Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-21 / 197. szám

2003. Július 21., hétfő R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T U R A Szlovákia Kassa, Eperjes, Poprád, Beszterce­bánya. Ősrégi magyar emlékképek társulnak az Osztrák-Magyar Mo­narchia legjelentősebb részét ké­pező - új keletű szóhasználattal Kárpátia - északi tartománya, a mai Szlovákia szinte minden tele­püléséhez. Zsolna, Bártfa, Tren- csény a történelmi idő nem is olyan régi magyar irodalmának és közgondolkodásának közhelyes települései voltak. A vasutas déd- nagypapa szabadjegyével évente fölkeresett gyógyfürdője, Pöstyén Piestányi lett, a liptói túróról neve­zetes Liptószentmiklós pedig Lip- tovsky Mikulás. A magyarokkal ezer éve keresztül-kasul belakott terület mostani fővárosát képező Pozsony az ország olyan eldugott sarkában van, mint például nálunk Zalalövő. Pár éve hiába kerestük a hajdani magyar országgyűlés otta­ni épületét, magyar feliratok nem lévén, időhiány miatt nem is talál­tuk meg. Nevezetes történelmi helynevekkel, a magyar történe­lem nagy alakjainak emlékhelyei­vel kapcsolatban hasonló tapaszta­latokat szerezhettünk. Mint a tol­vajok egy földúlt és összezagyvált hajdani múzeumban, úgy matat­hattunk csak tulajdon emlékeink között. Ha sikerült valamit beazo­nosítani, a másik fél önkéntelen re­akciója az volt, hogy tőle akarunk elvenni valamit... Mindez messze alulmúlta a könnyes szemekkel emlegetett délkeleti, határon túli területek üyetén „dákoromán” sa­játosságait. A most megjelent Szlo­vákia című útikönyv Részletes úti­kalauz a Felvidék nyüvánvaló, de idegen nyelven mindenképpen rej­tett kincseiről. A 311 oldalas mun­ka a tavaly, hasonlóan zsebkönyv- kivitelben megjelent Erdély című kötethez a lehető legfrissebb infor­mációkat tartalmazza. Sós Judit és Farkas Zoltán minden részletre ki­terjedő, alapos munkájára nyu­godtan ráhagyatkozhat bárki, így az olyan érdeklődők is, akiket a felszínes élmények mögötti össze­tettebb valóságelemek is érdekel­nek. A felvidék, a Magas Tátra, a hajdani körmöd aranyak pénzve­rővárosainak ősi magyar kultúrá­ja, Zsolna, Eperjes, Tátra Lomnic, Bártfa, Kassa időnkénti fölkeresé­se kinek-kinek egyfajta hazajárás. Mondhat erre bárki, amit csak akar. Nem tilos szeretni a hideg Antarktiszt sem, hát még azt a föl­det, ahol őseink alusznak és ahol az élet elementáris feltételeit ke­nyérnek és víznek nevezik ma is. így, magyarul. _________________BEBESSI KÁROLY (A JEL-KÉP Bt. Kiadó 2003) FÜLBEMÁSZÓ DALLAMOK. A Zenekari Szentmisék hangverseny- sorozatának tegnapi koncertjén Mozart és Vivaldi szerzeményei csendültek fel Pécsett, a Ferences templomban. fotó= muller andrea Nyit a Bogdán János Népfőiskola Elindult a százhetvenezer eurós roma program Pécsett Százhetvenezer eurós roma programot indított az Etnikai Fórum által vezetett konzorcium Pécsett, melynek keretében többek között „Roma Infoház”, népfőis­kola, NetPosta nyílik, s BaranyaRoma néven havilap indul. Az Etnikai Fórum Pécsi Szervezete (EFPSZ) ál­tal vezetett konzorcium (melynek további tag­jai: a Baranya Megyei Vállalkozói Központ, az Esztergár Lajos Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, a Gyárvárosi Szieberth Róbert Általá­nos Iskola, Pécs Megyei Jogú Város Cigány Ön- kormányzata, valamint a Regionális Európai In­tegrációs és Oktatási Központ Kht.) sokrétű, a roma társadalom szinte minden igényét kielégí­tő programmal nyert támogatást a napokban, és alapíthatja meg a Baranya Megyei Roma Kul­turális és Információs Központot - tájékoztatta lapunkat Várnai Márton, az EFPSZ elnöke. Az Oktatási Minisztérium és a Phare „Roma közösségi házak és információs központok tá­mogatása” elnevezésű, közösen finanszírozott országos programjának célja, hogy anyagi esz­közökkel segítse a magyarországi roma kulturá­lis intézményrendszer kialakulását és hatékony működését. A július elsején indult, 15 hónapos, 170 ezer euróval támogatott projekt keretében bővítésre és felújításra kerül az EFPSZ Csaba ut­cai székháza, így a vállalt szolgáltatások, tevé­kenységek már az új épületben kerülnek lebo­nyolításra. A gyárvárosi iskola közreműködésé­vel a roma kisiskolások felzárkóztatására olyan oktatási programot szeretnének megvalósítani, amely együttműködést kezdeményez a helyi közoktatási intézményrendszer szereplői kö­zött. Októberben kezdi meg szolgáltatásait a „Roma Infoház”, ahol a helyi lakosok a kulturá­lis, szabadidős programok mellett tájékozódhat­nak a pécs-baranyai intézmények elérhetőségé­ről, szolgáltatásairól, valamint szociális és önkor­mányzati ügyekről is. Ugyancsak októberben je­lenik meg az első, ingyenes, baranyai roma köz­életi-kulturális folyóirat, a BaranyaRoma, amely havonként informálja a lakosságot nemcsak a megye, hanem az országos roma közélet törté­néseiről, de a lapban helyet kapnak az olvasói vélemények, kritikák, programajánlók is. A megyei vállalkozói központ szakmai köz­reműködésével még az idén lebonyolításra ke­rül a roma vállalkozásfejlesztési képzés; ezzel párhuzamosan bel- és külkereskedelmi infor­mációkkal, pályázatkészítési szolgáltatással, gazdaságfejlesztési programokkal nyitja meg kapuit a Baranya Megyei Roma Vállalkozók Központja. Az Európa Ház szervezésében roma szer­vezetek, kisebbségi önkormányzatok vezetői­nek, munkatársainak indul ingyenes projekt­menedzsment tréning, amelynek célja, hogy felkészítse a roma vezetőket az EU-csat- lakozásra, a helyi gazdaságfejlesztés kihívá­saira. Még ebben az évben megnyílik a Bog­dán János Népfőiskola, amely a névadó mun­kásságának továbbörökítésével szellemi „al­ma mater”-e kíván lenni a művelődni vágyó roma lakosoknak. A népfőiskola teleházat működtet, ahol számítógépes tanfolyamok in­dulnak és NetPosta nyílik, előadás-sorozatot szervez a cigányság történelméről, kultúrájá­ról, az EU-csatlakozás várható hatásairól, a ki­sebbségi önkormányzás lényeges kérdéseiről, és a nemzetiségi autonómia megőrzésének problémáiról. CS. L. Az állandóan megújuló emberé a jövő Fél évszázada világszerte egyetemi színvonalra emelke­dett az óvodáskortól időszerű emberi kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Megalakultak a karrierirodák, amelyek meg­próbálják a frissen végzett dip­lomásokat jó helyzetbe hozni a munkaerőpiacon, s felvértez­ni az álláskeresés taktikájával. Magyarországon 1996-ban a budapesti Közgazdaságtudo­mányi és Államigazgatási Egyetemen alakult az első kar­rieriroda. Azóta már elég sok van az országban. Az Andrási Mónika igazgatta „közgáz” egyetemi iroda azonban, az egyetembe való teljes beágya­zódása okán a legrangosabb. Beérkeztek hozzájuk az idei or­szágos felmérés kérdőívei, ame­lyeket a szegedi, a debreceni egyetem, a műszaki egyetem és a közgazdasági egyetem hallgatói töltöttek ki ezen a tavaszon. Több ezer kérdőívből 1400 lett értékel­hető, feldolgozható. Néhány már megállapított jelenség: a friss dip­lomások nettó kezdő fizetésnek átlagosan 124 és fél ezer forintot akarnak. Tudatos karrierszerve­zésüket jellemzi, hogy a megkér­dezés időpontjában 30 százalé­kuk dolgozott, s ez igen nagy szám. Hetven százalékuknál többnek van már munkagyakor­lata. Hatvannyolc százalékuk mondta, hogy 3-6 hónapon belül el tud helyezkedni, 10 százalékuk pedig, hogy azonnal kap munkát. Megkérdezték tőlük, mekkora a valószínűsége, hogy egy év múl­va munkanélküliek lesznek? Ezt 30 százalékuk tudja elképzelni.- Nehéz a munkaadók válasz­tási helyzete? - kérdeztük Andrá­si Mónikát.- Igen. Néhány éve az a három­száz új közgazdász, aki akkor vég­zett, jobbnál jobb állást kapott. Ma azonban huszonhat különböző felsőfokú oktatási intézmény ontja magából a közgazdászokat, s a munkaadó nem tudja megállapíta­ni, hogy melyiknek a diplomája mögött mekkora a tudás.- A hallgatók munkahely-vá­lasztási biztonságához nem lett volna jobb, ha a karrierépítést nem a diploma végén, hanem az elején kezdték volna?- Dehogynem! Csakhogy ne­künk egy szemlélet- és kultúra- váltásért is meg kellett küzde­nünk, hiszen a magyar felsőokta­tásban a megjelenésünkig nem létezett tudatos hallgatói karrier- tervezés, legfeljebb egyszerű hall­gatói állásbörzék. Közben már a legközelebbi végzősök számára is segítséget kellett nyújtanunk. De ne feledjük: általában az egyetem utolsó két évében kristályosodik ki a hallgatókban, hogy milyen szakirányba indulnak el.- Mit jelent a friss diplomások­nak, hogy a gazdaság mobilitása nagyon felgyorsult?- Felgyorsult, de mégsem ön­gerjesztő folyamat. Emberek és folyamatok eléggé kiszámítható­ak. A piac gerjesztette változások­hoz alkalmazkodni lehet. Igaz, én azt gondolom, hogy a legtöbb ma­gyar egyetemista nem mobil hely­zetű. Több okból, amelyek közül kettő a meghatározó. Az egyik: a szakmák közötti verseny, a mun­kaerőpiac diplomaértékelése há­rom-öt évenként nagyon megvál­tozhat. A másik: korábban a mér­nökök tucatjai maradtak állás nél­kül, ma viszont a villamosmérnö­kök és az informatikusok tömegét fogadja magába a gazdaság. Há­rom esztendővel ezelőtt a friss MIBŐL FINANSZÍROZOD TANULMÁNYAIDAT? szociális támogatás közgazdászokból minden cégnek marketing szakember kellett, ma alig van számukra hely. Jól megy viszont a pénzügy, a tanácsadás, az értékesítésben pedig hatalmas lehetőségek vannak.- Milyen a legéletképesebb em­ber?- Olyannak gondolom, aki megtanul valamit, de képes to­vább is tanulni, tovább tud fej­lődni, mégpedig nem csak egy adott területen. Az állandóan megújulni akaró emberé a jövő. Földessy Dénes Kedves Mama, gyere minden másnap! Ha egy gyerekre nem tart igényt se az anyja, se az apja, rend­kívül sérülékennyé válhat, bárki is neveli. Történetünk gye­rekszereplőjét a nagyanyja gondozta születése óta kilenc éven át, de most már egy lakóotthon lakója. Esete azt példázza, hogy akadnak olyan élethelyzetek, amelyekben igazán jó meg­oldás nem születhet. „Kedves Mama, gyere minden másnap! Ja, és remélem, hogy tet­szik az ajándékom.” A kilencéves K. Tamás írta ezt a levelet nagyany­jának. Az ajándék, amelyre utal, egy aprócska, néhány centiméteres jegyzetfüzet, az első oldalára bera­gasztott, két pécsi nevezetességet ábrázoló bélyeggel. A kisfiú né­hány hónapja egy szigetvári lakó­otthonban él, azt megelőzően, gya­korlatilag a születése óta, a nagy­anyja nevelte. Májusban vették el tőle. Azóta volt néhány kísérlete, hogy visszaszökjön, először a buszlépcsőről szedték le: „Megyek haza a papagájért” - magyarázta újsütetű gyámjának.- Bementek az iskolába, s abban az egy szál ruhájában vitték el az otthonba, amelyikben éppen volt - panaszolja K.'Andomé, az 56 éves nagymama. - Állítólag elmebeteg vagyok, azért vették el Tamást, de engem egyetlen pszichiáter sem vizsgált meg. Inkább arra gondo­lok, hogy őt is külföldre akarják örökbe adni, mint a lányom azóta született három gyereke közül az egyiket, akit Norvégiába vittek. Már egy ideje arról akar meggyőz­ni a gyermekgondozó, hogy mond­jak le a gyerekről, pedig én szívvel lélekkel neveltem. A kétszobás panellakás minden helyisége Tamásra emlékeztet. Já­ték játék hátán, rajzok sora, az egyik asztalon gyurmafigurák hal­maza. A nagymama mutatja az ok­leveleket, amiket elnyert az unoká­ja, a matematika feladatlapokat, amelyekben alig akad hiba. Tamás anyja még kiskorú volt, amikor szült, így á nagymama lett a gyerek gyámja, de az anya ké­sőbb sem kívánta nevelni gyerme­két, mint ahogyan azt a hármat sem, akiket azóta szült. Az apának sem kellett Tamás, így maradt a nagymamára a gyereknevelés min­den nyűge és öröme. A gyámhivatal határozata sze­rint az átmeneti nevelésbe vételt májusban azért rendelték el, mert a lefolytatott eljárás során megállapí­tást nyert, hogy a nagyszülő pszi­chés állapota miatt a kiskorú helyes irányú fejlődésének biztosítására nem alkalmas. A városi gyámhiva­tal vezetője, dr. Szűcs Valéria sze­rint egyre ritkább, hogy egy gyere­ket kiemelnek a családi környezeté­ből, de ebben az esetben indokolt­nak tűnik ez a megoldás. Mert a nagymama több pszichiáter szerint is nehezen tudja heves érzelmeit kontrollálni, a kapcsolati történése­ket félreértelmezi, ezek üldöztetési téveszmékben, a világgal való ellen­séges viszonyban nyilvánulnak meg. Mások véleményét nemhogy akceptálni, meghallgatni sem ké­pes, saját sérelmeit hangoztatja, mentális hanyatlása is feltételezhe­tően ennek tudható be, s indokolt lenne pszichiátriai kezelése a lelki egészséggondozóban. Tamás, bár jó tanuló, az év ele­jén kénytelen volt iskolát váltam. A korábbi iskolában ugyanis akadt néhány gond vele. Elcsente az osz­tályfőnöke pénztárcáját, bár a nagymama szerint ebből semmi sem igaz. De az osztályfőnök állít­ja, hogy a lopás után a gyerek ka­bátzsebében megtalálta a bankkár­tyáját, és egy üres cigarettásdoboz­ból került elő személyi igazolványa és jogosítványa. A tanárnő a laká- suló-a is felment, ahol Tamás nem tudott uralkodni magán, tetű, mocskos ribancnak nevezte az osz­tályfőnökét, majd a konyhába kiro­hanva egy késsel is neki akart tá­madni, alig bírták a nagyival ketten lefogni. A fiú agressziója időnként a nagyanyja ellen is irányult, az is­kolában kétszer hasba rúgta. Bár azt a pedagógus is elismeri, hogy a nagyi jó szándékú, igyekszik jó irányba terelni Tomit, de úgy látja, egyedül sem pszichésen, sem fizi­kailag nem tud megbirkózni a rá váró feladatokkal. A gyerek anyját az iskolában is megpróbálták rábe­szélni arra, hogy vegye magához a fiát, de ő visszautasító volt: „Jobb, ha minél messzebb van tőlem, ha tehetem, a másikat is elpaterolom” - jelentette ki a tanárnő által a gyámügyre küldött irat szerint. Az egyetlen szakember, aki nem értett egyet Tamás intézetbe helye­zésével, K. Andomé háziorvosa. Kétségtelen, hogy az átlagtól eltérő Tomi néhány hónapja érintetlen gyurmaasztala FOTÓ: MÜLLER A. az unoka nevelése és gondozása, de az intézeti elhelyezés a gyerek számára jóval nagyobb hátrányt je­lent, állítja, mint a hozzátartozója melletti lét. Mert csonka családról van ugyan szó, de mégiscsak csa­ládról, otthoni, szeretetteljes kör­nyezetről, amelyből nem szeren­csés egy gyereket kiszakítani. Semmiféle erőszak nem történt akkor, amikor a kisfiút elhozták az iskolából, miután otthon zárt ajtók­ra találtak, magyarázza az új gyám, Pölcz Istvánné. Tomi eleinte való­ban idegenkedett a lakásotthontól, de a szökési kísérletei többnyire ak­kor történtek, amikor a nagyi ottjár- takor erre biztatta, s közben szidal­mazta a ház dolgozóit. De Tamás, amióta ritkult a látogatás a zűrök után, lenyugodott. Szeptemberben a szigetvári Istvánffy Miklós Általá­nos Iskolába, a differenciált oktatást magas szinten nyújtó intézménybe jár majd, s a gyám reméli, hogy a kisfiú élete rendeződik. Gyakran betörnek ide, magya­rázza K. Andomé, s mutatja a szek­rények tönkretett zárait. Az ő ked­venc holmijait, a gyerek rajzait, s egyéb tárgyakat visznek el ismeret­len tettesek. A legutóbbi betörés al­kalmával azonban nem elvittek, ha­nem visszahoztak korábban elra­bolt dolgokat, hívja fel a figyelme­met. Hosszú papírdobozt vesz elő egy rejtekhelyről. Kinyitja, s kihúz belőle egy műanyag traktort az utánfutójával. Itt senki sem találja meg, mondja. Ez ugyanis T ni kedvenc játéka. cseri László

Next

/
Thumbnails
Contents