Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-11 / 157. szám

2003. Június 11., szerda POSZT 2 0 0 3 19. OLDAL A SZÉCHENYI TÉRI SZÍNPADON mutatta be nagy sikerrel a pécsi I. számú Gyakorló Általános Iskola színpada az Emil és a detektívek cí­mű művet FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Alexandra apja és a könyvbirodalom A POSZT fő mecénása az ország egyik legnagyobb könyves birodalmának tulaj­donosa és igazgatója. Karrierje a népme­sék alapmotívumát utánozva alakult: a szegény, de bátor, tehetséges ifjú meg­szerzi magának legalább a fele királysá­got. Matyi Dezső esetében ez egy olyan cég fokozatos, de gyors felépítését jelen­tette, amelynek éves forgalma már mesz- sze meghaladja az ötmilliárd forintot.- Hogyan lett könyvkiadó is a könyvkereskedőből?- Egyszerűen: rám parancsoltak, hogy legyek az is. Nagyon szerencsés ember voltam világ éle­temben. A számomra hiteles emberek mindig úgy érezték, hogy segíteniük kell nekem taná­csokkal. A könyvkiadás esetében is így volt. Az egyik partner cég kereskedelmi vezetője - ma már neki is saját kiadója van - összefutott velem Pesten és megkérdezte, megyek-e Frankfurtba a nemzetközi könyvvásárra. Győzködött, hogy nekem könyvkiadással is kellene foglalkoznom. Mondtam, hagyjon békén ezzel a ötlettel, de másnap megérkezett a fax, hogy foglalt nekem szobát Frankfurtban. Már nem tudtam kitérni. Körbejártuk a könyvvásárt, rá-rácsodálkoztam egy-egy könyvre, hogy „hű de jól el lehetne ad­ni”. Végül megvettem három könyv kiadói jogát. Mindegyik sikeres lett.- Mi lehet cége prosperálásának titka?- Közel tíz évvel az említett rábeszélés után azt mondom: nagy szerencse, hogy az ország­ban egyedülállóan a kiskereskedelem, a nagyke­reskedelem és a könyvkiadás egy kézben, egy cégcsoporton belül van. Ezek segítik, erősítik egymást. Úgy gondolom, a Pécsi Direkt Kft. sike­reinek ez az egyik kulcsa. . - Volt-e valamilyen elhatározott irány, hogy milyen könyveket ód ki?- A mai napig sincs. Műfajilag nem kötjük meg a kezünket azon túl, hogy közvetlenül poli­tikai, illetve szélsőséges felfogású, valamint er­kölcsileg közízlésbe ütköző írásokat nem válla­lunk. Ezen elvi határokon belül az alapvető cél az volt, hogy olyan könyveket adjunk ki, amilye­neket el lehet adni, amilyenekből profit szárma­zik. Ez a cél annyiban módosult a tíz év során, hogy mindezeken túl a fő szempont a tartalom és a külcsín minősége.- A baranyai imádom támogatását mennyire vállalja magára az Alexandra Kiadó?- Azt vallom, hogy egy pécsi kiadónak - főleg, ha megengedheti magának - kútyakötelessége a pécsi, Baranya értéket felkarolni. A szerző pécsi, baranyai volta azonban nem elég. A jó, illetve az olyan ötletek könyves megvalósítását vállaljuk, amelyekről azt gondolom, hogy Pécsnek, Bara­nyának legalább erkölcsileg sikert hoznak, a fej­lesztéséhez hozzájárulnak. Idén jó néhány ilyen könyvet jelentetünk meg. A finanszírozás válla­lásának két feltétele van: meg kell győzni minket arról, hogy arra a könyvre szükség van és minő­ségileg kiváló.- Mi dönti el, hogy mi kell piacon?- Felbosszant, .ha egy könyvre azt mondják: nincs rá szükség, mi­közben elfogy belőle 50 ezer példány. Azt gon­dolom, olyan könyvek kellenek, amikre az em­berek hajlandók pénz áldozni. Szerintem az olyan könyvek megje­lentetésére nincs szükség - közpénzekből! ame­lyek ugyan állítólag fan­tasztikus irodalmi szín­vonalat képviselnek, de mindössze 150 példányt tudnak eladni belőlük. A 150 vásárló gyakorlati­lag a baráti körrel azonos: vagyis a mű valójában el sem jut a közönséghez. Olyan művek megje­lenéséhez nem akarok asszisztálni, amelyeket csak a sznobság tart fenn. Meggyőződésem, hogy az utókor által majd értékesnek ítélt műve­ket már a jelenben is tisztes példányszámban el lehet adni.- A mecénási szerep mennyire tudatos?- Nálunk az imázs legjobb hordozója maga a termék, tehát nincs szükségünk reklámcélú szponzorálásra. A mecenatúra inkább érzelmi­leg működik. Természetesen támogatjuk a könyvhét rendezvényét, továbbá a Pécsi Nemze­ti Színházat és a POSZT-ot. Nem vagyok szín­házfüggő. Már csak az elfoglaltságom miatt is megválogatom, milyen produkciót nézek meg. A színházzal való kapcsolatnak igen egyszerű és szubjektív magyarázata van: szeretem és tiszte­lem Simon Istvánt és Jordán Tamást, a POSZT igazgatóit. Ezenkívül - mivel nekem is két kislá­nyom van - a gyerekekhez kötődő ügyeket, ren­dezvényeket szoktuk támogatni.- Hol tart ma a cége és hova tart?- Tavaly 200-250 között volt a kiadványaink száma és 70-et újra ki lehetett adni. Idén valami­vel többet, 250-280 könyvet tudunk megjelen­tetni. Ezek között mind nagyobb részt képvisel­nek a teljesen magyar „termékek”. Az első köny­vesboltunk 1992-ben a Seneca volt Pécsett. Ma már minden megyében van üzletünk a pécsie­ken és a hat budapestin kívül. A napokban Har­kányban nyitjuk meg a város történetének első könyvesboltját. Azt szeretném elérni, hogy az ország összes 10 ezer lakosnál nagyobb települé- sén saját könyvesboltunk legyen. _______dunai l Ma tyi Dezső, a Direkt Kft. és az Alexandra Kiadó tu­lajdonosa 35 éves. Drávaszerdahelyen született. 14 éves korában Kozármislenybe költöztek, 20 éves kora óta Pécsett él. A könyves szakmát utcai árus­ként kezdte 1989-ben. 1992-ben jutott első saját könyvesboltjához, majd egy évtizeden belül létrehoz­ta Magyarország egyik legnagyobb, legteljesebb könyves vállalkozását, amely nagy- és kiskereskedői, valamint kiadói tevékenységet egyaránt magába fog­lal. 1992 végén kezdett el könyvkiadással is foglal­kozni. Kiadóját elsőszülött lányáról nevezte el, aki most 12 éves. A névvá­lasztás azt a vágyát is tükrözi, hogy könyves dinasztiát szeretne alapítani. A Jelenkor színház-száma A Jelenkor immár harmadik alka­lommal jelentkezik színházi számmal júniusban, a POSZT al­kalmából. Ágoston Zoltán, a lap főszerkesztője az okokról a kö­vetkezőket mondta:- Ennek egyik indoka, hogy a lap az utóbbi években erősebben törekszik a város kulturális érté­keinek, országosan is jelentős ese­ményeinek, jelenségéinek felmu­tatására. A másik indok, hogy az utóbbi másfél évtizedben a nagy hagyományú irodalmi folyóiratok nem tudtak versenyezni az új mű­vészeti lapokkal, a korábbinál in­kább az irodalomra koncentrál­tak. A Jelenkor viszont ebben a formában évente legalább egyszer valamelyest átfogó képet próbál adni a mai magyar színházról, s ezen belül kiemelten kezeli a pé­csi színházakat. Ez utóbbi szem­pont is megkülönbözteti a folyó­irat összeállításait a számos ma­gyar színházi laptól, valamint az is, hogy kívülről tekint a teátrum világára, s ez a visszajelzések túl­nyomó többsége alapján inkább előnyt, mint hátrányt jelent. A júniusi Jelenkor tartalmából JORDÁN TAMÁS: „Zúzzuk porrá” (Forgách András beszélgetése) CSÁKI JUDIT: Amire emlékszem (Budapesti évadtérkép helyett) SZŰCS KATALIN ÁGNES: Törvénytelenül (Vidéki színházaló) SCHILLING ÁRPÁD: Kettős próba (Baráthy György beszélgetése) RADNÓTI ZSUZSA: Lázadó dramaturgiák száz éve (tanulmány) TÜSKÉS TIBOR: Weöres Sándor történelmi panoptikuma (A kétfejű fenevad) NYÁRÁDY GÁBOR: Ólombetűs színészportré (Bónis Lajos 1905-1906-os évadja a Pécsi Nem­zeti Színházban) P. MÜLLER PÉTER: A test reprezentációja Tom Stoppard drámáiban (tanulmány) * GYÖRFFY MIKLÓS: Hol van Vilna? (Spiró György: Az imposztor - Pécsi Nemzeti Színház) NAGY IMRE: Tér és kommunikáció (A nézőpont szerepe a Pécsi Nemzeti Színház Rómeó és Jú­lia elődadásában) SOMORJAI ESZTER: „A mindenséggel mérd magad” (Háy János: A Herner Ferike faterja - Pé­csi Harmadik Színház) DÉCSI TAMÁS: „Köszöntelek, habár játékunk megzavartad” (William Shakespeare: Lóvátett lovagok - Janus Egyetemi Színház) ÁGOSTON ZOLTÁN: Le a világtörténelemmel! (Weöres Sándor A kétfejű fenevad - Janus Egyetemi Színház) MÁRTON LÁSZLÓ: Meddig zöld az örökzöld? (Friedrich Schiller összes drámái I-U.) NÁNAY ISTVÁN: Pokoli groteszk a hitről (Visky András: Júlia) BALÁZS ATTILA: Woyzeck és más, éjfél után (1997-2003) (Nagy József) * MELLÉKLET TÉREY JÁNOS: A Nibelung-lakópark (Első rész - Rajnapark) ■ A SZÉCHENYI TÉREN felállított könyvheti színpadon naponta szá­mos íróval, költővel találkozhat a közönség. Felvételünkön lapunk munkatársa, Méhes Károly beszélget Görgey Gáborral új drámaköte- tének megjelenése alkalmából. ________________________________■ Ne m kellett a „Mecseki remete” távirata Mérsékelt érdeklődés a II. Pécsi Könyvárverésen a Művészetek Házában Másodízben került sor Pécsett könyvárverésre a Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozó egyik off-programjaként, ezúttal is a Művészetek Házában. Az elmúlt szombat délelőttjén a Kolofon Antikvárium ajánlotta megvételre 303 tételét, amelyek között a könyveken kívül akadtak aprónyomtatványok, folyóiratok, képeslapok és metszetek is. Szombat, késő délelőtt, könyvár­verés a Művészetek Házában. Az érdeklődés mérsékeltnek tűnik, tavaly azért voltak sokkal töb­ben, mondja Vándor Miklósáé, a Kolofon Antikvárium cégtulajdo­nosa, mert sikerült rávenni Alföl- dy Róbertét az árverés vezetésé­re, aki önmagában is sok embert vonzott, bár a tényleges vásárlók akkor sem voltak többen. Az árverés vezetője Martinko- vics Péter agrármérnök megemlí­ti, hogy gyakori részvevője a ha­sonló aukcióknak, de ő maga még sohasem volt kikiáltó. En­nek megfelelően téveszt is oly­kor, vagy akadozik, főleg az ide­gen nyelvű könyvek ismertetése közben, s mint időnként szóvá is teszi, nyelvbotlásai a nagy meleg számlájára írandók. A meleg va­lóban munkálkodik a teremben, bár a Művészetek Háza ebből az alkalomból két mozgatható lég­kondicionáló készüléket is köl­csönkért, amelyek finoman zümmögnek az ablakok előtt. Az egyes tételek ismertetése után gyakori a csend, a vártnál ritkáb­ban lendülnek a magasba a tár­csák, s még ritkábbak az izgal­mas licitháborúk. Arany János Kapcsos könyve 3000-ről csupán 5500-ra kúszik fel, az Etiópiái háború a Duce előszavával 8000- ről 13000-re, egy Jókai emlék­könyv 1500-ról 1700-ra, a német díszkiadású Bánk bánja Csók Ist­ván képeivel. Az aprónyomtatványok közül csupán egy adóslevél talál új gaz­dára, de sem a népiskolai bizo­nyítvány, sem Klein Márton sop­roni papírke­reskedő „in­gyen számlá­ja”, sem a „Me­cseki remete” 1941-ből szár­mazó, a királyi postafelügyelő­nek címzett távirata nem kell senkinek. A vaskos bibli­ákra sem moz­dulnak a tár­csák, hiába mu­tatják fel a csi­nos lányok egyiket a másik után. A folyó­A lányok szépsége sem tette kelendővé a könyveket iratok közül is csak a debreceni Ady Társaság gondozásában kiadott Vándortűz kelti fel az érdeklődést, a Várko- nyi Nándor szerkesztette Sor­sunk 1941-es és 1942-es első, il­letve második teljes évfolyama a polcon marad. A 8. és a 14. sorszámú tárcsák gazdái, egy fiatal hölgy és egy fi­atalember, Budapestről jöttek a fesztiválra. Bár részt vettek már mindketten könyvárverésen, most vásároltak először, elsősor­ban drámaköteteket és a színház­zal kapcsolatos műveket. Abban mindkettejük véleménye meg­egyezett, hogy miközben akad­tak túlságosan drága kötetek, több könyvhöz is hozzá lehetett jutni az igen kedvező alapáron, méghozzá könnyedén, mert nem volt rájuk licit. Á hölgy úgy gon­dolja, túlságosan lassúnak bizo­nyult az árverés, nem szabadott volna három órán át elhúzódnia, a fiatalember pedig nem tartja szerencsésnek az árverés leveze­tésének színvonalát, hiszen a ki­kiáltó számos közismert világiro­dalmi alak nevét nem tudta he­lyesen kiejteni. A kínálatot túlsá­gosan vegyesnek találják, hiszen arra számítottak, hogy a színházi fesztivál szellemiségéhez illő munkákkal találkoznak, de ezzel szemben a témák a szappanok és mosószerek készítésétől kezdve a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának Ko- missziójáig, vagy a Miképp gaz­dagodhatunk ingyen? című mun­kától Weöres Sándor Medúzájáig túl széles skálán mozgott. Veszteséggel zártak, mondja Vándor Miklósné, miután a 303- ból alig 90 tétel kelt el, de látha­tóan cseppet sincs elkeseredve. Legalább a lányok szépek voltak, jegyzi meg. Jövőre újra megpró­bálja, s megígéri, addigra Martin- kovics úr is sokkal jobb lesz. CSERI LÁSZLÓ flottáról szóló 1902-es kötet 12000-ről 17000-re. De kikiáltási áron kel el Balázs Béla három el­ső kiadású kötete, Freud szintén első kiadású munkája, Az ősva­lami és az én, Katona 1899-es

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents