Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-03 / 210. szám

2003. AUGUSZTUS 3. INTERJÚ Bárándy, az igazságos Hajdan csak keveseket lepett meg, hogy Bárándy Péter igazságügy­miniszter lett. Bárándy híres jogász család méltó képviselője és saját jogán sztárügyvéd, s nagyszerű kommunikátor is, politikai műsorok kihagyhatatlan és szívesen látott vendége, hiszen kevés politikus tud így bánni a szavakkal, nem beszél mellé, sőt saját magát is kijavítja, vagyis brillírozik, élvezi a komoly és a könnyed tereferéket. Jó válasz­tás volt, az ügyvédek éppúgy ezt vallják, mint a bírók vagy az ügyé­szek, s tett is az ügyben, hogy ne csak a hivatalnokot lássák benne, hiszen például kezdettől harcolt a bírói fizetések emeléséért. S a ku­darcairól sem hallgat, az alkotmánymódosításról például azt állítja, hogy torzó született. Ugyanakkor a jogalkalmazásban szép sikereket könyvelhet el, készül a bűnmegelőzési koncepció, a pártfogói testü­let már létezik, az óvadék is életbe lépett, s a polgárok már barátkoz­hatnak a pótmagánvád, valamint a nép ügyvédje intézményével. Az igazságügy-minisztert egyébként hónapok óta előkelő helyen jegyzik a politikusok népszerűségi listáján, s ezt számomra meglepő módon elsősorban nem a szakmai teljesítményével magyarázza, hanem az­zal, hogy a társadalom többre tartja a mérsékelt, kiszámítható politi­kusokat, mint az erőszakos és mocskolódó képviselőket. Bárándy Péternek ugyanakkor nemcsak a barátságos, mosolygós arcát ismer­jük, a parlamentben többször megmutatta, hogy ha méltatlanul tá­madják, butuska kérdéseket tesznek fel, akkor kemény is tud lenni.- Meglepő módon önt mosta­nában inkább a drogtörvényről és az óvadékról kérdezik, mi­közben a pótmagánvád sokkal jelentősebb változásnak tűnik. E szerint ha az ügyész nem tart­ja vádképesnek az ügyet, akkor maga a polgár nyomoztathat és újra bíróság elé viheti?- A dolog egy kicsit bonyolul­tabb. Tehát lefolytatják a nyomo­zást és amikor vádemelési sza­kaszba kerül az ügy, dönthet úgy az ügyész, hogy az nem vádképes. Ahogy a bírósági szakaszban is ejthetnek egy vádat. Mindkét eset­ben lehetősége lesz a sértettnek, hogy pótmagánvádat terjesszen elő. Természetesen magánnyomo­zó is bekapcsolódhat az adatgyűj­tésbe, de használhatják azt az anyagot, amit az ügyész össze­gyűjtött és a bíró is elrendelhet nyomozást. A jogszabály kötele­zővé teszi a jogi képviselő részvé­telét az ügyben, hiszen az ügyvéd beavatása garanciát ad, hogy szak­szerű lesz a pótmagánvád. Nem szeretnénk ugyanis, ha ártatlan embereket zaklatnának.- Egy sztárügyvéd a minap azt nyilatkozta, hogy a pótma­gánvád elsősorban gazdasági ügyekben lesz majd népszerű.- Én inkább azt mondanám, hogy minden ügyben, amelynek van sértettje. Az persze megjósol­ható, hogy például csőd bűntett­nél gyakran előfordul majd.- A nép ügyvédje ugyancsak sikerre van ítélve, bár egy két ügyvéd már fanyalgott, szerin­tük olcsón nem sokan fognak efféle ügyeket vállalni.- A nép ügyvédje azt jelenti, hogy mindenkinek lehet jogi kép­viselete, s ez nemcsak uniós köve­telmény. Ha ugyanis komolyan vesszük a jogállamiságot, ez min­den magyar állampolgárnak jár. Attól nem félek, hogy nem lesz elég ügyvéd, aki ilyen ügyekben eljár, hiszen e mellett továbbra is dolgozhatnak megbízásos alapon. S az sem törvényszerű, hogy silá­nyabb minőségű képviseletet kap­nak majd a rászorultak. Kiváló jo­gászok és ügyvédek vannak, akik nem tudják magukat jól admi­nisztrálni és a fiatal ügyvédek'is munkához jutnak, sőt ily módon ismertté válhatnak. Jelenleg egyébként jóval több ügyvéd prak­tizál, mint amennyit a piac elbír. Budapesten 4800, míg az ország­ban 8-9 ezer ügyvéd van bejegyez­ve, ezért számukra még jól is jön ez az újabb lehetőség. Ugyan az állam fizet, tehát magára vállalja a díjazást, de ugyanakkor jól is jár, hiszen előbb fejeződhetnek be pe­rek, ha szakszerű iratok keletkez­nek, és jogszerűen járnak el az ügyekben. Azon még vitatkozunk, hogy a minisztérium felügyelete alatt ki-ki ítélje meg a rászorultsá­got és a díjazást, de ezek részlet- kérdések. Jövőre már működnie kell a rendszernek.- A hírek szerint a büntető törvénykönyvbe belekerülne egy új passzus az állatok védelmé­ről, s ez ügyben most az állat­Dr. Bárándy Péter Született Budapest, 1949. júnus 12. Diploma: ELTE Állam- és Jogtudományi kar (1974) Pálya: ügyvédjelölt (1974-76), majd a szakvizsgát követően a Buda­pesti Ügyvédi Kamara tagja, a Fegyelmi Bizottság tagja (1980-), majd a kamara titkára, főtitkár (1992-), édesapjával, dr. Bárándy György ügyvéddel megalakította a Bárándy és Társai Ügyvédi Irodát (1993), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomá­nyi Karán büntető anyagi jogot tanít (1990-), a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere (2002-) védők országos aláírásgyűjtésbe kezdtek „Állatkínzásért börtön- büntetést’’ jelszóval. Számít ez egy törvénymódosításnál?- Ez az az eset, amikor a tör­vényalkotó és az állampolgár szándéka tökéletesen egybeesik. A Btk. módosításánál nemcsak az állatkínzás elitélése, hanem maga a természet és az élőlények védel­me, az általuk képviselt értékek megőrzése fogalmazódik meg. Az' állatkínzást éppúgy büntetni kí­vánjuk, mint a természetkárosí­tást, a veszélyes hulladékok elhe­lyezését valamint az orvvadásza­tot. Az akarat megvan, a jogtechni­kai nehézségeket pedig majd áthi­daljuk. Az állatkínzás elleni pasz­szust már elkészítettük, a többin még dolgozunk és belátható időn belül szeretném a Btk.-módosítást a parlament elé vinni.- Ezúttal a törvényalkotó akár személyes ügyének is érez­heti, amin dolgozik, hiszen ma­ga is vadász.- Az sose baj, ha az érdeklődé­sünk egybeesik a munkánkkal, könnyebb megérteni, hogy milyen értékek pusztulnak el, .ha nem vi­gyázunk rá. Engem tehát aligha kell győzködni, minden elismeré­sem az állatvédőké és környezet­védőké, de mióta vadászom, ke- resztül-kasul bejártam az orszá­got, s volt időm számba venni az értékeinket. A vadászat több mint hobbi, inkább életforma. A határt én nem az országútról látom, s volt alkalmam húsz év alatt megis­merni az ország minden szegletét. És olyan tájakat szerettem meg, amelyek talán kevésbé ismertek, így a Zemplént, Szatmárt vagy az Alföldnek az első ránézésre unal­mas tájait. A 20-30 éve telepített fe­nyőerdők is gyönyörűek, közelről láttam, ahogy a homokon beren­dezkedett a természet.- A szakmát otthonról hozta, a vadászatot viszont nem.- Apáméknak volt birtokuk, de vadászni nem jártak. Az apja ugyan néha elküldte, hogy „Gyur­ka, vendégek jönnek, hozzál két nyulat”. Akkor felült a lóra és ho­zott két nyulat, de nem vadászott, az, mint program nem létezett. Legfeljebb a kártevőket irtották ki. Engem egy barátom vitt bele, ahogy majdnem mindenkit, hi­szen aki nem olyan szerencsés, hogy az apja vadász vagy erdész, A két Bárándy zakó nélkül, egy­forma kockás ingben hallgatta a szárszói hozzászólókat. A minisz­ter utóbb elmesélte, hogy apja még izzasztó hőségben is három­részes ruhában szokott megje­lenni, tehát ez egy kivételes alka­lom volt. A fiát pedig már egyete­mista korában szidta, hogy nem jár öltönyben. Bárándy Péter viszont nem szereti a zakót, így garbóban és fekete farmerben járta ki a jogi egyetemet. Ügyvéd korában is az volt az első dolga, hogy levette a zakót. Amikor beiktatták miniszternek, apja mosolyogva mondta, hogy most aztán véged, ez a hivatal öltöny nélkül nem megy. „Amikor elő­ször meglátogatott az irodám­ban, kimentem elé a titkárságra ingujjban. S ekkor közölte a lesújtó hírt: az életnek vannak reménytelen dolgai...” azt belesodorják. Mostanában már nyaralás helyett is vadászom. Idén először a lányomat is sikerül elcsá­bítanom egy külföldi vadászatra, aki persze nem puskával, hanem egy digitális fényképezőgéppel fog vadászni. Egyébként pedig leg­alább másfél napra érdemes elin­dulni, hiszen az este és a hajnal nagyon fontos. S ilyenkor nem­csak az adja a vadászat élményét, hogy becserkésszük a vadakat, hanem az együttlét a többiekkel, a vacsora és a hozzátartozó szer­tartások, amelyek Magyarorszá­gon még mindig élnek. A társaság elég vegyes, politikus, ügyvéd, üz­letember éppúgy van köztünk, mint talán kevésbé tanult ember, de itt nem az számít. Az életfor­mát kell elfogadni, az hozza össze a vadászokat, nem a diploma.- Hogy viseli a támadásokat, bár önt eddig nem sok érte?- Van, amit rosszul. Ha tényle­ges ellenőrzés helyett, amelyhez joga van a parlamentnek, egy el­lentétes oldalon érdekelt politikus személyes támadásba kezd, az a támadót minősíti. S ha az egy volt miniszter, az már önmagában visszataszító. Rosszkedvű leszek, ha egy parlamenti társam a szemé­lyemben sért, különösen, ha az megalapozatlan. Több csörtém is volt már a parlamentben, s a szak­szerűtlen interpellációt határozot­tan vissza szoktam utasítani.- Keményen harcolt a bírók fizetésemeléséért, s tudom, hogy velük együtt elégedetlen, mert a fővárosi táblabíróság például nem kapott méltó helyet, de most épp az a feladat, hogy spó­roljanak a minisztériumok. Ön például mit farag le, hogy kétmilliárddal kevesebb legyen az IM kiadása?- Nem nagyon tudunk takaré­koskodni, mert így is a működőké­pesség határán vagyunk. Miután beruházásunk nem sok van, a fel­újítások maradnak el és kevesebb marad jutalmakra.- Ahogy tudom, két börtönt viszont szeretnének építeni, bár ez ügyben magántőkével szá­molnak. Lesz rá befektető?- Már több is van, még mi is meglepődtünk, hogy milyen so­kan érdeklődnek a tender iránt, pedig egyelőre csak az biztos, hogy az Alföldön és a Nyugat- Dunántúlon kell ezeket felépíteni. Lassú a megtérülés, akár egy szál­loda vagy áruház esetében, de egyúttal biztos is. Az állam ugyan­is nem hagy fel a börtön használa­tával, lakója pedig lesz. Jelenleg is zsúfoltak a börtönök, mióta a veszprémi megnyílt, 180 helyett 160 százalékos a telítettségük. Még így is van egy, amely 270 szá­zalékkal üzemel. Az őrzési, neve­lési feladatokat természetesen nem adja át az állam. Egyébként Nyugat-Európában is úgy tudtak enyhíteni a zsúfolt börtönviszo­nyokon, hogy beengedték a ma­gántőkét a börtönökbe is.- Az ön magánéletéről nem nagyon cikkeztek még a magazi­nok, pedig bizonyára népszerű lehet egy magányos miniszter, hiszen nemrégiben vált el.- Nem érzem magam magá­nyosnak, bár ez nyilván mentalitás kérdése is. Biztos van vonzereje, hogy egyedül vagyok, de erről ta­lán másokat kellene megkérdezni. Egyébként is mindig társasági em­ber voltam. És van egy baráti kö­röm, akikkel gyakran és szívesen találkozom. Én még a hivatalos és félhivatalos vacsorákat se utálom, hiszen ilyenkor is látom a barátai­mat, ismerőseimet. Nagy meglepe­tésemre egyébként még a politiku­sok közül is szereztem két-három barátot, pedig az én koromban már ritkán barátkoznak az emberek. Természetesen nem azokra gondo­lok, aki mostanában a barátaim­nak vallják magukat, hanem azok­ra, akik olyan barátaimmá váltak, hogy státustól függetlenül is meg­maradnak majd. Dalia László SÁRKÖZY TAMÁS egyetemi tanár, volt igaz­ságügyi miniszterhelyettes Bárándy Péter kiváló diplomata és társasági ember is, de ha provokálják kemény is tud lenni. Mindig éreztem benne az ambíciót, hogy az ügyvédség mel­lett mással is foglalkozzon, volt ő már a Köztársaság párt alelnöke és a jogászi életben kivívott tekintélye predesztinálta is a miniszterségre. Talán csak egy kri­tikám volna, hogy túlságosan a jogalkalmazásra kon­centrál, s így a jogalkotás egy kicsit háttérbe szorul. MUSKOVSZKY GÁBOR ügyvéd A rendszerváltás óta Bárándy Pétert tartom a legjobb igazságügy-miniszternek. Nagyon határozottan pró­bálja az ügyvédi praxisában tapasztalt visszásságo­kat felszámolni, például végre vannak táblabírósá­gok, s felemeltette a bírák fizetését és egyben függet- lenítette a végrehajtó hatalom befolyásától. S meg­próbálja bevezetni a külföldi igazságszolgáltatásban már bevált előnyösebb megoldásokat, így az óvadék intézményét, s kitart mellette a kárálók ellenére is. iá

Next

/
Thumbnails
Contents