Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-24 / 230. szám

2003. AUGUSZTUS 24. INTERJ Centrumban álló Kupa A pénzügyminiszterek általában nem tar­toznak a legkedveltebb politikusok közé, sőt. Kupa Mihálynak a kilencvenes évek elején mégis sikerült magát megkedvel- tetnie a közvéleménnyel, annak ellenére is, hogy a rendszerváltás hajnalán beve­zetett, azóta ezerszer elátkozott adóre­form az ő nevéhez fűződik. Ezt bizonyítja, hogy az Antall-kormány idején egy Időkö­zi parlamenti választáson még egyéni képviselőnek is megválasztották Zemp­lénben. Tokaj-Hegyalja azóta a kedvenc magyar tája, rendszeresen ellátogat a világhírű borvidékre. Feladatot vállalt a helyi közéletben is, a Zempléni Telepü­lésszövetség elnöke lett 1994-től. 1998- ban Ismét bejutott a parlamentbe, 2002- ben ez már nem sikerült neki. Sokan úgy gondolják, az ott élők azért álltak bosszút rajta, mert ő sem maradt független, egy évvel korábban ugyanis megalakította a Centrum Pártot, amely 3,89 százalékos választási eredményével mindenkit meglepett. Kupa azt mondja, szavazói egy része azért lehetett hűtlen hozzá, mert úgy gondolhatták, a jövőben már nem csak őket képviseli, másrészt ott is nagyon éles volt a küzdelem a két nagy párt között, és nem akarták a szavazatukat esetleg elvesztegetni.- Milyen lesz az idei szőlőtermés?- A minősége kitűnő, s nemcsak Tokaj- Hegyalján, hanem az egész országban, így remek borokra számíthatunk. Viszont - hála Istennek - nem terem túl sok sző­lő, így nem marad a gazdák nyakán.- Zemplénben hol szeret borozgatni?- Mindenhol. Jól érzem magam a bo­rospincékben, a panziókban, az étter­mekben, de gyakran előfordul, hogy egy­szerűen csak kiülök a teraszra kezemben egy pohárral, és csodálom a tájat, vagy beszélgetek a barátaimmal.- Melyik a kedvenc bora?- A száraz szamorodni.-És az aszú?- Az a csúcsok csúcsa, de abból nem lehet mindennap inni.- Milyen a tokaji borok presztízse külföldön?- Sokat javult az utóbbi években, kú­szik föl az áruk, de még mindig túl olcsók a minőségükhöz képest. Viszont már egyre több helyen kapható, most voltam Udine környékén, és örömmel láttam, milyen nagy volt a választék. Ugyanakkor gondot jelent, hogy Szlovákiában, Olasz­országban és Franciaországban termelt szőlőből is csinálnak tokajinak nevezett, meglehetősen silány borokat. Ám miután belépünk az EU-ba, ez a gond is megoldó­dik, hiszen hungarikumnak számít.- Ennek ellenére sokan tartanak az uniótól. Van rá okuk?- A szőlészetben és a borászatban dol­gozóknak nem sok, ezen e két területen a tárgyalásokon szinte mindent elértünk, amit akartunk. Ám az agrárium más ága­zataiban lehetnek gondok. Például az ál­lattenyésztésben: ha nem mondják meg időben, hogy a tejtermelő marhákról át kell térniük hústermelőkre, de abból már nem elég három-négy állat, hanem tízszer annyit kell nevelniük, s szükségük lesz nagy legelőkre is. A gyümölcstermesztők­nek - kivéve az apróbogyósokkal foglalko­zóknak - szintén nem lesz könnyű. A leg­főbb problémának egyébként azt látom, hogy lemaradás van az uniós felkészülés­ben. Még mindig nem álltak fel, vagy nem működnek jól azok a szervezetek, ame­lyek koordinálnák a vidékfejlesztést, to­vábbá a hazai termelők, a befektetők, ban­kok együttműködését, illetve, amelyek­nek meg kellene szervezniük a pénzek fo­gadását, elosztását. Holott tényleg fan­tasztikusak a lehetőségek. Most már ír csodáról beszélünk, holott a szigetorszá­giaknak valódi válsághelyzetet kellett átél­niük a belépésük után: le kellett építeniük a hajógyártásukat, állattenyésztésüket.- Az emberekkel beszélgetve mit ta­pasztal, szerintük is gazdasági válság van - mint ahogy az ellenzék állítja vagy inkább a kormánypártiaknak hisznek, miszerint csak pillanatnyi ne­hézségek adódtak?- Az az elkeserítő, hogy a legkisebb te­lepüléseken is végletesen megosztottak, sajnos őket is átitatta a politika, és ez a pártok bűne. A kocsmákban is gyakran erről folyik a vita, az más kérdés, hogy sokkal kulturáltabb formában, mint a parlamentben. Ám nem az érdekli őket, Kupa Mihály miként alakul az infláció, az államháztar­tás hiánya, hanem, hogy mennyibe kerül a víz, az áram, mekkora fizetésemelést kapnak, lesz-e munkájuk, s ki-ki a beállí­tottságától függően értékeli a helyzetet.-Sha ugyanezt öntől kérdezem?- Közepesnek tartom az ország gazda­sági állapotát. Sajnos nem hatszázalékos a gazdasági növekedés - ez a mérték lát­ványos fejlődést eredményezne -, de ez­zel a hárommal is eldöcögünk. Válságról akkor beszélhetnénk, ha ez a jelzőszám nulla lenne vagy mínuszba fordulna. A je­lenlegi helyzetnek külső és belső okai is vannak. Azt végre mindenkinek be kelle­ne látnia, nem tudjuk magunkat függetle­níteni a világgazdaság és ezen belül főleg Európa helyzetétől, s amíg nem indul be ott s különösen Németországban a fejlő­dés, addig sok jóra mi sem számíthatunk. De legalább ekkora gond az, hogy a bi­zonytalankodás uralkodott el a hazai gaz­daságpolitikában. Kiszámíthatóság he­lyett gyakran egymásnak ellentmondó in­tézkedéseket hoznak, és azok is gyakran nyilatkoznak, akiknek nem kellene. A jegybank először gyengíü a forintot, utá­na az elnök külföldön elismeri, ez hiba volt, majd pár napja azt mondja, jövőre magasabb, hat és fél százalékos inflációra számíthatunk, mint az korábban várható volt. Ezzel Járai Zsigmondnak sikerült is­mét gyengítenie a pénzünket, hiszen az ilyen kijelentések önmagukat beteljesítő jóslatoknak számítanak. Másfelől a kor­mánynak is abba kellene hagynia végre az osztogatást, mert egyszerűen nem bír­ja el az ország.- Ezek szerint elhibázottnak tartja az első száz napos programot, melynek köszönhetően nagyon sok ember élet­színvonala emelkedett?- Egyáltalán nem. A rendszerváltást követő 10 évben az állampolgárok sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint amennyit a munkájuk alapján megérdemeltek volna, így jogos, hogy rendezték a fizetésüket, ez erkölcsi kötelessége is volt a kormány­nak és a parlamentnek. De megálljt kell tudni parancsolni, hiszen már az idén is 13 százalékkal nőttek a keresetek, s ha ez a bérkiáramlás tovább folytatódik, való­ban válságba sodródhat a gazdaság.- De ha egyszer az ígéretek - legye­nek ezek bármilyenek - a koalíciós pártok választási kampányának részei voltak, szerepelnek a kormányprog­ramban is, nem tehetik meg, hogy nem teljesítik ezeket, mert lejáratódnak.- Nem osztom a véleményét. Ha egy­szer megváltoznak a körülmények, kide­rül, mások a lehetőségek, mint amit re­méltünk, akkor ki kell állni a kövélemény elé, és őszintén elmondani, hogy nem tudjuk teljesíteni a vállalásaink egy részét.- S úgy gondolja, hogy ezt az embe­rek megértik...- Úgy. Az emberek csak azt nem ké­pesek megérteni, hogy legalább az alap­kérdésekben - mint amilyen például az európai integráció, a honvédelem, az ok­tatás, agrárium korszerűsítése - miért nem hajlandóak a pártok nemzeti egysé­get tanúsítani. A teljesen értelmetlen szembenállást - tisztelet a kivételnek - bizonyítják az augusztus 20-án elmon­dott beszédek is. De ez hagyján! Emel­lett néhányan elképesztő tárgyi tévedé­sekkel is butították szegény közönségü­ket. Még szerencse, hogy Szent István ezt már nem hallhatta.- Önnek ez nem jön rosszul, hiszen a marakodó pártok mellett megjelen­het a békére, kiegyezésre törekvő Cent­Született: Budapesten, 1941-ben. Iskolai végzettsége: Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Munkahelyei: KSH, Pénzügykutató Intézet, Pénzügyminisztérium, DRT-Hungary, Kupa és társa tanácsadó cég. Politikai pályafutása: 1990-93: pénzügyminiszter, 1991-1994, il­letve 1998-2002 között országgyűlési képviselő, 1994-től a Zemplé­ni Településszövetség elnöke, 2001-től a Centrum Párt elnöke. Családja: Nős. Előző házasságából egy fia - mérnök -, egy lánya - közgazdász - s két unokája van. A mostaniból két lánya született. kát. Ugyanis nagyjából mindkét oldalról ugyanannyi szavazatot vettünk el, az in­dulásunk tehát alapvetően nem befolyá­solta a végeredményt. Egyik párttársam azt mondta, be kellene már fejezni azt, hogy mi a többi párthoz viszonyítva he­lyezzük el magunkat a politikai térképen. Fordítsuk meg a helyzetet: mi vagyunk a közép, és a többiek igazodjanak hoz­zánk. Én még azt is állítom, kezd túlhala­dottá válni ez az oldalankénti pártbesoro­lás, már csak azért is, mert meggyőződé­sem, két baloldali párt, a Fidesz és az MSZP küszködik egymással.- Mi lesz 2006-ban?- Joggal reménykedhetünk, hogy be­kerülünk a parlamentbe. Kitűnő szakem­bereink alapos programot dolgoznak ki, s nem lánglelkű forradalmárok vad ötletei­vel borzoljuk a választók idegeit. Ezenkí­vül hiteles, főként helyben elismert jelölt­jeink lesznek, akik nem megélhetési cél­ból politizálnak. A fő gond csupán az, lesz-e elég pénzünk a kampányra. A hir­detések, a plakátok drágák, fizetni kell az irodák rezsijét, a néhány alkalmazott bé­rét. Hiába mondják azt évek óta, hogy nem megoldott a pártfinanszírozás, érde­mi lépés eddig nem történt.- Sokak szerint ezért vannak Tocsik- és Kulcsár-ügyek. Ön egyébként miként vélekedik az évtized botrányáról?- Egyszerű az eset. Elloptak 15 milliárd forintot. A kérdés csupán az, hogy kik. De ennek kiderítése a rendőrség dolga.- Elhiszi a magányos elkövető elmé­letét?- Ez kábítás, egyedül senki nem képes ennyi pénzt meglovasítani. De az is gyen­ge magyarázkodás, hogy a PSZÁF nem tudhatta, komoly visszaélések folynak, mert hozott anyagból - a banktól kapott dokumentumokból - dolgozik. A felügye­let bekérhetett volna olyan adatokat, amelyekből minden kiderül.- Amikor először meghallotta, hogy mi történt, nem kezdett el aggódni, hi­szen 1997 és ’98 között ön is tagja volt a K&H felügyelőbizottságának?- Két ok miatt sem. Én ugyanis nem az Equitiesnél, hanem az anyacégnél - bár tény, végső soron neki kell mindenért vál­lalnia a felelősséget - voltam pozícióban, és minden leányvállalatnak külön fel­ügyelőbizottsága van. Másrészt a disznó- ságok a távozásom után történtek.- Kiderül valaha is, valójában mi történt?- Remélem, mert ha nem, akkor a poli­tikai elit egy életre lehúzhatja a redőnyt. De az sem mindegy, mikorra. Ha 6-7 évig eltart, mint az a Tocsik-ügy esetében tör­tént, már senkit sem fog érdekeim.- Feltételezem, önt pedig ennél job­ban érdeklik a most zajló Zempléni Művészeti Napok?- Nagyon színvonalas rendezvénynek tartom, s alig várom már, hogy részt ve­hessek a programjain. Almási B. Csaba rum. Mi van a pártjával, mostanában keveset hallani róla.- Köszönöm, megvagyunk, csendben építkezünk és dolgozunk. Az más kérdés, hogy a sajtónak nem nagyon keltjük fel az érdeklődését, de be kell vallanom, mi sem vagyunk elég offenzívak. Ennek elle­nére a Gallup szerint két százalékon va­gyunk, ami jelentős eredmény, ha azt vesszük, az SZDSZ népszerűsége három, az MDF-é pedig egy százalék.- Hogyan véli, sikerült már megsza­badulni attól a tehertől, hogy a Cent­rum valójában nem is középen áll, ha­nem inkább attól balra? S az önök színre lépése miatt győzhettek csak a mostani kormánypártok?- Jó lenne, ha a Fidesz végre tükörbe nézne, és belátná, ők és saját maguknak köszönhetően vesztették el a választáso­A kollégákról mondja RABÁR FERENC: - Humanista közgazdász volt, s mint minden hu­manista, következetes és makacs. SZABÓ IVÁN: - Jól elegyítette a közgazdasági gondolkodást a mű­szaki ember racionalitásával. BÉKÉSI LÁSZLÓ: - Peches ember, hiszen olyan kormány tagja volt, amely nem hitte el, hogy súlyos helyzetben van a gazdaság. Az idő azonban őt igazolta. BOKROS LAJOS (fölül): - Terápiája a gazdaság és az emberek immun- rendszerét nem vette figyelembe, de a hibái ellenére is sikeres volt. MEDGYESSY PÉTER: Kedves és következetes, aki tisztában volt az­zal, hogy a pénzügyminiszternek mindent előre meg kell tárgyalnia a miniszterelnökkel. JÁRAI ZSIGMOND (alul): - Nagy lendülettel kezdett munkához, az első két évben szigorú pénzügypolitikát folytatott. A kétéves költség- vetés elfogadása után lazán távozott, ami nem volt túl elegáns. VARGA MIHÁLY: - Kedves ember, aki jól ellátta a végrehajtó szere­pet Orbán Viktor mellett. LÁSZLÓ CSABA: - Ütésálló politikus, jó értelemben vett bürokrata, aki ért a feladatához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents