Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-19 / 256. szám

2003. Szeptember 19., péntek KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL Zsolnay-ünnep az egész országban Az idei esztendőben a Kultu­rális Örökség Napjait a Zsol- nay-porcelánok igézetének szentelik szerte az országban. A fővárostól Burgenlandon át Pécsig több településen is ki­állítások nyílnak, örökségi sé­tákat szerveznek a műreme­kek megismerésére. Az ország 350 helyszínén emlé­keznek meg a Zsolnay család munkásságáról, mert a kettős jubi­leum - a gyár fennállásának 150. és Zsolnay Vilmos születésének 175. évfordulója van az idén - a Kulturális Örökség Napjainak a középpontjába állította a Pécsről elkerült épületkerámiákat, köztéri díszítőket, különleges porcelántár­gyakat. Az örökségi napokat húsz éve Franciaországból indították út­nak, azzal a szándékkal, hogy a művészeti ritkaságokat olyan há­zakban is felfedezzük, ahová egyébként nem vagyunk bejárato­sak. Ennek szellemében a hétvé­gén a Zsolnay-alkotásokat Pécsett szervezett ingyenes városnéző sé­ták keretében művészettörténé­szek irányításával tekinthetjük meg. Ilyen túra indul szombaton és vasárnap 10 és 15 órakor a Tour- inform iroda elől, egy másik társa­ság szombat délután a Vasváry-vil- lát nézi meg (indulás 15 órakor az Örökség Ház elől) és a gumikere­kes kisvasút is célirányosan a por­celándíszítésű épületeket ejti útjá­ba vasárnap délelőtt. Ugyanezen a napon 10 órakor az Örökség Ház­tól buszos kirándulás keretében a város ipartörténeti emlékeihez, a szénbányászat egykori nevezetes objektumaihoz kalauzolják el az érdeklődőket. Baranya legnépsze­rűbb múzeumában, a Zsolnayban (évente 70 ezer látogatója van) er­re az alkalomra kibővül a 15 ezer darabból álló gyűjtemény, meg­nyílik és ugyancsak ingyén megte­kinthető a Díszkerámia tervek cí­mű időszakos kiállítás. A Várostör- ténetí Múzeum is tárt kapukkal várja az érdeklődőket, ahol egy új régészeti tárlattal gyarapítják a lát­nivalókat. Eközben a Zsolnay-gyár sem tétlenkedik, szombaton és vasár­nap 9,13 és 15 órakor a Felsővám- ház utcai bejárattól gyárlátogatásra invitálják az embereket, melynek keretében olyan helyszínekre vi­szik el a csoportokat, ahová idegen soha nem juthatna be. Másrészt a gyár területén - nem pedig a DO- ZSO-ban, ahogy azt korábban je­lezték - önálló kiállításon idézik fel a Zsolnay-termékek történetét. Eközben Budapesten szep­tember 16-tól a Kulturális Örök­ségvédelmi Hivatal galériájában a magyarországi magángyűjtemé­nyek védett Zsolnay-kerámiáiból készült válogatás, és több Zsol­nay tárgykörű művészettörténeti könyv is megjelenik az esemény kapcsán. Van még egy nagy hozadéka a város számára a 2003-as Kulturá­lis Örökség Napjainak. A gyár fel­újította a Balokányligetben a pusztulás szélén álló közel 3 mé­ter átmérőjű díszkutat egy pesti műkereskedői bemutatóra. Az építészeti műemlék a későbbiek­ben visszakerül Pécs valamely frekventált, védett pontjára (a hely még nincs kijelölve). MÉSZÁROS B. ENDRE Játékbarlang fizikusoknak A Pécsi Napok gyerekszenzá­ciójának ígérkezik, hogy né­hány napra a városba költö­zik a fővárosból a fizikai tör­vények modellháza, a Csodák Palotája. A labda ide-oda röpköd a levegő­ben, mintha egy Jedi irányítaná a mozgását. Az erő pedig velünk van, csak éppen Bernoullinak hívják, ami a gumigolyót így, zsi­nórok nélkül mozgatja. A Csodák Palotájában látható a fent említett jelenség, másfél tucat hasonló, fi­zikai törvényszerűségekre meg­épített trükkös, játékos logikai fejtörőkkel, ügyességet és értel­met mérő kis berendezésekkel egyetemben. A Csodák Palotája főként általános iskolásoknak mutatja meg játékbarlangi kivi­telben, hogy a legképtelenebb bűvészmutatványnak is van kép­letekkel levezethető magyaráza­ta, hogy miként lehet például a férfihangból női vagy gyermek­beszédet csinálni egy hanggene­rátor segítségével. A fővárosban állandóan telt házat vonzó bemu­tató most három napra Pécsre költözik. A Színház téri volt OTP- székházba óránként 50 gyerek tud bejutni, hogy megidézze Newton és Einstein szellemét. Az optikai, elektromos és hidroszta­tikai masinák trükkjeinek megis­merésére már osztályok sora elő­re bejelentkezett, így várhatóan ahhoz is csoda kell, hogy valaki szólóban bejusson. A szervezők szerint szombat-vasárnapra van még esély, de a láthatóan igen népszerű bemutatót nem tudják hosszabb időre itt tartani, mert három napra egymillió forint a já­tékok bérleti díja. MÉSZÁROS B. E. A XIII. PÉCSI NAPOK FESZTIVÁLT szokás szerint idén is fúvósgálával nyitották meg tegnap délután Pécsett, a Széchenyi téren. A Séta téren megnyílt a kézműves kirakodóvásár és a borok utcája is. A hivatalos program délután a Somogyi Pince előtt folytatódott, ahol felavat­ták Rétfalvi Sándor Bacchus-szobrát. fotó: tóth László Vendégünk, Kolozsvár Az ember szereti a testvéreit, illik hát, hogy egy város szeres­se a testvérvárosait. Különösen igaz ez Kolozsvárra, amely egyrészt mindig is a magyar történelem és kultúra egyik fel­legvára volt, másrészt a hivatalos, politikai kapcsolatok lehe­tetlensége miatt különösen fontos, hogy az efféle találkozások város és város között rendszeresek legyenek. A tízéves EMKE Pécs-Baranyai Tár­sasága gazdag programmal folytat­ja jubileumi rendezvénysorozatát az őszi időszakban is. így a Pécsi Napok fesztiválja keretében a váro­si önkormányzattal karöltve meg­szervezték a Kolozsvári Kulturális Napokat. A sort a Tarisznyás Együttes Ve­rnékétől Doberdóig című népzenei műsorával kezdik (Sétatér, 19-én 17 óra, szabadtéri fesztiyálszínpad). Ezt követően - a kiadott műsorfü­A kórus vezetője 1978-tól 1994-ig Tóth Gézáié, a Pécsváradi Zeneisko­la akkori igazgatója volt. Irányítása alatt a kórus repertoárja kiteljesedett, választékot nyújtott a kórusirodalom szinte valamennyi korszakából. Az együttes erénye a hajlékony, finom hangzás, a jó szövegmondás és a művek átélt megszólaltatása volt. Először 1978 novemberében léptek fel, s később számtalan alkalommal szerepeltek városi, megyei és orszá­gos rendezvényeken, majd első elis­merésként 1981-ben a pécsi Liszt-te­zettől eltérően! -18 órakor a Művé­szetek Házában folytatódik a prog­ram, ahol a Korunk szerkesztőségé­nek (Kántor Lajos, Balázs Imre Jó­zsef, Cseke Péter) és a vendéglátó Jelenkor szerkesztőségének közös irodalmi estjére kerül sor. Másnap, 20-án, szombaton dél­előtt 10.30-kor lesz a Barabás Mik­lós Céh két művésze, Károlyi Zöld Gyöngyi textilművész és Sípos László grafikus kiállításának meg­nyitója a Közelítés Galériában (Má­remben rendezett kórustalálkozón aranykoszorút érdemeltek ki. Az évek során 10-12 fellépést tudhat maga mögött megyei és or­szágos kórustalálkozókon, ületve több rádiófelvételt és külföldi sze­replést is. 1990 legfőbb állomása a németországi Miesbach volt, oly si­kerrel, hogy hosszan tartó baráti kapcsolat äakult ki a pécsváradi és a miesbach-i kórus között. Ennek révén a női kar rendszeres szereplő­je a Miesbachban megrendezett nemzetközi kórustalálkozóknak. tyás király utca). Este pedig 19 óra­kor az ünnepi műsor a Horvát Szín­házban, amelyben (figyelem: ez is műsorváltozás!) Boér'Ferenc, jeles kolozsvári színművész Ahogy le­het - vallomás a szülőföldről és Ko­lozsvárról című előadóestje előtt dr. Kötő József, az EMKE elnöke mondja el gondolatait. Ezzel a műsorral szinté párhuza­mosan (18.30 Várkonyi Könyvtár) nyílik Veress Ferenc (1859) és László Miklós (2001) párhuzamos fotóiból kiállítás a Mecseki Fotóklub szerve­zésében. És végül, a rendezvényso­rozat zárásaként szeptember 21-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Pan­non Magyar Házban vetítik le Mak- say Ágnes Kolozsvár című filmjét. MÉHES K. Az 1994-es kamagyváltáskor a kórus élére.Kutnyánszky Csaba ke­rült. A kórus 20 éves munkájának elismeréseként 1998-ban a Pécs-Ba- ranyai Kulturális Szövetség Nívódí­ját kapja meg. 1999 decemberében a két évtizedes munka kiemelkedő állomásaként - a többi pécsváradi együttessel közösen - cd-lemezt ad­tak ki. 2002-ben az olaszországi monfalconei kórustalálkozón ven­dégszerepeitek a Coro Angelo Ca- peüo di Begliano vendégeként, ha­talmas sikert aratva. A meghívást idén viszonozzák, az olasz kórus szeptember 19-21. között vendéges­kedik Pécsváradon, ekkor ünnepük meg a 25 éves jubileumot egy kó­rustalálkozó keretében, melyre meghívást kapott a siklósi és sziget- vári vegyeskar is. _________m.k. Na bucco a tévében, lovon Augusztusban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Szabad Tér Színház grandiózus előadás­ban, olasz nyelven mutatta be Verdi: Nabucco c. operáját. A produkcióban száz kiskatona statisztált, s a főszereplő, az ere­deti instrukció szerint, lovon je­lent meg a színen. Harminc éve nem szerepelt magyar szabadtéri színház mű­során az operairodalom eme csúcsteljesítménye, amely már születése után a szabadságvá­gyat, a kiolthatatlan emberi re­ményt, s a megbocsátás nemes erényét szimbolizálta az ókori zsidóság második babüoni fogsá­gának története ürügyén. A szerepeket nemzetközi ran­gú magyar sztárok énekelték. Ám a Nabucco „kórusopera”. A fősze­replőkkel azonos művészi feladat­tal bíró kar a Pécsi Nemzeti Szín­ház kibővített operakórusa volt. Egy vidéki együttes fővárosi szerepeltetése nyári előadásokon, próbákon, komoly többletköltsé­get jelent. A rendező és a karmes­ter mégis ragaszkodtak a már is­mert pécsiekhez. A bemutató nap­ján Koltay Gábor rendező a kórus titkárának, Szabó Sz. Csabának írt levelében többek között ezt írta: „Igazán szívembe zártam a jó szándékú ésjóakaráú társaságot, akik - a mai világban ritkán ta- pasztalháó - segítőkész szándék­kal, igazi kollegiáis szellemben, valóban alkotótárshoz illő módon járultak hozzá a megérdemelt és remélt sikerhez. ” A Nabuccót, felvételről, szep­tember 20-án, szombaton este fél tízkor láthatjuk a televízióban, az m2 adásában. KBL Jubiláló kamarakórus A Pécsváradi Női Kamarakórus „nagy elődje” nyomán, a dr. Várnai Ferenc által megszervezett Zengő Énekkar, majd Zen­gő Kamarakórus nyomdokain alakult meg 1978. március 1- jén. A kórus vegyeskarként jött létre, de szólamaránytalanság miatt szeptember 1-jétől női karként működött tovább, és ezen a hétvégén ünnepli 25 éves jubileumát. A szülők osztályrésze Az iskola a második otthonunk - intet­tek rögtön első osztályban annak ide­jén. Mindenki szereti, ha szép az ott­hona. Vittünk is virágot, térítőt a ka­tedrára. De ezzel slussz. Ám azóta más időket élünk - minden tekintetben. Az iskolák és fenntartójuk igyekeznek otthonossá varázsolni a tanintézmé­nyeket, ám ehhez sokszor se posztó, se fegyver. És ilyenkor jönnek a szülők és segítenek, hogy a „második otthon” hasonlítson valamelyest az elsőre.- Kérdezte szegény tanárnő, nincs-e vala­kinek otthon egy felesleges szekrénye, mert nem tudják hová pakolni a techni­kaórához szükséges dobozokat és az osztály saját kis könyvtárát - meséli egy megtermett apuka. - Igaz, hogy egy régi hálószóba darabja volt a nagy, kétajtós szekrény, de hát ajándék lónak ne néz­zük a fogát, ugye. Persze, hogy bevittem. Elsőben és ötödikben, amikor az új osz­tály birtokba veszi azt a tantermet, ahol négy éven át idejének a legnagyobb részét tölti majd, nyilván szeretnék „egyszer s mindenkorra” kicsinosítani. Természetesen az adott iskola is próbál mindent ha nem is „szép”, de elfogadható állapotba hozni, mégsem ritka, hogy a szülők, látván az áüa- potokat, azt mondják: inkább kipofozzák az osztályt maguk, ennyit megér, hogy a gyerek jobb kedvvel, szívesebben tegye be reggelente a lábát a „tudás szentélyébe”.- Lássuk csak, mi mindent csináltunk? - veszi számba egy szülői munkaközös­ség vezetője az elvégzett munkát. - Festet­tünk, parkettát csiszol­tunk és lakkoztunk, lambériáztunk, polco­kat szereltünk fel... Ja, és a függönyök! Hát, nem kevés, az biztos. A 49 pécsi alapfokú intézmény mindegyike tudna regélni a hiá­nyosságokról. Talá­lomra kopogtattunk be három iskolába, vajon náluk milyen helyzet uralkodik szülői segítségnyújtás terén?- Mindig az adott szülői közösségtől függ, de azt lehet mondani, elég rendsze­res, hogy felajánlásképp részt vesznek az osztályok csinosításában az anyukák és apukák - mondja SzakálynéHorváhEdit, a Bártfa Utcai Általános Iskola igazgató- helyettese. - Amire így hirtelenjében biz­tosan emlékszem: volt ilyen akció kereté­ben padfestés, meszelés, függönyöket, té­rítőkét is varrtak úgy, hogy az anyagot is a szülők adták hozzá. A helyzet az, hogy nagyon mérlegelni kell, milyen kérésekkel fordulunk az önkormányzathoz, és in­kább csak akkor vesszük igénybe a segít­ségüket, ha valami súlyos, elodázhatatlan gond akad, mint volt legutóbb a radiáto­rok meghibásodása. Kaptunk is pénzt a ja­víttatásra a pótkeretből. Pécsi Rita, a Szent Mór Katolikus Isko­laközpont vezetője a következőket látja fontosnak ebben az ügyben:- Pénzkeret nálunk is ugyanannyi van, mint bárhol másutt. Arra mindig fut­ja, hogy legalább az elsősök osztályát frissen kifessük. A sürgős, balesetelhárí­tó munkák is abba a kategóriába tartoz­nak, amire ki kell szorítani a pénzt. Egyéb „apróságokra”, megmondom őszintén, a jelenlegi helyzetben, amikor folyamatosan nagy építkezések zajlanak nálunk, nem igénylünk pluszforrásokat. A szülők a tapasztalom szerint látják, át­érzik az iskola helyzetét. Szó sincs róla, hogy célzottan kérnénk őket, hogy ezt vagy azt hozzanak, intézzenek. Csinál­ják, hozzák maguktól is, ami, monda­nom se kell, jó érzés. Bizony, érkeznek felajánlások parkettacsiszolástól kezdve festésig sok mindenre, de ilyenkor is mi biztosítjuk az anyagköltséget. A Miroslav Krleza Óvoda, Általános Is­kola, Gimnázium és Diákotthon igazgató­ja, Győrvári Gábor egy pangásos időszak után ismét érzékeli a szülői segítséget:- Az utóbbi években ismét és egyre in­kább érzékelem, hogy a szülők a szívü­kön viselik gyermekeik iskolájának sorsát. Én magam ezt nem szor­galmaztam, mert végül is az önkormányzat fel­adata lenne, de hát tudjuk, milyen anyagi lehetőségek vannak. Persze, készül terv, amiben még az állag­romlást is beosztjuk és próbáljuk kalkulálni a felújítások ütemét, mikor mire lenne szükség. Csakhogy az a csúnya állag nem úgy romlik, ahogy a tervben szerepel... így aztán minden kí­vülről jövő munkát szívesen fogadunk. Annyival olcsóbbá tudjuk tenni a hivata­los renoválási munkákat, hogy a szakkö­zépiskolák itt abszolválják a gyakorlati oktatásukat. Ez jóval olcsóbb, és a minő­séggel sincsen baj, mert a mesterek fel­ügyelnek a diákok munkájára. Az Iskolaszolgálat, ami 49 intézmény 117 telephelyének ügyes-bajos gondjait intézi, természetesen azon van, hogy a nagyon is jogos igényeket kielégítse.- 2003-ban karbantartásra, festésre, cső­vezetékcserére, érintésvédelmi munkála­tokra mintegy 50 helyszínen 35 milüó fo­rintot költöttünk, és még nincs vége az év­nek - nyilatkozta Máeisz Jánosáé, a szol­gálat vezetője. - Tudni kell, hogy a mi, köz­ponti pénzünk mellett az iskoláknak van egy saját, a dologi kiadásra fordítható kere­te, ami, kétségtelen, ugyancsak szűkös... Abba, hogy az iskolák igénybe vesznek-e szülői segítséget, mi nem szólunk bele. Egy kikötés van: pénzt gyűjteni nem szabad, nem lehet „kidoboltatni”, hogy tessék ada­kozni, különben a Pistike rossz jegyet kap matekból. De ha vannak vállalkozó szülők, akik tenni szeretnének az iskoláért, annak csak örülni lehet. méhes károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents