Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)
2003-09-13 / 250. szám
SZA Élet & Stílus Sport A túlélőshow-k épp olyan manipuláltak, mint a többi hasonló sorozat. 13. oldal Az idei BL-ben sokak szerint a Real Madrid a legnagyobb esélyes. 18. oldal Az első vadászkirályt Nagysallérban vál'asz- tották, mégpedig az első vadász országgyűlésen. A vadászkirályt Bodrogi Gyulának hívják, és színművészként keresi a kenyerét. Nagysallér egy vadászbirodalom közepén van, ott, ahol a somogyi homokhát a Dráva felé tart. Azt mondják, a vad - különösen a szarvas - itt igazán élőhelyre talált. A vadász pedig így szeptemberben messze földről is eljön vadat űzni. Mert a vadászat vadűzés és erdőzúgás. Több erdőzúgás. Kevésbé irodal- mian fertőző betegség, amelyből - mondják, akik megkapták - nem lehet kigyógyulni. A vadászkirály nem a királyi vadat keresi- Egész kisgyerek koromban fertőződtem meg - mondja a vadászkirály. - Apám is vadászott. Kilencéves lehettem, amikor először kimentem vele a területre. Volt egy leventepuskája - akkor még lehetett ezzel vadászni, persze már akkor is engedéllyel. Az engedélynek híján voltunk. A nyulat futtában lőtte karikára. Nem csoda, hiszen céllövőbajnok volt, jól lőtt. Emlékszem, ebből a nyúlból a nagymamám remek pástétomot készített. Ez lehetett 1943- ban, amikor a jelszó nem a lakjunk jól, hanem a maradjunk életben volt. A nagymama elkészítette a pástétomot, s azt mondta: reggelire, vacsorára jó lesz. Vagy előbb is, ha vendég jön. Madarat lehetett volna fogatni velem - mert már a nyálamat sem győztem nyelni - amikor a vadőr bekopogott: végre megkóstolhattuk a pástétomot. Elővettem: a levegő is megfagyott. A mai napig nem derült ki: tudta vagy sem, hogy apám lőtte, de nagyon ízlett neki az étel, és nem csinált ügyet a dologból. Évek teltek el, közbe jött a csúzlis vadászat, a háború, az iskola, s egyszer csak mint hajtó találtam magam a honvédtiszti egyesület területén. De véglegesen Beregszászi Gyuri és Benkő Gyuszi fertőztek meg. Benkő Gyuszi vitt el Gödöllőre egy szar vas vadászatra, amelyből csak szarvasnézés lett. Megfertőződtem. A vadászigazolványomat 1971-ben állították ki.- Önnek mi a vadászat? Vadűzés, erdőzúgás vagy...- Jó sport, elengedhetetlen foglalkozás. Mint az élet minden területén, minden szakmában, itt is vannak amatőrök és profik. Ahogy van hivatásos és amatőr szobrász, zenész, színész. Szenvedély kell hozzá. A sportvadász is be tud segíteni a vadgazdálkodásba, de a hivatásosok között is akad, aki valamilyen- művészeti ággal foglalkozik; csontot farag, zenél, énekel. így egészíti ki egyik a másikat.- Magát hova sorolja?- Sportvadász vagyok, akinek kevés az ideje, de ha ott vagyok, semmi más nem érdekel, csak a vadászat.- Fontos a lövés?- Nem a legfontosabb. Nagyon pontosnak kell lennie, mert kötelező a vadat jól meglőni, hogy ne szenvedjen. Persze az emberek egy része azt mondja: jaj, lelőni azt a szegény kis vadat, miközben tele szájjal eszik a pörköltet. A hivatásos vadásznak időnként jobban fáj egyet kilőni, mint annak az állatvédőnek, aki csak jajveszékel. Találkoztam már olyan állatvédővel, aki egy vendéglőben zabálta a bécsi szeletet, és azon siránkozott, hogy milyen szörnyű azt a szegény kis állatot lelőni. Észre sem vette, hogy majd meghaltam a röhögéstől. Vagy amikor a moziban a nagyságos asszony rókabundában zokog a kis Vük történetén... Nem veszik észre az emberek, hogy valamilyen szinten mindenki vadász. Országosan túlszaporodott a vadállomány. Ha egy élőhelyen több van, mint amennyi a vadeltartó képessége, ha nem avatkoznak be a vadászok, akkor a természet avatkozik be fenntartani a maga rendjét. Egyébként nincs olyan ember, aki csak állatvédő mivolta miatt eszik gyümölcsöt és zöldséget. Ők azt hiszik, hogy ettől élhetnek 150 évig. Ám ha holnaptól a tévében csak azt hallják, hogy a hosszú élet titka a vadhús, akkor egy hét alatt eltűnne a boltok polcairól, és megnőne az állatvédők által kért lőfegyverek száma.- A család hogyan fogadta a vadászattal járó utazásokat, a költségeket, a kimaradásokat?- A feleségem inkább ellenvadász, de nem csinált belőle problémát. A fiamat si’ érült megfertőzni. Bár nála az állatszeretet és a vadászat furcsa módon kapcsolódik össze. Elmegyünk egy vaddisznóhajtásra, lő mondjuk öt disznót, de utána egy fél évig eszébe nem jut, hogy ki kellene menni vadászni.- Amikor először vitte a fiát vadászni...- Ádám 14 éves lehetett akkor, vaddisznóhajtásra mentünk, s nála volt a sörétes puskám gyöngygolyóval töltve. Megindult a hajtás, pár perc múlva mint egy zongora, akkora kan jelent meg. Odalőttem, erre fordult egyet, s egyenesen felénk jött. Én töltöttem újra, de ezalatt az idő alatt Ádám kilépett a fa mögül, s a brenekkével odalőtt. Ez a lövés megállította, s kicsit el is fordította a kant, így jutottam még egy lövéshez. Mind a három golyó benne volt. Akkor mondta a fiam, hogy papa, én most nem tudok leülni. Minden eszembe jutott, hogy a nagy izgalom mit válthatott ki belőle. Miért? - kérdeztem kétségbeesve. - Mert úgy remeg a lábam - jött a megnyugtató válasz. Felejthetetlen történet.- Érezte már ezt a lábremegtető vadászlázat?- Amikor jön a vad, és nem tökéletesek a látási viszonyok, nagyon erős feszültség van bennem. Attól félek, hogy rosszul találom el. Amikor a sebzett vaddisznó csattogtatta a fogát a bokám mellett, nem volt időm erre gondolni. Az egészséges vadászláz egyébként mindenkiben benne van.- Önt - talán egy ezüstérmes bak kivételével - soha nem érdekelte, hogy milyen a trófea.- Számomra mindig értékesebb volt egy torz, hibás trófea, mint egy érmes. Hajóson lőttem szegény Genál Matyinél - akit tavaly egy német vadász véletlenül agyonlőtt - egy olyan bikát, melyr nek az egyik szára villás volt, a másik pedig olyan, mint egy dugóhúzó. A történet a következő: egy homokfutóval mentünk, ő vadásztatott, s mondom, ott a bokorban egy bika. Megállította a lovat, s mondta, hogy nincs ott semmi, csak a bokor. Polemizáltunk egy darabig, majd megkérdeztem: odalőhetek? Lőttem, a bokor összeesett. Erre azt mondta a Matyi: na, ezt én akartam meglőni.- Hallottam: volt olyan bak, amelyet hatszáz méterről lőtt.- Kiskőrösön egy Trabanttal mentünk vadászni. Megállt az autó, s a vadászmester közölte távcsővel a szemén, hogy'ott a bakunk. Hol? Nem látom, de megnézem fegyvertávcsövön keresztül. Kidugom a csövet, vacakolok, forgolódom, az ujjam beleakadt a ravaszba - teljesen szabálytalanul -, nem volt kibiztosítva, s elsült a puska. A vadőr any- nyit mondott, hogy az anyádat...! En vártam a letolást, de valami elismerésféle volt a hangjában. - Hatszáz méterről nyakon lőni a bakot, nem semmi - tette hozzá.- Fontos a fegyver? Ragaszkodik hozzá?- Nagyon fontos. Az első puskát négyezer-hétszáz forintért vettem, a legutóbbit egymillióért. De az elsővel is ugyanúgy eltaláltam a vadat, mint ezzel a drágával. Idővel a fegyver külön szenvedéllyé válik. Nem is értem, hogy miért vitatkoznak azon, hogy hány puskája lehet egy vadásznak, hiszen úgyis csak egyet használ. A többi a gyűjtőszenvedély miatt kerül egy nimród birtokába. Csodálatos régi, kézi vésésű fegyverekhez lehet időnként potom pénzért hozzájutni.- A színészek panaszkodnak az alacsony gázsi miatt. A vadászat, főként a puskagyűjtés viszont drága szenvedély.- Olcsóbb, mint a lóverseny vagy a szerencsejáték vagy mint a gyógyszer. Mindennél olcsóbb, de nagyon drága. Van, aki bélyeget gyűjt, az sem olcsó. A fegyvereknél egy-egy darab növeli is az értékét. Vettem már puskát húszezerért, ami ma kétszázezret ért.- Nem csak lövi, főzi is a vadat. Ez is szenvedély?- Igen, és valószínűleg ez is gyerekkoromban kezdődött, szinte észrevétlenül. A nagyanyámnak nagy szerepe lehetett benne, bár sohasem álltam a kis sámlin figyelve, hogy hogyan főz. Azért van most kemencém, mert gyerekkoromban Pápán neki volt. A legnagyobb öröm az, amikor a legegyszerűbb ételt is valami egyéni módon átalakíthatom. • - Na, akkora tűz nem kell a pörkölt alá - ugrott fel, mert a beszélgetés közben azért a fél szeme a kondéron volt. Néhány kavarás, forgatás, arrébb húzás, s folytathattuk.- Még nem említettük a legfontosabbat, a színházat.- Az adódott. A pályát nem én választottam, hiszen én matematika-fizika szakos tanár akartam lenni. A pálya választott engem. Kilencéves lehettem, amikor kiválasztottak egy előadásra, s utána sodródtam a színészet felé, pedig soha nem akartam színész lenni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy főiskolás vagyok, de még akkor sem éreztem az elhivatottságot. Amikor először álltam színpadon, valami érdekes kapcsolat alakult ki köztem és a nézők között. Ez a valami fogott meg, akkor éreztem, hogy ezt akarom.- A színészet is, a vadászat is, a főzés is egész embert kíván.- így kerek az egész, így egész az ember. Mindez az élethez tartozik. Nem kell szétszedni. Van, aki egy dolgot csinál zseniálisan, s van, aki többől ötvözi össze az életét azért, hogy kerek legyen. SZARKA ÁGNES Bodrogi Gyula mondta Mi kicsi ország vagyunk, itt nagyon látszik, hogy valaki tehetséges vagy nem. Mai Nap, 1995. február 18. A színészt le lehet cserélni, a közönség azonban le- válthatatlan. Magyar Nemzet, 1995. június 3. Időnként kötelességünk kikerülni a goromba tényeket, mégpedig úgy, hogy mindenki megértse, mit is gondolunk. Észak-Magyarország, 1995. augusztus 19. Aki nem tud főzni, azt taníthatják ugyan, de soha nem lesz belőle jó szakács. Napló, 1996. május 11. A politikai kabaré elvesztette a jelentőségét. Ezt most a parlamentben a képviselők gyakorolják. Magyarország, 1997. július 17. Van egy nagyon rossz tulajdonságom: mindenkiről azt hiszem, hogy zseni. Vas Népe, 2001. január 27. Húsz évig voltam színigazgató. Borzalmas. Még rágondolni is jó. InfoRádió, 2002. január 4. Névjegy Bodrogi Gyula 1934. április 15-én született. 1958-ban végezte el a Szjnmüvészeti Főiskolát. Tagja volt a József Attila színháznak, majd 1982-96- ig a Vidám Színpad művészeti igazgatója, illetve igazgató rendezője. 1996-tól a Vidám Színpad Kht. ügyvezetője. Kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész. Az állatokról mondták Az állat az utolsó kapocs, amely összeköt minket a természettel. Kibédy Ervin színész (Kisalföld, 1994. február 26.) Szégyellek az állatok szemébe nézni. Hiszen ha meg tudok élni hús nélkül, akkor miért egyem meg őket? Kovács Kati énekesnő (Füles, 1994. augusztus 3.) A vadpolitika tőlem lehet liberális vagy konzervatív, én mindenesetre a nyulak pártján vagyok. Hága Antónia szabaddemokrata politikus (Esti Hírlap, 1996. július 12.) Aki nem ismeri az állatokat, az keveset tud az emberről is. Szulák Andrea (Napló, 1996. augusztus 31.) Az állatok emberi jogait messzemenően támogatom. Isépy Tamás kereszténydemokrata politikus (Kurír, 1997. április 6.) Ha megszületik az állatvédelmi törvény, akkor valószínűleg az állati sorban élő embereknek is több joguk lesz. Kvári Sinkó Zoltán újságíró (Napló, 1997. július 15.) Kedvenc állatom az ember. Csányi Vilmos etológus (Népszabadság, 1999. június 23.) Az ember olyan tempóban pusztítja az állatok életterét, hogy a legtöbb faj már csak az állatkertben van biztonságban. Persányi Miklós, az Állatkert igazgatója (Magyar Nemzet, 2001. június 16.) Az állatok logikus lények, sosem kérnek butaságokat, nem akarják megalázni azt, aki szolgál nekik. Csóti Sándor bátai juhász (24 Óra, 2001. december 16.) Egy állat sohasem aljasul odáig, hogy emberként viselkedjen. Bükkösdi László pécsi újságíró (Új Dunántúli Napló, 2002. október 26.)
