Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-27 / 203. szám

2003. JULIUS 27. SZTÁROK ES SZTORIK Ruby Budapest Nem engedi fényképezni magát. A tévéstúdióban parókában, napszemüvegben, testőrök kíséretében beszél Ruby című re­gényének hősnőjéről, a kurvákat futtató, milliomos prostiról. Szereti a feltűnést, és nem tagadja, hogy hatásvadász mó­don írta meg az általa akció-pornó-thrillerként emlegetett kötetét. Melyben oly naturálisak a szexjelenetek, hogy a bör­tönkönyvtárakban (is) rongyosra fogják olvasni.- Mi is csak hátulról fény­képezhettük. A televízióban parókát, napszemüveget vi­selt, két testőr kísérte. Lu­bickolnia kellene a siker­ben, megmutatnia magát, ön pedig mintha félne vala­mitől. Vagy csupán imázs- építésről van szó?- Félhetnék, hogy a köny­vemet elutasítók esetleg kárt tesznek a kocsimban, de fel­foghatjuk játéknak, és szere­tem a misztikumot is. Ez az én borítóm: az arctalanság, a titokzatosság. Másrészt a két testőr jól öltöztet. Jó néha fin­torogni a világra.- Hősnője is mondja vala­hol: a sors fintora vagyok. Ugyanez lenne Mátéffy Éva önmeghatározása?- Mindig arra készültem, hogy a prostitúciót úgy dol­gozzam fel, ahogyan még ta­lán senki, és a végsőkig elmen­ni a témában. Legalábbis ami a szexjelenetek részletező leírá­sát illeti, azt hiszem, ebben a lehető legmesszebb jutottam el. Merészségnek tűnhetnek e jelenetek, de szerintem évti­zedek múlva már bájosan hat­nak. Eleve botránygyanús könyvre készültem, és irodal­mi színvonalon szerettem vol­na megjeleníteni a prostitú­ciót. Rubyval, a hősnővel nem tudok azonosulni, sőt sokszor ironikusan szemlélem, egyet­len percig nem sajnálom, amiért a prostilétre kényszerült.- Úgy tetszik azonban, az ön életében is nagy szerepet játszik a szex. Vagy csupán hatásvadászatról van szó, amikor a pornográfia hatá­rát súroló módon írja le a szeretkezéseket? A börtön­könyvtárakban rongyosra fogják olvasni.- Nem titkolom, hogy ha­tásvadász mű. Az utca köny­ve. Pornográfia ez a végeken, ugyanakkor kőkemény líra. Amolyan egyéjszakás kaland, de a fantáziám ragadott el, nem a szexmánia. Egyébként a kérdése azt sugallja, hogy a kötet hemzseg a szextől, ho­lott a második részből már hiányzik. Sokkal inkább láto­más a könyv Budapestről, a városról, a világról, melyben élünk. Az értékválságról ír­tam, arról, hogy a városlakók­nak feketébe bugyolált jövője van. Nem arról van szó, hogy rosszul érezném magam a vá­rosban. Mások érzik magukat rosszul, és ez zavar engem.- Egyik kritikusa látomá­sa viszont arról szólt, hogy a regénye egy klitoriszköz- pontú világot sugall.- Nem lepett meg, mert azt tette szóvá, amit adott eset­ben én is kritizálnék az ő he­lyében. Kifogásolta, hogy el kellene döntenem, mi sze­retnék lenni: tanárnő, PR- menedzser, médiasztár vagy csak nő. És író. Már döntöt­tem: nőnek kívánok maradni és író szeretnék lenni.- Miközben van, aki sze­retné lebeszélni az írásról. Az interneten olvasni véle­ményt, mi szerint ez a könyv egy nagy kalap fos, de olyan is volt, aki az év könyvének tartja és fájdal­masan szépnek véli.- Értem már, miért taná­csolták, hogy ne böngésszem az internetes vélekedéseket... Tudtam, hogy a Ruby ennyire megosztja majd az olvasókat.- Talán mert érzékletesen adja vissza a prostivilágot. Honnan szerezte élmény­anyagát? például az akta soro­kü­lön Mátéffy Éva Született: 1966, Királyhelmec Tanulmányok: ELTE, magyar-összehasonlító iroda­lomtörténet szak (1989), pszichológia szak (1994) Foglalkozása: reklámmenedzser Önmeghatározás: kulturált, gátlástalan, keveset beszél, fázós, szereti az okos férfiakat és nem szereti az alkoholt. tókönyvét, adja magát a történet, amint erre néhány produkciós iroda is rájött. Foly­nak ugyanis a tár­gyalások a regény megfilmesítésé­ről. Fontosnak tartom majd a film látvány- világát, olyasmire gondolok, amilyen 1- Rengeteget olvastam hoz­zá, beszélgettem hajléktalan­ná lett prostituáltakkal is, akik elmesélték életüket. De hát nem csak erről szól a könyv. Van benne krimiszál is, egy kis Miss Marple-vonal. Össze­gyúrtam némi krimit, lírát és szexet, sőt kis szociográfiát.- Rendkívül filmszerűen „gyúrt".- Szeretném is megírni a regényből készülő film forga­leges kép megjelenítése is volt. Jó filmet szeretnék, amely visszadja a könyv gon­dolatvilágát.- És ön mikor „adja visz- sza” az arcát? Mikor fedi fel magát Mátéffy Éva?- Egy bizonyos időnek el kell telnie ehhez. Talán a kö­vetkező könyvem megjele­nésekor. Sci-fi írására készü­lődöm. A műfaj kiment a di­vatból, pedig az emberek sze­retik. Ezt is kézzel írom majd, mint a Rubyt. A kurzor villo­gásakor úgy érzem, a gép siet­tet. A toll megvár, nem siet. Elkezdtem a munkát, az első mondat például így hangzik: Háromszor törölte meg a tal­pát. Szexkajáldák is lesznek benne, amelyek úgy működ­nek majd, mint a mai gyorsét­termek. Látogatói bekapnak egy-egy szexburgert... Csontos Tibor hírek Mikó és a színpadra vetett halak ■ Mikó István nem kapott napszúrást, de most a szín­padon fog horgászni. A hatvanas években nagy si­kerrel ment a mozikban a Horgász a pácban című film, Louis de Funesszel a főszerepben. Mikó átírta színpadra a ravasz orvhorgász történetét. Funes egykori szerepét természetesen magára osztotta. A horgászáshoz nemcsak pecabot meg háló kell, ha­nem halastó és hal is. Mikó még ugyan titokban tartja hogyan, de mint mondja, színészi eszközök­kel áthidalta a dolgot. Amilyen komédiás, neki még azt is elhiszik a nézők, hogy szárazon fog halat... Baló, Fridi s az ifjú riporterek ■ „Nem volt még olyan verseny, amely ne tett volna ismertté egy-két tehetséget, ne hozott volna új ar­cokat a képernyőre” - tartja Gyárfás Tamás produ­cer arról, hogy augusztus végétől karácsonyig is­mét lesz Riporter kerestetik a Magyar Televízióban. A műsort a Nap-kelte stábja készítheti. A versenyt hetente négyszer Baló György, míg a vasárnap, az ismert közéleti személyiségek játékos viadalát Friderikusz Sándor vezeti. A Terminátor magyarjai 1 ■ A Terminátor legújabb részének nemrég Magyar- | országon készültek el digitális utómunkái. A ma­gyar Digic Pictures gárdáját a film producere, Andy I Vájná szervezte be. A magyar animátorok keze | munkáját dicsérik az újtípusú harci robotok, sőt, a | sejtelmes számítógépes füstben az egyik robotnő félelmetes sérülései is. A magyar szakemberek hat­van jelenetet helyeztek el a szuperfilmben. Mozimúzeum a Korda stúdióban H Makk Károllyal, Bacsó Péterrel, Sándor Pállal, Ken­de Jánossal, s több producerrel, a magyar film neves alkotóival „hajolt össze” egy beruházó cég I nemrégiben. Terveik szerint ősszel kezdik a volt 1 pasaréti filmgyár épületének rekonstrukcióját, s ez- zel az első magyar mozimúzeum épületének kiala- J kítását. A mozimúzeum az egykori legendás Korda | Sándor filmstúdióban lesz. A leendő múzeummal 1 szemközti, rossz állapotban lévő műteremépületet f lebontják, helyébe irodaház épül, amelyet „a hely | szellemének” megőrzése jegyében elsősorban filmprodukciós cégeknek szeretnének kiadni. Cura kung-fu kúrái... Krisztina, a könyvpecér... A jó ember, aki exportcikknek számított... ■ „Egy új Otelló született!” - repesett szalagcímben a La Nazionale, mikor Jósé Cura a milánói Scalában énekelte Verdi operájának címszere­pét. A világ első osztályú te­noristái között jegyzett argen­tin származású énekes 41 éves korára a londoni Covent Gardentól kezdve a New York-i Metropolitanig már körbekalandozta a legna­gyobb dalszínházakat. Utóbbi teátrum égisze alatt a Parasztbecsületben és az Irisben kettős szereposz­tásban léphetett fel Domingóval. A Rosarióban szüle­tett fiút Juan di Lorenz tanította gitározni, IS éves korára már kórus mellett működött karvezetőként, egy évre rá a Buenos Aires-i Színművészeti Főisko­lán tanulhatta a többi tudományt. Augusztus 20-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Tulio Gagliardo vezényelte Failoni Szimfonikus Zenekar­ral lép fel. Magyarországon fellépett már a Szegedi Játékokon. Van, mikor két ária között kikapja a kar­mester kezéből a pálcát, s maga dirigál tüzes tem­póban. Nehéz ellenállni neki. A művész ugyanis a zene mellett kung-fu versenyeken is indult... ■ Deák Krisztina, a Jadviga párnája film rendező­je saját bevallása szerint „beteges olvasó”.- Bár a könyvek megszállottja vagyok, ritkán ol­vasok csak úgy, mint egy normális ember teszi: élve­zetből - ecseteli. - A könyvesboltban is már eleve úgy nézegetem a könyveket, hogy lehet-e valamit csinálni belőle. Színpadra, filmre vinni... Ha már kipécézett egy könyvet, beleássa magát a műbe. Mondatról mondatra. A Jadviga párnáját pél­dául betéve tudja. Persze olvas csak úgy maga ked­vére is. Kedvence például Füst Milán, bár még az ő esetében is felülkerekedett a rendezői szenvedély. A feleségem történetét többször is olvasta, végül a Rad­nóti Színházban kötött ki vele. A mű Stör kapitány címen sikerrel fut. Deák sze­rint könnyebb egy könyvet filmre vinni, mint színpadra. A film nagyobb szabadságot nyújt, még akkor is, ha erős irodalmi anyag az alap. Bár < -] most ennél furcsább munká­val kell szembenéznie: ez a miskolci Bonnie és Clyde né­ven ismert bűnözőpáros tör­ténete. Mostanában ez az esti olvasmány az új filmhez... ■ Bitskey Tibor a pályán töltött öt­ven évével, s mert szakadatlan ját­szik, állócsillagnak számít. S csilla­gokat jelentő szerepekből alaposan kijutott. Gondolhatunk az Egri csilla­gok Mekcsey kapitányára is, de a ha­zai filmművészetben végigjátszotta a szabadságharcot Rákóczi hadnagyá­tól Baradlay Ödönig. A Rákóczi had­nagyát különben a magyar filmgyár­tásban egyedülálló rekordként hat­van országban vették meg.- Színpadon is annyit voltam már jó ember, hogy felüdülést jelentett például Brecht Egy fő az egy főjében egy őrült, szadista, Potrien típusú őr­mestert alakítani - idézi. - Vagy ilyen lett öregségemre Cochon, vagyis a disznó a Szent Johannában, amit az Evangélium Színház tűzött műsorára. Furcsa módon, éppen a Sík Sándor-féle István ki­rály címszerepe hozta meg Bitskey Tibor számára a késői, de annál megérdemeltebb Kossuth-díjat. Bár nyugdíjasként hívták, s játszott az „új helyeken”, az Új Nemzetiben, az Új Színházban, az Evangélium Színházban töltött tizenkét évad hozta meg számára az „ősz” kedves szerepeit. Arról nem is beszélve, hogy az országszerte, s a magyarlakta diaszpórában is turnézó teátrum születésében is része volt: Szentágothai professzor és a protes­táns egyházak segítségével hívták élet­re. Ma már furcsán hangzik, de nem is akart színész lenni. Atletizált, a Vasas­ban kézilabdázott, s a Béke Szállóban kapott sportállást. Hiába remélte, hogy békén hagyják. A szavalás lett a veszte. Színészbarátai, köztük Görbe János, Turgonyi Pál nem nyugodtak, míg a fő­iskolára nem hajtották. Titkon remélte, hogy csak kirúgják, ez már akkor kísér­tett, mikor nem akarta. A Vígszínház­ban együtt lehetett a legnagyobbakkal, Ajtayval, Bulla Elmával, Sulyok Máriá­val, s megszerette a szakmát. A büfé­ben kritizálta a Széchényiről készült darabot, hogy milyen dehonesztáló ez a legnagyobb magyarról. Ez a rendező-direktor Várkonyi fülébe jutott. Ki ugyan nem rúgta, de három évig nem kapott szerepet. Ek­kor kezdte járni az országot önálló estjével, s lett iga­zán népszerű. Ahogy a szavalás lett a „veszte”, épp­úgy meg is mentette... (Sipka) Gálvölgyi képei Cserháti Zsuzsáról Szerda délután, egy hónappal szü­letésnapja után, budapesti ottho­nában érte a halál Cserháti Zsu­zsa énekesnőt. Halálát meg nem erősített vélemény szerint belgyó­gyászati okok, belső vérzés okoz­ta. Életéről a régi pályatárs, Gálvölgyi János idéz képeket. Bj - Vietnami papucsában, kis bi­kinijében kiállt, s mindenki rop­pant csodálkozott, hogy egy ilyen vékony lányból hogyan jön ilyen irtó nagy hang - idézi Gálvölgyi János a hajdani építőtábor-járó „haknis” nyarat. - Nagyon roman­tikus volt. Gázsiként jobbára azt kaptuk, amit a diákok ettek, s ba­rakkokban aludtunk. Én még az 1968-as Ki Mit Tud?-om előtt áll­tam, velünk volt a polbeates Dole- vicényi Miklós, még egy gitáros, s mások, de Zsuzsa volt a fő szám Soltész Rezsőékkel. Akkor kezdett énekelni, különben a Divatcsarnok illatszerosztályán volt eladó, ami­nek nagyon örültem, mert akkori­ban nem lehetett Ólevendula köl­nit kapni, s ő mindig szerzett... Aztán „profik” lettünk. Hak­niztunk, csak már nem építőtábo­rokban. Engem a Ki Mit Tud? után nem vettek fel a főiskolára, de is­mert lettem, kocsmáktól a báro­kon át az Erkelig mindenhol meg­fordultam, mint a vidám parodis- ta. Zsuzsával sokat találkoztunk, éppúgy, mint az éjszakában mű­ködő emblematikus arcokkal, Máté Péterrel, Szécsi Palival. Én aztán kimaradtam ebből a vüág- ból: felvettek a főiskolára. Zsuzsánál mindig az volt a probléma, mint a többi táncdal- énekesnővel: nem írtak igazán testhezálló számokat neki. A hangjával is akkor jött szinkron­ba, mikor meghízott. Szóval a dzsesszes fekete hanghoz jött meg a súlya. Aztán dolgozhatott a Moulin Rouge-ban, ami különben fényes korszaka volt, vagy a deb­receni Aranybika Szálló bárjában, elismerték, hogy igazán tud, csak éppen nem készült lemez. A sors, na meg a színészleme­zek divatja úgy hozta, hogy 1984- ben készült a Gálvölgyi című nagylemez. Ha nekem már van, neki még nincs, legalább meghív­tam Zsuzsát, s felénekeltük a Soha nem láttalak még című duettün­ket, amit még egy dallal megtol­dott. Két évvel ezelőtt más hang- szerelésben megismételhettük: ekkor ő hívott meg a dzesszes hangzású Várj! című korongra. Örökös kölcsönkenyér? Tavaly is­mét én hívtam a Klónkirály című cédémre, s meg is született a Fé­lig kész csoda című dal. A Zizi La- bor-os Janicsák Pista csinálta a le­mezt, s mivel Zsuzsa nyűgöskö- dött, hogy eljöjjön a parádsasvári kastélyszállóba bemutatójára, Pis­tával kapacitáltuk, hogy kocsival visszük, hozzuk. Nehezen, de rá­vettük, s nem jött el. Akkor már nehezen mozdult ki a lakásból. Harmincvalahány éves kapcso­lat fűzött össze minket, de nem telefonálgattunk egymásnak. Csak akkor jártunk össze, mikor még kicsik voltak a gyerekeink. Mi a Szemere utcában, ők a Szent Ist­ván körúton laktak, nem volt nagy távolság. Ám ha később talákoz- tunk, mindig ugyanott folytattuk, mint tizennyolc éves korunkban. | Cserháti Zsuzsa Született 1948. június 22. Pálya: Rangers, Thomastic együttes (1967-1970, ven­déglátózás, szólópálya) Díjak: az 1972-es Táncdalfesz­I tivál felfedezettje (Nem volt ő festő), 1977. Tessék választa­ni nagydíj, Arany Zsiráf Díj há­rom ízben, 1997. eMeRTon-díj Kitüntetés: Magyar Köztársa­sági Érdemrend Kískereszt (1988) Család: fia Szirtes Krisztián, 28 éves Sokan nyújtottak segítő kezet ne­ki, de ő nem fogadta el. Most so­kan lesznek, akik azt mondják, hogy nemcsak nyújtották a kezü­ket, de segítettek is. Sok „barát” bukkan majd fel, ahogy ez ilyen­kor lenni szokott... Sipka Tamás l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents