Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)
2003-09-25 / 262. szám
2003. Szeptember 25., csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Emlékállító elbeszélések Továbbra is zene és tánc Konrád György májusban köszönt le a Berlini Művészeti Akadémia elnökségéről, és a jelek szerint hivatalos feladatainak fogyatkozásával újból a regényírásnak szenteli idejét. Legalábbis erről tanúskodik két új kötete, amiknek születéséről is mesélt kedden a Művészetek Házában. Konrád regényírói munkásságnak első állomása a Látogató című 1969-es regénye volt, ami sokáig egyetlen megjelent műve maradt, miután az ellenzéki szerepet vállaló írót szilenciumra ítélték, és a 70-es, 80-as években keletkezett írásai itthon csak 1990 után láthattak napvilágot. Igaz, ezeket a kritika aztán eléggé fanyalogva fogadta, nem úgy, mint két legújabb regényét, az Elutazás és hazatérést és a Fent a hegyent.- Azt mondják sokan, hogy a kezdet jó volt, aztán a közepe rosszabb és most megint jó. Én úgy vagyok vele, hogy a „középső szakaszt” is védelmembe veszem, mint ahogy az ember különös szeretettel fordul gyámoltalanabb gyermeke felé. Persze, kérdés az is, hogy mit mikor olvasnak, mikor lehet beszélni róla? Elképzelhető, hogy ha a „középső szakasz” regényeivel, a Cinkossal, a Városalapítóval akkor tudott volna foglalkozni az olvasóközönség és a kritika, amikor újak voltak, másképp alakult volna a sorsuk. Valóban, bármely ember életében végtelen hosszú idő két évtizednyi mellőzöttség, egy íróéban különösen az. Vajon miképp lehetett ezt a helyzetet elviselni?- Igyekeztem fegyelmezni a hiúságomat. Tény, hogy szinte első elemista korunktól ott lakik bennünk a hiúság állata, akit néha etetni kell. De ha nem uralkodunk rajta, akkor szétmarcangol. Az, hogy nem lehetett beszélni rólam, még a nevemet se szabadott leírni, kétségtelenül - mondjam úgy - rosszul esett. Ugyanakkor egy idő után ahelyett, hogy ez vagy az mit mond, gondol rólam, fontosabb lett, hogy én mit gondolok erről vagy arról. Végtelen örvény, ha belekeveredek abba, hogy vajon eléggé szeretnek-e az emberek... A két új könyv önéletrajzi, Konrád a háborús gyerekkort írja le benne: Berettyóújfalu zsidóságának pusztulását, saját, már-már csodás menekülését. Vajon mért mostanra, a történtek után majd' hatvan évvel talált rá erre a témára - vetődik fel automatikusan a kérdés.- Jellemző, hogy a holokauszttal foglalkozó irodalom jócskán „késett”. Rögtön az események után, amikor az emberek kicsit részesnek tekinthették magukat abban, ami történt, nem volt jó erre emlékezni, erről beszélni. Németországban a 60-as évek derekáig egyáltalán nem is tanították. Ami engem illet, végül is igaz, hogy az ember a gyerekkorára emlékszik a leginkább. Egy-egy gyerekkori emlékben jól el lehet mélyülni, és épp azért, mert eltűnt, meseszerű, az alakjai már a temetőben vannak. Ám mégsincs benne semmi fikció, ellenőrizni lehet, hogy s mint estek a dolgok, mégis olyan távolból nézzük őket, hogy már szinte el se hisszük. Én leginkább az iskolatársaimnak, akiket mind Auschwitzba vittek, szerettem volna egy kis emléket állítani. És mi mással, mint a történet elbeszélésével? MÉHES K. Konrád György: A holokauszttal foglalkozó irodalom késett IDŐSEBBEK A PÉCSI NAPOKON. A Nyugdíjas Pedagógusok Barátság Kórusa adott hangversenyt tegnap délután a Dominikánus Házban. A zsúfolásig megtelt teremben Gálfiné Magyar Ibolya vezényelte a vegyes kart, zongorán Bánky József működött közre. _______ ___ fotó: laufer László Ja vában zajlik már a Pécsi Napok második félideje, de az idei rendezvénysorozatról máris elmondható, hogy kiemelkedő táncos és a köny- nyűzenei programjaival vonul be a történelembe. A rangos zenés fellépések pedig a hétvégén is folytatódnak. A zene és tánc kapcsolatát ma este a Művészetek Házában M. Kecskés András pantomimművész különleges mozdulatsorokkal illusztrálja Schubert C-dúr kvintettjére. A pécsiek jól ismerhetik a művész for- manyelvét, hiszen a nyáron a Tettyei romoknál a Nemzetközi Zenei Fesztiválon a Pécsi Szimfonikus Zenekarral már volt egy efféle szereplése Horst Planéták művére. A kultúrhét talán legimpozánsabb koncertjét is ma hallhatjuk a Zeneparkban, ahol Ránki Dezső zongorázik, és a program első blokkjában kimondottan a gyermekeknek zenél. Nem maradnak ki a ma esti műsorból a dzsesszked- velők sem, Bogi Dániel soros csapatával lép fel a Sétatéren. Ugyanitt holnap egy másik neves baranyai társaság következik a műfaj képviselői közül, a Harkány Big Band muzsikál, majd utánuk a finn Jazz Society Big Band játszik swingeket az ötvenes évekből. Nem lesz könnyű a választás, mert ezzel egyidőben a Széchenyi téren a Bartók Táncszínház produkciója látható. Szombat este a városháza előtt az United zenekar, a fesztiválsátorban pedig a Zsűri együttes lép fel. Ekkor van a IX. Európai Bordal Fesztivál gálaestje is a Pécsi Nemzeti Színházban, szóval ismét megoszlik a család figyelme. A baranyai folkzene és a néptánc kiválóságai tekinthetők meg vasárnap délután a fesztiválsátorban, ahol egymásután a Tanac tánc- együttes, az Intermagyar és a pécsi kötődésű, országosan elismert Hétrét zenekar lép fel. A reggae, a blues és a rock jeles pécsi képviselői eközben napról napra az IH Billentyű Kultúr- kocsmában randevúznak a közönséggel. A program pedig nem ér véget vasárnap, mert szeptember 30-án Nepp Ivett (fuvola) és a Sopianae vonósnégyes 19-én elmaradt koncertjét tartják meg a Dominikánus Házban. __________________________MÉSZÁROS B. i. | Fö lállt az orvoskar új vezetősége PÉCS A Pécsi Tudományegyetem orvoskarán az elmúlt hét végén, a dékánválasztást követően fölállt az új vezetőség is. Amint azt dr. Lénárd László rektor lapunknak elmondta, a kar önállósága okán számára nem volt más hátra, minthogy szentesítse a választás eredményét, és evvel az elkövetkező három évre dr. Sümegi Balázs professzor, a Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet vezetője lett a kar dékánja. Megjegyezzük: a választás első körében egyetlen vokssal alulmaradt dr. Németh Péter, az Immunológiai és Biotechnikai Intézet professzora utóbb visszalépett a jelöltségtől. Dr. Sümegi Balázs Bátán született 1952-ben, a biológiai tudományok doktora. A dékánság nem ismeretlen számára, hiszen ezt a funkciót már 1996 és 1999 között betöltötte. Amint azt lapunknak elmondta, első ténykedései között szerepelt az, hogy segítőit, a három dékánhelyetteset kijelölje. Bár mindhárom poszt ideiglenes, az egyetemi törvények szerint mivel a dékán maga választja segítőit, már csak egy úgynevezett szimpátiaszavazás van hátra a posztok véglegesítéséig. Ekként a dékán általános helyettese dr. Melegh Béla, a Genetikai és Gyermekfejlődéstani Intézet társprofesszora lett, a tudományos feladatokban dr. Szekeres Júlia, a Mikrobiológiai Intézet intézetvezető professzora, az oktatás terén pedig dr. Wittmann István, a II. számú belklinika docense segítik a dékánt az elkövetkező három évben. ____________________________________K. F. Magyarul - magyarán ] Külön is, egybe is .... Arra az érdeklődő kérdésemre, hogy mi okozza a legtöbb gondot a helyesírásban, hallgatóim többsége (magyar szakos tanárnak készülők) a külön- és az egybe- írás szabályainak bonyolultságát jelölte meg. Nemrég valaki az olyan szószerkezetek és szóösz- szetételek írásmódjáról érdeklődött, amelyeknek az előtagja a férfi, illetve a nő(i). Bizonytalanságát a Helyesírási kéziszótár 197. oldalán olvasható férfi, és a 453. oldalán található nő(i) előta- gú szavak „szabály szerinti” írásmódja se oszlatta el. A látszólagos ellentmondásokat valóban nem mindig sikerült feloldania. Előre kell bocsátanom a szabály alapelvét, a jelentésmegkülönböztető szerepét, majd utána a szószerkezeti összefüggés jelölt vagy jelöletlen voltát. A „férfias” kapcsolatok írásmódja első tekintetre egyszerűbbnek látszik. Ha minőségjelzős viszony van a két tag között, azaz a jelzett szóval megnevezett személy nemére utalunk, a külön- írás helyes: férfi beteg, férfi tanár, férfi vendég, férfi dolgozó. Ha az elő- és az utótag között birtokviszony van, az egybeírás a szabályos: férfinév (kinek a neve?), férfihang, férfikéz, férfiruha stb. Sőt a hosszúsága ellenére még a férfiszabóműhely is. (6 szótagos!) Ebből következik, hogy van férfi szabó (férfi nemű) és van férfiszabó (férfiaknak a szabója, aki persze lehet nő is). Ugyanígy férfi fodrász és férfifodász (nőként a férfiak frizuráját tartja rendben, sőt borotvál is). A nő- női előtagú kapcsolatok írásában nem tudjuk ezt a jelentéstükröző szabályt követni. Ugyanis a női beteg - nőbeteg, női vendég - nővendég, női nem - nőnem nagyjából ugyanazt jelenti, csupán az első taghoz az i melléknévképző járul, és ezáltal a minőségjelzős kapcsolat jelöltté válik. Nem használatos a női tanár, legfeljebb a nőtanár, de inkább tanárnő, ugyanígy a nőíró helyett inkább írónő. A nőnap köztudottan -i nélkül vált általánossá. Ehhez hasonlóan a nőmozgalom, nőküldöttség, nőgyűlés, nőbolond, nőhallgató, nőrokon stb. jelzői szerkezeti viszony jelöletlensége alapján írandó egybe. Néhány esetben a jelentést csak az egybe- és különírással lehet elkülöníteni: női kérdés - nőkérdés, női barát - nőbarát, női bolond - nőbolond, női tisztelet - nőtisztelet. A mondottaktól függetlenül maradhat bárkiben bizonytalanság, amelyet néha még a Helyesírási kéziszótár segítségével se lehet eloszlatni. Rónai Béla Az ötös számú haj ómalom titka Mohácson Mórócz Sándor, amatőr helytörténész figyelt fel egy a Duna alacsony vízállásánál a felszínre bukkant deszkaépítményre, egy vízimalom maradványaira. Minden jel arra utal, hogy a völgyhajó a városban utolsóként leállított malomhoz tartozott, míg egykori gazdája nagy valószínűséggel az utolsó még élő magyar vízimalom-tulajdonos. A völgyhajó mozaikokból összeállt kalandos históriája sok folyómederben vagy mocsárban fekvő második világháborús harceszközét megszégyeníti. A regénybe illő történet megértéséhez szükséges némi technikai ismeret. A dunai hajómalmok két testből álltak. A nagyobbikban, a malomhajóban történt a liszt őrlésének, szelektálásának folyamata, míg a kisebb, a völgyhajó működés közben a rendszert működtető malomtengely másik végét tartotta, télen pedig, amikor az építményt szétszerelték, a jégzajlástól óvta drágább és nagyobb „testvérét”. A technikai háttér elsősorban annak fényében érdekes, hogy az ötös számú malom két részének útjai 1944 telén szétváltak. Egyikükre államosítás, MÉH telepi fogság, valószínűleg lassú rozsdahalál, míg másikukra legalább hatvanéves hullámsír várt. A kusza história első ismert dátuma 1943 októbere, Kiss Károly és felesége ekkor vásárolták meg Dráva- szabolcson a később ötös számmal jelölt vízimalmot. Az eddigi ismeretek szerint ehhez a malomhoz tartozott egykor az a völgyhajó, amely Mohácson a Cigány-zátony fölött pár hete, hatvan év múltán kibukkant a vízből. A történet mozaikjait Kiss Károlyné Her- gemőder Etelka segített a helyére illeszteni.- Negyvennégy novemberében a város német parancsnoka kiadta az Kiss Károlyné utasítást a mohácsi vízimolnárok- esett a hajótestnek, csak egy deszkát nak, hogy vágjanak léket saját mai- ütött ki a helyéről, a malomhajót pe- maikon, és süllyesszék el őket - em- dig elnyelték a habok, lékezett vissza vaskos füstgomolya- 1945 tavaszára Schyr őrnagyot és gokat eregetve a fél malom tulajdo- a német katonákat elsodorta a törté- nosa. - Hogy miért, senki sem tudta, nelem vihara Mohácsról, talán a németek azt hitték, közieked- - Édesapám visszaütötte a helyére ni lehet velük. a hiányzó deszkát, két dereglyével, Mindenesetre az SS parancsnok csörlők és kézi szivattyú segítségével Schyr őrnagy parancsa nyomán öt kiemelték a malomhajót a sekély vízmalom süllyedt el saját tulajdonosaik bői - folytatta a történetet Eta néni fejszecsapásai nyomán. Az ötös számú azonban éppen javítás alatt állt, ráadásul felfeküdve egy homokpad- ra, elsüllyesztése így akkori helyén lehetetlen volt. Eta néni édesapja, Hergenrőder János a mohácsi malomvész éjszakáján leúsztatta az értékes malomhajót a Cigány-zátony alatti gurgyóhoz (a meder partközeli gödreit hívják így), míg a pótolha- tóbb völgyhajó a javítás helyszínén maradt, feltehetően egészen mostanáig. Hogy az éjszakai utat az SS parancsnok tudtával, vagy a nélkül tet- te-e meg a malom nagyobbik fele, már soha nem derül ki. Mindenesetre a rendkívüli technikai érzékkel megáldott molnár nem fejszével mosolyogva, áthatolhatatlan cigaret- városi fiatalok, a KISZ elődje, az aktafüstbe burkolózva. kori DISZ (Dolgozó Ifjúság SzövetséA malom ezután az akkori bőr- ge) tagjai egy fémgyűjtési mozgalom gyár, mai Temaforg előtt üzemelt, keretében a vízi eszköz amúgy még völgyhajó híján villanymotorral. A működő berendezéseit kiszerelték, korabeli politikai vezetés szemében és a városi MÉH-telepen tették pénz- azonban még a csonka malom is in- zé. Igyekeztünk ugyan olyan akkori dokolatlanul értékes vagyontárgynak DISZ-tagot felkutatni, aki emlékszik számított. Eta néniék kuláklistára ke- is az eseményekre, és szívesen merültek, a malmot államosították. Va- sélne is róluk, ám ilyen embert nem lantikor az ötvenes évek legelején új- találtunk. Etelka édesapja mindenesetre nem adta fel könnyen.- Az apám másnap kora reggel, akkoriban horribilis összegért vásárolta vissza a szerkezetet - mesélte Kiss Károlyné, barázdált arcán az elmaradhatatlan mosollyal. - Az egész család a fejét fogta, hogy hogyan lehetett annyi pénzt elkölteni a vasdarabokra. Hergenrőder János összeszerelte a malmot, amely azután a Szigetbe került. Pár évig többek között paprikát daráltak rajta a Duna túlpartján élőknek, de csökkent a szolgáltatás iránti kereslet, és 1953-ban, az ötös számú malom végleg tönkrement, a malomhajó további sorsa pedig máig ismeretlen. b. b. A hajóslegény-anya Eta néninek már a nagyapja is molnár és malomtulajdonos volt. A múlt század elején a presztízst még szakértelemben mérték, márpedig a vízimolnár egyben gépész, asztalos és hajós is volt. így aztán, ha egy Hergenrőder végigment a városon, mindenki megsüvegelte, előre köszönt neki. Miután a lassabban őrölt dunai liszt finomabb volt társainál, Pilistől Eszékig jártak Mohácsra érte. Eta néniéknek hatalmas kocsiszínjeik, kiadó szobáik és Ízletes halászlevük volt. A vásárlóknak igazi kirándulás volt a beszerzés, a családnak pedig szép pénzt hoztak a malmok. A kulákosítás után Eta néni, aki valószínűleg az utolsó élő magyar malomtulajdonos, családtagjai egy-egy dereglyét kaptak, a fiatal nő munkakörét pedig hajóslegényként jelölték meg. Ez jókora derültséget keltett a helyi tanácson, amikor első gyermeke születési papírjait intézte. Az iflú anya szakmáját így végül női matrózként jegyezték be.
