Új Dunántúli Napló, 2003. október (14. évfolyam, 268-297. szám)
2003-10-11 / 278. szám
2003. Október 11., szombat KULTÚRA - R I P 0 R T 7. OLDAL HATÁRON TÚLI MAGYAROK FESZTIVÁLJA PÉCSETT. A tíznapos fesztiválra a határon túli magyarlakta területekről mintegy félezer művész érkezett. Zenekarok, táncegyüttesek, valamint kiállítások várják az érdeklődőket. Fórumot is tartanak, amelynek témája a Kárpát-me- dencei magyarság helyzetének alakulása Magyarország európai uniós csatlakozása után. ________________________fotó: löffler péter „ Múzeumbarát Nagytótfalu Ritka országos elismerést és anyagi támogatást kapott a Külső-Drávaszög népviseleti gyűjteményét őrző tájház fenntartója, a 350 lélekszámú község önkormányzata. Pályázat alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma idén az 1000 lélekszám alatti települések kategóriájában Nagytótfalu Ön- kormányzatának adományozta a. Múzeumbarát Önkormányzat elismerő címet, és a vele járó 400 ezer forint támogatást további múzeumpártoló tevékenység finanszírozására. Ugyanebben a kategóriában az országból még három kistelepülés kapott idén ilyen elismerést, mint a 350 lelkes Nagytótfalu, amelynek önkormányzata immár 15 éve tartja fenn és bővíti tájházát és iskolamúzeumát, persze kulturális pályázatokból nyerhető támogatások segítségével. A tájházban Külső-Drávaszög kistérség 23 települése néprajzi, elsősorban jellegzetes népviseleti gyűjteménye van elhelyezve. A szövés, hímzés, öltözködés kultúráját mutatja be ez a múzeum, ahol egyébként szintén 15 éve szövőszakkör is működik. Az önkormányzata a szakkört is támogatja, nemcsak a tájház programjait, amelyek közé például a nyári gyerektábor is tartozik. A tájház műemlék épület: a volt tanítólakás volt 1900-tól 1967-ig, az iskolakörzetesítésig, előtte pedig ebben az 1846-ban épült házban volt az ösz- szevont iskola. A Nagytótfalui Iskolatörténeti Gyűjteményt és Tájházat - amely a Kossuth Lajos utca 36-ban található - tavaly mintegy 1300 látogató tekintette meg. A múzeum - tárlat- vezetéssel - többnyire csoportokat fogad, külföldieket is, főként Harkányban üdülőket. A látogatók zöme azonban pécsi és környékbeli iskolás- és óvodáscsoport, akik a honismeret tantárgy keretében keresik fel Nagytótfalu drávaszö- gi néprajzi emlékeit. D. I. Grieg és Csajkovszkij A Pécsi Rádió Pannon Koncert- Tükör című műsorában vasárnap délután a Pécsi Szimfonikusok egyik nagy sikerű idei tavaszi hangversenyét hallhatják a komolyzene hívei. A délután öt órakor kezdődő adásban Grieg a-moll zongoraversenye hangzik el, Hamar Zsolt vezényletével, Jandó Jenő közreműködésével. Ugyanekkor hallható a népszerű Csajkovszkij mű, a Patetikus szimfónia. A március 27-i koncert nyitószáma, Respighi: Botticelli képek című műve a következő heti adás- ban hangzik majd el. ________ibzi Ze nei műhelytitkok a pécsi szimfonikusokkal A Pécsi Művészetek Háza különleges beszélgetésnek adott otthont a héten. Kircsi László, a PTE Művészeti Karának docense Horváth Zsolttal, a Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatójával és Hamar Zsolt karmester, zeneigazgatóval beszélgetett a most kezdődő évad első bérleti hangversenyéről. Közvetlenül a nyári szünet után, még évadkezdet előtt rendkívül kemény munkával, 24 felvételi óra keretében, a pécsi Uránia mozi termében lemezfelvétellel kezdte őszi tevékenységét a Pécsi Szimfonikusok Zenekara. Bartók: Csodálatos Mandarinjának és a Fából faragott királyfijának balettzenéjét rögzítették. Ez hangzik el a későbbiekben a belettelőadá- sokon is. Egyben hosszú idő óta ez az első ilyen jellegű igazi „zenei kommunikáció” a közönség és a zenekar között - hangzott el azon a színes és minden ízében tanulságos Műhelytitkok című rendezvényen, amelyen Kircsi László, a PTE Művészeti Karának docense házigazdaként beszélgetett Horváth Zsolttal, a Pécsi Szimfonikus Zenekar Igazgatójával és Hamar Zsolt karmester, zeneigazgatóval. A „tiszta forrást” képező Bartók és Bach között meglepő fordulatokkal, élőzenei betétekkel kanyargó szellemes beszélgetés fő fonala a most kezdődő bérleti évad első hang- versenyének műhelytitkaiba engedett betekintést. Október 16-án, a PTE orvoskari aulájában megrendezendő esten - Hamar Zsolt vezényletével, a Pécsi Bach Énekegyüttes, Lakner Tamás karigazgató közreműködésével - föllépő zenekar három művet ad elő. Elsőként Bartók Béla: Csodálatos Mandarin, op. 19 című műve hangzik el, majd Mahler X. szimfónia, Fisz dúr és R. Strauss: Till Eulenspiegel című művének előadására kerül sor. Ismeretes, hogy névváltoztatás is szerepel a zenekar terveiben. Erről tegnap fogalmazta volna meg javaslatát a Pécs Városi Ön- kormányzat Kulturális Bizottsága. Meixner András bizottsági elnök azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy a további finomítások, meghallgatások érdekében egyelőre elnapolták a névváltoztatás ügyét. B. K. Futnak a képek Születésnapi álmok Az a tehetséges, fiatal nemzedék, amelynek tagjai - Hajdú Szabolcs, Török Ferenc, Mundruczó Koméi, Pálfi György, Fliegauf Benedek - a magyar mozgókép megújításán munkálkodnak, megint egy figyelemre méltó opusszal jelentkezett. Ez a mű Fazekas Csaba filmje, a Boldog születésnapot!. Súlyos kérdéseket feszeget, de olyan könnyedén, lazán, hogy a néző szinte észre sem veszi, amikor a válaszok megszületnek - a filmben is, a nézőben is. A filmben a szerkezet, az áradó mese, a dramaturgia, a forma rejtett üzeneteként, a nézőben pedig, mint a befogadói élmény jótékony sugárzása. Semmi didakszis, csak kompozíció, képek, a motívumok szigorú szőttese. Ahogy a mesterek csinálták: Jancsó, Tarr Béla, Fehér György. * A film játékos prelúdiummal kezdődik, amelynek elbeszélője dr. Oltványi Lajos matematikatanár, akit Morzsi kutya alakít, lévén ő a tiszteletre méltó, néhai tanférfiú reinkarnációja (a derék négylábú neve joggal szerepel a stáblistán is a főszerepeket alakítók sorában). Abban az egérkében pedig, amelynek váratlan megpillantása kiváltja egy várandós kismama szülési fájdalmait, magának a nagy Einsteinnek a lelke lakozik. Talán azért, hogy legyen, aki előbb felgyorsítja, majd lelassítja az időt. A jelzett születésre a Lenin téren kerül sor, a hetvenes évek elején, aztán fénysebességgel utazunk vissza a jövőbe, és máris ma van. Az imént világra jött fiú, Osváth András énektanár harmincadik születésnapja. Erről a napról szól a történet. Amikor'beteljesülnek a régóta dédelgetett álmok. Visszafelé menni a mozgólépcsőn (ami ingyen van), szeretkezni két nővel - egyszerre (ez nyolcezer forint, kedvezményesen, tekintettel a különleges napra, áfa nélkül), autózni (lopott) Mercedesszel (ejnye, Tanár úr!), plusz feleség, gyerekkel, csak egy napig. Meglesz minden, még ez utóbbi is, Ónodi Eszter jóvoltából, aki ezúttal egy vidéki szélhámosnőt játszik, remekül, mondhatni parádésan. A hölgy - Adél, pontosabban Gyöngyi - idősödő urak megkopasztásában utazik, merthogy terhes, már a kilencedik hónapban, aminek következtében némi pénzre van szüksége („hiszen te vagy az apja, ugye, emlékszel” - mondja), persze, párnát kötözött a hasára, mint játékának nélkülözhetetlen kellékét. Ám ha a kilencedik hónap hazugság is, a terhesség igaz, csak azt nem tudni, kitől, meg hogy mi lesz most. Mert kell a gyerek, hogy ne legyek egyedül, mondja Gyöngyi, mert már ő is harminc, vagyis ötven lesz, mire a gyerek húsz, nem várhat tovább, de így még viszonylag fiatal anya lesz majd, akinek van egy nagy fia. Úgy vélem, a film címe valójában erre a jövőbeli gyerekre vonatkozik. A történet női főszerepének eljátszása Ónodi Eszterre várt. A maiak közül ugyanis, szerintem, kizárólag ő képes elhitetni azt, hogy ez a meglehetősen gátlástalan, viharos múltú ifjú hölgy valahol leg- belül, lelke legmélyén, a sejtjei nemes anyagában ártatlan és tiszta, „míg bűne a koré, mely szülte őt”. Mellette Kocsis Gergely szürke, jellegtelen figurát alakít - a maga nemében szintén igen hitelesen -, aki végülis hagyja, hogy ez a Gyöngyi, akit titkos ajándékként szinte tálcán kínált neki a sors, visszautazzon vidékre. Van mozgólépcső, visszafelé, van két nő egyszerre, jutányosán. És van feleség és gyerek - egy napig. A születésnapnak vége. Ha hősünk nem aludna olyan mélyed az eseményeket követően, talán elmondhatná Szép Ernővel, hogy barátom, volt ifjúság, és volt (lehetett volna) szerelem, csak nem vettem észre. Dr. Oltványi Lajos, Morzsi kutya képében, rezignált bölcsességgel tekint a nézőkre. Nagy Imre Egy öregember emlékirataiból Élveztük a munkát Televíziós tevékenységem egyik legszebb emléke, amikor Wolfart János és Stangl Márti társaságában 1982-ben, A magyar királyné dala címmel, a magyarországi németek zenei hozományáról készülő tévéműsort forgathattam. Jani volt a szerkesztő, Márti a műsorvezető. Azt akartuk hangsúlyozni, hogy a hazai németség hagyományaiban, a hangszeres polgári zene is jelentős szerepet játszott a népdalok mellett. Nagykovácsiban, a kastély parkjában forgathattunk. Az épületnek csak az erkélyét és bejáratát használtuk. Nagy Pista gyártásvezető mindent kihajtott a pesti diszpécserektől. Színes technikát, nagy lámpaparkot, hosszú fährt sínt, és daru helyett egy gémet is. Ez utóbbi úgy nézett ki, mintha a gémeskút vödrében ülne kamerástól az operatőr és a kölönc helyén több műszaki csimpaszkodik, ők szabályozzák az operatőr térbeli helyét. Finomabb kameramozgásokat lehet vele elérni, mint egy kölcsönkért tűzoltódaruval. Élveztük a munkát módfelett. Egy hétig forgattunk. Volt idő beállításokra, nem eseményrögzítésként csaptunk össze egy művészinek nevezett műsort. Ekkor dolgoztam először a Kecskés együttessel és Kuncz Lászlóval, aki még nem volt a pécsi operatársulat tagja. S ekkor szerettem bele a solymári asszonykórusba. Már a playback felvételek során csodáltam, hogy ezeknek az amatőröknek nem kell megadni a hangot, elő sem fordulhat, hogy nem egyszerre, nem megfelelő hangnemben lépnek be. Próbálni csak a hangmérnök kedvéért kellett. Háromszor is azonos minőségben, azonos intonálással adták elő öröklött dalaikat. (A profikkal ez ritkán megy így.) Ők is nagyon élvezték a forgatást. Azon a héten engem is felsorolt az RTV újság, hogy valamelyik munkámra elnöki nívódíjat kaptam. A kórusból egy néni azt mondta: erre is fog kapni nívódíjat rendező úr, kettőt is. Én már tudom, mert ilyen szépet rólunk még nem csináltak. Nevettem a dolgon, de bejött. Erre is kaptunk nívódíjat, s ráadásul eladták a műsort a bajor televíziónak. És azon munkatársaknak, akiket a szerzői jog megillette, az eladási díjból részesedés jár. Valutában. Egyszercsak jött is az értesítés, hogy nekem is jár (tán) 18 márka. Ha akarom, a saját forintjaimból vásárolhatok az államtól ennyi márkát. A fiatal olvasók most azt hiszik, viccelek. Nem. Mondtam is, menjenek a náthásba... de aztán fölvilágosítottak, s megvettem jogos jogdíjamat, márkában. Aztán nyithattam egy devizaszámlát. E számlára már befizethettem akár feketézés- ből, rablásból, csempészészből, illegális vásárlásból származó, tetszés szerinti összegű, újabb valutaszerzeményeimet ellenőrzés nélkül. S ki is vehettem a bankszámlámról a valutát, akár egy perccel azután is, hogy betettem. S kaphattam egy hivatalos igazolást, hogy a bankszámláról származik a valutám, tehát jogom van kivinni az országból. Utazhattam, akkor is, ha a bőséges 50 dolláros valutakeret nem járt nekem abban az évben. Mecseknádasdon a német tájház udvarán, Mozart: Falusi muzsikusok című varázslatos muzsikáját rögzítettük tévéjátékszerűen, profi zenészekkel és a helyi német népi együttessel. Ebben a műsorban Wekler Ferenc, ma az országgyűlés elnökhelyettese, feleségestül pol- kázott. Bűbájos játék lett, mégsem hozott külföldi sikert, sőt hazai ismétlést is alig, mert fekete-fehér technikával készült. A gyártás nem tudott színes rögzítőkocsit szerezni pestről a felvétel idejére. A Körzeti TV Stúdió szerb-hor- vát szerkesztősége is rám bízott érdekes feladatokat. A zenei és táncos produkciók mellett mesélhetnék amatőr színjátszók előadásának tévéjátékszerű feldolgozásáról, igényes iskolai színjátszók bemutatásáról, hazai szerb szerző tévéjátékáról. De ami a lényeg: mindkét nemzetiségi szekció elsődleges érdeme az volt, már a kezdeti szakaszban, hogy nem az „orrod alá dugom a mikrofont” jellegű műsor- készítési formát űzték csupán. Nem gondolták, hogy a folklór tárgyszerű bemutatása már elég az identitás erősítésére. Mindkét szerkesztőség, minden felállásban, a teljességben gondolkodott. Határozottan kiálltak a táj szólások jogos jelenléte mellett a „hóh dajes”-ot vagy az irodalmi szerb- horvátot sürgetőkkel szemben. Ezért is fogadták munkatársaikat bizalommal országszerte. Nem csak a falun ragadt nemzetiséget pátyolgatták. Rendszeresen bemutatták azokat a kiemelkedő diplomásokat, akiknek szakmai teljesítményét a hazulról hozott kétnyelvűség is segítette. Már akkor sugallták, hogy nem csak népek közötti híd lehet ez a kétnyelvű kultúra, de idehaza is előnyt jelenthet. Következetesen vitték képernyőre a népi mellett a magas kultúra termékeit s a társadalmi kérdéseket is. Nagy hangsúlyt kapott a néprajzi leletmentés is. A Nagymama konyhája c. műsorban, amit Gerner Évával és a tudós Wüd Katalinnal forgatunk, több mint húsz népi étel készítését mutattuk be. Akkor ettem először csalánfőzeléket. A háromnyelvű meghívó, mely szerint 25 éves a nemzetiségi televíziózás Magyarországon, ma délután az Ifjúsági Házba invitál gálaműsorra. Az első német és szerbhorvát nyelvű műsor az MTV-ben Pécsett született. 1978. augusztus 16-án sugározták. De a pécsi stúdió legelső műsoraiban is teret kaptak már a nemzetiségek. A stúdió vezetője, Békés Sándor, már alakuláskor azt kereste, hol talál hiátust a pesti műsorstruktúrában, ahová beférkőzhetünk. Az egyik a nemzetiségi televíziózás volt. A kezdeti pécsi sikerek hozták a folytatást, s lett Szegeden román és szlovák adás. Pécsett a szerbhorvát kettévált, s lett cigány is, de ezt már ellopta Pest, sok más ötlettel együtt. Hogy ma Pécsett van a körzeti és nemzetiségi műsorok főszerkesztősége a főváros helyett, az nekem személy szerint is elégtétel. Mert nem tudom elfelejteni, hogy 1977- ben megkérdeztem egy pesti szerkesztőt, mikor lesz Pécsett is olyan technika, hogy nem kell Pesten végezni az utómunkálatokat? Azt felelte: tíz év múlva. Akkor már ti fogjátok zavarni a Szabad Európa adását. Az lesz a dolgotok. Ehhez képest ne panaszkodjunk. Igaz, zavarni sem lenne mit. Bükkösdi László A film hősnőjét, Gyöngyit, Ónodi Eszter kiváló alakításában láthatjuk