szomszédos or­szágok közül több is elismer. Az aláírásgyűjtéssel az MDF politikai nyomást kíván gyakorolni a kor­mányra. Ugyanakkor a Magyar Demok­rata Fórum üdvözli az Ukrajnának tett kormányjavaslatot az ingye­nes vízum bevezetéséről, mert ez a kárpátaljai magyarságot kedve­zően érinti - közölte Pichler Imre. Az MDF azért is javasolta már ko­rábban az ingyenes vízumot, mert a kettős állampolgárság intézmé­nyénekbevezetését hosszas diplo­mácia eljárás előzi meg, valamint a vonatkozó jogszabályok módo- sítása is időigényes. ___________■ A békediktátum nemcsak ha­zánkra nézve járt lesújtó követ­kezményekkel, hanem vákuumot teremtett Közép-Európában, s fel­borította az egész térség egyensú­lyát. Az egymással versengő kisál­lamok utat nyitottak a Német Bi­rodalom terjeszkedésének, s ez számunkra külön azt a tragédiát is hozta, hogy a benesi propagan­da később Magyarországot Hitler „leghűbb csatlósának” bélyegezte meg. Még a szovjet vezetés is ek­ként tekintett ránk, hallgatást pa­rancsolt, és hosszú időre elfeled­tette velünk Trianon gyalázatát. Nem felejthető ugyanakkor, hogy a Versailles-ben létrehozott utód­államok még céltudatosabban nyomták el az uralmuk alá került nemzetiségeket, mint a korábbi Ausztria vagy a kiegyezés utáni Magyarország, mégis ők azok, akik folyton csak táplálják a gyű­löletet ellenünk. A régi történelmi képek mel­lett, feltehetően jelen belpolitikai okok is éltetik azt az értelmetlen szembenállást, amit ma nem egy szomszédos ország részéről ta­pasztaltunk. Csak így magyaráz­ható például az a hercehurca is, ami az aradi vértanúk emlékére több mint száztíz éve alkotott szo­borcsoport újbóli felállítása körül kirajzolódik. Pedig amikor terüle­tünk kétharmadát elcsatolták, ab­ból Románia egymaga többet ka­pott, mint amennyi Magyaror­szágnak megmaradt. Erdéllyel olyan történelmi városainkat vesztettük el, mint Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Bras­só, Temesvár és Arad. Nézzünk körül, van arra példa, hogy ősi ellenségeskedéseket jó­akarattal meg lehet szüntetni. Nem sokkal a hitleri világháború után De Gaulle és Adenauer kéz­fogása borított fátylat minden megelőző sérelemre, s nyitott utat egy új Európa megteremtése felé. Alig néhány hete pedig Horvátor­szág és az immár kis Jugoszlávia államfője nyújtott baráti jobbot egymásnak, békességet keresve. Egyesek itt a Kárpát-medencében örökké szítani fogják a gyűlölet parazsát? A történelem folyamán minden dinamikusan fejlődő közösség és nép nagy jelentőséget tulajdoní­tott a törzsi, nemzeti, vallási, poli­tikai, katonai és társadalmi szim­bólumoknak, nemcsak megkü­lönböztető és kommunikációra alkalmas tulajdonságaik, de pszi­chikai energiát adó képességeik miatt is. Mára azonban az ősi jel­képek többsége elvesztette telkek­re ható erejét, nem fűződik hoz­zájuk olyan érzelmi tartalom, amelyért hajdan a tömegek életü­ket is feláldozták. Korunk szelle­me nemzeti lobogónk és címe­rünk felmutatását is gyakran túl­zott magyarkodásnak tartja, és fi­gyeljük csak meg, hogyan áll, mi­lyen testtartással tiszteleg ma egy átlagos magyar fiatal a Himnusz hallatán. Ne fél­jen Románia az aradi szobortól! Nekünk becses . érték, egy dicső szabadságharc emlékműve, de senkit nem fog Románia elten lázítani, sőt csak megbecsü­lést kapnak érte tőlünk s ottani magyarjainktól, ha a mi hőseink­nek ők is tiszteletet adnak azon a historikus helyen, ahol mint le­győzőiteknek halniuk keltett. Hordozhat bár szívében sebe­ket a román nép, de ne vegye el a múltunkat! De Románia, úgy tű­nik, fél. Nem akar magyar szim­bólumot Erdélyben. Fél, hogy minden, ami magyar, az bálvány, ami valaki másnak a szellemét őr­zi és menti át az utókorra. Ezért Mátyás király lovas szobrán ro­mán származását hirdetik, Beth­len fejedelem szobráról hiányzik a név, Wass Albert szobrát eltávo­lítják, Aradon nem állhat újra az 1925-ben elbontott Szabadság­szobor, és a magyar egyetem sza­va sem szárnyalhat akadálytala­nul. Nekünk Trianon igazságta­lansága örök fájdalom! Hadd tart­suk életben emlékeinket! Az nem tehet, hogy mi - csak mi - a meg­békélés jegyében újra és újra megalázkodjunk, visszavonul­junk, és ünnepi koccintással és baráti vadászattal az önfeladás obeliszkjeit állítsuk fel. Örök vég­zet ez? Nekem, október hatodi­kén, az aradi tizenhármakról ez jutott az eszembe. Dr. Schmidt Pál MDF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents