Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)

2003-10-13 / 280. szám

6. OLDAL M A RTONFA BEMUTATKOZIK 2003. Október 13., hétfő — Miről mesél a múlt? A község vezetői A 208 lelkes falu polgármestere Marcsó Zoltán. Alpolgármester: Hegedűs József. A képviselő-tes­tület tagjai: Bosnyák András, Dobos Norbert, Szűcs János, Vá­rnái György. Az önkormányzatnak kisebb­ségi önkormányzata nincs. Szol­gáltatásait, egészségügyi ellátá­sát tekintve Pécsváradhoz és részben Pécshez kötődik. Kul- túrházában kis teleház műkö­dik. Az általános iskolásoknak, óvodásoknak Pécsváradon van körzeti intézményük. Az önkormányzat címe: 7720 Martonfa, Köztársaság utca 13. Tel.: 72/590-040 és 590-041. ■ martonfa. dnnantulinaplo. hu Az oldal a Baranya Megyei Közgyűlés és a Mecsekvidéki Takarékszövetkezet támogatásával készült. Oldalszerkesztő Bóka Róbert A 208 lelkes, 75 háztartást számoló település sokáig ma­gyar falu volt, tudom meg Marcsó Zoltán polgármester­től és a község múltjába be­avató Györkő Zoltán tanártól. Az elmúlt évtizedekben sosem volt sokkal több lakosa, se keve­sebb - a múlt század első felé­ben közelítette meg a 350-et. A török időkben is háborítatlan maradt, így egészen 1945-ig tipi­kus magyar falu. Az 1800-as évekre kopik le a birtokosrag Mártonfalva végéről és lesz las­san Martonfa, melyet hagyomá­nyos paraszti gazdálkodás jel­lemzett néhány kisbirtokossal és szerényen élő paraszttal, ahol a suszter, a borbély is mű­velt legalább egy darabka földet. Boros vidék ugyan, de a Zámor- hegy, a Láz-hegy fehér szőlői nem túl jó minőségű, savas ne­dűket adtak, a föld is csak a ke­mény, szorgalmas munkát há­lálta meg. Mindent egybevetve szerény volt, de kereknek tet­szett a világ Isten katolikus ege alatt Martonfán, ahol Szent Ist­ván tiszteletére emelnek temp­lomot 1847-ben. Az 1945-ös kitelepítésekkel sok sváb fiatal talál itt menedék­re, családra - két Lauer-család, Arnold, Müller, Penes - akik a cseregyerek rendszernek kö­szönhetően igen jól megtanultak magyarul is. A sarat klumpában taposó itteniek - főként szilágyi­ak, hosszúhetényiek, martonfai- ak - ugratták is egymást csutás- nak nevezve a másikat, mivel an­nak idején a saras utakon kuko­ricaszárat lefektetve lábaltak át. Az ötvenes évektől a ’60-as évek közepéig tartó építési tilalom, a falu „szerepnélkülisége” már a jelenünkbe vezet. Innen egy idő­ben még gyalog jártak a pécs- vasasi sichtre a bányászok, igaz, Martonfa soha nem vált bá­nyászfaluvá. Var} ugyan a közel­ben homokbánya, de komolyabb munkahelyek nincsenek. A múltról is csak néhány ková­csoltvas kerítés, egy-két régi pa­rasztház - például Ugi Antal XIX. századi vályogháza, a ház vénsé- gében is különös varázsú hom­lokzata mesél. ■ A zsákfalu mindennapjai Noha kicsiny zsákfalu, amit né­hány éve a buszok is elkerültek - ma Pécsváradról egy, Pécsről három járatpár tér be ide napon­ta -, az itteniek élvezik ennek előnyeit, csendjét, nyugalmát, városközeliségét is. Kocsmája nincs, de igények szerint tart nyitva a vegyesbolt, s él fuvaro­zó, fazekas és más szakember is Martonfán. A gyerekek Pécsváradra jár­nak iskolába, néhányan Bony- hádra, Pécsre is. Bérletüket az önkormányzat téríti. A beköltö­zőkkel fiatalodik a falu, de sok az idős ember is: együttesen sem jelent a 75 háztartás akkora vásárlóerőt, hogy gázvezeték építésében gondolkodhassanak. A Pécsváradi Víziközmű Társu­lás tagja a település - most két ottani új kút is hozzájárul az egészséges ivóvíz ellátásához. Fontos kérdés számukra a szennyvíz-elvezetés, és most nyert pályázatot az önkormány­zat kukák vásárlására, melyek ingyen kerülnek ki a házak elé. Nyugalom és városközelség Ma még őrzi nyugalmát és csendjét a 208 lelkes település A festői fekvésű község mindössze másfél kilométer­re fekszik a 6-os főközlekedési úttól és csak 6-8 kilo­méterre Pécstől, így egyre nagyobb az érdeklődés a falu iránt. Hangulatos, csöndes kis utcáiban immá­ron vegyesen sorakoznak a zömében felújított régi házak és a szaporodó újak. Az önkormányzati telkek jelenleg elfogytak, de most is van legalább hat-nyolc érdeklődő, áld kiköltözne ide. A távlati tervek szerint a falu 6-os úthoz vezető bekötő útjának két oldalán, a település északkeleti határán, valamint a délkeled lankákon alakítanának ki házhelyeket. Megkérdeztük: Hogyan honosodott? „...Martonfa a megnyugvás helye” Györkő Zoltán (56 éves) tanár: - Martonfai vagyok, a Nagy Lajos Gimnáziumban és a Széchenyi­ben tanítottam évtizedekig. Szege­den végeztem az egyetemen, ma­tematika-fizika szakon. Imád­tam Szegedet, de ahogyan a fele­ségemnek is be­vallottam, min­dig hiányzott egy kis púp, dimb-domb. Lányom közgazdász, fiam informatikus - felnőttek, Bu­dapesten élnek. Szeretek itt. Egy kicsi faluban a történelem esemé­nyei is inézetben látszanak, és itt falun sok bölcs öregtől lehetett tanulni. Szeretem a kertünket, vi­rágaimat, és jó érzés meginni a szomszéddal egy fröccsöt... Sulyok Amál (34) fazekas: - Bonyhádi születésű vagyok, ott ta­nultam fazekasságot... Egyébként képesített könyvelő vagyok, de a szakmában alig dolgoztam. Köz­ben végigutaz­tam stoppal Eu­rópát... Jött a fa­zekasság: meg­nyugodtam, Martonfa is már a megnyugvás helye, ahol a na­gyobbik gyereket nyugodtan kien­gedhetem az utcára - a kicsi még csak három hónapos és van egy kis műhelyem, a párommal ker­tünk. Laktam más falvakban is már, ahol sokkal zárkózottabbak voltak az emberek, itt legutóbb a rostélyosverseny is olyan volt, mint egy majális. Andy Rouse (48) zenész: - Mar­tonfán már több időt laktam, mint bárhol korábban, csak albérletből tizenhárom címem volt... Az angol szereti változtat­ni a várait... Én jól megvoltam Londonban, és élhetnék Buda­pesten is. Mar­tonfa érdekes hely, amikor 1989-ben oda­költöztem, még volt kocsma; komoly malmosok­kal, sakkozókkal - nyugdíjas tűz­oltó verte sakkban az egyetemi ta­nárt. Akkor egy telefon volt: most meg épp a fordításomat küldtem Martonfáról New Yorkba. Ha Mar­tonfa Angliában volna, az összes cambridge-i professzor ilyen he­lyen lakna... B O G A D BEM UTATKOZIK Hosszúhetény o Somogyi Hird0­PécswadTv, "V I v,..v \ Lovászhetény Nagypall „Fazekasboda ^6 Martonfa | Kékesd,-, BOGÁD , v Szilágy # o Pereked Romonya """""b Geresdlak öNagykozár, Kátoly ő Szellő Maráza Bogád önállóságra szavaz A kilencvenes évek közepén még 550 lakosú faluban ma 840-860-an élnek. Súlyos kiadása­ik ellenére ragaszkodniuk kell intézményeik­hez, vallja Czár János polgármester, aki be­szélt sajátos helyzetükről is. Telekkel jelenleg nem rendelkeznek, tudom meg Czár Jánostól, de a fejlesztés alá vont területen szinte darab­ra meg tudják mondani, mekkora és milyen házhelyek állhatnak majd. Megvásárlásuk szóba került ugyan, de nézeteltérésből vagy bizalmatlanságból adódóan az üzletet egyelőre nem ütötték nyélbe, de az önkor­mányzat - amely egy 7,5 hektáros területet is felaján­lott cserébe - mindenképp szeretne megoldást találni, hogy a letelepedők igényeit kielégíthesse. Megfelelőek a járdák, utak, a falu középületeit már rendbe hozták, felújították a ravatalozót, kemény pén­zeket költöttek az iskolára. A további fejlesztésekről csak a költségvetés tükrében dönthetnek majd. Alig 88 milliós bevétellel kénytelenek kalkulálni több, mint 99 milliós hiány mellett. A 11,5 milliós deficit döntően a pedagógusok fedezet nélküli béremeléséből adó­dott, ennek ellenére ragaszkodnak az iskolához. Rendkívül nagy gond, hogy a pályázatok utófinan- szírozásúak. Mivel az unió 20 éves türelmi időt adott hazánknak a szennyvíz­programra, kérdéses, hogy a Bogá- don különösen sürgető program mikor valósul meg. Az ügyintézés sem zökkenőmentes - számos ügy­gyei itt a gyarapodó lélekszámú községben kopogtatnak, érdemi elintézésük, a jegyzői munka azonban a szomszédos faluban történik. Min­denesetre sikerült megőrizni és vállalkozásban mű­ködtetni a postát, korszerűsíteni a közvilágítást. ___ Megkérdeztük: Milyennek ítéli meg a faluját? ______ „. ..az utánpótlás már bogádi” A község vezetői Bogád polgármestere Czár Já­nos. Alpolgármestere Harango­zó Zoltán. A képviselő-testület tagjai: Gyuricza Sándor, Borbás Nándor, Balázs János, Sebők Je­nő, Keresztény Zsolt, Bogáthy Réka. Bogád a Romonyai Kör­jegyzőséghez tartozik, körjegy­ző Ruppert Edina. Háziorvos: dr. Lovász Lilian. A Dr. Berze Nagy János Álta­lános Iskola igazgatója Orbán Józsefné. Óvoda a szomszédos Romonyán van. Az önkormányzat címe: 7741 Bogád, Kossuth L utca 86. Tel.: 72/473-457. ■ bogad@. dunantulinaplo. hu Az oldal a Baranya Megyei Önkormányzat és a Mecsekvidéke Takarékszövetkezet támogatásával készült. Oldalszerkesztő Bóka Róbert Molnár Imréné (48 éves) boltve­zető: - 33 éve dolgozom, 22 éve va­gyok a bolt vezetője, férjem és a fi­am gépekkel földmunkákat vállal, lányunk progra­mozó matemati­kus. Tény, hogy nyugdíjak, fize­tések idején na­gyobb a forgal­munk a boltban, de nem mondha­tom, hogy nincs kereslet: a lakos­ság kérésére hosszabbítottuk meg a nyitvatartási időt, van választék olcsó termékekből is, jó néhány éve zöldségfélét is rendszeresen árulunk. Én úgy látom, kezdenek összefogni a fiatalok, a civil szerve­zetek kezdenek életre kelni. A na­gyobb fiúnak itt van házhelye... Én szeretném, ha a gyerekek itt, a falu­ban maradnának. Harangozó Zoltán (41) autósze­relő, alpolgármester: - 17 évesen kerültem Romonyára, 1982-ben nősültem, akkor költöztem ide. Már nem tudnék elmenni innen. Bányász cégnél vagyok autósze­relő. A téeszben dolgoztam kom- bájnosként is: az a szabadság né­ha hiányzik. Ne­jem pénzügyi előadó, 19 éves fiam karosszéria-la­katos, a kisebb hentesnek tanul. Nemrégiben alakult egy ifjúsági klub Gyurica Tímea vezetésével, a megyei első osztályú focicsapatunk ma még döntően pécsiekből áll, de az utánpótlásban már bogádiak, környékbeliek játszanak. Nagyon jó, hogy a közösségszerveződés a mi falunkban is lassan megindult. Udvardyné Kovács Annamária (31) pedagógus: - Bevándorló va­gyok, 1995 telén költöztünk ide. Férjem vendéglátó-ipari gépekkel foglalkozik. Elég hamar sikerült beilleszked­nünk, a diákok szüleivel is köz­vetlen kapcsola­tot alakítottunk ki, de móri va­gyok, és azért a szívem időnként visszahúz... Összetartó, egymásért tenni tudó emberek kisvárosa. Hétéves lányunk, Enikő az Apagyi Mária-Lantos Ferenc-féle tehetség- gondozó zeneiskolába jár, a Id- sebb, Laura, hároméves. Élünk a lehetőséggel, hogy Pécs közel van: sokat viszem a gyerekeket színház­ba, az Akvárium-Terráriumba és természetesen máshova is. Az első alma mater A nagyon szép környezetű iskolában egyre több gyerek tanul A diákok száma évről évről nő a Dr. Berze Nagy János Ál­talános Iskolában, melyet szakmai színvonala, környe­zete miatt is szívesen válasz­tanak szülők-gyerekek. A nyolcosztályos, napközis ellá­tást is biztosító intézménybe ta­valyelőtt 115-en, tavaly 123-an, az idén már 137-en iratkoztak be. Mindez a születések és a beköltö­zők számának emelkedését is mutatja, ám ha tekintetbe vesz- szük, hogy nemcsak a környező községekből járnak ide diákok, hanem tanul itt pécsi is, akkor ez mindenképpen utal az oktatás színvonalára és a feltételekre is. Mint Udvardyné Kovács Anna­mária ének szakos tanárnő el­mondta, a Kolinda Alapítványi Zeneiskolának is van itt kihelye­zett tagozata; a hangszeres zene mellett táncolni is tanulnak. Az angol szakkör utal a tanított nyelvre is, de szakkörük van a számítástechnika iránt érdeklő­dőknek, a kézműveseknek, és természetesen diák sportkör és énekkar sem hiányzik. A tantestület tizenhárom peda­gógusból áll tapasztalt és fiatal kollégák egészséges arányával. Vi­szonylag kis létszámú osztályok­ban, az egyéni adottságokat is fi­gyelembe véve taníthatnak, élve a csoportfoglalkozások előnyeivel: segíteni tudják a lemaradókat, és pluszfeladatokat adnak a kiemel­kedő képességűeknek. Igazából nem gyors haladásra, hanem ha­tékonyságra törekszenek, arra, hogy a diák megalapozott, biztos tudás birtokában legyen. A szülők év végén szöveges tájékoztatót is kapnak gyermekük előmenetelé­ről, erényeiről, hibáiról. Sokat és sikeresen pályáznak: most például az integrált oktatás szakmai feltételeit dolgozzák ki nyertes pályázatuknak megfelelő­en. A névadó néprajztudósról el­nevezett Dr. Berze Nagy János Alapítvány az intézmény hagyo­mányőrző, tehetséggondozó mun­káját segíti - erre évente 70-80 ezer forintot tudnak fordítani. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents