Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)
2003-08-27 / 233. szám
I 2003. Augusztus 27., szerda KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL HORVÁT KÉPZŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA. Nada Ziljak (felvételünkön) képeiből nyílt tárlat a Művészetek Házának tetőtéri galériájában hétfőn. A kortárs horvát festészet reprezentánsának korábbi műveit már sokan láthatták, mert ez már a második pécsi kiállítása. fotó; t. l. A népi vallásosság emlékei Házioltárok, türelemüvegek a Lenau Házban Vallásos kegytárgyak, képek, szobrok, imakönyvek és néhány igazi népi különlegesség, régiség látható a pécsi Lenau házban a katolikus, a protestáns és az ortodox vallások köréből. A türelemüvegeket rabok és szerzetesek készítették. Az átlátszó palackokban pálcikákkal, csipeszekkel, időigényes, igazi babra- munkával építettek föl valamilyen kulcsfontosságú vallási jelenetet. Türelemüvegek is szerepelnek azon a finom érzékkel megrendezett kiállításon, amely a pécsi Lenau Házban látható még szeptember első heteiben. A katolikus, protestáns és ortodox vallások körébe tartozó német, magyar, szláv és román népi kultúrkörökbe tartozó tárgyak kisebb fajta múzeumot kitevő gyűjteményét Kiszt Andrea és Becker Robert mentette meg az enyészettől. Aprólékos munkával, padlásokon, vásárokon „guberálva” állt össze a ma már több ezer „divatjamúlt”, értékes tárgyat tartalmazó gyűjtemény. Vannak itt román, görög, pravoszláv ikonok és képek, imádságos és buzgólko- dásos könyvek, bibliák, házioltárok, gravírozott, festett tükrösképek, üvegpaszta rózsafüzérek, különleges olajképnyo- matok, fali és imakönyvi szentképek. A gyűjtemény az 1700-as évektől napjainkig vonultatja föl mindezt.- Hogyan jutott az első darabhoz? - kérdezzük Becker Róberttól, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának a munkatársától. - Otthon, Szederkényben a padlás kacatjai között matatva akadt a kezembe jó 15 évvel ezelőtt egy öreg családi Biblia. Ez volt a nagy pillanat... A mai, teljes gyűjtemény „műfajilag” értékesebb tárgyai, mint például egy Máriagyűddel kapcsolatos „Mária-ház” házioltár, meg más házioltárok is erősen restaurált állapotban vannak itt. A „hibátlanok”, ha rá is akadunk ilyenre, megfizethetetlenek. Muzeális érték ma már például az 1756-ban Augsburgban nyomtatott, arasznyi vastagságú, metszetekkel gazdagon illusztrált Szentek élete, és hasonló „fajsúlyú” például az 1711-es nürnbergi Biblia. Már külföldi kiállítási ajánlatok is vannak. Műveltebb ember aligha hagyhat ilyen dolgokat figyelmen kívül. BEBESSI K. Mediterrán filmfőváros? A város nagy tervei között szerepel, hogy Pécset és környékét amerikai és európai filmesek kedvelt forgatóhelyévé tegye. Történelmi helyszíneivel, természeti értékeivel, és mindenekelőtt mediterrán hangulatával jogosan pályázik erre a címre. Miért éppen Pécs? Még tavasszal egy városi delegáció járt Houstonban, ahol a helyi expón filmforgatási helyszíneket is bemutattak - innen jött az ötlet, illetve Márton András pécsi színművésztől, aki jelenleg a New York-i Kulturális Központot vezeti. Hogy igazából mennyire felel meg a környék, azt Sántha László professzor, producer, a New York-i egyetem filmszakának oktatója segített felmérni. Szerinte nemcsak a város, hanem a környező települések is hatalmas építészeti és kulturális örökséggel büszkélkedhetnek, filmforgatáshoz nagyon szép és kellemes a környezet, illetve Pécs egyedülálló mediterrán hangulatával egyik város sem veheti fel a versenyt. Segítséget nyújthatnak a színházi szakemberek, egyetemváros lévén pedig sok diákot lehetne mozgósítani statisztaszerepekre. Ki ne szeretne szívesen kosztümben végigvonulni a Király utcán, egy világhírű sztár közelében szerepelni, vagy egyszerűen csak viszontlátni az ismerős helyeket a vásznon? A megfelelő adottságokkal már rendelkezik a város, és Budapesthez képest jóval kedvezőbb körülmények között lehetne forgatni, bár hátrányt jelent az infrastruktúra hiánya. Ugyan a po- gányi repülőtér már fejlesztés alatt áll, fontos lenne egy autópálya megléte is. Az első lépés egy igényes internetes oldal létrehozása lesz az ősz folyamán, ahol fotókkal, lehetséges helyszínekkel, elérhetőségekkel mutatkozik be a város és környéke - részletezte Horváth Zoltán alpolgármester. Ezzel a promócióval szeretnének már megjelenni a jövő áprilisi Los Angeles-i Location Expón, amelyet még egy 10-15 perces bemutatkozó rövidfilm is kísérne. Ezen a minden évben megrendezett kiállításon szoktak a filmes szakemberek a lehetséges forgatási helyszínek közül szemezgetni. A későbbi tervekben egy filmiroda létrehozása is szerepel, amely koordinálná és segítené ennek az ötletnek minél kézzelfoghatóbb megvalósulását. Az ön- kormányzat igyekszik minden eszközzel az ügy segítésén dolgozni, de nem csak anyagi vonatkozásban. Támogatná egy pécsi filmstúdió kialakítását, és nagyobb figyelmet fordítana filmes szakemberek képzésére is, hogy adva legyenek a biztos alapok a munka megkezdéséhez. Matisa J. Fél évszázad belgyógyászat A Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója Pécsett tartotta jubileumi, fennállásának 50. évfordulóját is ünneplő ülését, és ez alkalomból az eltelt fél évszázad eseményeiről emlékkötetet adtak ki. A Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója fél ország belgyógyászait gyűjti egybe, de eddigi működésük fél évszázada során - derül ki a Mózsik Gyula és Sülé Tamás szerkesztette kötetből, mely az Akadémiai Kiadónál jelent meg a napokban - erősen kötődtek Pécshez. Első vándorgyűlésük is a dél-dunántúli egyetemi városban volt 1954-ben, s természetesen a jubileumi, 50. is, idén júniusban. MJ több, a szervezetnek két megszakítással végig pécsi elnöke volt, a kezdetektől, azaz 1953-58-ig Ángyán János, majd 1958-1981-ig Hámori Artúr, később, 1983-1991-ig Burger Tibor, illetve 1998-tól napjainkig is Mózsik Gyula. A kötetben szigorú alapossággal veszik sorra a szekció működését, tisztségviselőinek, tagjainak változását. A szakértőknek minden bizonnyal a könyv legfőbb hozadéka az emlékezésen túl az, hogy időrendbe szedve megtalálhatják annak a 4336 referátumnak, előadásnak, kerekasztal-beszélge- tésnek és bemutatott poszternek a katalógusát, ami a belgyógyász szakma minden elképzelhető területéről merített, természetesen a tudományos haladás, az orvoslás fejlődésének mentén. M. K. Doktorjelöltek a botanikus kertben Húsevő és gyógyító növények a bővülő gyűjteményben A Pécsi Tudományegyetem TTK növénytani hallgatói többen is botanikai Phd-témán dolgoznak. Az ÁOK gyógyszerészeti tanszékének is fontos területe a gyógynövénytan. Ugyanakkor a hazai és nemzetközi érdeklődés is növekszik a pécsi gyűjtemény iránt. A mostani újdonságok például a rovarevő növények. Vénusz légycsapója, Dögcsillag, meg hasonló nevű és formátumú növények hozhatók valamiképpen kapcsolatba a zsákmányszerzéssel, vadászattal. A Kancsóka például tü- relmesen vár, hogy a kancsót képező levélvégébe, mint egy amolyan csapdába belesétáljon a rovar. Akkor rovaremésztő váladékot bocsát rá, és a zsákmánynyal táplálkozik. Vele és a Vénusz légycsapójával ellentét- A ragadozó Vénusz légycsapók rovarokra várnak ben a Dögcsillag viszont nem igazán rovarevő. Fura módon ez a virág dögszagot árasztva vonzza magához a döglegyet, amit azonban nem eszik meg, csak felhasznál önmaga megtermékenyítésére, beporzására.- Egyelőre piciny, de rendkívül érdekes máris az a 250 darabból álló rovarevőnövénygyűjtemény, amihez a közelmúltban csere útján jutott hozzá a botanikus kert - mondja Babayné Boronkai Erzsébet kertészmérnök, a PTE botanikus kertjének vezetője.- Új gyűjteményt képeznek a trópusi gyümölcsök és az éppen virágpompában lévő dézsás növények. Extra csemege például a Dél-Amerikából származó Guava-szilva apró zamatos gyümölcse. Mellesleg, most terem Pécsett a kávé is. Megtudtuk még, hogy felújították az aranyhalas tavat, az üvegházakat övező botanikus kert útjait, rendbe tették az aszály sújtotta fákat, bokrokat. Az AOK gyógyszerészeti tanszékének igényei szerint jelentősen felszaporították és kibővítették a gyógynövényállományt. Ez ugyanis a gyógyFOTÓ! TÓTH L. szerészképzés fontos tananyaga. A növénytani tanszék hallgatói közül egyre többen választanak botanikai témákat Phd-dol- gozatukhoz. Bár nem ez az ország legnagyobb növénygyűjteménye, az oktatás, a kutatás mellett a turisztikai érdeklődés is növekvőben van. BEBESSI KÁROLY Ótemető utcai blues A pécsi Ótemető utca 30. legendásan hírhedt hely a környéken. Egy időben a járdára ömlő szennyvíz, az újra meg újra megcsapolt víz- és áramvezeték, a rendszeres dajdaj, a 62-es rendőrjárőr látogatásai adtak állandó témát az utcabelieknek és a házzal szomszédos ingatlanok tulajdonosainak. Volt aláírásgyűjtés, képviselőkeresés, kijárás és bejárás - gyakorlatilag eredménytelenül. Némi változás azért tapasztalható. Az eredetileg míves, amúgy lerobbant önkormányzati tulajdonú épület alsó két lakásának aj- taját-ablakát befalazták - boldogboldogtalan illegális lakásfoglaló fordult meg itt tucatjával -, frissek a fenti redőnyök és vadonatúj a kapu is. Igaz, úgy rakták be a szakik, hogy érintésre a tokja mozog a falban, de mégse dönti be az első szél, mint az előzőt. Az Ótemető 30-ban most két cigánycsalád, az udvari traktusban egy „magyar” pár él.- Csak nem ment be hozzájuk?! - szörnyülködik a szemközti boltos, aki dohogva ugyan, de ad nekik néha hitelbe ezt-azt. Aztán szünet, könyörgés, szünet. Az éhes gyerekszemeknél nincs rosszabb látvány. Valóságos sorfal a lakásig: Laci 12, Péter 11, Klaudia 10, Margit 8, Brigitta 6 éves. A lassan a harmadikat betöltő ikrek fejtől-lábtól közös gyerekágyban szuszognak, maszatos térdük nemrég még a parkettát koptatta. S napok kérdése, érkezik a nyolcadik is a harminchat négyzetméterre, kulcsolja a hasára a kezét Laci asszonya, Margit.- Igen, kérdezték már, minek ez a sok gyerek, tán ebből élünk? Most csak ebből. Kilencvenháromezret kapunk utánuk havonta, erre vagyunk kilencen. Fizetjük a lakbért, a villanyt, a vizet, a szemetet, az iskolában az ebédet. Enni is kell, ruházkodni, persze, hogy eljön a sokadika, és minden hónapot tizenöt-húszezer forint adóssággal kezdünk - sorolják felváltva. - Meg félre is kell tenni er- re-arra, és akkor azt kell mondani a gyerekeknek: nincs! Az egyetlen viszonylag új holmi a szekrénysor a nagyszobában. Kis dohányzóasztal két ülőkével, a két heverőn hárman alszanak, két lány, két fiú az úgynevezett félszobában. Tévének, rádiónak nyoma sincs, a kávét egy közös kiskanállal kevertük, teás poharakból kortyoljuk. A kis konyhát uraló sparhelt önti a meleget, mert Laci éppen csak befejezte a vakolást, festést, mázolást - száradni kell a falaknak. Ragyogó tisztaság mindenütt. Hogy meddig? Amíg megint le nem ázik a mennyezet. - Ide szeretnék majd egy mosogatót - mutat a fali csap alá rakott vödör felé Laci -, ott meg egyszer fürdőszoba lesz, a zuhanytálca és a vécé már bent van. Margit az akkor állami gondozott Laci anyjának barátnője volt, így keveredtek össze. Bármenynyire is ösztökélte az anyja: Többre vinnéd, fiam! - otthagyta miatta a festőipari iskolát. Ki- lencvenegyben össze is házasodtak, akkor még akadt tartós munka: volt segédmunkás a sörgyárban, a baromfifeldolgozónál, a vágóhídon, bőrfelszedő a bőrgyári nagy meszesben. György- telepen laktak, míg rájuk nem dőlt a lakás, akkor kerültek ide, az Ótemető utcába, Laci anyjához. Egy év múlva kezdődtek a bajok: meghalt a mama, majd Laci apja, bátyja. Csak az utolsó temetés kétszázezerbe került, a többi hat testvér tíz-tízezerrel szállt be. A pénzt pedig el kellett venni valahonnan; összegyűltek a kifizetetlen villany-, szemét- és vízszámlák, most már csak a vízcsap van leszűkítve, a villanyt csak világításra használják, mert minden mozdítható elektromos berendezést el kellett adni - az öreg hűtőszekrény néhány napja sóhajtott utoljára egy nagyot. Három éve Laci elveszítette az utolsó munkahelyét: akkor éppen éjszakai takarító volt a vasútnál, vállalkozói igazolvánnyal, és egészen a brigádvezetőségig vitte. Havonta 100-140 ezret tisztán megkeresett.- Csakhogy elszúrta a jó helyét, egyszer bepiált, és másfelé kanyarodott - idézi föl Margit -, nála volt az összes kulcs, a többiek sem tudtak dolgozni. Azonnal kirúgták.- Egy hónapon át sírtam a nagyfőnöknek, de azt mondta: ha ezt elnézem egy brigádvezetőnek, akkor mit várhatok a többiektől? Igaza volt - mondja Laci. - Azóta azt csinálom, ami bejön - ha bejön. Próbálok menni a munka után, de legutóbb is az egyik nagy építkezésen még ki se próbáltak, csak rám nézett a művezető, és már legyintett is: nem kell! Marad pár nap segédmunka egy-egy hónapban, kőművesek mellett, meg a vasazás.- Volt olyan, amit megbántak az életükben?- Megvagyunk - tér ki Laci -, de jobban lennénk, ha lenne állandó munka. Meg a lakás... Az önkormányzatnál amikor kérdeztem: akkor vegyek vagy se tüzelőt télire, azt mondták, hogy a nyár végét már nem töltjük itt. A múlt hét végén szúvas bon- tottfa-halom magasodott az Ótemető 30. bejárata előtt. BALOGH ZOLTÁN
