Új Dunántúli Napló, 2003. július (14. évfolyam, 177-207. szám)

2003-07-12 / 188. szám

8. OLDAL POLITIKAI 2003. Július 12., szombat »VITAFÓRUM Érdekegyeztetés minden téren A hivatalos magyarázatokkal szemben, gaz­dasági nehézségeink egyre súlyosabbak, ez megköveteli, hogy azokkal tárgyilagosan szembe nézzünk. Az egyre jelentősebb gaz­dasági és politikai kettészakadást meg kell szüntetni - még pedig mielőbb. A vezető pártok „mind élesebb szócsatája” nem oldja meg a problémákat. Sőt! Növekvő gazdasági nehézségeink oka, hogy a rendszerváltás elitje magánérdekeinek, ma­ximális jólétének növelése közérdekellenes - a többség létérdekeinek terhére történik. Vannak Európában Magyarországhoz ha­sonló kisállamok (Dánia, Finnország), ame­lyek az utóbbi évek gazdasági nehézségei el­lenére jelentős fejlődést mutatnak. Még pedig azért, mert ezekben az államokban a magán­érdek és a közérdek összhangja uralkodik, vagyis a jogos magánérdeket nem sértheti a közérdek, de jogos közérdeket sem sértheti a magánérdek. A Kossuth rádió napjainkban bemutatja a svéd valóságot. Ott az állam biztosítja a polgá­rok részére lakásbérletet a jövedelmekhez mért díjjal, a vállalati tanácsban pedig a mun­kavállalók képviselője is jelen van - VÉTÓ­JOGGAL, amit természetesen rendkívül rit­kán, súlyos közérdeksérelem megakadályozá­sa érdekében használnak. Meghatározó vonás, min­den téren az érdekegyezte­tés a megnyugtató kompro- misszüm érdekében. Hasonló közszemlélet érvényesül a többi északi államban is. Ez következik abból, hogy ezekben az ál­lamokban az egész lakossá­got szolgáló, igazi szociál­demokrata szemlélet a meghatározó. Ott nem a minimálbér, nyugdíj, munkanélküli segély a cél, hanem „reális vásárlóerő” minden állam­polgár számára. Ez az igazi piacgazdaság alapvető követelménye. A magyar gazdaság nehézségek eredendő­je, hogy rendszerváltás állami és gazdasági irányítói nem az északi államok tanulságait vették figyelembe, hanem sajátos magyar pri­vatizációval a rendszerváltó elit maximális magánérdekét szolgálva, az állami vagyonból kisemmizte az azt létrehozó munkavállaló­kat, a lakossági többséget. A kormány sike­rekről visszhangzó állításaival izemben az előző MSZP-kormányzat kénytelen volt a Bokros-csomag alkalmazásával újabb terhe­ket a lakosságra hárítani, hogy a nehézsége­ken úrrá legyen. Az MSZP jelenlegi kormány­zata SZDSZ támogatásával szintén egy máso­dik Bokros-csomaggal kívánja megoldani a je­lenlegi nehézségeket. A történelem tanulságai azt mutatják, hogy előbb vagy utóbb minden vagyon és hatalom elenyészik, amelyik csak a saját és nem az egész nép érdekét szolgálta. Nem azok a nemzetgazdaságok a kiemelkedő si- kerűek, ahol statisztikai adatokkal bizonyít­ják a „gazdasági fejlődést”, hanem reális gaz­dálkodással. Dr. Vejkey László, MSZDP . Komló gondjai Napirenden kívül A Dunántúli Napló 2003. május 31-i számában „Komló gondjai” címmel közölték azt a levelet, amellyel a Komlói Polgári Körnek a miniszterelnök úrhoz írott sora­ira válaszoltam. Páva Zoltán, Komló polgármestere az írás megjelenését követően arról tájé­koztatott, hogy a helyzet a levél megírása óta változott. „A Foglal­koztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatása sze­rint 2003-ban a komlói kistérség települései mindeddig sem köz­munka-, sem pedig munkahely­teremtő támogatást nem kértek” - írtam a többi között. Ez levelem írásakor helytálló volt, a minisz­tériumtól kapott információ az abban az időpontban a nyilván­tartásukban szereplő elbírált pá­lyázatokra vonatkozott. Júniusban azonban Szabóné Lelovics Ilona, a Komló Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás irodavezető térségme­nedzsere munkatársamat arról tájékoztatta, hogy azóta két köz­munka-pályázatot is benyújtot­tak a minisztériumhoz 50-50 fő foglalkoztatására. Ezenkívül a Komló és Térsége Fejlesztési Kht. azóta már négy munkahelyteremtő pályázatot nyújtott be a Foglalkoztatáspoliti­kai és Munkaügyi Minisztérium­hoz, összesen 8 fő alkalmazására a komlói kistérségben, és további pályázatok elkészítése van folya­matban. A minisztériumtól ka­pott legfrissebb információ sze­rint eddig három munkahelyte­remtő pályázatot bíráltak el pozi­tívan, összesen 21,6 millió forint értékben. Ezeket komlói, kom­ló-szigetvári, illetve magyarszéki vállalkozások kapták. Dr. Katona Tamás, Miniszterelnöki Kabinetiroda, Gazdaság- és Társadalom- politikai Titkárság, helyettes államtitkár Az útburkolati jelek a város köz­útjain főképp a kritikus csomó­pontokban kopottak, a gépjármű vezetőjét nem segítik a vezetés­ben. Sőt! Pécs városának felügyelete alatt álló közutakon a téli időjá­rást követő kátyúzás, útjavítás befejeződött, ám hiába vártuk, hogy azt követően az útburkolaü jelek is felfrissüljenek. Az év kö­zepén még mindig a tavalyi út­burkolati jelek maradványai lát­hatók. A forgalmasabb útkeresztező­désekben, melyek ebből adódó­an balesetveszélyesebb csomó­pontok is, gyakorlatilag használ­hatatlanok, segítő helyett eliga­zodást zavaró foltok éktelenked­nek. A forgalmi sávba való beso­rolást láttató csíkok, nyilak pont a kritikus helyeken hiányoznak. Ugyanúgy mint ahogy a csomó­pontból való kihajtásnál a gyorsí­tó sáv sem látható. Az idegenfor­galmi idényben a Mecsekaljára látogató turisták vélhetően rossz közlekedési tapasztalatairól már nem is szólok. Nemcsak segítő, információs szolgáltatás a közúti útburkolati jel, de biztonsági, sőt baleset­megelőzési szempontból is nél­külözhetetlen. Tudom, direkt módon nem feladata a Polgármesteri Hivatal tisztségviselőinek, apparátusá­nak az intézkedés, mégis rajtuk keresztül és a nyilvánosság igénybevételével kérem az illeté­kesek intézkedését. A feladatot hivatalból meg nem oldó gazdál­kodó egységeknél akár pénzügyi átcsoportosításokkal, vagy igény esetén a személyes felelősségre vonás eszközét is használva kö­veteljék ki a városháza választott vezetői illetve közalkalmazott munkatársai az útburkolati jelek felfestését. Várbíró Péter Diplomások céltalanul A Dunántúli Napló hírül adta, hogy Baranyában is lényegesen nő a diplomás állástalanok szá­ma. Leginkább a pályakezdőké, akik alkotó életük kezdetén kény­szerülnek megélni a munkanél­küliség keserves időszakát. Régtől tudom, hogy a tömeges munkanélküliség elkerülhetetlen sajátossága a mindenféle szabad­ságról elhíresült polgári társadal­mi rendszernek, vagyis a kapita­lizmusnak. Ennek ellenére szíven ütött a hír, hiszen a még alig fel­nőttek találkoznak a tétlenségre ítéltetés embertelen válfajával. Amikor derék tanárainktól azt hallottuk az iskolában, anno, hogy a pedagógusok és egyéb diplomások hólapátolással és ut­casepréssel kényszerültek a so­kak által mind máig favorizált Horthy-rendszerben előteremteni a kenyérrevalót, hittük is, nem is. Mondogattuk egymás között: mi­csoda szerencsétlen diplomások voltak. Ezúttal „élesben” tapasz­taljuk, hogy jottányit sem válto­zott azóta a kapitalizmus termé­szete. Visszaköszönnek a korabe­li állapotok: igazolván, hogy a kis­embereknek nem a különféle kor­mányok, hanem maga a tőkés rendszer a valóságos ellensége. A kabinetek ugyanis változhatnak, pártjaik ígérgethetnek a hatalom fejében bármit a voksokért min­dig csak és kizárólag azt képesek a többségnek nyújtani, ami a tőke érdekivei kompatibilis. Pontosan ötven esztendeje fe­jeztem be a mezőgazdasági tech­nikumi tanulmányaimat Hódme­zővásárhelyen. Emlékszem, már az osztályvizsgák előtt kifüggesz­tették azon gazdaságok, valamint más - szakmához illő - intézmé­nyek tucatjainak a jegyzékét a fo­lyosón elhelyezett hirdetőtáblára, melyek körül végzősökként mun­kahelyet választhattunk magunk­nak. Ott helyben megtudtuk, hogy szakemberként melyikünk hol kezdheti meg a szakképzett­ségének megfelelő tevékenységét. Holott akkor mi még „csak” kö­zépfokú végzettséget szereztünk. Ezzel szemben a mostani fene nagy szabadságban egyetemet, főiskolát végzett fiatalok kénysze­Figyelmet és tiszteletet Kezdem ott, hogy a diák megüti ta­nárát, hogy az öregeket félrelökik a járdán, s nem adnak nekik helyet az autóbuszon. Folytatom azzal, hogy leöntenek a középület szűkös liftjében az automatából frissen vá­sárolt kávéval, s nekem kell vigyáz­nom, hogy az esőben szembejövő az ernyőjével ki ne bökje a szeme­met. Tiszteletet kellene adni az em­bernek, mindenkinek! Tisztelhet­nénk egymást érthető köszönéssel, bemutatkozással, a dívó pucérság helyett az utcán is, és mindenhol az alkalomhoz illő öltözködéssel, kul­turált beszéddel, udvariassággal, türelemmel és a bennünket felne­velők megbecsülésével. Voltak idők, amikor általános ér­vényű morális követelményrend­szer fonta össze a társadalom éle­tét. Valláserkölcs és úri etikett adott gondolkodási és viselkedési mintát. A vallás tanításai bensőnket gazda­gították, az akkori társasági elit az életvezetés formáinak és szokásai­nak külső jegyeit mutatta fel. A hol respektált, hol megmosolygott gon­dolkodásmód és a rítusok javarésze igazodási pontok sorát képezte, melyek elérését a többség célul tűz­te maga elé. A tömegigényt szolgá­ló sajtó, a mozifilmek vagy a lány­regények is mind a társadalom csú­csán állók életstílusát és modorát eszményítették. Az esetleg elért rang, státusz azonban nem csak lehetőségeket, de kötelességeket is jelentett. Egy katonatisztnek, egy orvosnak pél­dául állásszerűen kellett élni, öltöz­ködni, viselkedni kasztjának szabá­lyai szerint. A dzsentritől, a nagy­polgártól az arisztokrácia várt el igazodást a főúri allűrökhöz. A rangkórságot és tekintélyelvű­séget halmozó társadalom szokás­rendje semmiképpen nem ideali­zálható, de alapjaiban és lényeges vonásaiban életünk szervező ereje lehetne ma is. Az adott szó szentsé­gét, vagy a „tiszteld apádat és anyá­dat” alaptörvényt miért kell sutba dobni? A régi erkölcsi rend, hibái­val együtt is, összetartotta az embe­reket. A deklarált szocialista er­kölcs és a szocialista embertípus ki­alakításának programja morálisan a semmibe vezetett és szétzilálta a közösségeket. A századvég rend­szerváltoztató éveinek széles körű liberalizációs törekvései és a koráb­bi egyeduralmukat elveszítők gör­csös utóvédharcai csak még jobban összezavartak mindent. Elmagá­nyosodás, közöny, durvaság, baf- barizálódás látszik mindenütt. S ez nem csak az utca népére igaz. Hol van az az elit, amelyik hajdan min­tául szolgálhatott? Az újgazdagok anyagi gyarapodását nem követte szellemük és kulturáltságuk fel- emelkedése, és a közélet irányítását ambicionáló és vállaló politikusok között is kevés a világító fáklya. Mindezen felül cipeljük a félmúlt súlyos örökségét, azt, hogy meg­rendült a bizalom az állam szerve­zeteiben. Hiába hozta létre a rend­szerváltoztató első kormány az új demokrácia új jogintézményeit, ki­kezdik azokat is a felelőtlen, követ­kezmények nél­küli, elharapó­dzó botrányak­ciók, amelyek­től hangos a saj­tó és a parla­ment. A hazugsá­gokkal felkorbá­csolt szenvedé­lyek a tisztessé­ges embereket is szembefordítják egymással és kettészakítják az or­szágot. Gyűlöletkeltés, rágalom és befeketítés lett a politizálás vezérlő eszköze. Szinte sugallják a felszított vitákkal, hogy jobb volt régen, a csendes egypártrendszerben. Hogy látszat volt csupán a békesség, kit érdekel? Hogy a felszín alatt elfojtott indulatok kavarogtak, kit érdekel? A megsérült hatalmi gőg lejáratja még az államfő intézményét is, pökhen­dien semmibe véve a köztársasági elnöknek az aláírásra eléje tett tör­vény megfontolására szóló kérel­mét. Hát igen, itt is hiányzott az a bi­zonyos tisztelet, melynek egyenes következménye lett volna a feltevés, hátha mégis van valami igazság ab­ban, amit a másik ember - egyéb­ként jogtudós, nem érdemtelenül a legfőbb közjogi méltóság - az adott kérdésről gondol. Figyelni illenék egymásra! Ébredj, Magyarország! Dr. Schmidt Pál Magyarország érdeke Magyarországnak érdeke, az ország biztonságát is az szolgálná, ha Hor­vátország is minél előbb tagja lenne az Európai Uniónak - hangoztatta Szombathelyen dr. Habsburg Ottó. - „Magyarországnak az EU tagja­ként erkölcsi kötelessége, hogy tá­mogassa az egyelőre kívül maradó­kat. Segítenünk kell, hogy Horvát­ország, Románia és Bulgária csatla­kozási törekvései 2007-ben ered­ményre vezessenek”. A Páneurópa Unió elnöke szerint a kibővülő Eu­rópai Unió határai a Földközi-ten- gemél és Oroszország határainál húzhatók meg. „Személy szerint én egyelőre nem támogatnám sem Oroszország, sem pedig Törökor­szág uniós tagságát” - fogalmazott. Habsburg Ottó véleménye sze­rint a mezőgazdaság az Európai Unióban húzóágazata lehet a ma­gyar gazdaságnak. „Felértékelődik majd a megújuló nyersanyagok je­lentősége. Magyarországnak pedig kiváló természeti adottságai vannak a mezőgazdasági termelésre, ami­hez a szaktudás is rendelkezésünk­re áll”. A politikus szerint a magya­roknak „szkepticizmusuk” leküz­désében kell a legtöbbet tenniük. „A még mindig jelentős bürokrácia csökkentésében is meglehetősen je­lentős tartalékaink vannak”. ■ 6,25 milliárd ember Európai Unió a jövőnk? Július 11. a népesedési világ­nap: 1987-ben ezen a napon született meg az ötmilliárdo- dik ember. Az ENSZ számítá­sai szerint 1999. október 12- én a hatmilliárdodik ember is megszületett. A XX. századot 1,6 milliárdos lé- lekszámmal kezdte az emberi­ség, 1960-ban még csak 3 milli­árd ember élt a Földön, azóta azonban megduplázódott a né­pesség. Jelenleg évente mintegy 77 millióval növekszik az embe­rek száma, a Földön 6,25 milliár- dan élnek. A legnépesebb országok Kína és India. Lakosságuk száma egyenként meghaladja az egymil- liárdot. Jóval utánuk következik az Egyesült Államok, amelynek népessége a 300 millióhoz köze­lít, majd Indonézia és Brazília. Az ENSZ szerint az évszázad kö­zepére a fejlődő országokban élők teszik ki a Föld lakosságá­nak 90 százalékát, s a félszáz leg­szegényebb ország népessége megháromszorozódik a követke­ző öt évtized alatt. Eközben a fejlett országok egy részének a népességfogyással, az öregedő társadalom problémái­val kell szembenézniük. A KSH adatai szerint Magyar- ország lélekszáma 2003 áprili­sának végén 10 millió 123 ezer fő volt. A KSH júniusban közzétett adatai szerint 2003 januárja és áprilisa között mintegy 4000-rel többen haltak meg, mint az előző év azonos időszakában. A szüle­tések csaknem 3 százalékos csökkenése és a halálozások több mint 9 százalékos emelkedése miatt majdnem 40 százalékkal nőtt a népességfogyás mértéke. Napjaink egyik legizgalmasabb, valamennyiünket érintő kérdése, hogy milyen jövő vár ránk az Eu­rópai Unióban. Kavin Ferenc -, „Európai Unió a jövőnk?” a Távlatok legújabb számában megjelent cikkében úgy véli, egyelőre beláthatatlan, hogy milyen jövőt tartogat ne­künk, magyaroknak az uniós tag­ság. A szerző ugyanis egyértel­műen leszögezi: ....ez az Európai Un ió távolról sem az, amit Robert Schuman vagy Konrad Adenauer megálmodott, de még csak nem is az, amelyhez csatlakozási igé­nyünket 13 évvel ezelőtt Antall József bejelentette.” Az Egységes Európa gondolata ugyanis kereszténykonzervatív demokrata eszme volt, mely nem pusztán hatalmi pozíciókról és kisstílű gazdasági előnyökről szólt, hanem az európai népek egymás iránti szolidaritásáról, a kisebbségek védelméről, egymás megértéséről, tehát az európai né­pek valódi közösségéről. A mai Európai Unió azonban... inkább emlékeztet a Bosnyák téri piacra. Miközben a világ valós sorskérdé­sei rengetik kontinensünket, az EU-ban lázas seftelés, alkudozás folyik. Hetekig, sőt hónapokig fo­lyik a vita és a háttéralku arról, mekkora méretű paradicsom, vagy hány fokos görbületű cse­megeuborka fogadható el az uni­ós piacon. Emögött családok, gazdák egzisztenciája forog koc­kán. A cikkíró megállapítja: „eb­ben a harcban az erő, az érdekér­vényesítő képesség dönt el min­dent, és szinte semmit sem nyom a latban a közös érdek, hogy va­jon hogy is fog alakulni a ma még gyenge, éppen csak lábra álló or­szágokkal elképzelt közös jövő. ” Ugyanakkor Kavin arra is fi­gyelmezet: .....bármilyen sötét fe lhők gyülekezzenek is a közös Európa egén, Magyarország szá­mára az egyetlen járható út az unióba vezető. Történelmi tapasztalataink meggyőzhettek már arról, hogy egy ilyen kis ország, ráadásul eb­ben a geopolitikai helyzetben, csak egy szélesebb közösség ré­szeként. maradhat fenn.” Sőt, a globalizálódó világban ma már a nagyobb országoknak is létérde­ke az unióban való részvétel. Az új világhelyzet pedig együttmű­ködésre készteti az Amerikai Egyesült Államokat és az Euró­pai Uniót. Ezzel kapcsolatban Kavin rá­mutat: az iraki háború bebizo­nyította, az Amerikai Egyesült Államoknak változatlanul meg­van a katonai és gazdasági ereje ahhoz, hogy a világ vezető hatal­ma legyen, de erkölcsi és szelle­mi teljesítménye meglehetősen csekély hozzá. Európa és az USA szempontjából egyaránt fontos a valódi partneri kapcsolat hely­reállítása. A szerző idézi Antall József néhai kormányfő 1990. november 19-én Párizsban mon­dott szavait: „A XXI. század elő­estéjén Európának és Észak- Amerikának együtt kell megta­lálnia önmagát, hogy a világ biz­tonságosabbá váljon.” A rend­szerváltozás kormányfője már akkor figyelmeztette a világ ve­zető politikusait, hogy a megol­datlan szociális feszültségek nem csak az iszlám világban, ha­nem más politikai kultúrákban is politikai fundamentalizmus­hoz, a terrorizmus erősödéséhez vezethetnek. rülnek munkátlanul élni, munka lehetőség után kutakodni. Fiatal diplomásaink számottevő hányadának megalázó helyzete is jelzi, hogy olyan társadalombar Íz ór\7 oríi 1 í i n élni, melyben al­kotóképes állam­polgárok sokasá­ga vegetálásra ítéltetett - az élet értelmét jelentő munka helyett. Pedig az uraink is fölismerhet­nék végre: az eieueiteteieK manyos voua eseien La munka is közibük tartozik) még a legparttalanabb demokrácia is deval­válódik. Dr. Südi Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents