Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-13 / 250. szám

8. OLDAL POLITIKAI 2003. Szeptember 13., szombat BHB Határlezárás A siklósi, harkányi és drávaszabol- csi kereskedők és vállalkozók nagy bajban vannak. Az MSZP-SZDSZ alkotta kormány az európai uniós csatlakozásra hivatkozva fel kíván­ja újítani a drávaszabolcsi határát­kelőt 2003 őszétől 2004 őszéig ter­vezik, hogy lezárják a horvát bevá­sárló turizmus elől a hidat és álla­mi pénzből kormányközeli cégek az új Eu-szabványnak megfelelő be- és kiléptető rendszert építenek. A helyi érdekeket teljesen fi­gyelmen kívül hagyó döntés vesz­tesei az itt élők és dolgozók lesz­nek. És nem csak most, hanem 2007-ben is, amikor Horvátország várhatóan belép a nemzeteket tö­mörítő unióba, mert akkor a Drá­va túloldalán kell ugyanezt a szab­ványt kialakítani. Ismét lezárás, bezárás várható, ki tudja, meddig. A magyar kormány szempontjá­ból fontos a beruházás mielőbbi megkezdése, mert most még ők ítélhetik oda a munkát a kivitele­zőknek. Hiszen nem tudni 2007- ben ki lesz döntési pozícióban Magyarországon. A helyben élők egy része a ke­reskedelemben dolgozik, minden­napi megélhetésük feltétele a sza­badon átjárható határ. Ezért inté­zett négy minisztériumhoz levelet a Függeüen Vásározók-Kereske- dők Egyesülete, amelyben a sze­mélyforgalom akadálytalan áram­lását kérik az átépítés idejére. Épp úgy, ahogyan az Barcs esetében megoldható volt. Az elmaradt válaszok hiányá­ban került sor a figyelemfelhívó de­monstrációra az 58-as számú fő­úton. A kérelmükben jelezték, hogy 500 méteren kívánják lezárni a forgalmat, melyre a demonstrá­ció napjára 150 métert engedélyez­tek. A több mint 70 kereskedő ezért a főúttal párhuzamos földút- ra is kényszerült. Ezután a Független Vásározók- Kereskedők Egyesülete újra levelet intézett a kormányhoz, melyre ha nem érkezik válasz, szeptember 15-től kezdve folyamatosan félpá­lyásán lezárjak az 58-as számú fő­út egy szakaszát. Napjainkban, ismerve az épít­kezések nehézségeit az éves lezá­rásból csak több lehet, kevesebb semmiképpen. Az emberi termé­szetet ismerve, ez idő alatt az eddi­gi vásárlók elpártolnak Siklóstól, Harkánytól, a térségtől. Ezért kér­jük a döntéshozókat, hogy ne a sa­ját érdekeiknek megfelelő intézke­déseket tartsák a legfontosabbnak, hanem az itt élőkét. Az MKDSZ Siklósi Szervezete Kopjafaavatás Mindenszentek napján az embe­rek a temetőbe mennek. Azok is ki­mennek, akiknek a családi halottai nem a pécsi temetőben nyugsza­nak. Ilyenkor nemcsak az elhalt szü­lők, rokonok jutnak eszünkbe, ha­nem olyan barátok is, akikkel együtt voltunk egy börtönben egy kitelepítő vagy internáló táborban, esetleg egyszerre voltunk munkás­tanácstagok vagy mecseki ellenál­lók. Az ő sírjaikra is szívesen vin­nénk virágot, de azt sem tudjuk, hogy élnek-e még. Ha meghaltak, hol van a sírjuk? A nekik szánt virá­got jobb híján letesszük az első vi­lágháborús emlékműnél. Ezt a tiszteletadást akarjuk meg­oldani a most felállított kopjafával. Ez a kopjafa nem lesz sem a POFOSZ-é vagy a kitelepítetteké, hanem az egykori üldözött szemé­lyeké. Ezért egeden pécsi szervezet sem tarthat az avatáskor ünnepi beszédet. Csak egyetlen szónok lesz - Döbrentei Koméi budapesti költő. Rajta kívül csak a négy törté­nelmi egyház lelkészei kaphatnak szót és mondhatnak áldást. Az avatás szeptember 20-án 14 órakor lesz a pécsi köztemetőben. Mivel egyetlen szervezet sem ko­szorúzhat protokollárisán, kérjük, hogy akik eljönnek az ünnepségre hozzanak egy szál virágot és egy gyertyát amivel az egykori üldözött barátaik emlékét ápolhatják. Dr Breuer Pál Weigert György V I T A F Ó R ü M Uniós présben a mezőgazdaság Aláírásgyűjtést kezdett az MDF a kettős állampolgárságért Halmozódnak a vidék gondjai dr. Medgyasszay László MDF-es országgyűlési képviselő szerint, sőt úgy tűnik, a kormányzat a nemzeti agrárstratégiát átengedi a brüsszeliek kezébe. így sommázható an­nak a sajtótájékoztatónak a lényege, amelyet tegnap tartottak Pécsett a párt megyei székházában. Az MDF már az uniós csatlakozási tárgyalások előtt ar­ra figyelmeztetett, hogy a mezőgazdaságot egy nagysza­bású beruházási akcióval kell megsegíteni, különben az EU-országok versenyében alulmarad. Nos, dr. Medgyasszay László szerint erre a javaslatra a kormány úgy reagált akkor, hogy bejelentette; kidolgozza az agráriumot segítő programot, és megteremti a feltételeit annak, hogy tőkeinjekciókat kaphassanak a termelők, az élelmiszeripar, hosszú lejárattal, alacsony kamattal. Azóta sem történt semmi. Sőt, mint azt az Országgyűlés mezőgazadási bizottságának tagja kifejtette, a vidék ha­nyatlik, s olybá tűnik, mintha a Medgyessy-kormány szándékos faluromboló politikát folytatna. Hiszen nincs pénzük az önkormányzatoknak, bezárnak a falusi kisis­kolák és kisposták, a MÁV sorra szünteti meg a szárny­vonalait, nincs pénz az úthálózat javítására és halmo­zódnak a mezőgazdaság gondjai. Az agrártárcának az aszálykárok néminemű rendezésével kapcsolatos kon­cepciója rossz, s úgy tűnik, hogy a tejbomba rövidesen robbanni fog. Medgyasszay közeli példát is mondott: miközben a je­lentőségében nem számottevő cseh mezőgazdaság több százmillió eurós nagyságú tőkét kapott, nálunk teljesen leromlott eszközparkkal és egy aszály sújtotta pénztelen­séggel várják a gazdálkodók az uniós startot. Másrészt el­képesztő módon - dilettantizmustól vezérelve vagy ké­nyelemből - a kormányzat átengedi a nemzeti agrárstra­tégiát a brüsszeliek kezébe avval, hogy az FM-irodák fö­lé rendeli az uniós támogatásokat elosztó központokat, szakma kompetenciákat is adva a kezükbe. Dr. Habjánecz Tibor, az MDF Országos Választmá­nyának alelnöke, megyei elnök a sajtótájékoztatón be­jelentette, hogy a párt országos aláírásgyűjtési akcióba kezdett a határon túl élő magyaok kettős állampolgár­sága érdekében. Habjánecz szerint nemes kormányzati gesztus az ingyenvízum, ám sokkal több kell. A magya útlevél nemcsak a hozzánk való átutazást, hanem az unióban való szabad járást is biztosítana, s ez ellen az uniónak sincs semmi kifogása. Ugyanis a kettős állam- polgárság intézménye ismert többek között Spanyolor- szágban., Portugáliában, Franciaországban. ______icf. Sz ertefoszlott álmok A rendszerváltás óta eltelt 14 év. Úgy vélem, egyes politikusok mára igen feledékenyek lettek. Hadd emlékeztessem az elején tett ígéreteikre. Álmodni jó A vidék, a falu felvirágzását a mezőgazdaság felvirágzásával együtt ígérték. A programokban a kis- és középparaszti birtokok ki­alakítása szerepelt, amit akkor a szakmai elit nem támogatott. Nem támogat ma sem, mondván, nem gazdaságos kis- és közép­üzemekben a mezőgazdasági ter­melés. „Adjuk oda a pénzt segély­ként, csak ne csináljanak sem­mit.” A baloldal nyíltan kimond­ta, hogy csak a nagyüzemi mező- gazdasági termelésnek van jövő­je. A jobboldal a kis- és középpa­raszti birtokrendszert hangoztat­ta és hangoztatja ma is. De valójá­ban a nagybirtok rendszer kiala­kítását végezte kormányzása alatt. Gőzerővel privatizálta az ág-kat, a tsz-telepeket. A családi­gazdasági pénz minimum 10 mil­lió forint volt, ami nem a kis- és középbirtok pénzügyi léptéke. Valójában politikai frázis volt ak­kor is, most is. A választók hittek. A kimondottan mezőgazdaság­ból élő falvak elszegényedtek és a segélyen élés vált életmóddá. A szo­cialista típusú nagyüzemek, tsz-ek átalakultak kapitalista nagybirtok­ká. Ma már a mezőgazdasági ter­mékek 90%-át ők állítják elő. A kis- és középparaszti „birtokálmok” szertefoszlottak - jövedelempótló valósággá. A mai valóság azt mutat­ja, nem is cél, hogy a kis- és közép­paraszti gazdálkodási forma elter­jedjen. A minap Pokomi Zoltán a Nap­keltében a kormányt tette felelőssé a 25000 istálló bezárásáért. Hát hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy amit állít, az nem egészen úgy van. 1999 decemberében én, mint a Baranya Megyei Tejszövetkezet el­nöke, megkerestem az akkori kor­mány hivatalait, MÉH-et illetve az FVM-et, név szerint Orbán Viktort, Torgyán Józsefet, Tamás Károlyt, átadtam azt a javaslattervezetet, széles körű szakmai vitán - gazda­körök, TESZÖV, MOSZ, Paraszt­szövetség - vittük keresztül mik volnának minimum feltételek, hogy kistermelőként ne kelljen abba­hagyni a szarvasmarhatartást, tej­termelést. Ezt a javaslatot mind a MÉH, mind a FVM elutasította, mondván: „Nem cél az ilyen típusú gazdaságok .támogatása." Ennek a politikai szándéknak a 47000 kis- és középparaszt meg is hozta a véráldozatát. 22000 ember hagyta abba a szarvasmarhatartást a MiZo-botrány idejétől 2002. de­cemberéig. A maradék 25000 em­ber, akikre Pokomi Zoltán hivatko­zik, várta sorsának beteljesedését, hátha történik valami és mégis megmaradhatnak. Ez a csodavárás 2003 júliusában véget ért: bezárták a csarnokokat, nem vették át a tejet, felvásárolták a kvótákat, megszün­tették a szerződéseket. Ezzel a fal­vak sorsa megpecsételődött, az ál­lattartók tömegei csukták be az is­tállókat. 2002 decemberében tejszövetke­zetünk megkereste az FVM-et a ja­vaslattal, melyből 2003 tavaszán törvény lett és megjelent a Magyar Közlönyben. A kistermelői kör ki­emelt támogatást, 50% vissza nem térítendő támogatást kap a fejő-, hű­tő- és automata mosóberendezések beszerzésére - az így fejt tej EU- komfort. Hogy mégsem vették nagy számban igénybe a gazdák - az az érdekvédelmük óriási hibája. Nem segítették a gazdákat elnyerni a pályázatokat. Ehelyett fenyege­tőztek, politikai szövetségesüket támogatták és nem a lehetőséget használták ki. A Tejszövetkezet természetesen segítette tagjait a berendezések el­nyerésében, és ma már a berende­zésekkel termelnek. Sajnos, csak 25 gazdát sikerült megmenteni. A töb­bi a segélyen élők tízezres számát fogja gyarapítani.- Mi lesz ezeknek a tízezreknek a családjával?- Mi lesz az „EU-faluval?"- Segélyen és családi pótlékon fognak élni? Még egy megjegyzést engedje­nek meg - az önkormányzatokkal kapcsolatban. Tizennégy éve, hogy felvállalták a munkahelyteremtést, munkáltatást. Bele is került évente 40-50 milliárdba. Ebből mi jutott a munkanélküli járulékon lévőknek? - Egy hónap minimálbérért sétálhat a faluban közhasznú munkásként, mintha dolgozna, aztán tizenegy hónapos szünetben 15.400 Ft jöve­delempótló havonta. Ez évente is­métlődik.- Nem kellene valamit kitalálni helyette?- Elég lesz-e előreláthatólag a 40-50 milliárd forint, ha tízezrekkel nő a segélyen élők száma? Ebben az országban nem kön­nyű a szegény embernek, és sorsa egyre rosszabbá, reménytelenebbé válik. Németh István, a Baranya Megyei ' Tejszövetkezet elnöke Álmodni jó, tervezni szép, hegycsúcsokat meghódítani gyönyörűség. Az ember gondol­kodó lény, és ha ehhez villo- góbb értelem és kellő képzett­ség társul, a szimpla gondolko­dáson túl egyszerű létét tettek­kel és maradandó alkotásokkal fontossá és emlékezésre méltó­vá szeretné kiegészíteni. Hajtja előre valami titokzatos belső erő, hogy több legyen, jobb le­gyen, hogy képes legyen leküz­deni akadályokat, ismeretlensé­geket, társadalmi gondokat vagy félelmetes természeti je­lenségeket. Már az egészséges gondolko­dású és lelkivilágú kisgyerek is győztes akar lenni a játszótéren. Fut, verekszik, birkózik, ügyes­kedik, ravaszkodik, hogy ő le­gyen az első. Aztán ki a sport­ban, ki a tanulásban próbálja bi­zonyítani kiválóságát. Az igyek­vők naponta gyötrik magukat a legjobbak közé kerülésért. Di­cséretért, osztályzatokért, jutal­makért, máskor centimétere­kért, tizedmásodpercekért fo­lyik a sokszor öldöklő küzde- ; lem. Felkészülve erőben, tudás­ban, látásmódban és felelősség- érzetben más feladatokra, a ki­tűnni akarás, az egyéni érvénye­sülés pódiumait és a közösség számára nyújtott hasznosságot célozza meg. Jó, ha ez a kettő együtt jár: siker és haszon, ha­szon és siker. Baj akkor van, ha valaki öncélú sikerekre tör, s persze akkor is, ha a fáradságos, áldozatos, eredményes munkát a társadalom nem méri értéke szerint. Szerencsére sokan szárnyal­tak és szárnyalhattak szabadon tehetségükkel az emberi teljesít­mények és alkotások csúcsai fe­lé, de sokan voltak, akiket saját koruk nem vett észre, sokan, akiket szándékosan elgáncsol­tak, félreállítottak, akár meg is semmisítettek. Helyettük | ugyanakkor érdemtelenek, sen­kik ültek trónusra, pozíciókba, bársonyszékekbe, vagy tűztek mellükre aranycsillogású plecs- niket. Az ilyenek útját persze kudarc szegélyezte, mert nem tudtak zászlóvivők lenni, akik lendíthették volna előre a civili­záció fejlődését. A kudarcot pe­dig követi a baj, mindig, amikor nem a kiválóság a mérce, ami­kor kapcsolatok, baráti szálak, személyes érdekek összefonó­dása adja kézbe a hatalmi jogart s a homlok fölé a hamisan fény­lő glóriát. Pedig oly sok a tennivaló. Ragadjunk ki egy szeletet! Any- nyian várnak szebb napokra, annyian várnak jobb sorsra. Annyi gond van, amit meg kelle­ne oldani: sze­génység, be­tegség, elma­radottság. Mi­lyen jó lenne iskolatej és ol­csó tankönyv a nebulóknak, lakás és mun­Dr. Schmidt Pál kahely a tiata- ™*®«»*«**«™ lóknak, támo­gatás és esély a hátrányos hely­zetűeknek, fedél a hajléktala­noknak, ingyen konyha a sze­rencsétlen sorsúaknak. Kellene korszerű röntgen és altatógép a kórházaknak, tisztasági festés a sokszor csak ispotálynak nevez­hető intézmények betegszobái­ba, pénz a legmagasabb színvo­nalú gyógyító eljárások beveze­tésére, sebészi műszereke, gyógyszerekre, tudományos ku­tatásokra. Kellenek egészség- megőrző programok, sportpá­lyák, tornatermek, jól felszerelt iskolák, s kell elég kenyér, gyü­mölcs és hús is az asztalokra. Csak kapkodja a fejét az ember, hogy mi minden kellene, ho­gyan kellene. Hogy lehetne ki­sebb az adó, magasabb a fizetés és a nyugdíj? Hogy lehetne az egész munkáséleten át befize­tett egészségügyi járulék elég arra, hogy mindenki megkap­hassa a szükséges orvosi ellá­tást és ki tudja váltani a gyógy­szerét? Hogy lehetne úgy elosz­tani a közpénzeket, hogy elég­séges legyen a szociális gondos­kodás, hogy rendszerré csiszol­juk a betegségek megelőzésé­nek valamennyi módozatát? Hogy lehetne elérni, hogy a né­pességünk egészségi állapotát és életkilátásait jellemző adatok ne a legrosszabbak közé tartoz­zanak egész Európában? Ugye, milyen sok a feladat? Tíz-húsz évre, akár fél életre va­ló program rátermett emberek­nek! Hogy ezek után komolyan lehet-e venni azokat, akik csak egy évre szóló megállapodást kötnek a munkát megszervező és a végrehajtásért felelős ma­gas pozíció betöltésére? - Nos, ezen el kell gondolkodni. Dr. Schmidt Pál PÁRTHÍR ÚJ VEZETŐSÉG VÁLASZTÁSÁRA került sor szeptember 6-án a Magyar Igazság és Élet Pártja Baranya Megyei Szevezetének tiszt­újító küldött gyűlésén. A MIÉP Baranya Megyei Szervezetének el­nöke: Márfi Tibor, alelnökök: Winkert László, Vörös Miklós, Fehér Csaba. New York messze van Bár a törvény és a legutóbbi bíró­sági ítéletek szerint is kötelező lenne, eddig egy fővárosi kerület­ben sem hoztak érdemi döntést a türelmi zónák, illetve védett ut­cák kijelölésével kapcsolatban. A legtöbb önkormányzat még csak foglalkozik a kérdéssel, de sehol sem látnak szívesen prostituálta­kat. Miskolcon, hol két éve pél­damutatóan kijelölték, azóta fel is számolták a türelmi zónát, Nyíregyházán pedig egyáltalán nem is akarnak ilyen övezetet ki­jelölni. Dr. Papp Judit, Pécs város jegyzője szerint egy türelmi zóna kijelölése városunkban is óriási lakossági tiltakozást váltana ki, egyetlen városatya sem támogat­ná, hogy az ő választókerületére adjanak ki „működési enge­délyt”, és az egyetlen megoldás a nyilvánosházak működésének engedélyezése lenne. (DN.: 2003. 08.08.) Megint csapdába ejtett ben­nünket egy végrehajthatatlan törvény. Ma Magyarországon nincs az az önkormányzat, amely meg tudná húzni az ősi mesterség területi határait úgy, hogy az mindenkinek megfelel­jen. Hiszen melyikünk szeretné, ha éppen ő utcájában, háza előtt folyna az üzletkötés, kínálnák portékáikat a pillangók? Ki az, aki jól tolerálná, ha az éhes sze­mű vevő összekeverné az el­adót az éppen csak ott lakóval? Ki az, aki kín nélkül tud vála­szolni a gyerekek kérdésére, hogy mit is csinálnak itt a nénik? Senki. A spanyolviaszt persze már rég feltalálták. A nyilvánosházak minden társadalomban jól mű­ködtek, amíg működhettek. Ha­talmi szóval való betiltásuk, csakúgy, mint az egész „szak­ma” kriminalizálása csak rontott a helyzeten, az üzletágat a gaz­daság legfeketébb szektorába te­relte, szereplőit törvényen kívül helyezte. Márpedig olyan szolgáltatási ágazatról van szó, amely az em­beriséggel egyidős, és csak azzal együtt fog kihalni. Meg kell hát próbálnunk úgy együtt élni vele, hogy az méltó legyen hozzánk és a huszonegyedik századhoz. Mi akadálya van, hogy a köz­területi prostitúciót zárt helyre tereljük? Az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosának helyettese szerint a prostituáltak ügyében a piros lámpás házak engedélye­zése hozhat megoldást. Az álta­lános ombudsman helyettese, aki hivatalból vizsgálatot indított a türelmi zónák ügyében, úgy véli: Magyarországon sérülnek az emberi jogok is, ha nem mű­ködhetnek nyilvánosházak Ezért a jogász azt javasolja, hogy Ma­gyarország lépjen ki a bordély­házak működését tiltó 1950-es New York-i egyezményből. Ez a lépés Magyarország számára semmilyen szempontból nem lenne hátrányos, és így legálisan működhetnének bordélyházak. Hogy nekünk magunknak nem lenne hátrányos, az biztos. Hiszen ebben az esetben az utcai, és - szó szerint - útszéli prostitúció el­tűnne a közte­rületekről. Nem kellene nap mint nap szem­besülni vele azoknak, akik nem akarnak. Nem kellene a ser­dülő ifjúságot idejekorán megis­mertetni a „felnőttek világának” esendőségével. Nem kellene az amúgy is túlterhelt rendőrök ide­jét, energiáját pazarolni a lá­nyokkal való kilátástalan hada­kozásra a védett helyeken, útvo­nalakon. Nem kellene a „dolgozó nőknek” a minimális higiéniai és emberi körülmények nélkül űz­niük az ipart; futva a rendőr elől, kiszolgáltatva stricinek és aber­rált kuncsaftnak egyaránt. És aki adóforintokkal hálálhatná meg a köz gondoskodását. A türelmi zónák kijelöléséről szóló szabályozást 1999-ben fo­gadta el az Országgyűlés. A hu­zavona azóta is tart. Az ipar öt­ven év tiltás és szigorú szankcio­nálás ellenére nem tűnt el. Ellen­őrizetlenül, ízléstelen, egészség­telen és gyakran embertelen kö­rülmények között virágzik. A szemlesütés, az álszemérmes félrefordulás nem segít a helyze­ten. A probléma szó szerint az ut­cán hever. Szebeni János, az SZDSZ pécsi szervezetének ügyvivője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents