Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-28 / 234. szám

6. OLDAL’ HIDAS BEM UTATKOZIK Hidas A község vezetői A 2407 lakosú település pol­gármestere Vajda Péterné. Alpolgármester: Nagyváradi Lajos. A képviselő-testület tagjai: Bayer Gusztáváé, Borsos Ár­pád, dr. Csimma Béla Tibor, Eszenyi János, Fehér Sándor, Gecő László, Illés Lászlóné, dr. Széllé Tibor. Hidas önálló jegyzőség, a község jegyzője dr. Ömböli Zsuzsanna. Háziprvos: dr. Csimma Béla Tibor. Állatorvos: dr. Széllé Ti­bor. Az önkormányzat címe: 7696 Kossuth utca 50/11. Tele­fon. 72/457-023. Intézmények, szolgáltatások A településnek 16 tantermes általános iskolája és a közel­múltban korszerűen felújított óvodája van. Iskolaigazgató dr. Balázs Jánosáé. Óvodavezető: Ihász Sándomé. Az egészségügyi komple­xumban fogorvosi, gyermekor­vosi szakrendeléssel és védő­női szolgálattal állnak a lakos­ság rendelkezésére. Fogorvos: dr. Madaras Ildikó., A községben gyógyszertár van. Jelentős forgalmú a Me- csekvidéke Takarékszövetke­zet helyi fiókja. A településen tüzelőanyag- és építőanyag-kereskedés, gáz­cseretelep működik. Két nagyobb élelmiszerbolt­ja van, és a 6-os útnak köszön­hetően panziója és több étter­me is. Bányásznapot váltó falunap A bányásznaptól búcsúzva, de hagyományait követve, szeptember első hétvégéjén tartanak falunapot Hidason. Az idei ünnep pénteken sza­badtéri diszkóval veszi kezde­tét, szombaton sportrendez­vények és este a művelődési házban tartandó bál szerepel­nek a programban, vasárnap többek közt a Hidasi Hagyo­mányőrző Néptáncegyüttes gyermekcsoportja, a Mecsek Táncegyüttes és a Márku- színház lép fel. Ezen a napon kerül sor a tisztasági verseny eredmény- hirdetésére is a Vöröskereszt szervezésében. hidas, dunantulinaplo. hu Az oldal a hidasi önkormányzat, a Baranya Megyei Közgyűlés és a Mecsekvidéke Takarékszövetkezet támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Bóka Róbert 2003. Augusztus 28., csütörtök Hidas változó arca Friss aszfaltterítés gőzölög a járdán, ahogy a buszról leszállva a faluközpont felé vesszünk az utunk. Eck Schafer-féle polgárház, évszá­zados községháza és a közeli presszó naper­nyői alá húzódó asztalok jelzik múlt és jövő immáron békés egymásba fonódását. Az egykori lignitbányának munkáskezeket adó falu rendszerváltás utáni története meglehetősen rapszodikus, ahol a munkanélküliséggel járó vál­ságot a Budapesti Vegyiművek gyáregységének megszűnése csak elmélyítette. A 6-os út másik ol­dalán a VOSZK néven ismert ipartelep feléledt ugyan, de ma is születő és elhaló vállalkozások írják tovább a történetét. Jelenleg a lépcsőket gyártó Stadler-VOSZK Kft. a legjelentősebb mun­kaadó, de a kitűnő közlekedési adottságú község­ből sokan ingáznak Bonyhádra, Pécsre is. A számos szolgáltatással rendelkező, jelenleg 2407 lakosú Hidas mindenesetre azok közé a te­lepülések közé tartozik, ahol már van szennyvíz­csatorna-rendszer - Óbányával közösen startolva még 1996-ban nyertek a nagyberuházásra pénzt úgy, hogy a megvalósításához csak 20 százalék­nyi önerő kellett. A víztisztító mű a szomszédos Mecseknádasdon fogadja a szennyvizet, mind­amellett saját, kitűnő vizet adó mélyfúrású kút- juk, önálló víziközművük van. Már 1994-ben korszerűsítették a telefonhálózatot, és 1995 óta van vezetékes gázuk. Az önálló önkormányzati­ság éveinek legjelentősebb fejlesztéseihez tarto­zik a helyi sportlétesítmények és az óvoda bőví­tése is. Ez utóbbiban például vizesblokkot, öltö­zőt, csoportszobát alakítottak ki, fedett résszel egészült ki a ravatalozó is. Mint Vajda Péterné polgármester asszony el­mondta, a legújabb beruházások közt alapvetően fontosnak ítélik a számítástechnikai szaktante­rem kialakítását az általános iskolában, az ÁNTSZ előírásainak megfelelően korszerűsítet­ték a művelődési ház büféjét, és újjászületik a táj­ház is. Saját erőből - mintegy 2 millióból - alakí­tottak ki új parkolót, és a pénzforrásoktól függő­en folytatják tovább a járdák terítését is. A Bara­nya Megyei Területfejlesztési Tanácstól 3 milliót nyertek a Kossuth utca páratlan oldalán lévő jár­da elkészítésére - ezek a munkák a napokban fe­jeződnek be. Zene, tánc és számítástechnika Vadonatúj számítástechnikai szaktantermet vehetnek birto­kukba a gyerekek szeptembertől az iskolában, amely büszke 1997-ben elindított önálló zeneiskolai képzésére is. Nincs már párhuzamos osztá­lyuk, mondja dr. Balázs Jánosné, az általános iskola igazgatónője, ami azt jelenti, hogy idén már nem kilenc, hanem csak nyolc osztályra — 170-180 tanulóra - számítanak a szeptember elsejei tanévnyitón. Az iskolában német nemzetiségi nyelvoktatás is a kí­nálatok közé tartozik - ötödik osztálytól a német mellett az an­gol a választható kötelező idegen nyelv. Már eddig is rendkívül nagy volt a gyerekek érdeklődése a számítástechnika iránt; most az új számítástechnikai szaktante­rem átadásával az informatika oktatásának a lehetőségei kibő­vülnek, gazdagodhat a szakköri élet. Már eddig több - érdeklődé­si körök és korosztályok szerint elkülönülő - számítástechnikai csoport működött az iskolában elsősorban Biszekné Papp Hilda szaktanfolyamot végzett tanító­nőnek köszönhetően. Ma is él a néptánc Hidason, ha­gyományának ápolása" természe­tesen már az iskolában megkez­dődik, ahol Rózsa Aliz foglalko­zik a legkisebbekkel, míg a kul- túrházban gyakorló felnőttek tánccsoportját Klasszik vezeti. Legalább ilyen büszke le­het a község az intézmény falai közt meghonosodó zeneiskolára is. 1997-től, lakossági akaratra, önállóan működik. Korábban a kisdiákok a bonyhádi és a pécsvá- radi zeneiskolába ingáztak, és az önkormányzat próbálkozott kihe­lyezett tagozat létesítésével is. A gyerekek számos hangszeren - zongora, furulya, klarinét, trom­bita, hegedű - tanulhatnak, a leg­ügyesebbek a bonyhádi zeneis­kola aranyérmes együttesében játszanak. A MECSEKVIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET hidasi fiókja a he­lyi vállalkozók révén a környék egyik legforgalmasabb kirendeltsége. Vezetője Jeneiné Faragó Ildikó. _______________________________■ Is merkedés a számítógéppel az új szaktanteremben. Az informatikai képzéseket Biszekné Papp Hilda tanítónő (képünkön) vezeti. A „német szoba” jellegzetes hálósarka az „ősök” ágy fölé akasztott képeivel Néprajzi értékek nyomában Várhatóan szeptemberben is­mét megnyílik a tájház a szé­kely és német paraszti múlt eddigieknél is gazdagabb tár­gyi kínálatával, értékeivel. A hagyományait következetesen őrző katolikus és evangélikus né­metség, valamint a később betele­pített bukovinai református szé- kelység révén gazdag néprajzi örökséget vallhat magáénak a fa­lu. A megújulás előtt álló kis táj­ház egyik szobája a németség, a másik a székelység paraszti múlt­jába enged bepillantani. A visele­teket, életmódot, munkakultúrát színesen felidéző tárgyak közt az 1793-ból való szőlőprés az egy­kori helyi borkultúrára utal, és különlegesen szépek a székely szőttesek, rokolyák. Maga a táj­ház is paraszti népi építészet nagyszerű példája, olyannyira, hogy másolatát a közelmúltban építették fel a neves szentendrei skanzenben. Mindehhez nem­csak a helyiek adakozó önzetlen­ségére, az önkormányzat támo­gatására volt szükség, hanem a Hidas történetét is megíró tanár­nő, Videcz Ferencné közreműkö­désére is, aki elődei munkáját folytatva lankadatlan gyűjtőmun­kát végzett, amelyről egyebek közt a skanzenben lévő kiállítás anyaga is tanúskodik. Megkérdeztük! Mi köti ide, és mit hiányol a falujából? „A munkahelyek instabillá váltak” Benkő Sándor (53 éves) kőműves, rokkantnyugdíjas: - Én itt szület­tem, itt jártam iskolába, itt nősül­tem, fiam itt me­zőgazdasági vál­lalkozó. Koráb­ban voltam kép­viselő is. A rend­szerváltás óta a község anyagi­akban gyarapo­dott ugyan, de az átállás megvisel­te a falut. A bányászat, a hidasi bá­nyász-szolidaritás erős volt. Azért ma is mozgósítani lehet az embe­reket, az önkormányzati testület is összetartó, jó csapat, a fiatal, új jegyző segítőkész, ismeri a helyi gondokat, ez mondható el az ön- kormányzat hozzáállásáról is. A munkahelyek viszont instabillá váltak. Az én korosztályomnak is nehéz, azért valahogy feltalálja magát. Addig nyújtózkodik, amed­dig a takarója ér. Wagner Henrikné (79) nyugdíjas: - 1946-ban telepedtünk ide Zalából, amikor a nővérem férjhez ment, de aztán én marad­tam csak itt, ami­kor hozzámen­tem egy sváb gye­rekhez... Férjem bányász volt, 1992-ben halt meg, két fiam, hat unokám, két dédunokám van. 1960-ban még téesz-istállóban dol­goztam, kemény munka volt. Még lovat is hajtottam. Már akkor is na­gyon jó emberek éltek itt. A széke­lyek és a németek is tiszteltek, sze­rettek, pedig a németek nyelvén nem is értettem semmit. Sokat kel­lett dolgozni az életben, de megva­gyunk, hála Istennek. Még tavaly is nyolc kiló fűszerpaprikát termel­tem, de volt húsz kilóm is. Az utcát itt a ház előtt én takarítom - most is szép virágos... György Imréné (64) nyugdíjas: - Jövőre lesz ötven éve, hogy hidasi vagyok. A ház, amiben lakom, több száz éves. Négy gyereket nevel­tem - a férjem ko­rai halálával nya­kamba szakadt minden gond. Hét unokám, négy dédunokám van-a családot, a kicsiket látni na­gyon nagy öröm. A nyugdíj, amikor jön a negyedéves rezsi, kimegy ke­zemből. Már beletörődtem. Viszont a rendet, a üsztaságot hiányolom: a fiatalok fegyelmezetlenek. A mun­kahelyek is csak döglődnek a kör­nyéken. Dolgozni viszont kell, van szőlőm, gyümölcsösöm - jórészét magam látom el. Apósom, áld bízott bennem, sokszor ugratott: „Szabi­na, a te kapád nyele nagyon hosz- szú!” Éntőlem már nincs, aki átve­gye a kapát. Balogh Péter (40) üzletvezető: - Itt nőttem fel, családom, feleségem hidasi, itt találtam meg a munkahe­lyem, soha nem volt szándékom elmenni Hidas­ról. Úgy beszéltek rá, hogy vállaljam el a bolt vezeté­sét. Sokat számít, hogy falubeli va­gyok, és mondha­tom, nem bán­tam meg. Két nagyobb élelmiszer- üzlet is megfér egymás mellett, bár a bútorgyár bezárását mi is érzékel­jük: az emberek szerényebben köl­tenek. Alkalmazkodva az igények­hez, a hentesáru mellett zöldség­árunk is van: a mezőgazdaság rosz- szul jövedelmez, a munkából haza- verődőknek - még ha fiatalok is - már nincs se kedvük, se idejük ker­tészkedni. A közlekedésünk ugyan nagyon jó, mégis más, ha vidékre kellene járnom dolgozni. Videcz Ferencné (57) tanárnő: - Pécsről kerültem ide főiskolásként, 1966 óta tanítok itt történelmet és éneket. Férjem, a vadászkönyvek írója, már itt dol­gozott. Két fel­nőtt gyerme­künk van. Pécs, Szekszárd kitű­nően elérhető: színház, hang­verseny csak el­határozás kérdése. Sok budapesti még ma is azt gondolja, csak ott le­het értelmesen élni. A néprajzi gyűjtőmunka mellett a Soros Ala­pítvány és az önkormányzat támo­gatásával megírtam a község törté­netét, a tájház most születik újjá... A falut csatornahálózat, kiépült inf­rastruktúra jellemzi, viszont kevés kulturális lehetőségük van a fiata­loknak, a kultúrház üresen áll, és a házhely is kevés, hogy a fiatalok tudjanak építkezni.________ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents