Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)
2003-06-26 / 172. szám
12. OLDAL MAG AZIN DARUK ÉS ÚJ FELHŐKARCOLÓK határozzák meg Peking arculatát. Kína fővárosában néhány évtizeddel ezelőtt még csak egyszerű, egyemeletes házak voltak, hiszen nem engedtek magasabb épületeket emelni, mint a mindenkori pártvezér rezidenciája volt. ______totó: epa Át ok és áldás: a só A só átok és áldás, állítják a táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberek. Áldás, mert a húsevés több szempontból is evolúciós vívmány volt. Az életfontosságú só emberré válásunk hajnalán természetes módon nem állt korlátlan mennyiségben a rendelkezésünkre. Benne volt az íze viszont a nátriumtartalmú húsban. Ha az ősember nem szerette volna a húst, akkor nem élhette volna túl a történelem előtti zord körülményeket, például a jégkorszakot. Ma már pontosan tudjuk, hogy az ételek túlsózása magas vérnyomást, ez pedig bizonyos szervekben vérellátási problémát okoz. Kutatások bizonyítják, hogy aki kevesebb húst eszik, sokkal kevesebb sót juttat a szervezetébe, emellett mind többen térnek át a vegetáriánus étkezési szokásokra, vagy tartanak méregtelení- tési céllal hús- és sómentes zöldségdiétát. Pedig a szakemberek szerint ezzel is óvatosan kell bánni. Aki a több évtizedes hagyományos étkezés után ilyen drasztikus diétába kezd, olyan mennyiségben szabadítja fel szervezetében sejtszinten a méreganyagokat, hogy segítség (például beöntés) nélkül nem tudnak megfelelő gyorsasággal eltávozni a szervezetből, és súlyosan károsíthatják az emésztőrendszert. ■ „Állatnyaralók” Ausztriában Nyári szabadságok idején sok ember számára felvetődik a kérdés: mi történjék kedvenceikkel? Ilyenkor nagy segítség az ember és állat kapcsolatával foglalkozó bécsi Intézet (IEMT) kiadványa, amely felsorolja az Ausztria területén található, kutyákat, macskákat és kis állatokat befogadó 46 állatpanziót. A kiadvány szerint a kutyák a gazda problémamentes kísérői, szívesen elutaznak otthonról. A macskák ellenben változatlanul a megszokott környezetben érzik magukat a legjobban, ők nem szívesen mennek nyaralni. A legjobb ezért az lenne, ha akadna valaki, aki az állat számára megszokott környezetben tudna gondoskodni a macskáról. Az „állatszitter” helyes megválasztása érdekében a szakértők azt ajánlják, hogy a panziót előbb tekintse meg a gazda, mielőtt kedvencét ott elhelyezné. Lényeges továbbá, hogy az állattal együtt vigyék el oda annak megszokott játékszereit, továbbá oltási bizonyítványát. Az osztrák állatpanziók felsorolása az interneten is olvasható a http://www.iemt.at honlapon - áll az APA jelentésében. Végeredményben a magyar gazdik számá- ra sincsenek olyan messze. ■ 2003. Június 26., csütörtök Rossz a kávé Brazíliában a vendéglők és presszók személyzetét továbbképzésre küldték, hogy megtanulják, hogyan kell tisztességes kávét főzni. Végső soron arról akarják meggyőzni az utca emberét, hogy érdemes kávét inni, azt az italt, ami éppen hazájukhoz kapcsolódó fogalom világszerte. A speciális tanfolyam témája a vendéglői személyzet részére a kávé elkészítésének minden csínja-bínja. A cél: javítani a hagyományos cafe- zinhón, azon az erős filteres feketén, amelyet legtöbbször annyira agyoncukroznak, hogy megáll benne a kanál.- A kávé nem olyan, mint a Coca-Cola, amelyet csak ki kell nyitni, és máris ihatjuk. A kávét el kell készíteni - mondta a Reutersnek a Sao Paoló-i Kávészövetség elnöke, Nathan Herszkowicz. - Mi valóban javítani akarjuk a vendéglőkben felszolgált kávé minőségét, egyrészt megfelelő nyersanyag biztosításával, másrészt a kávéfőző személyzet kiképzésével. Nincs értelme kiváló minőségű kávét beszerezni, ha az, aki végül is a vendég számára megfőzi, nem tudja, hogy mit csinál. Körülbelül 25 másodperc alatt kell a gépből a feketének kicsurognia, némely vendéglőben azonban ez csupán 10 másodpercbe telik, ami túl gyors: ezért nem jó Brazíliában a kávé íze és aromája. A 12 hónapos tanfolyamon Sao Paolo állam 300 vendéglátó-ipari létesítményének alkalmazottai vettek részt. Brazíliában ez az állam a legnagyobb kávéfogyasztó, utána következik Santos és Rio de Janeiro. Nincs a világon még egy hely, amelynek több köze lenne a kávéhoz, mint Brazíliának. Ez a dél-amerikai ország messze a vüág legnagyobb kávétermesztője, a globális kínálat- ■ nak majdnem az egyharmadával. Amellett a világ második legnagyobb kávéfogyasztója. A brazíliai kávéipar hagyományosan az exportra összpontosított, és a hazai fogyasztásnak még tíz évvel ezelőtt is csekély figyelmet szentelt. A helyi lakosság úgy vélte, hogy a gyengébb minőségű termékekkel becsapják, ezért sokan teára és gyümölcslevekre tértek át. De bárhová megy is az ember Brazíliában, akár elegáns minisztériumokba, akár a szegénység sújtotta észak-keleti vidék vályogházaiba, mindenütt megkínálják cafezinhóval, amellyel a hagyomány szerint az étkezéseket be szokták fejezni. Az ut- Brazíliában casarki bárokban sötétbarna folyékony Nestlével teli kannák gőzölögnek, gyakran órákon át nem töltik újra őket, így aztán poshadt, erjedt szag árad körülöttük. Nem csoda, hogy az ilyen kávé teljességgel ihatatlan.- Ilyen rossz kávét még soha nem ittam Olaszországban, Ibériában, sőt, az egész latin világban sem - mondta Rióban egy külföldi, aki multinacionális társaságnál dolgozik. - Azelőtt cukor nélkül ittam, de itt hozzá kellett szoknom az édes kávéhoz. Brazília egyike azon kevés országnak, ahol a vásárlókat ingyen cafezinhóval - magyarul ká- vécskával - kínálják meg, de nemcsak a vásárlókat, hanem például a betegeket is az orvos várószobájában és a vendégeket a fodrásznál. Ez a gyakorlat szoktatta rá - Herszkowicz szerint - a brazilokat a rossz kávéra, mert az ingyen ital minden bizonnyal rossz minőségű kávébabból készül, hogy kisebb legyen a ráfordított költség. Felmérések adatai szerint a messzi belterületeken a kávéivókat évek óta úgy csapják be, hogy a keveréket kukoricával, cukorral és fűrészporral dúsítják, akár 90 százalékos arányban. Árpát, zabot és karamellát is találtak már benne. Persze Brazília elsőrangú minőségű kávébabot is előállít, s ebből olyan presszókávé főzhető, amely felér azzal, amilyet élvonalbeli kávéfogyasztó országokban, Olaszországban, Németországban vagy az Egyesült Államokban készítenek. Az üzletekben azonban nem tartanak nagyon jó minőségű kávét, úgynevezett specialitásokat, mivel a kávébab zömét feldolgozzák, keveréket és rögtön oldódó kávéport készítenek belőle. A jó és a tűrhető kávét nem szokták megkülönböztetni. Az elsőrangú helyi piacok kivételével nem nagy a választék, zömében csak másod- vagy harmadosztályú kávé kapható, vagy még gyengébb minőségű, és csak az elsőrangú vendéglőkben szolgálnak fel igazán jó kávét. Miközben a helyi ízlés lassan változik, és a nagyvárosokban, például Rio de Janeiróban és Sao Paolóban sokasodnak a minőségi kávézók, ennek piaca Brazíliában még mindig nagyon kicsi. Hosszú idő kell még ahhoz, vélik szakértők, hogy a jó kávé fogyasztásának kultúrája kialakuljon Brazíliában. Pingvinzebra Dél-Afrikában pingvinek részére létesítettek zebra átkelőhelyet, miután a Boulderben lévő pingvinkolónia tagjait egyre több halálos baleset éri az országúton. A közelben lakók által kihelyezett „Vigyázat! Pingvinek mennek át!” feliratú, keménypapírból készített tábla helyére szabvány közlekedési táblát állítottak fel, amelyen egy zebrán átkelő pingvin látható. így figyelmeztetik az autósokat, hogy vigyázzanak a csoszogva közlekedő állatokra, amelyek költés idején gyakran hagyják el védett területüket. Március óta 19 pingvin tetemét találták az autóúton. Simons Town közelében mintegy 4000 pingvin él a Boulder Nemzeti Parkban. Esti kopogócipőtilalom A dél-olaszországi Scario fürdőhely polgármestere szokatlan rendeletet hozott a nyaralók és a helyi lakosok legnagyobb meglepetésére: mostantól az esti órákban tilos fatalpú cipőt viselni az utcán. Az Olaszországban jelenleg divatos vastag fatalpú szandálok az idény slágerének számítanak, de túlságosan nagy zajt csapnak - szól az önkormányzat határozata. Ha valakit mégis tetten érnek, hogy csattogó facipőben rója az utcákat, pénzbírságra számíthat - jelentette az olasz sajtóra hivatkozva a dpa német hírügynökség. A skótok szoknyátlanok voltak A középkori Skóciáról eléggé elnagyolt az a kép, miszerint csupán barbár hordák (klánok) primitív gyülekezetéből állt, legfőbb urai pedig dohos várakban szétszórva éltek. Skócia egykori főnemesei ugyanis meglepően kifinomult ízlésű ínyencek voltak: előszeretettel hódoltak a finom boroknak, a mediterrán konyhának és a kontinentális öltözködési divatnak. A legújabb régészeti kutatások manapság egészen más képet, illetve más képet is festenek a skót hősökről, mint például Mel Gibson - amúgy kiváló és öt Oscarral joggal jutalmazott - Rettenthetetlen című filmje, vagy ahogy más hollywoodi hősköltemények a skót felföld nagyszájú, szoknyás, whiskey-nyakaló, a gyűlölt angolok ellen harcoló lakóit ábrázolják. A ma tudósai még a szoknyájuktól is megfosztják a kemény legényeket! Ewan Campbell, a glasgow-i egyetem régésze szerint a hollywoodi mítosz már nem tartható. Campbell egy évtizede folytat ásatásokat Dunaddban, Skócia nyugati partjainál egy hatalmas szikla környékén, ahol vélhetően a skótok fővárosa állt a IX. századig. Sokáig az az elképzelés uralkodott, hogy Skócia igen barbár, Isten háta mögötti hely volt, ahol véget ért az emberi civilizáció. Pedig egyáltalán nem ez a helyzet - állítja a tudós. Tíz éve Campbell és munkatársai számos bizonyítékát ásták ki a földből a skót uralkodó osztály igen csak kifinomult, külföldről is táplálkozó ízlésének bizonyítékaként a csak „sötét kornak nevezett” időkből, még az ezredfordulót megelőzően, az előtt, hogy Macbeth király és elődje, a meggyilkolt Duncan hadakozott volna a „bogáncsok országa” ragad- ványnevű Skóciában. Az előkerült leletek között van számos olyan mediterrán fűszer- növény maradványa, mint a kaporé és a korianderé, amelyekkel minden bizonnyal a skót nemzeti ételt, a gasztot (erősen fűszerezett aprólékkal és zabliszttel töltött. birkagyomrot) ízesítették, valamint olyan sárga és bíbor színű, különlegesen ritka és abban az időben luxusnak számító ruhafestékek, amelyek Dél-Euró- pából kerültek ide. A dombtetőn lévő erődítmény zugaiból napvilágra kerültek finoman kidolgozott borosüvegek is, amelyek valószínűsítik, hogy aligha a whiskey volt az egyetlen ital, amelyet iszogattak. Az alkohol adta mámoron kívül azonban mással is csi- títhatták belső feszültségüket: nem lehetetlen, hogy a skót királyok drogokkal is éltek, hogy enyhítsék az akkori modern világ okozta stresszt.- Az indiai kenderhez hasonló, Skóciában nem őshonos növény pollenjének maradványai is kimutathatók ugyanis - mondta Campbell. Sajnos nem tudjuk megmondani bizonyosan, hogy komlóról, vagy kenderről van szó, de az biztos, hogy vagy sört ittak, vagy kendert termesztettek. A klán-harcokért lelkesedő- ket viszont ki kell ábrándítanunk, mert se tartánt (skót kockás gyapjú szövet), se szoknyamaradványt nem találtunk. Az egészen bizonyos, hogy nem ruhátlanul jártak, de akkoriban még semmiféle olyan ruhadarabot nem használtak, mint a különböző klánokhoz való tartozást jelző, mat ismert skót szoknya, a kilt. Ez a neves ruhadarab csak a XVII-XVIII. században terjedt el - idézte Campbellt a Reuters. ■ Ukrajna - a nagy éhínség igazából népirtás volt Ukrajna idén emlékezik az 1932-33. évi nagy éhínség 70. évfordulójára, különböző rendezvényeket tartanak és a tervek szerint emlékhelyet létesítenek a fővárosban. Leonyid Kucsma elnök javaslata értelmében ezt a tragédiát az ukrán nemzetet sújtó népirtásként kellene megbélyegezni. Ukrajnában, amely a múlt század legnagyobb részében a Szovjetunióhoz tartozott és annak egyik legfőbb gabonatermő területét alkotta, termékeny földje ellenére ebben az időszakban három ízben is pusztított szörnyű éhínség. Az 1921-23. évi a polgárháború befejezése előtt kezdődött, s a szárazság, a világháború és a polgárháború következményein túl szerepet játszott benne az akkori rendszer agrárpolitikájának csődje és a hadikommunizmus politikája is. A második, 1932-33. évi éhínségben nagy szerepe volt a szovjethatalom tudatos fellépésének az ukrán parasztság széles rétegei ellen, ez járt a legsúlyosabb következményekkel, majd a II. világháború után, 1946-47-ben újabb éhínség pusztított az országban. Csak 1932-33-ban az ukrán falusi lakosság egyötöde halt meg. Az éhínség és a tömeges megtorlások magának a nemzetnek a létezését veszélyeztették - emlékeztetett az államfő. Az éhínséget az erőszakos kollektivizálás társadalmi-gazdasági következményei, az úgynevezett kuláktalanítás - a tehetősebb parasztok deportálása, nemegyszer fizikai megsemmisítése, és vagyonának elkobzása -, valamint a kötelező beszolgáltatás idézte elő a történészek szerint. 1930-ra Ukrajna 581 járásából 450-ben végrehajtották a falvak kuláktalanítását, az ellenforradalmároknak nyilvánított kuláko- kat speciális bíróság elé állították, amely gyakran halálos ítéletet hozott, tehetős parasztcsaládokat deportáltak lakhatatlan vidékre. Tavaszra a gazdaságok 65, a szántóföld 70 százaléka a kolhozokhoz, az erőszakkal létrehozott kollektív gazdaságokhoz tartozott. Az kollektivizálás éveiben a terméseredmények rendkívül alacsonyak voltak, a könyörtelen beszolgáltatás rendszerével biztosították a városok ellátását, míg a falvakból az utolsó vetőmagot is besöpörték. Mi több, 1932-ben a szovjet vezetés 44 százalékkal megnövelte Ukrajna számára a kötelező gabonabeszolgáltatást. 1932 augusztusában a pártaktivistákat felhatalmazták a kolhozokban található gabona elkobzására. A kiéheztetés, amely 40 milliós lakosságú területet érintett, elsősorban a mezőgazdasági vidékeket sújtotta: Harkov, Kijev, Vinnicja, Dnyipropetrovszk megyéket. Az 1937-es népszámlás adatait elemezve a történészek arra a következtetésre jutottak, hogy a fizikai kimerültség, az emésztőszervi megbetegedések, a tömegessé vált kannibalizmus (!), a tífusz, a megtorlások, az idegösszeomlással és az egzisztencia elvesztésével ösz- szefüggő öngyilkosságok következtében Ukrajna népessége közel hétmillióval csökkent, más becslések szerint az áldozatok száma a tízmilliót is elérhette. Jurij Sapoval professzor korábban a Deny című ukrán napilapban rámutatott: noha a szovjet vezetés tudta, hogy Ukrajnában mü- liók éheznek, 1932-ben és 1933- ban tizennyolc, illetve tízmillió pud (1 púd = 16,38 kg) gabonát exportált az iparosítás érdekeire hivatkozva. A szocialista tulajdon eltulajdonításáról szóló, Sztálin által személyesen megfogalmazott törvény alapján 1933 elejére 54 645 embert ítéltek el, közülük kétezret lőttek agyon. A Kijevben, Odesszában, Harkovban dolgozó konzulok jelentéseiből kiderül, hogy a külföldi államok vezetői tudomást szereztek az ukrajnai kiéheztetés körülményeiről és méreteiről, de a nemzetközi politikai és üzleti körök nem reagáltak a történtekre. Figyelemre méltó, hogy az éhínség sem az Ukrajnával szomszédos oroszországi megyéket, sem az akkor Lengyelországhoz tartozó nyugat-ukrajnai megyéket nem érintette. Az éhezés tehát nem természeti katasztrófa következménye volt, hanem azé, hogy a hatalom kíméletlenül begyűjtötte az egész 1932-es termést, még a vetőmagot is. Az ukrajnai éhínséget 1988-ban történelmi tényként ismerte el az Egyesült Államok kongresszusa. Ukrajnában parlamenti határozatok, elnöki és kormányrendeletek értékelték hivatalosan az éhínség tényét, megteremtve a széles jogi alapot a kutatáshoz és az emberiség elleni bűntettek politikai értelmezéséhez. Mindazonáltal a kommunisták ma sem ismerik el, hogy szándékos, előre kitervelt kiéheztetésről lett volna szó, kizárólag a rossz időjárás okozta terméshiánynak tulajdonítják a tragédiát, míg a nemzeti-demokratikus erők ragaszkodnak a történelmi igazságtételhez.
