Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-05 / 181. szám

■ ■ 2003. Július 5., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T URA Fesztivál a gyógyfürdőben Kettős jubileumot ünnepel­nek a hétvégén Harkányban: 180 esztendős a gyógyfürdő, és 10 esztendős a fürdőfeszti­vál. Az idei strandfieszta há­rom színpadon zajlik szom­bat-vasárnap, és a hazai pop­mezőny legismertebb alakjai adják egymásnak a kilincset. A strand-színpadon indul a prog­ram ma 16 órától a Harka és a Pannónia együttes néptáncosai­val, majd Márió harmonikázik, populárisabb vonalra hangolva a publikumot. Itt már otthonosan mozog Dopeman, aki a friss tévé­sztárral, Majkával mutatja be új közös lemezét. Forgách Gábor a részeges hanyatt esős mutatvá­nyával poénkodik, egy szicíliai énekes, Erox Martini magyarul énekel olasz dalokat és olaszul magyarokat, végül Szűcs Judit, és az ex-Neotonból Ádám és Éva nosztalgiabulit tartanak. A másik helyszín a Zsigmond sétány, ahol 10 órától koncertezik a Mistery Gang és a Menthol együttes, míg a művelődési ház előtt bál lesz, ahol a Royal húzza a talpalávalót. Vasárnap operettslágerek csen­dülnek fel Zsadon Andrea és Szol­noki Tibor tolmácsolásában. Ugyanitt az igényes folkzenét kedvelőknek a Hétrét zenekar ját­szik, de fellép Kozsó, a Crystal, a Fiesta és a Unique is. A Zsigmond sétány esti programjában Tátrai Tibor latin gitárjátéka hallható, valamint a siklósi Szabó család dzsesszkoncertje pezsdíti a vért. Ezúttal is lesz bál a művelődési háznál. A strandbelépők mindenhová érvényesek. M.B.E. Rongyokból teremtett élettér Retextil: a szükség diktálta művészet bemutatkozása Kiállítás és művészeti alkotótábor: a hét végén ismét a kö­zönség elé lép a pécsi Retextil Manufaktúra. A háztartási textilhulladék egyedi kézműves-iparművészeti újrahasz­nosítása nyomán sajátos tárgyak, műalkotások születnek. A retextil technika a háztartásban fellelhető rongy, régi, rossz ruhák újrahasznosítását - divatosabban recycling - takarja, egyedi technika és módszerek alkalmazásával. Elő­ször egyszerű kézi eszközökkel el­készítik az alapfonalat, majd ősi hagyományos kézműves techniká­val - ilyen a fonás, szövés, horgo­lás, csomózás, hurkolás - hoznak létre lakberendezési tárgyakat, iparművészeti termékeket. A know-how kifejlesztője Thiesz Angéla pécs-istenkúti eszté­ta és akcióművész, aki 1998-ban költözött a peremterületre. A csa­lád, más lehetőség nem lévén, a kőházat saját készítésű, háztartási textilhulladék alapú szőnyegekkel, bútorokkal rendezte be. Angéla idővel tökélyre fejlesztette a tech­nológiát, megszülettek a fonal elő­állításához szükséges szerszámok. A kezdeményezést az Istenkúti Közösségért Egyesület karolta fel, és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány valamit a megyei munkaügyi központ támogatásá­val 2001 novemberében foglalkoz­tatási programot indított. Akkor 18, tartós munkanélküli és megválto­zott vagy csökkent munkaképessé­gű környékbeli munkahelye lett az egyesület Retextil Manufaktúrája. A pécsi Parti Galériában ma 19 órakor nyíló kiállítás e műhelyben készült termékeket vonultatja föl, és a technológiát is bemutatják a kö­zönségnek. Az esemény egyúttal nyitánya az Istenkúton vasárnap kezdődő tíznapos művészeti alkotó­tábornak, ahová tucatnál több alko­tót, köztük külföldieket is várnak. A manufaktúrának Pécsett a mostani a második kiállítása, ezen­kívül a fővárosi Retorta Galériában, a Szombathelyi Képtárban illetve egy újpalotai vándorkiállításon lát­hatók jelenleg a munkáik. A kiállított művek nem csak esztétikusak, de igen praktikusak is FOTÓ: TÓTH L. Félszázezren a színháztalálkozón Csekély nyereséggel zárt a III. POSZT A III. Pécsi Országos Színházi Találkozó junius második he­tében minden eddiginél nagyobb tömeget vonzott, ötvenezerre becsülhető a nézők száma. Az előre meghirdetett kétszáznál több programból mindössze kettő maradt el, és a végelszá­molás szerint anyagilag sem zárt veszteséggel a fesztivál. Soha nem volt még a POSZT-on annyi ember, mint az idén, ezt igazolja az előadásokat megte- kintők és a szállodában szobát foglalók száma. A versenyprog­ramokat hivatalosan 10240-en látták, de ez a tétel nem tartal­mazza a pótszékeken ülőket - készített rövid mérleget Simon István, a színháztalálkozó fő­szervezője. A fesztivál melletti fesztivált, az OFF-rendezvénye­ket 31 helyszínen 202 műsor je­lentette, csupán két előre meg­hirdetett előadás maradt el a fő­szereplők betegsége miatt: Dar­vas Iván Sorstalanság című estje az Áfiumban, és a Színházcsiná- lók darab a Horvát Színházban. A belépős OFF-programokat 16 ezren teltintették meg, de a séta­téri és a Széchenyi téri ingyenes fórumok, előadások, fellépések nézettségét csak saccolni lehet, amit a vendég­látósok, szak- m a b e 1 i e k , ügyelők együt­tesen további 25 ezer főre be­csültek. Min­dent összegez­ve tehát fél­százezer néző­je volt a III. POSZT-nak, egy köze­pes magyar város tobzódott itt jú­nius 5-14. között. Naponta 680 ember a fesztivál miatt bérelt szállodai szobát Pécsett, ami meghaladott minden előzetes vá­rakozást, és a programok meny- nyisége is nőtt húsz százalékkal. A város ennél nagyobb érdeklő­désre már nincs szállodai kapaci­tásban felkészülve. Az önkormányzati és a minisz­tériumi hozzájárulás két év alatt 30-ról 50 millióra nőtt, s ha az összeg megduplázódna, akkor sem lehet az időtartamot kitolni. A III. POSZT egyébként null­szaldósan, vagy némi kis nyere­séggel zárt, de még vannak kint­lévőségei, tudtuk meg a kht. gazdasági vezetőjétől, Babarczy Etelkától. Az mindenesetre a ta­lálkozó rangját jelzi, hogy a szponzorok már maguk jelent­keznek be támogatónak. MÉSZÁROS B. ENDRE Futnak a képek Fúvós szeptett „Az idő a történések folyama és sodró árja. Minden, mihelyt feltűnt, már el is sodródott. Majd másik bukkan fel, de az is csakhamar el­sodródik.” Marcus Aurelius, a filo­zófus császár gondolata az időről, amelyet az Elmélkedések negyedik könyvéből Huszti József fordításá­ban idézünk, mottóként jelentik meg a Tíz perc (Ten Minutes Older: The Trumpet) című film elején, bi­zonyára azért, mert az idő e mű té­mája s főmotívuma is egyben. A forma alapelve, polifonikus hang- szerelésben. A szerkezetet is az idő tagolja, lé­vén a film hét különböző, egyen­ként tízperces mozgóképi novellá­ból összerakott egész. Az egyes el­beszélések között az idő folyama hullámzik a vásznon, miközben halljuk az angol címben említett trombitát, kicsit oly módon, mint Isten hangszerszólóját a Hrabal könyve végén Esterházynál, még ha nála az Ur szaxofonon játszik is. Az egyes elbeszéléseket a mai film­művészet élgárdájának tagjai for­gatták, akik elég nagyok ahhoz, hogy komolyan vegyék a mottó fi­gyelmeztetését, s alávessék magu­kat a rendelkezésükre álló időkeret kényszerének, meghallván e szűk marokkal mért tartam üzenetét. A Marcus Aurelius által említett sod­ródás hullámverését. Ennek zúgása mellett Wemer Herzog tízezer évet fakaszt az őt megillető percekből. Nála egy dél-amerikai indián törzs tagjai számára váratlanul felgyorsul az idő: hirtelen kiszakadnak a kő­korszakból, védtelenül és gyanútla­nul találkoznak a civilizációval, s ebbe belepusztulnak. A legszigorúbb fegyelemmel Aki Kaurismäki, Jim Jarmusch és Wim Wenders ragaszkodik az alaptémá­hoz. Náluk a tízperces formai keret és a motívum kibomlása tökélete­sen egybeesik. Talán ezért érzem úgy, hogy az ő kisfilmjeik a füzér legjobbjai. Kaurismäki hősének nagyjából ennyi ideje van arra, hogy kilépjen régi cégéből, felke­resse menyasszonyát s vele együtt elérje Helsinkiben a Szibériába in­duló gyorsot, hogy ott szerencsét próbáljon. Nem sok babér terem majd neki, ezt fura kalapjáról lehet sejteni. De a vonatot eléri, pedig még jegygyűrűt is kell vásárolnia. Jarmusch hősnője színésznő, s a forgatás szünetében látjuk - egy ké­szülő film inverzeként - egy lakó­kocsi belső terében, amely teljes mértékben nélkülözi a privát pihe­nés és az intimitás hangulatát: per­cenként benyitnak hozzá, s miköz­ben magánbeszélgetést folytat tele­fonon, a mikrofonos éppen a ruhá­ja alá dugdossa a készülékeit. Wen­ders hőse, úgy látszik, egy véletlen drog-túladagolás áldozatává válik, hacsak el nem jut a közeli, de most nagyon távolinak mutatkozó kór­házba. Már-már reménytelennek tűnik a dolog, ám, mint a rendező­től tudjuk, angyalok is léteznek, akik közül a legnehezebb pillana­tokban mindig megjelenik egy. Spike Lee munkája inkább pub­licisztikai természetű, érdekes a tárgya (a legutóbbi amerikai elnök- választás eredményhirdetéséről szól a vereséget tudomásul venni csak nehezen képes vesztes párt szemszögéből), tanulságosan tár­gyalja a média szerepét, de doku­mentáló hangvételével nem illik za­vartalanul az összképbe. Victor Erice realisztikus képei is elnehe­zülnek időnként, a mágikus tónus ellenére. Meglepően jó viszont Chen Kaige munkája: egy tragiko­mikus drámát villant fel. Hőse, minden jel erre mutat, beleőrült a Pekinget is átformáló modernizáló­dás következményeibe, amelynek áldozatává vált. Lerombolt lakása helyén nincs semmi, csak a puszta föld. A film erről a semmiről szól. Az idős férfi rakodómunkásokat fo­gad, akik, megértvén a helyzetet, imitált mozdulatokkal szállítják el a nemlétező bútorokat. Hogy a folyó sodrása milyen ke­gyetlen tud lenni, azt ennél a jele- netnél érezni leginkább, nagy imre Jim Jarmusch: Lakókocsi, belül, éjjel - a Színésznő: Chloe Sevigny Egy öregember emlékirataiból Lecsó cserépedényben Az elmúlt héten a Szívcentrum választékos és ízletes diabetikus ételeit élveztem, mégis az jutott eszembe, nem halhatok meg úgy, hogy sírba vigyem, az igazi lecsó titkát. Nem a vízben úszó gusztusta- lanságra gondolok, amit kapkodó háziasszonyok lecsónak nevez­nek, vagy igénytelen séfek kon- zervből kivéve a magyaros libamáj mellé löknek. Hanem, arra, amely tele van boldogsághormonokkal. Ilyent főzött Ditzendy Arisztid, a későbbi légifotós, éjszakánként a Karfiol Tröszt zöldségraktárá­ban a potyadékból, ilyennel bűvö­li vendégeit pécsváradi pincéjé­ben a nyugdíjas főmérnök, Gódor András és sokszor főztem ilyent bográcsban, Mohácson, Erdős Já­nos festőművész ártéri nyaralójá­ban, sok éhes szájnak. Legutoljá­ra a nyelvész Gergely János bará­tomnál, lapos vaslábasban ké­szült, munkarendi értekezlet na­pirendi pontjaként, bizonyítván, hogy nem az edény a legfonto­sabb. Bár, be kell vallanom, iga­zán fenséges ez az étel cserép­edényben lesz. Ezt nem csak a ma kezdődő cserépvásár miatt mon­dom. A cserép őrzi az aromákat. Először, tisztázzunk néhány félreértést. Ilyen, hogy a paradi­csom nem rontja el az ételt! El­rontja. Ha sok, keserűvé teszi. A hagyma túltengése túl édessé. A mindenbő1 azonos mennyiséget használók trampliságára nincs mentség, s azokéra sem, akik mindent egyszerre dobálnak a fő­zőedénybe. S az sem igaz, hogy a satnya, hibás, fonnyadt paprika, még jó lecsónak. Némi intellektussal megértjük, hogy itt a vezér ízt a paprika adja, tévés nyelven ezt nevezzük főfény-nek, amit a hagyma ízével derítünk, s a kontra íz, az ellen­fény vagy gégén a paradicsomtól van. De nem főtt hozzávalókat zagyválunk! Pároljuk! Párólt, mégis a nagy vétségek közé tarto­zik, ha valalti vízzel ereszti föl az ételt, hogy le ne égjen. Vannak persze drámai helyzetek, amikor csak egy löttyenetnyi víz segít, mert elfelejtettünk keverni, de a kiszáradást másként kell pótolni. Ha a hagyma mennyiségét vesszük alapul, paprikából há- rom-négyszer annyi kell, paradi­csomból majdnem annyi, mint a hagymából. A töltelék anyag - krumpli, cukkini, padlizsán csil­lagtök - alig haladhatja meg a hagyma mennyiségét. A főzés a beszerzésnél kezdő­dik. Hagymából többfélét veszek. Kis tömör makóit, amely szétfő, szaftot ad, s pogácsa- vagy lila hagymát. A friss íz miatt főző­hagymát is. Paprikából csak a hú­sos példányok, s a zöld, piros, lila színűek jöhetnek szóba. Sárga, legföljebb, ha bogyiszlói. Az elfaj­zott cecei paprikának vízíze van, akkor is, ha már nem fólia alatt nőtt. Egy-két paradicsompaprika sokat tehet a szaft minőségéért. Paradicsomból is válogatok na­gyobb és kisebb példányokat. Vi­gyázok, hogy minden friss legyen. A makói hagymát vékony sze­letekre, vagy nagy kockákra vá­gom, a lilát és a főzőt vastagabb szeletekre. A paprikát gyémántvá­gással háromszögletesre. Néhány egészségesebb magházáról a ma­got lekaparom, és a belsejét ösz- szevágom. Finom kis diós illatot és ízt ad majd. A paradicsomot forró vízbe mártva meghámozom. Ha padlizsán, cukkini vagy csil­lagtök lesz a töltelék, azt hámozás után szeletelem és lesózom. Háromszor annyi füstölt sza­lonnát, mint amit egy derék házi­asszony elégnek gondol, vastag csíkokra vágva kisütök. Majd ki­szedem a szalonnát a zsírból. Az állati termékeket elutasítóknak te­hetünk annyi engedményt, hogy margarint használunk, de ebből is háromszor annyit, mint amennyi­től egy fogyózó úrinő már felsi- kolt. Am ezt a zsiradékot füstölt sóval vagy olajjal ízesítsük kicsit. Ne főzzünk nagy lángon. A zsi­radékba először beletesszük a paprika háromnegyedét és az ap­róra vágott hagymát. Kevergetjük, míg levet ereszt. Ha nagyon nem akar, belevágunk egy paradicso­mot. Ha már van leve, levesszük a .tűzről, fűszerpaprikát szórunk rá, megkeverjük, beletesszük a többi hagymát és paprikát, majd vissza a közepes tűzre. Ez a módszer azért is jó, mert néha nem fér el egyszerre edényünkben az összes paprika. De eddigre, roggyant ki­csit. Most félig lefedjük, de még sűrűn kevergetjük, míg bőséges levet ereszt. Ezt megsegíthetjük egy újabb félbe vágott paradi­csommal. Ha levet eresztett sóz­zuk. Ha krumplival gazdagítjuk, most szórjuk bele kockára vágva. Ha mással, megvárjuk míg rotyog a bő lében tíz percig, ekkor adjuk hozzá a maradék paradicsomot cikkekre vágva és a padlizsánt vagy cukkinit etc. de itassuk le ró­luk előbb a sós lét. Most már alig kell keverni. Lassú tűzön főzzük, míg az utolsó zöldség átpuhul. Nem főzzük szét! Ha nem kapkodtuk be még mind a sült szalonnákat, a maradé­kot visszadobhatjuk a végén. Tála­lás előtt hagyjuk lefödve pihenni. Az egyállagú mártásra ugyan azt mondja gimnazista lányunk, hogy pfuj, csupa zsír! Holott tö­mény vitamin eszencia, amire épp azoknak van a legnagyobb szüksége, akik fogyókúrákkal sor­vasztják szervezetüket. Aki ad magára, kifelejti a krumplit. S nem a boltban veszi meg a mirelit galuskát. E helyett, a liszthez, sóhoz, tojáshoz egy­két zúzott fokhagymát s némi gyömbérport is ad, aztán gyúrja meg a tésztát, s szaggatja a lobogó sós vízbe. Én a nagyméretű no- kedlikat kedvelem a tejfölös le­csóhoz, mert tejföl nélkül nem baranyai az étel. Ehetjük burgo­nyapürével, köles- vagy rizskásá­val is, de ne főzzük bele. Csak a tányérban kell össze keverni, amúgy rácosan. Másnap, szeletelt, sózott, fű­szerezett húst vagy halat hirtelen átsütünk, majd a maradék lecsó­ban megpároljuk, s új ételként kí­náljuk. A sauvignon blanc harmonizál vele, de száraz cserszegi fűszeres­sel is kísérletezhetünk. Próbálják ki, amíg íze van né­mely paprikának. Lehet, hogy az EU-szabvány, már csak a műanyagízű paprika és vízízű para­dicsom termesztését engedi. Abból pedig én sem tudok igazit főzni. BÜKKÖSDI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents