Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-05 / 181. szám

2003. Júuus 5., SZOMBAT MAGAZIN 15. OLDAL TOKYO-I HAKNI. Hollywood örökifjú sztárja, Arnold Schwarzenegger manapság legújabb filmje, a Terminator 3 bemutatóinak reprezen­tatív helyszíneit járja végig. A fentebb látható felvétel tokyo-i „hakniján” készült. Macskajaj A házimacska - megfelelően tartva - hosszú ideig, csak­nem két évtizedig is hűséges társunk lehet. Ám öregedése, akárcsak az emberek eseté­ben, számos egészségügyi és élettani gonddal jár. Korunk macskái, akárcsak a mai emberek, hosszabb életűek elő­deiknél. A macskák általában 10- 14 éves korukig jó egészségnek és kondíciónak örvendenek, rit-. kán akár a 18-20 éves kort is megélhetik. Ez a kor emberi mértékben csaknem 126 évnek felel meg. Életkorukat nagymértékben befolyásolja az is, hogy inkább szobában, tehát bezárva, de na­gyobb védettségben élhetnek, vagy kijáróak, és így nagyon ki vannak téve mindazoknak a ve­szélyeknek, amit például egy au­tóbaleset, vagy kutyaharapás je­lenthet. Nemi érettségüket körülbelül félévesen érik el (a nőstények át­lagosan 4-9, a kandúrok 6-14 hó­napos korukban). Az ivarérés­hez azonban nem elég az adott életkort elérni, szükség van egy bizonyos (általában 2,3-2,5 kilo­grammos) testtömegre is. Meg­jegyzendő, hogy kedvenceink vadon élő ősei, de mai - termé­szetes környezetben felnövő - egyedei sem élnek ilyen hosszú ideig. Ennek oka az, hogy az em­bernél tudományos alapon kifej­lesztett macskatápokhoz, meleg­hez, védelemhez és védőoltások­hoz jutnak. A nagyon kifinomult szerve­zetű, fajtatiszta egyedek (lásd perzsa, sziámi), az elhízásra haj­lamos, súlyos testű macskák (maincoon) általában rövidebb ideig élnek, mint a kis testű, a nem elhízott vagy a keverék és az európai rövid szőrű (házi) macskák. Macskáink életkorát számos külső tényező befolyásolja. A természetellenes tartásmód, a kevés mozgás, a szennyezett le­vegő, a nem megfelelő táplálék, a stressz mind-mind egészség­rontó tényező. Már a tizenéves macskák gon­dozásánál is figyelembe kell ven­nünk a korukat. Az idős állatnak általában jót tesz, ha vitamino­kat és egyéb kiegészítőket adunk neki. Millióból ezernégyszázat! Ennyit kaphat forintban az a szerencsés lottójátékos, aki az első júliusi lottósorsoláson egymagában és egyetlen befi­zetett szelvényen találja majd el az ötöslottó vala­mennyi nyerőszámát. Alaposan megtréfálta a szerencse istenasszonya a hirtelen meggaz­dagodásban reménykedőket. A legutóbbi ötöslottóhúzáson - amikor már 1,3 milliárdos főnye­remény délibábja csalogatta a lottózók termináljaihoz a szeren­csevadászokat - három olyan kétjegyű szám is előkerült a kézi húzásra szolgáló gömbből, amely úgynevezett ikerszám, vagyis mindkét számjegye azo­nos (22, 44, 88). Ráadásul, mint látható, a második kétszerese az elsőnek, a harmadik pedig a má­sodiknak! Mindez az örökké népszerű egyjegyűekkel - jelesül az 1-essel és az 5-össel kiegészül­ve - mesés summához juttathatta volna azt a szerencsés fogadót, aki ilyen összefüggésekkel szá­molva töltötte volna ki a szelvé­nyét. Csakhogy ilyen játékos egy sem akadt, pedig több mint hat­millió szelvénnyel próbálkoztak a derék honfitársaink, s nyilván jó néhány külföldi vendég is! De csak 86 darab négyeshez jutot­tak. Az említett öt számhoz fűző­dő matematikai fejtegetésnek ugyanis van egy gyengéje, neve­zetesen az, hogy ilyesmi csak a számok ismeretében szokott az eszünkbe jutni. Olyan ez, mint a balesetek utólagos magyarázata: utólag meg tudjuk mondani, hogy mit nem kellett volna tenni, illetve, hogy mit mulasztottak el a kárt elszenvedők. Nyugodjunk bele a kellemet­len ténybe: a jövendő lottószá­mokat semmiféle szisztémával nem lehet előre, csalhatatlanul megjósolni, csak véletlenül lehet eltalálni! Igaz, bulvárlapokban olykor olvasni jövendőmondók­ról, akik megpróbálkoztak már, hogy - persze jó pénzért - előre megadják a nyerő „ötösfogat” tagjait, de arról még sosem hal­lottunk, hogy legalább egyikük azért hagyta volna abba különös szakmáját, mert tudományát sze­rencsejátékokban gyümölcsöz- tette. Kudarcuk azonban rejt némi pozitívumot is: ha valamilyen módon kifürkészhető lenne For­tuna szeszélye, akkor nem sokat érne a magyar lottóötös, hiszen a ütkok tudói gyorsan beikszelnék a megfelelő számokat. Gyógyszerek vésztartalékban Esszük a gyógyszert! - hang­zik a vád, amiatt, hogy túl sok orvosságot tartunk otthon, a szakemberek szerint fölösle­gesen. Ha ez igaz, s a gyógy­szereknek is van szavatossági idejük, akkor adódik a kér­dés: mit tehetünk a lejárt me­dicinákkal? Az egyik egészségügyi magazin­hoz a következő levél érkezett: „Idős, krónikus beteg ismerősöm nemrégen elhunyt és két fióknyi gyógyszer maradt utána. Mivel én azonos gyógyszereket szedő kisnyugdíjas vagyok és nekem is nagyon nehéz kifizetni a gyógy­szerek árát, felhasználnám a ma­radékot. Megbetegedhetek-e, ha lejárt szavatosságú gyógyszert szedek? Egyáltalán, hogyan tudom meg­állapítani, ha egy gyógyszer rom­lott?” Eddig az idézett levél. A szak­ember, a toxikológus válasza sem maradt el: „Bár minden gyógy­szeren kötelező feltüntetni a sza­vatossági, felhasználási időt, gyakran nehéz megtalálni ezt a fontos információt, főképpen ak­kor, ha az eredetí doboz már nincs meg. Az a legpraktiku­sabb, ha a legközelebbi gyógy­szertárban bevizsgáltatja a kész­letet. Azt semmiképpen nem ta­nácsolom, hogy az otthoni sze­métbe dobja, mert ez másokra je­lenthet veszélyt.” Vajon e régi és vissza-visszaté- rő gondra van-e elfogadható min­dennapi gyakorlat? Hiszen lejárt gyógyszerkészlet csaknem min­den háztartásban előfordul, mert hajlamosak vagyunk „bespájzol­ni”. Ez nem is róható fel igazán senkinek, ismerve a magyar gyógyszerellátás és az árak rap­szodikusságát. Előfordult a kö­zelmúltban is, hogy fontos vér­nyomáscsökkentők, szív- és ér­rendszeri gyógyszerek hónapo­kig szerepeltek a hiánycikkek lis­táján. A gyógyszerárak gyakori emelése ugyancsak arra készteti a betegeket, hogy nagyobb kész­letet tartsanak. ■ A mesterséges fogantatás kockázata A mindinkább gyakorivá váló mesterséges megtermékenyítés egyik, kevéssé örömteli eredménye lehet, hogy az így fogant gyermekek egészsége az átlagosnál rosszabb. Erre a megálla­pításra jutottak európai kutatók, bár az okokról eltérően vé­lekedtek. A mesterséges megtermékenyí­téssel született gyerekek ugyan­olyan okosak, s pszichikailag fej­lettek, mint hagyományos módon fogant társaik - ezt állítja a vala­ha is készült legátfogóbb tanul­mány ebben a témakörben. Ugyanakkor a mesterséges meg­termékenyítés egyik, ma már egy­re gyakoribb formájával, az ICSI- módszerrel (ekkor a spermiumot egyenesen beinjekciózzák a pete­sejtbe) fogant gyerekeknél több születési rendellenességet re­gisztráltak, mint természetes úton létrejött társaiknál. Nem tudni, hogy ez magára a módszer­re vezethető-e vissza, vagy arra, hogy az ICSI-nél az anyák időseb­bek, mint a természetes úton fo­gant gyerekek édesanyjai. A tanulmányt a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó orvosok most zajló európai kong­resszusán hozták nyilvánosságra Madridban. A kutatók több mint 1500 gyerek kórtörténetét követték végig egészen 5 éves korukig: egy- harmaduk ICSI-vel, másik harma­duk hagyományos mesterséges megtermékenyítéssel (IVF --ahol nincs beinjekciózás), harmadik harmaduk pedig természetes úton fogant. Azt tapasztalták, hogy mindhárom csoportban a csecse­mők hasonló súllyal és nagysággal jöttek a világra, s a megbetegedé­sek gyakorisága is hasonló volt mindenütt. Később nem tapasztal­tak különbséget az intelligenciá­ban, az anyanyelv elsajátításának gyorsaságában, s magatartásukban sem. Ami eltért: az IVF-es és ICSI-s gyerekeket gyakrabban kellett kór­házba vinni, s az ICSI-vel fogant gyerekek több műtéten estek át, mint kortársaik. Ennek oka lehet az - mint a madridi konferencián nyilvánosságra hozták -, hogy az ICSI-vel fogant gyerekeknél jóval magasabb, 6,2 százalékos a szüle­tési rendellenességek száma, mint a természetes úton fogantaknál (2,4 százalék). Arne Sund profeszor, a kong­resszus elnöke szerint azonban a mért különbségnek más okai is lehetnek: ilyen például, hogy a természetes úton fogant gyereke­ket a vizsgálat vezetői az óvodák­ból válogatták ki, márpedig ezek­be a normálisan fejlődő gyerekek járnak - azaz a kontrollcsoport­ban alulreprezentáltak voltak a természetes úton fogant, ám rendellenességekkel küszködő gyerekek. Másik lehetséges ok, hogy az ICSI-s mamák életkora két'évvel magasabb volt, mint a természe­tes úton fogant gyerekek édesany- jainak életkora, márpedig ez a korkülönbség bizonyítottan növe­li a születési rendellenességek gyakoriságát. SZÉPSÉG. A libanoni Dominique Hourani lett a győztese a „Miss Intercontinental 2003” elnevezésű szépségversenynek Berlinben. A 23 éves egyetemista lányt 38 versenyző közül választotta ki a zsűri.

Next

/
Thumbnails
Contents