Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-22 / 289. szám
2003. Október 22., szerda KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Elhunyt Vér Ernő Életének 83. évében elhunyt a pécsi zenésztársadalom doyenje, Vér Ernő, a legendás Bambit és számos más zenekart irányító zongorista-karmester. Az egykori Hullám, a Nádor, az Olimpia, vagy éppen Európa valamelyik nagyvárosi mulatójának pódiumán ülve játszott közönségének alázattal, természetes egyszerűséggel. A Pécsi Big Band- nek nem csupán karmestere, de házi szerzője is volt, dalait olyan neves színészek, mint Mátrai Mária, Szabó Samu és Tomanek Nándor is énekelték. ____ ____ ■ Zs olnay-tárlat Kuvaitban Kétszáz pécsi termék magángyűjteményben Magyarország leghíresebb „fazekasmestere”, Zsolnay Vilmos emlékére - a kerámiakészítő iparos saját magát nevezte így - nyílott két különleges kiállítás két kontinensen. Magángyűjtők Zsolnay-kerámiáiból válogattak ISO különlegesen szép műtárgyat Budapesten, míg Kuvaitban 200 Zsolnay-re- mekből álló magántárlat tekinthető meg. Nyugat-Európában nagy divatja van egy-egy jeles képzőművész olyan alkotásaiból kiállítást szervezni, mely magángyűjtőktől származik, így a tárlat egyszeri, megismételhetetlen. Ezt a gyakorlatot követi az a bemutató is, mely Budapesten a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség Galériájában látható, de már csak ezen a héten. A fővárosban járó baranyaiak figyelmébe ajánlott az október végéig nyitva tartó bemutató, amelyre a gyár 150 éves történetének apropóján 150 különlegesen szép műtárgyat állítottak kronologikus sorrendbe. A legkorábbi darab egy 1877-hől való porcelánfajansz vázácska, a legkésőbbi pedig egy 1940-es porcelánszelence, vagyis a 150 év csak a megemlékezés szellemi intervallumát jelöli meg. A bemutatott darabok harmadát vetített formában, százat pedig üvegvitrinben állítottak ki. Főként dísz- és használati tárgyakról van szó a historizmus és a szecesszió formavilágából. A tárlaton a ritka Zsolnay-kerámiák mellett a családról készült korabeli fotók és eredeti mintalapok is láthatók október 26-ig naponta 9-től 17 óráig. A Zsolnay-ritkaságok nemzetközi bemutatóit eddig New Yorktól Isztambulig nyolc helyszínen tartották meg, nemrégiben Tallinnban nyílt egy ilyen tárlat. A héten pedig egy arab magángyűjtő, Tareq Rajab Zsolnay- kiállítása nyílott Kuvaitban - tudtuk meg dr. Varga Gyula pécsi orvostól, aki hosszú időt töltött az arab országban. A közel-keleti gyűjtőről tudni kell, hogy egy ideig a kuvaiti kulturális tárca vezetője volt. A politikai pályától visszavonulva tehetségét és gazdagságát a kuvaiti New English School létrehozására fordította és több évtized alatt páratlan múzeumi gyűjteményt hozott létre. A magyarok egyébként ismerhetik a Rajab-gyűjtemény egy kisebb szeletét, az elmúlt nyáron ugyanis állandó kiállítást nyitottak belőle a keszthelyi Festetics-kas- télyban és ugyancsak Rajab ajándék-beruházásaként épül már a kastély kiszolgáló szárnyában egy iszlám múzeum is. Kuvaitban most egy kamarakiállítás nyílt Rajab saját Zsol- nay-anyagából - szakemberek információja szerint 200 tárgyból álló tárlatról van szó. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a pécsi gyár is berendez egy szobát napjaink Zsolnay-termékei- ből, de a szállítás, finanszírozás kérdésében nem sikerült az egyezség, így csak fotók, dokumentumok utaztak a Közel-Keletre, az arab gyűjtemény, a múlt század közepéről származó Zsolnay-kerámiák mellé. M. B. E. Ismét szól a pécsi „visszhang” A jövő héten ismét utcára kerül az Echo. A kéthavonta megjelenő kulturális és kritikai folyóirat májustól anyagi okok miatt szüneteltette megjelenését. Az újbóli kilépés három magánszemély támogatásának köszönhető.- Teljes névtelenséget kértek - mondja a telefonba Aknai Tamás, az Echo főszerkesztője, amikor a mecénásokról kérdezem. Olyany- nyira komolyan veendő a dolog, hogy még „baráti” alapon sem hajlandó felfedni a kilétüket. Csupán annyit árul el, hogy két pécsi és egy fővárosi magánszemély teszi lehetővé, hogy a jövő héten ismét az utcára kerüljön az Echo. Miután a lapárbevétel csak a terjesztési költségeket fedezte, a nívós pécsi kulturális és kritikai kéthavilap májusban kényszerült felfüggeszteni megjelenését, ugyanis a szerkesztőség válaszút elé került: vagy az átmeneti szilencium, vagy engednek a színvonalból. A folyóiratot eddig a Baranyai Alkotótelepek Kht. jelentette meg, de átengedte a jogokat az Echo Regionális Kultúrafejlesztési Közalapítványnak, így a lapot nem csak a szerkesztőség, hanem az alapítvány kuratóriuma is irányítja. A három mecénásnak köszönhetően most tehát ismét kikerülhetett a nyomdából a 4-5., összevont szám. Az októberi Echo középpontjában a kultúra támogatásának néhány kérdése áll. A középpontban ezúttal a mecenatúra áll, az egyik írás a „lelki tulajdonságok” figyelembevételével szól, egy másik a művészetek helyi segítésének gyakorlatát vizsgálja, a „Hass, alkoss, gyarapíts?” című pedig a képzőművészeti élet, a magyar műgyűjtemények és a mecenatúra kapcsolatát elemzi. Külön is figyelemre méltó a mostani számban, hogy a közelmúltban elhunyt Bocz Gyula személyiségét Göncz Árpád idézi meg visszaemlékezésében. B. Z. FESTMÉNYEK A RACZ ALADAR KÖZÖSSÉGI HAZBAN. Nőt Béla, Pécsett élő alkotó „Az Idő... zőművész tárlata november végéig látható a József utcai kiállítóteremben. című kiállítása tekinthető meg. A képFOTÓ: LÖFFLER PÉTER Jön az újabb ötéves középiskola A pécsi középiskolákban 13 osztályban mintegy 250 gyerekkel tervezik indítani a nyelvi előkészítő évfolyamokat a következő tanévben. Egy idei törvénymódosítás teszi lehetővé a városban, hogy kilenc gimnáziumban és négy szakközépiskolában megkezdődjön az angol és német nyelvű felkészítés plusz egy (előkészítő) iskolaévben. Az új szabályok szerint tizenharmadik évfolyamon fejeződhet be a nevelés és oktatás, ha kilencedikben úgynevezett nyelvi előkészítő évfolyamé indít a gimnázium, vagy a szakközépiskola - tudtuk meg Róna Gézától, az önkormányzat Művelődési és Oktatási Főosztályának főtanácsosától. A kormány által is támogatott javaslat most kerül az önkormányzati bizottságok elé, és várhatóan november közepén szavaz a tervezetről a képviselő-testüket. A plusz egyesztendős nyelvi képzés eltér a két- tannyelvű iskolák előkészítős gyakorlatától, mert a továbbiakban nincs olyan kötelezettség, hogy bizonyos tárgyakat csak idegen nyelven tanulhatForrás: Pécsi önkormányzat nak a diákok. Az előkészítő időszakban a kötelező óraszámok 40 százalékát fordítják nyelvoktatásra, 25 százalékot informatikai képzésre, a fennmaradó időkeretben pedig szinten tartó tanítás folyik. A nyelvi előkészítőre jelentkezők az év leteltével akár más iskolába is átmehetnek, egyedüli kötelezettségük, hogy a választott nyelvből emelt szintű oktatásban kell a későbbiekben részt venniük. Az elképzelés szerint angol és német nyelvből egy-egy vegyes osztály indul 12 pécsi középiskolában, és egy fél, csak angolos csoport az Árpád Fejedelem Gimnáziumban. A jelentkezők közül egyébként egyetlen gimnázium sem marad ki, angolon és németen kívül más nyelvből viszont sehol nem lesz kurzus, az olyan igényeket a kéttan- nyelvű változatok elégítik ki. Az indított nyelvekről egyébként egy diákok közötti felmérés alapján döntöttek, ezer pécsi nyolcadikost megkérdezve kétharmadrészük az angolra voksolt, egyharmaduk pedig németre, és csak elvétve volt egyéb kérés. A nyelvi előkészítő osztályok nem kerülnek plusz pénzbe, mert kiegészítő normatíva jár a tanulók után. Másrészt mindenütt valamilyen korábbi speciális kurzus helyett indítják az előkészítő évfolyamokat, és csak korlátozott számban lehet rá jelentkezni, mert nem szeretnének létszámgondokat a négy év múlva végzősöknél. így az önkormányzati középiskolák 250 diákot tudnak majd fogadni, és további három alma mater (Babits Mihály, Germanus Gyula és a Református Gimnázium) még közel száz gyereket. November végén a szülők részletes tájékoztatást kapnak arról, hogy melyik iskolában indul az előkészítő képzés, és arról is beszámolnak ekkor, hogy a fennmaradó óraszámban hol, milyen plusz tárgyakat tanulhatnak a gyerekek (a választék: dráma, tánc, magyar és matematika képességfejlesztés, tanulás-módszertan, egészséges életmód, szónoklástan stb.). Az még nem dőlt el, hogy az első évfolyamra a nyelveket már jól beszélők, vagy a most kezdők kerüljenek be. Am az bizonyos, hogy szükséges valamiféle minőségi szelektálás. MÉSZÁROS B. ENDRE NYELVTANULÁS A PÉCSI KÖZÉPISKOLÁKBAN (2001/2002-ES TANÉV) 8 angol német nemz. német francia orosz olasz spanyol latin egyéb nemz. horvát 8273 6932 658 897 2 712 73 223 218 136 A vidék képtelen a fejlődésre? Az utóbbi években tapasztalható mértékben centralizált gazdaságpolitikánál, közigazgatásnál és egyéb törekvéseknél a vidéki magyar gazdaság nem tud dinamikusan fejlődni - hangzott el a Régiók Magyarországa című pécsi konferencián. Az MTA Dunántúli Tudományos Intézete és a Magyar Regionális Tudományi Társaság múlt hét végi rendezvényén tartott nagy visszhangot kiváltó előadást dr. Lengyel Imre, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető docense.- Belehallgatva néhány előadásba, azt a következtetést kellett levonnom, hogy a versenyképesség fogalma nem is olyan egyértelmű. Mit is értünk akkor a régiók versenyképességén?- Napjainkra kezd körvonalazódni, hogy a régiók versenyképessége alatt azt értjük, hogy a régió tartósan milyen életszínvonalat tud biztosítani az ott élőknek. Az a régió a versenyképes, ahol javul az életszínvonal, az életminőség, ami nem a környezet rovására valósul meg, hanem hosszú éveken keresztül. A probléma az, hogy ezt miképpen lehet megmérni? Sok fajta mutatórendszer van, de általában az egy lakosra jutó GDP-vel történik. A másik kérdés az, hogyan lehet javítani? A meglévő vállalatok versenyelőnyeit lehet-e erősíteni, vagy pedig a képzést - a szakképzést, az egyetemeket -, az infrastruktúrát, az autópályákat kiépíteni, és ez hozza majd magával az életszínvonal javulását.- Az alap tehát a gazdaság.- Mindenképpen, mert ha kétszáz éve, Adam Smith óta elfogadjuk a közgazdaságtanban, hogy az emberek jóléte a cél, a jóléthez szükséges anyagi javakat és egyéb javak többségét a gazdaság állítja elő. Fontos emellett figyelnünk arra, hogy ne a környezet rovására valósítsuk meg a célokat, illetve, hogy a gazdaság mindig rövid távon működik. A vállalatok hamar elmehetnek más régióba, vagy tönkremehetnek, tehát a versenyképesség mögött mindig a társadalmi tőke áll, az emberek képzettsége, egészsége, életkilátásai.- Régiók versenyképességéről beszélünk, ugyanakkor Magyarországon nincsenek klasszikus értelemben vett régiók.- Meg kell különböztetnünk a megyékből álló tervezési régiókat, amelyeknél csak mérni lehet a versenyképességet a különféle mutatókkal, és meg kell különböztetnünk a régió szóban a kisebb térségeket is. Mert az angol nyelvű szakirodalom alapján a régió szó a kisebb térségeket is jelenti. Amikor egy régióban a versenyképességet javíta„Regionalizálási kényszerhelyzet ma Magyarországon nem közigazgatási értelemben vagy az EU-csatlakozás miatt alakult ki. A magyar gazdaság növekedése, az ország modernizációja, a területi különbségek mérséklődése, az európai területi munkamegosztásban pozíciók jövője a tét. A regionalizmus lehet a modernizációt ösztönző új erő Magyarországon a 21. század elején.” (A Magyar Regionális Tudományi Társaság vándorgyűlésének állásfoglalásából) ni akarjuk, akkor általában egy város és vonzáskörzete jöhet csak szóba a gazdaságfejlesztés szempontjából. Minden régióban a megyeszékhelyek rivalizálnak egymással, nem tudnak konszenzusra jutni a fejlesztésekben, illetve, ahogy ezen a konferencián Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke említette, a gazdasági szféra ingázási övezete egy húsz-harminc kilométeres városkörzetben működik.- Ha a versenyképesség szempontjából az unióhoz hasonlítjuk magunkat, milyen eredményre jutunk? Másrészt pedig milyen perspektíváink vannak a versenyképességünket illetően?- Tudomásul kell venni, hogy Magyarország sok tényező tekintetében még egy fejlődő ország jellemzőit mutatja föl. Ilyen a közlekedési infrastruktúra, a közcsatorna-hálózat, az energetika. Ilyen szempontból verseny- hátrányból indulunk. Ezeken a problémákon tud majd segíteni a nagyobb mérvű európai támogatás. A másik ilyen problémakör 2004 után a hatalommegosztásé. A vizsgálatokból mostanára kiderült, hogy az utóbbi években tapasztalható mértékben centralizált gazdaságpolitikánál, köz- igazgatásnál és egyéb törekvéseknél a vidéki magyar gazdaság nem tud dinamikusan fejlődni. Nagy mérvű megosztásra lenne szükség a központi intézmények, minisztériumok pályázati lehetőségei, feladatköre és a helyiek között. A vizsgálatok kimutatták, hogy a városok, a kisebb térségek nem tudnak élni a gazdaságfejlesztéssel, mert a helyi szereplők Budapest felé orientálódnak. A külföldi tőke letelepedésénél, az infrastruktúra fejlesztésénél és másutt sincs helyi összefogás, mert ezen típusú hatás- és feladatköröket nem osztották meg Magyarországon. Addig nem lesz dinamikus fejlődés vidéken, amíg nem kapják meg a jogosítványokat az ottani térségek, hogy összefogva egymással, közös stratégiát kidolgozva versenyezzen a befektetőkért Pécs, Szeged, Debrecen, Győr. Mert ma még Pesten kell lobbizni egy befektetőért, és nem helyben összefogni a jobb szakképzésért, a jobb egyetemért, az olyan egyetemi szakember kibocsátásért és kutatásért, amit a meglévő vagy bejövő cégek igényelnek. Itt nem az ön- kormányzatok játsszák a kulcsszerepet, hanem nemzetközi példák alapján alapvetően három szereplőnek kell összefognia. A gazdasági szféra érdek- képviseletének - ezek kamarák, szakmai szervezetek -, az önkormányzatoknak és a tudástranszfer szervezeteinek, az egyetemeknek, átképző központoknak kell az érdekeiket megfogalmazniuk, és állandó vitákban, együttműködési fórumokon kell a helyi versenystratégiákat kidolgozni. Amíg' ennek a lehetőségét, intézményrendszerét nem teremtjük meg Magyarországon, addig eseti befektetők jönnek, akik el is fognak menni, mert nem találják meg helyben azokat, akik teljes felelősséggel dönthetnének a különböző területeken. BALOGH ZOLTÁN
