Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus (14. évfolyam, 208-237. szám)

2003-08-15 / 222. szám

2003. Augusztus 15., péntek KULTÚRA - R I P O R T 7. OLDAL Leletmentés az agyagbányában Bedaráltak több mint száz avar kori sírt Egyben marad a Bocz-életmű Sok, Hidason készült téglába avar sírok maradványai kerül­tek. Az építőkövek alapjául szolgáló agyag lelőhelyén nép- vándorlás kori temetőre talál­tak. Mire a hivatalos szervek tu­domására jutott a VII—VIII. szá­zadi sírhelyek léte, közel száz vált belőlük a bányaművelés martalékává. Tolna és Baranya megye határán, meredek partfalak mentén régé­szek, régésztechnikusok és ásatási segédmunkások dolgoznak. A Wossinsky Mór Megyei Múzeum munkatársai leletmentést végez­nek. Jó néhány éve, a ’80-as évek végén derült fény arra, hogy érté­keket rejt a hidasi téglagyár agyagbányája. Két népvándorlás­Kisebb-nagyobb kitérők után a hivatal és a vállalkozó megegyez­tek: a tulajdonos vállalta a lelet­mentéssel kapcsolatos költsége­ket, lehetővé téve, hogy a szakem­berek legalább a már félbevágott nyughelyeket feltárják. A kiterme­lés irányát megváltoztatták, így nem veszélyeztetik tovább a nyug­helyeket.- Mi lesz a megtalált emberi ma­radványok, tárgyak sorsa? - kérdez­tük Odor Jánost, a megyei múze­um régészét.- Számításaink szerint most 25-30 sírt bontunk ki. Fotózzuk, rajzoljuk, aztán felszedjük a lelete­ket. Az emberi csontokat mosás után antropológus vizsgálja, a tár­gyi emlékeket restaurátorok veszik kezelésbe. Ennek megvalósulása egyelőre kiszámíthataüan idő, hi­Száznál több avar kori sírhely már a bányászat áldozatává vált korabeli sír került akkor elő. így a terület a Kulturális Örökségvédel­mi Hivatal adatbázisába került. Amikor lejárt a bányát működtető vállalat kitermelési engedélye, kérte annak meghosszabbítását. Ennek nyomán indult a terület vizsgálata. Ódor János régész ez év tavaszán szemrevételezte az agyaglelőhelyet, és egyértelművé vált, hogy legkevesebb száz késő avar kori, VII-VIII. századi sírhely már a bányászat áldozatává vált. Sok, hidasi téglából épült házat avar sírleletek és csontok erősíte­nek, mert az agyagkitermelés so­rán a gép a sírokat ledarálja, aztán azok az építőkövek alapanyagává válnak. szén kevés a szakember, s a pénz­ben sem dúskálunk. Ha ez megtör­ténik, kezdődik a publikálásra való előkészítés (fotózás, rajzolás, le­írás, értékelés), aztán következhet az eredmények közzététele. Igazán az értékelés során derül ki, hogy a lelőhely milyen értéket képvisel. Ez azonban a munka jelenlegi szaka­szában még másodlagos. A Völgy­ségben egyébként sok avar kori te­mető ismert, főként Wossinsky Mór feltárásai nyomán. Ő Cikón, Závodon, Bonyhádvarasdon vég­zett ásatásokat. Helytörténeti jelen­tősége abban áll a dolognak, hogy Bonyhád közigazgatási területén még nem tártak fel avar temetőt. Pál Ágnes Alig több, mint egy hónappal Bocz Gyula szobrászművész hirtelen halála után máris nagyobb érdeklődés mutatkozik munkássága után, mint életében. A csa­lád, a művész özvegye azonban azt sze­retné, ha a több száz darabból álló hagya­ték együtt maradna, és a széles közönség is bármikor látogathatná. Elárvult a hosszúhetényi ház, ahol Bocz Gyula szobrászművész az utóbbi 21 évét töltötte, s amely a felesége számára egy volt vele, a művészetével. Az ottani művek, több száz kisebb-nagyobb méretű kőszobor és fa­faragás az utóbbi hetek során a pécsi lakás­ba került, „odakint” az udvari kövek, né­hány félbehagyott mű maradt csak. Ennél­fogva a belvárosi, 200 négyzetméteres ott­hon egyben az első Bocz Gyula-múzeum­ként is leírható, azonban jelen állapotában sokkal inkább raktár, hiszen a művek arra várnak, hogy értő művészettörténész gon­doskodása mellett pontos leírás, katalógus készüljön róluk. De ez is a jövő feladata még, mint olyan sok minden, hiszen a halál­eset valóban tragikus hirtelenséggel jött.- Gyula kivizsgálásra ment be a kórház­ba, úgy készült, hogy hamarosan hazatér, tervei voltak, félkész munkái, amiket be akart fejezni. Ebben a helyzetben egyáltalán nem beszéltünk arról, hogy mi lesz majd..., nem történtek ilyen irányú előkészületek - mondta Pólyák Dária, Bocz Gyula felesége. A család egyetért abban, hogy a két gye­reknek korábban ajándékozott műveket nem számítva, a meglévő anyagot egyben kell tartani, mégpedig nem egy lakásban, mert akkor nem éri el a célját, se a közönsé­gét. Természetesen, egy kiállítás ötlete vető­dik fel automatikusan, csakhogy a „hol”-t és szobrász dolgozhat majd olyan szabadon, a „miképpen”-t is intézni kell. Ugyanis az ér- mint egykor Bocz Gyula tette két évtizeden deklődés, amilyen a sors, ugye, máris szinte át. Amennyiben ez nem sikerülne, a művész élénkebb, mint a művész életében volt.- Még a temetés se történt meg, ami­kor már kerestek, hogy vennének a szobrokból - mesél­te az özvegy -, de természetesen nem az a legfőbb gon­dom, hogyan tudnék „megszabadulni” a művektől. Viszont rögvest eszembe ju­tott, hogy Gyula még jóval korábban mondta nekem: meg fogom látni, hogy a halála után fel fog ér­tékelődni az, amit ő csinál. Kétségtelen, mindig is partvona­lon kívül létezett, nem tartozott seho­vá, mert komolyan gondolta, hogy neki a munka az első, sőt, az volt a második, a harmadik is. Az ő életébe nem fért bele az ügyeskedés, nem magát me­nedzselte, hanem abban bízott, hogy a szob­rai majd menedzselik őt. A hosszúhetényi ház, amely valaha Bocz Gyula nagyszüleié volt, egyelőre szintén bi­zonytalan sorsú. Egy korábbi ötlet nyomán lehet, hogy alapítványi formában átalakul­hat alkotóházzá, ahol 4-5 fiatal, tehetséges Bocz Gyula utolsó szoboravatóján ez év tavaszán Pécsett, a Rét utcai idegklinikán FOTÓI TÓTH L. felesége eladja a házat (egy ifjú farestaurá­tornak, aki az utóbbi időkben nagyon közel állt Bocz Gyulához), és akkor esetleg itt kap­hatna helyet egy emlékszoba is. Hosszúhe- tény polgármestere, Faragóné Cseke Blanka már jelezte: mindenképp szeretnének emlé­ket állítani a faluban élt művésznek, ám er­ről a család gyásza miatt csak ősszel kezde­nek tárgyalni. MÉHES K. Mediterrán fesztivál Pécsett Retina tizedszer Tegnap megnyitották a X. Retina Nem­zetközi Film- és Videofilm Fesztivált Szigetváron, a Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskolában. Ebben az évben több kisebb településen is szerveznek vetítéseket. Tizenkét ország alkotóinak 160 filmjét te­kinthetik meg az érdeklődők, a zsűri vasár­nap dönt a díjakról. Tavaly Szalai Péter nyer­te a fődijat a vasutasok játékszenvedélyéről készített, azóta a televízióban is bemutatott alkotásával. Pécsi egyetemista, Fodor Péter kapta a különdíjat a kísérleti filmek kategóri­ájában. A pécsi fiatalok, Kismányoky Károly tehetséges tanítványai, idén is indulnak a fesztiválon, tudtuk meg Hanczik Jánostól, a Retina-műhely vezetőjétől, a program szer­vezőjétől. A filmeket Szigetváron kívül Drá- vaszabolcson, Drávaiványiban, Kisdobszán, Nagyharsányban, Sellyén, Vajszlón és Vil­lányban is megtekinthetik, a helyi kábelté­vék hálózatain is. A fesztivállal egy időben kiállítás is látható Szigetváron a Retina-mű­hely harmincéves történetéről, felidézve egyik legnevesebb alkotójuk, a pécsi képző­művész, Ficzek Ferenc emlékét is. b. l. Mediterrán hangulatok fesztiválja elne­vezéssel kezdődik négynapos rendez­vénysorozat Pécsett. A vasárnaptól a Széchenyi téren zajló eseményen csak­nem negyven program, kézműves vásári forgatag és az alkalomra kiépített kert­helyiségek várják az arra járókat. A sorrendben harmadik alkalommal megren­dezett Mediterrán hangulatok fesztiválja remél­hetőleg méltó zárása lesz a pécsi nyári progra­moknak - bizakodott a tegnapi sajtótájékozta­tón Orcsik Ferenc, a szervező PlV Kft. ügyveze­tő igazgatója, egy alpolgármesteri mondatra re­agálva. Őt megelőzően ugyanis Gonda Tibor ar­ról beszélt, hogy a fesztiválváros-koncepció kezd beérni, ami a statisztikai hivatal látogatók­ra, az itt töltött vendégéjszakák számára vonat­kozó adataival is alátámasztható. Ami a mostani statisztikát illeti: a vasárnap kezdődő, ezúttal négynapos rendezvényen csak­nem negyven program - köztük egy szakácsver­seny - szórakoztat. A bormustra már tegnap le­zajlott, a félszáz nevezett nedűt szakavatott zsű­ri bírálta, az eredményhirdetés, s persze a na­gyobb mérvű bormustra vasárnapra marad. A vasárnap a mediterrán borok és sörök, a hétfő a mediterrán ízek napja név alatt fut, a keddet a Vendégségben a Mecsek alján elneve­zéssel illették. A szerda természetesen Szent István és az új kenyér ünnepe, amit szervesen illesztenek bele a fesztivál programjába. Az alkalomra kiépített kerthelyiségekben kvaterkázhat, falatozhat, poharazgathat a kö­zönség; az egyéb programokat úgy alakították, hogy a produkciók más-más helyszíneken buk­kanjanak föl, s így, akárcsak a zene, összekös­sék a Széchenyi tér különböző pontjait. A tel­jesség igénye nélkül: lesz gitár- és tangóharmo­nika, szerepel a Pécsi Ércbányász Koncert-fú­vószenekar, a Baranya Zenekar és a Mahala Hóra együttes, különleges produkciónak ígér­kezik kedden az Ördögszekér Kompánia báb- és vásári komédia előadása, valamint a vajdasá­gi „Rizgetős” népi együttes fellépése. Rajtuk kí­vül több, mint három tucat kézműves és árus gondoskodik a vásári hangulatról. A négynapos fesztivál 3,5 millió forintba kerül, a pénz javarészt önkormányzati hozzá­járulásból és szponzori támogatásokból szár­mazik. ________________________________ _____ Ko ros gépek fürdenek a malom illatában Az orfűi vízimalom 1970 és 1994 között csak múzeum volt. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága és az Orfűi Önkor­mányzat hozzájárulása révén az Orfűi Vízimalom Bt. egyesz- tendős munkájával vált lehetségessé termelő működtetése. A társaság központi támogatásból 1999-től két év alatt elvégezte a malommúzeum újabb helyreállítását. Két éve a koros gépe­ken való őrléshez patakvíz is szolgáltatja az energiát. A Vízfő-patak hídjához érve már nem lehet másra fogni a zajt: olyan vízzubogásnak tűnik, mint egy dü­börgő nagy vízesés tompa dübörgé­se dig hallótávolságból. A malom­ház pincéjének ablakán át jól látszik a négy méter átmérőjű fakerék. A Vízfő-forrás nyári hozamát látva azonban nem hihető, hogy a folya­matos morgást a kerékre zúduló pa­takvíz okozza.- Ez az őrlőberendezés üzemi za­ja - magyarázza Füzes Péter, az orfűi malommúzeum működtetője. - A vízcsobogást csak a kerék mellé áll­va lehet külön hallani, de hozzájárul jellegzetes hangjával az alapzajhoz, ahogy a cellák rendre megtelnek vízzel. Lafatyol a kerék - szokták mondani. Ez ugyanis egy felülcsa­pott vízikerék. Itt a víz helyzeti ener­giája hasznosul, az alulcsapottnál viszont a mozgási energia a vízbe érő lapátok által. A hengerek állan­dó fordulatot kívánnak, azért már hajdan is gép - ma már beszerezhe- tetlen fagáz-motor - egyenlítette ki a vízhozam miatti ingadozást. Most villanymotor. A gépek terébe lépve érzi az em­ber, hogy meny­nyire élő egy ilyen malom: egész épülete vibrál őrlés köz­ben. A ház egész faszerkezete át­veszi a hengerek mozgásából ere­dő rezgést. A sa­játos szag pedig átható, furcsa, bár nem kellemetlen.- Ezt hívják a molnárok malom­illatnak: az őrlés során keletkező por és a levegőbe került illó anya­gok keveréke. Ha a technológia folyamatát leír­nánk a garatba öntött gabonától az előállított lisztig, semmi másra nem marad hely. A laikus csak az anyag­vezető facsövek hálózatát látja, a szíjtárcsákat és a lapos szíjakat, amelyek az egyik gépről a másikra viszik az őrleményt. Ezeknek a 110 éves gépeknek a mechanizmusa egyébként ma is korszerű, vagyis lényegében ugyan­az, mint a mai modemeké. Az orfűi molnár állítja, a kis malmok ugyan­arra képesek, mint a nagyok, sőt technológiájuk folytán a molnár sokkal jobban tud alkalmazkodni az alapanyag minőségéhez. Az orfűi vízimalom a XIX. szá­zad közepétől 1950-ig folyamatosan működött, és már eredetileg is hen­germalom volt, kezdettől magasőr­lési eljárással dolgozott, amely ma­gyar találmány. Az államosítás után berendezéseit, gépeit úgy széthord­ták, hogy amikor 1970-ben múze­um céljára helyreállították, más pa­takmalmokból kerültek ide hajdani­akkal egyező, működőképes gépek. A történet az ötvenéves Füzes Péter számára is messziről indult. Molnárfamíliából származik. A technikum után általános gépész végzettséggel ő is a Malomipari Vállalatnál helyezkedett el. Végig­- Azóta őrlési kapacitásunk zö­mét ez teszi ki egész évben, de oly­kor tönkölybúzát is őrölünk. A ma­lom tavaly megkapta a „bio” minő­ment a ranglétrán, végül a karban­tartó üzem vezetője lett.- Az 1993-as privatizáláskor ott­hagyni kényszerültem a céget. Egy kollégámmal már 1987-ben megkeres­tük a megyei múzeu­mot, hogy mit szól­nának ahhoz, ha be­indítanánk ezt a mal­mot, amelynek a gé­peit 1970-ben a mi üzemünk újította fel. Azt válaszolták, hogy ezt nem szabad, mert az öreg gépek nem bírják tó az üzemelte­tést. Amikor 1993- ban, újra jelentkez­tünk, azt mondták: ez a világ legjobb ötlete. Először búzát őröltek, de a kiváló minőséget az árban nem lehetett érvé­nyesíteni. Aztán megkereste őket egy kaposszekcsői cég, amely lisztérzéke­nyek számára gyárt száraztésztát kukori­calisztből. A 110 éves gépek mechanizmusa ma is korszerű sítést, ezzel országosan egyedüliek vagyunk. A maga ura és ez alig megfizethe­tő előny.- A malom' nem egy aranybánya, de szép csendesen meg lehet él­ni belőle. Nincs meg­szabva, hogy a malom­nak mikor kell őrölnie, de én úgy jövök ide Pécsről mindennap, mintha alkalmazásban lennék valahol más he­lyen. Az öreg gépek nem rakoncátlankodnak so­kat - vagyis a molnárnak van ideje az ajtófélfát tá­masztani őrlés közben. S tervezgetni az orfűi Szent István-napi ün­nepséget, amit újabban a malommúzeum udva­rán tartanak. Ilyenkor a molnár a kenyér előállí­tásának egész munkafo­lyamatát bemutatja, s mivel kemence is van, az ismertetés a kisült ke­nyérig terjed. FOTÓ: MÜLLER A. _____________PUHÁI IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents