Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)
2003-08-25 / 231. szám
2003. Augusztus 25., hétfő RIPORT 7. OLDAL K ULT U R A VASÁRNAPI KONCERT. Ismét szép számmal gyűltek össze a fúvószene rajongói a pécsi Színház téren tegnap, hogy a már megszokott módon töltsék a vasárnap kora estét. A Pécsváradi Városi Fúvós- zenekart Wágner József vezényelte. _____________ fot&tóthl Új jászülető Képcsarnok A hazai kortárs képző- és iparművészek alkotásait árulják A pécsi Király utcai Ferenczy Terem ősszel megújul, s nemcsak belsőépítészeti szempontból, hanem tartalmában is. A Képcsarnok Kft. a hazai képző- és iparművészek igényes alkotásait kívánja ezentúl bemutatni és árusítani. Az 1946-ban alakult Képcsarnok a hetvenes-nyolcvanas években meghatározó szerepet játszott a kortárs képző- és iparművészeti alkotások kereskedelmében. A rendszerváltás során a konkurencia megjelenésével, valamint az állami mecenatúra megszűnésével piaci szerepe csökkent, de új formájában mint kft., a kormány által létrehozott Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdonaként megújulási folyamaton megy át. Az országos értékesítési hálózat jelenleg 19 üzletből áll: a fővárosban 5 galéria és üzlethelyiség, továbbá egy-egy kereskedelmi egység Sopronban, Szombathelyen, Győrben, Veszprémben, Székesfehérváron, Pécsett, Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Egerben, Szolnokon, Kecskeméten, Békéscsabán és Szegeden. A Képcsarnok Kft. vezetésének alapvető feladata a cég hírnevének megőrzése, az elért gazdasági eredmények további növelése mellett bemutatkozási lehetőség biztosítása a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete négyezer kortárs képző- és iparművésze részére, számára. A négyezer művész számára felhívást tettek közzé több helyütt is, mondja a Képcsarnok igazgatója, Szekeres Anna, melyben e hónap 20-a és 30-a között kérik a Képcsarnok áru- választékának bővítéséhez az alkotásaikat, amelyek aztán az ország számos pontján kerülnek bemutatásra, illetve értékesítésre, így a pécsi Ferenczy Teremben is. A Ferenczy Terem azonban egyelőre megújulásra vár. A régi bérlő kiköltözött, a felújítás pedig a fűtéskorszerűsítéssel kezdődik, ennek időpontja azonban az építési engedély megadásának idejétől függ. Szekeres Anna reményei szerint erre még a fűtési szezon megkezdése előtt sor kerül. A fűtéskorszerűsítés lényege az, hogy le szeretnék választani az emeleten lévő művészlakásokat a rendszerről, eddig ugyanis a fűtést egy közös kazán oldotta meg. Keresik a pécsi galéria vezetőjét, eddig félszáz jelentkezővel beszélgettek el, de szeptember első hetében megtörténik a kinevezés is. A vezető első dolga egy már meglévő, jól működő galériában, való betanulás lesz. Közben a terveknek megfelelően egyszerű, de nagyon magas színvonalú belsőépítészeti kialakítás után a hazai kortárs képző- és iparművészeinek igényes alkotásaival találkozhat majd a nagyközönség. cseri l. A Jegyzet ML Olvasási évszak Azt mondta az ismerősöm tavasz- szal, hogy végre itt a jó idő, alig várta a rettentő tél után, hogy ki lehessen szabadulni a természetbe, és végre, könyvvel a kezében akár egy virágos rét közepén is leülni és olvasni... Mert az milyen jó! Kérdezte is tőlem, van-e valami ötletem, ajánlatos olvasnivaló, mert odafigyelne az új könyvekre, csak ebben a mai rohanásban nem egyszerű mutatvány az ám! Aztán találkoztunk valamikor könyvhét után, már tombolt a nyár, és mondta az én kedves ismerősöm, annyira örül, hogy itt a nyár, végre olvashat majd, mert ez a tél rémes volt, tavasszal meg regenerálódott és elvégzett minden elmaradt munkát, azaz úgy- ahogy kezd egyenesbe jönni, és alig várja a szabadságot, amikor majd kiül a nyugágyba, és semmi mást nem csinál majd, csak olvas. Fel is tankolt a könyvhéten, megvette ennek meg annak meg amannak az írónak új könyvét, de én is nyugodtan ajánljak neki, ha van mit, mert ő csak úgy rohan mindig, nincs szeme az ilyesmihez, miközben felettébb érdekli, nem akar szakbarbár maradni, ugyebár. Összefutottam az én régi jó ismerősömmel a napokban, aki arról panaszkodott, hogy ez a nyár egy borzalom, kérdezte, én hogy' bírom? A hőség, a munka, a hajtás, mert mindenki más szabadságon van, ő épp csak két hétre tudott leugrani az Adriára, de hát ott is meg kellett gyulladni. Hiába vitte magával a szépen összeválogatott olvasmányokat - köztük azokat a könyveket is, amiket én bátorkodtam ajánlani neki -, egyszerűen nem volt lelkiereje olvasni, ha ki is nyitott egy-egy kötetet, csak bámulta a sok apró, fekete betűvel telerótt papírt, majd kisült tőle a szeme, hát hagyta a csudába az egészet. Mondta az ismerősöm, nem áltatja magát, tudja, hogy az ősz nagyon macerás lesz, ezer a dolog, kezdődik az iskola, a gyerekeket vissza kell idomítani a régi kerékvágásba, biztos, hogy nem lesz elég ideje, se ereje, hogy beletemetkezzen egy könyvbe... De majd télen! Hát van annál szebb, amikor az ember a meleg fűtőtest mellé húz egy fotelt, kajánul legyint egyet a kinti zord világ felé, és egy pokrócba burkolózva, felrakott lábbal leemeli az első könyvet annak az egész év során növekedett halomnak a tetejéről, amit el szeretne végre olvasni? A tél, bólogatott izzadva az ismerősöm a 39 fokos melegben, akkor lehet igazán jókat olvasni, csöndben, békében. És ftgyeljek, csak tartsam rajta a szememet az újdonságokon, mert majd hozzám fordul, hogy mit is kell még elolvasnia, ha már mindennel végzett... MÉHES KÁROLY Elhunyt dr. Papp László Életének 65. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt dr. Papp László, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karának docense. Oktatói pályáját a Radnótí Miklós Közgazdasági Szakközépiskola tanáraként kezdte, majd ottani igazgatóhelyettesi beosztásából került a hetvenes években a városi tanács művelődési osztályára. Dr. Papp László 1970-től egyik alapító szervezője volt a pécsi közgazdaság-tudományi karnak, már egyetemi oktatóként hat éven át a dékáni, később a rektorhelyettesi posztot is betöltötte. A Számviteli Tanszék vezetőjeként, számos tankönyv szerzőjeként megbecsült tanára volt az egyetemnek. Munkásságát Apáczai-Csere János Díjjal is elismerték. Idén szeptemberben vonult volna nyugdíjba. A természet társalkotójaként Dechandt Antal szobrai elnémítják az embert Művei idén is többször szerepeltek a Pécsi Galériában, a Tettyén, most Szekszárdon. Önálló kiállítása volt a Hordában, rövidesen Tihanyban szerepel, pécs-baranyai művészekkel együtt. Dechandt Antal a napokban zárult pécsváradi szobrász szimpóziumon is jelentős művet alkotott. A fa formagazdag, „halálában” is élő anyag. - A nagyapám kádármester volt - mondja Dechandt AntaL - Kezembe nyomott egy fadarabot, meg egy vésőt, ezzel félnapszám el tudtam játszani. A munkáim legfontosabb anyaga. Lehet hulladék-, talált fa, uszadékfa. Minden darabnak egyedi története, természetes megdolgozottsága van. Persze, rönkfából is készítek szobrokat. Az anyag rajzát, formáját, amennyire csak lehet, hagyja érvényesülni. A fában sokrétűen és árnyaltan mindig megnyilvánul, és mintegy társalkotóként jelen is van a természet.- Pusztán az anyag szépsége mégsem elég - mondja. - A fa az átszellemítettségtől válik olyanná, hogy az ember igazán figyelemre méltassa mint művet. A fa az esztétikum megjelenítőjévé, plasztikai gondolattá alakul át, amit az alkotó közvetít. A Mecseknádasdon élő művész munkái közelében az az érzésünk, hogy a szobor igazi ereje bentről jön. A kész munka még „talált tárgyként” is konstrukció, amely elnémítja az embert.- Dechandt - Mecsekná- dasd... Netán nemzetiségi vetüle- tet jelez ez?- Nem, ez csak annyit jelent, hogy a francia-német határvidéken éltek őseim - magyarázza. - A név a németben és a franciában'is használatos. Papi méltóságot, esperest jelent. A nagypapán kívül, talán őt is megelőzve, Lantos Ferenc volt, aki a pályára terelt. Az ő vizuális műhelyében kezdtem dolgozni. Ma is festek. Találkoztam a „Fás Kör” tagjaival, Huber Andrással, Orosz Péterrel, Varga Géza Ferenccel, Samu Gézával. Hatásuk távlatos volt. Ma is él az a világ, amit ők megidéztek. Művei idén is többször szerepeltek a Pécsi Galériában, a Tettyén, most Szekszárdon. Önálló kiállítása volt a Hordában, rövidesen Tihanyban szerepel, pécs-baranyai művészekkel együtt. A most zárt pécsváradi szobrász szimpózium is jelentős művet alkotott. Lantos Ferenc hajdani tanítványáról szólva mondja: - Számomra művei azt a jó érzéssel eltöltő, bizsergő és gondolom, az emberi torzulások miatt néha kissé fanyar oda-vissza játékot idézik, azt a felelgető formaalakítást, forma- és színdialógust, amitől az ember úgy érzi, mintha a bokrok sűrűjében ülve figyelné a világot... Ez a teljes azonosulás, a keletkezésben és elmúlásban, azaz az önmagát szüntelen újrateremtő természetben való benne élést, a különféle lét- és tudatsíkok megidézésének a képességét is jelenti. Azaz, egyfajta beavatottságot. ______________________________bebessi k. a dombay-tavi alkotótáborban FOTÓ: TÓTH L. Egy puszta, amint pusztul Hiányzik a víz, akadozik az áramellátás, állandó a bűz Kökénypusztán Pécs része. És ha úgy vesszük, egy kicsit a város szégyene is lehet egyben. Akadozik a víz- és áramellátás, közvilágítás nincs. Viszont van bűz. Trágya. A gyerekek betegek. Várják a polgár- mestert, aki ígérte, segíteni fog. Kökénypusztának. Negyven fok. Dögmeleg. Szó szerint, mert a helyiek állítása szerint döglött disznók is feküdtek nem is olyan rég az árok szélen. Kidobták, ott várták az állattetemek egy fél napon át, hogy elszállítsák őket. Nelli néni kereken ötven éve, 1953-ban költözött ide a pusztára, ami akkor még bőven Pogányhoz tartozott. Ő számít egyedül „őslakosnak”, mert a többiek, mint mondja, mind elmenekültek innen. Mivel fél évszázad alatt fejlesztés szinte semmi se történt.- Mindig is volt itt jószágtartás, de nem a lakóházak közvetlen közelébe rakták a trágyát. Szellőztetni már nem is érdemes, mert csak büdös jön be. Nem tartozunk mi már sehová, hazátlanok vagyunk - kesereg kertje végében állva, a perzselő hőségben kókadozó növények között. Mert, ugye, öntözni se lehet ott, ahol alig van víznyomás - csak hogy egy másik jellemzőjét említsük a kökénypusztai létnek.- Napközben szinte sosincs víz, lehetetlea elkapni a víznyomást - panaszolja Norbert is, aki két gyermekével él a valahai szolgálati lakások egyikében. Egy rendszeren vagyunk a volt téesszel, ők vannak előrébb, itatnak, mindent lecsapolnak, nyilván. A buszmegálló körül hamar találni ittenit, aki ha nem is szívesen, de már csak a forró indulattól hajtva csatlakozik a sanyarú helyzetet ecsetelőkhöz.- Igaz, hogy nincs vízdíj - mondja a 22 éve itt élő asszony -, mert a halastóból veszik a vizet, de inkább lenne, megfizetnénk, csak legyen vizünk. Aztán az áramszolgáltatásra terelődik szó: mert az is akadozik ám. Mikor? Télen, amikor korán sötétedik.- Itt még nem értem meg olyan szilvesztert, hogy égett volna a villany - szippant egyet a cigarettájából bólogatva Norbert is. A közvilágítás (az az egyetlen lámpa) akkor szűnt meg, amikor a Dédász megunta, hogy - igaz, ami igaz - egy helyi jóember rendre kilődözte a villanykörtét. Egy idő után nem jöttek cserélni. De aztán visszatérnek a legfőbb a gondhoz, ami mindenkit egyformán kínoz:- Azok a szagok! Ha a trágyát megmozgatják, három napig nem lehet megmaradni. A pusztán élő 15 család szenved, a mintegy 20 kisgyerek folyamatos hasmenéssel küzd, rendszeresen kapnak ilyen-olyan fertőzést.- Azt hiszi, nem szóltunk? Tudja mennyit ér? Egy marék borsó a falra! Legfeljebb azt kapjuk meg, hogy ha nem tetszik, el lehet költözni - mondja a fiatal apa. Aki teheti, költözik is, de akad olyan, akinek a sorsa úgy hozza: épp Kökénypusztán tud csak otthont találni magának. Mint Havai Zsolt, aki pécsi komfortját volt kénytelen az itteni állapotokra cserélni.- Mitagadás, volt mit megszoknom, bár ezt megszokni nem lehet. Tavaly olyan szemárpát kaptam, szerintem biztos, hogy trágyából származó kórokozóktól, hogy még a szemészdoktomő is elcsodálkozott, olyan makacsnak bizonyult, utóbb már ki akarta vágni, de persze nem engedtem. Az az egy reményünk van, hogy az EU-tagság után efféle sertéstelepeket nem engedélyeznek, és be kell zárniuk. Idevágó beszúrás: a köztisztasági és az állattartást szabályozó rendeletet az önkormányzat hozza, és annak is kell betartatnia. Az ÁNTSZ település-egészségügyi osztályának munkatársai csak helyszíni szemlét tartanak és továbbadják az ügyet az illetékeseknek. Mint megtudtuk: rengeteg állattartással kapcsolatos panasz érkezik hozzájuk. Mert hiába a már több mint 10 éve bevezetett szárazalomtartási kötelezettség, nagyon sokszor fütyülnek rá, azaz ma is temérdek állattartóhelyen jellemző a hígtrágya. Havai Zsolt egy jó évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot Szili Katalinnal, a Parlament elnökével, aki azt javasolta neki, hogy a kerület képviselőjéhez forduljon, aki nem más, mint Toller László polgármester. Őt már a fent idézett Nelli néni is kereste a hivatalában, de végül is nem tudott vele beszélni. Megkeresésünkre Toller László a következőket mondta:- Ez a puszta a választóterületemhez tartozik, tehát különösen komolyan érintenek az ottani gondok. A víz ügyében nem egyszerű a helyzet, de minden egyéb felmerült kérdést érintve reális esélyt látok a bajok orvoslására. Ki fogom küldeni szemlére az embereimet, és határozott intézkedésekben reménykedhetnek az ott lakók. A bűz mellé tehát betársul a remény illata. Kérdezem végül, legalább a puszta nevének megfelelően kökény terem-e errefelé?- Ő, hogyne! - felelik többen is. - Végig az út mentén tele van minden kökénnyel. Csak szét kell hajtani a parlagfüvet és ott van alatta... MÉHES K.
