Új Dunántúli Napló, 2003. június (14. évfolyam, 148-176. szám)

2003-06-10 / 156. szám

2003. Június 10., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL DÍSZVENDÉGÜNK: TÖRŐCSIK MARI. A POSZT keretében nyílott meg tegnap este a Kamaraszínház előcsarnokában a népszerű, a színházi találkozó díszvendégének választott művésznő életét, emlékeit, ked- velt tárgyait, eszközeit bemutató kiállítás. A tárlat a feszüvál ideje alatt látogatható. ________fotó, tóth László Má té Gábor, a diákok és a kor Alig két évtized alatt a feje tetejére állt a világ- formálódik a gondolat Máté Gábort hallgat­va. Az 1980-ban a Kaposvári Csiky Gergely Színházban pályáját kezdő művész ezúttal végzős színészek osztályvezető tanáraként osztotta meg a pécsi kávéházi asztalát az új­ságíróval.- Egy mostani fiatal ember nyilvánvalóan egészen más hatásoknak van kitéve, mint mi voltunk. Gye­rekkoromban a könyv és az a kis villogó a rádión adott csak lehetőséget arra, hogy fantáziálgathas- sunk a világról, hiszen '68 -ig nem volt televíziónk- ezeknek a „gyerekeknek” pedig természetes, hogy legalább egy tévé van a családban, hogy inter- netezhetnek. Aztán egészen más problémák feszítik a világot, mint amikor én fiatal voltam...- Amellett, hogy a mesterség­nek vannak sztenderdjei, más­képpen kell napjainkban közelí­teni a fiatalokhoz?- Hiba, ha azt gondoljuk, hogy az alapműveltség, amit mi meg­szereztünk vagy az a kultúra, amin nevelkedtünk, egy mai fia­tal számára jó kiindulópont lehet. Nem biztos, hogy a felvételin akkor derül ki valakiről, hogy jó, ha adott szinten képes elmondani III. Richárd mo­nológját. Hozhat akár tévésorozatból, de kreálhat is magának. A következő osztályomban az egyik fiú Jancsó Miklósnak a Nekem lámpást adott kezembe az Úr című filmjéből mondott egyet. Előtte minden­félét kérdeztünk, és addig, amíg bele nem kezdett, nehéz volt belelátni a képességet. És nem úgy ját­szott, mint ahogy MucsiZoli, hanem egy önálló, ér­vényes alakot formált meg a felvételi alatt. Az em­bernek át kell gondolnia, hogy az, amit eddig a vi­lágnak arról a szeletéről gondolt, ami a színház vagy a színészképzés, vajon helyes-e?- Ezek szerint a tanárnak is követnie kell a tanít­ványait...- Muszáj, de nemcsak a tanárnak, hanem általá­ban a színházi embernek nagyon érzékenyen kell figyelnie a világot. Ha nem tudunk olyan dolgokat adni a közönségnek, amire az reagálna, akkor telje­sen avíttá válik a színház. Márpedig ez napi művé­szet. Persze, ha nem akarunk hallani vagy látni, ak­kor abba kell hagyni az egészet. Ami pedig a mód­szereket illeti: ezek mindig személyfüggőek, kap­csolatteremtő képességet takarnak.- Többet kell ma tudnia egy pályakezdő színész­nek, mint húsz-egynéhány évvel ezelőtt?- Reményeim szerint igen - közben meg egy fe­nét! Mindig panaszolják, hogy „Bezzeg a régi színé­szek...”. De a színészet mást jelentett akkor. Most a média elárasztja a világot a mindenféle sztárokkal. Régen a színész volt az, aki ma a valóság-show egyik főszereplője, a popzenekar sztárja, a legjobb riporter, a legjobb hírolvasó. Ez együtt volt régen „a” színész, és mindezért el kellett menni egy szín­házba. Úgy gondolom tehát, hogy a mai színészek­nek bizonyos értelemben többet kellene tudniuk. De nehezen elképzelhető, hogy egy mai színész megállna a Blaha Lujza téri Nemzeti színpadán, és kétlem, hogy a hangja elhallatszana a kakasülőig.- A „gyerekek” közül lesz olyan, akire a mestersé­ge révén mondják azt, hogy „a” színész?- Ilyen nem lesz többet. Kiváló színészek sétál­hatnak itt az utcán, ám ha megjelenik valaki egy tévésorozatból, az autogramgyűjtők köré fognak seregleni. Szándékosan nem minősítek se ide, se oda, de ezek nem színészek, vagy nem feltétlenül azok. Hanem árucikkek, amiket a nézőknek el le­het adni. BALOGH Z. Kortárs magyar drámák bemutatkozása A színházfesztivál részeként tegnap megkezdődött a Nyílt Fórum 2003., a kortárs ma­gyar drámák rendezvényso­rozata, amely felolvasószín­házi előadások és kötetben kiadott darabok szakmai vi­táit fogja össze. A színházigazgatók és rendezők barátai - ez a dramaturgok leggya­koribb megjelölése, bár a szakmai kör legszívesebben úgy jellemzi magát, mint egy szabadkőműves páholyt. A társaság legfőbb célja, hogy kortárs magyar drámákat fe­dezzen fel, mutasson be. A drama­turgoknak évente egyszer Pécsett összeül a „titkos” szövetségük is a Nyílt Fórumon, amelyet a POSZT keretében rendeznek meg. Idén a Nyűt Fórum négy napos lesz (teg­nap kezdődött a Művészetek Há­zában és a Harmadik Színházban), kritikusok, drámaírók, rendezők mondanak véleményt új, magyar, bemutatásra váró színdarabokról. Két színházi előadást is láthatunk a program keretében, tegnap a Hemer Ferike faterja ment a Har­madik színházban, ma pedig a Horvát Színházban Mikó Csaba: Apa, avagy egy gyilkosság anató­miája című munkáját adja elő a debreceni Csokonai Színház. A Művészetek Házában szerdától péntekig pedig újra hallható a ta­valy igen nagy sikert aratott felolva­sószínház. Újdonság, hogy ezúttal a Művészetek Házában található centrumban a korábbi találkozók darabjainak CD-n rögzített rádiós változatai, és videón tárolt tévés feldogozásai is hozzáférhetők. A legjobb drámaírónak járó Vilmos- díj átadása csütörtökön 15 óra­kor lesz a Művészetek Házában. M. B. E. Rubin-, vas-, gyémánt-, aranyévfordulós diplomások A Pécsi Tudományegyetemen szombaton délutántól éjfélig öregdiák-találkozó színhelye volt a PTE Ifjúság úti épület- komplexuma. Miközben a vendégek gyülekeztek, a kari tanácsteremben megtartották a Janus Pannonius Tudományegye­tem Baráti Társaságának éves köz­gyűlését. Az Ifjúság úti épület főbe­járatánál, illetve a termekben dél­utántól késő estig folyamatosan év­folyam- és osztálytalálkozók zajlot­tak. A múltidéző hangulat fokozá­sára a borok utcájában az egyetem borait adó termelők boraivá lehet ismeretséget kötni, volt utcazene, sörsátor, büfé, fagylaltoskocsi. A bölcsészet- a természettudo­mányi kar aulájában ünnepélyes keretek között dr. Tóth József rektor adta át a díszokleveleket, vagyis az arany-, gyémánt-, vas- és rubindip­lomákat a PTE jogelőd intézménye­iben 50, 60, 65 és 70 éve végzett volt hallgatóknak. A résztvevőket Besenczi Árpád színművész, a Pé­csi Diplomások Köre védnöke kö­szöntötte verssel. Összesen 121-en kaptak díszok­levelet diplomaszerzésük kerek év­fordulója alkalmából. A121 díszok­levél zöme az 50 évvel ezelőttit megerősítő aranydiploma volt. A 60. évfordulóra emlékezve gyé­mántdiplomát kapott a jogászok közül dr. Áronfi Tivadar Rókus, dr. Jávor János, dr. Kecskés László, dr. Kövecs Ferenc pécsi, dr. Bomemisz- sza István poprádi, dr. Bum János, dr. Fodor János, dr. Horváth Tibor, dr. Lindner László, dr. Migléczi Fe­renc budapesti, dr. Juhász Lajos eg­ri, dr. Juhász Pál szegedi, dr. Luszka József szekszárdi, Miskolczi Bodnár Pál miskolci lakos, valamint Kárász Oszkámé Szabó Margit népiskolai tanító pécsi és Kovács Györgyrté Tar Irma általános iskolai tanár decsi la­kos. A 65 év után járó vasdiplomát kapták dr. Csomay Károly és dr. Mosóczi Károly budapesti jogászok, a 70. évforduló rubindiplomáját Végh István pé­csi középiskolai tanár és dr. Kán­tor Géza buda­pesti jogász ve­hette át. A Pécsi Diplomások Kö­re és a PTE álló­fogadást adott a díszokleveles egykori hallgatók tisz­teletére. A program az aulában 15 órakor szakmai előadással folytatódott: dr. Kiss László, alkotmánybíró, egyetemi tanár, a Pécsi Diplomások Köre védnöke a jog közérthetőségé­ről értekezett. A sportcsarnokban megkezdődtek a Pécsi Diplomások Köre kispályás labdarúgó-kupa mérkőzései. A közgazdaság-tudo­mányi kar, a természettudományi kar egyetemi oktatói, jelenlegi hall­gatók, öregdiákok és a sajtó képvi­selőinek csapata indult a versengé­sen, amelyet Martinék János olim­piai bajnok öttusázó, a Pécsi Diplo­mások Köre védnöke nyitott meg. A konferenciateremben a Huszárik-mozi hangulatának fel­idézésére nosztalgiamoziként leját­szották Fábri Zoltán Az ötödik pe­csét című filmjét. Előtte Szilágyi László tartott bevezető előadást. Ez­után 19-től 24 óráig zenés - táncver­sennyel egybekötött - mulatság kö­vetkezett az Asterix zenekarral. Regionalizmus a gazdaságban Holnapi számunkban jelenik meg a Pécs-Baranya Jövőjéért gazdasági elemző cikksorozat utolsó írása. A szerző, Lukács György, a Délhús Rt. vezérigazgatója a regionalizmus szere­pét, a külföldi kötődések jelentőségét vizsgálja a megye gaz­daságában. A Dunántúli Napló a Pécs-Bara- nyai Kereskedelmi és Iparkama­rával közösen indította el a helyi gazdaság tényleges állapotát fel­táró, a lehetséges kiutakat kereső elemző cikksorozatot. A felkért szerzők valamennyien saját mű­ködési, illetve szakterületük elis­mert szakemberei, cégvezetői, tu­dományos egyéniségei. . A tizennégy szerző mindegyi­ke saját szemszögéből - gyakorló vállalatvezetőként, statisztikus­ként, vállalkozóként, bankárként, egyetemi tanárként vagy érdek­képviselőként - mutatott rá a me­gye gazdaságának gyenge pontja­ira, legyen a vizsgálat alá vett te­rület az ipar, a mezőgazda­ság, az ide­genforgalom, a működő gazdasághoz kapcsolódó kultúra vagy tudo­mány. A sorozat utolsó írásának szer­zője Lukács György, a Délhús Rt. vezérigazgatója. A közelmúltban tulajdonosváltáson - osztrák után PECS-BARANYA JÖVŐJÉÉRT TÉNYFELTÁRÓ SOROZAT Magyarországról elszármazott osztrák - átment cég irányítója szerdai számunk 7. oldalán a re­gionalizmus, a külföldi kötődés szerepét, jelentőségét vizsgálja a megye gazdaságában. , A sorozat korábban megjelent, illetve még visszalévő írásával kapcsolatosan továbbra is várjuk olvasóink re­akcióját, ész­revételeit mind hagyo­mányos, mind pedig elektro­nikus formában. Az elemzések teljes terjedelemben olvashatók a Dunántúli Napló web-oldalán. (További részletek: www.dunantulinaplo. huj Az ősök emlékezete szerint vala­mikor fa-, aztán fűrésztelep volt az egykori Bidermann báró-féle magtár tőszomszédságában. Szi­getvár akkor még nem nőtte túl önnön határait, a fa meg a fűrész­por megfért a magvakkal, mint ahogy később az építőanyag is. Csak a vas megjelenésekor szítód- tak föl a kedélyek, és azóta szik­ráznak az indulatok. Két vállalko­zás néz farkasszemet egymással, és egyik tulajdonosa sem enged. Hiszen milliós tétek forognak. A 6-os mostani, várost elkerülő szakasza járdányira súrolja a volt magtárépületből lett - bútor­áruházát, tőszomszédságában az ócskavastelepet. Utóbbi a köz­ponti irodaépület kivételével még az autó ablakából sem éppen épü­letes látvány. Ugyan milyen is le­gyen? Belül pedig a „mezei” pol­gárnak elég nehéz megélnie az él­ményt, tudniillik - kicsit sarkítva a dolgot - szárnyakkal kell rendel­kezni ahhoz, hogy egyetlen csa­vart is leejthessünk a kerítésen belül. A bútoráruházzá avanzsált magtárépület tulajdonosa ugyanis lezárta a telephez vezető utat. „Mindkét irányból behajtani ti­los” közlekedni tábla - ugyan, hol lehet szert tenni magánem­berként ilyesmire? - felirat figyel­meztet, hogy ami a lelakatolt so­rompó mögött van, magánterület, minden gyalogos- és egyéb forga­lom tilos. Persze, hogy ott me­gyek át - csak nem lőnek ki az ab­lakon... Arrébb a régi kapu elé fél méterre újabb vasalat került, "biz­tos ami biztos. Acélos békétlenség Kifacsarodott apám korának jelmondata, a „Gyújtsd a vasat és a fémet...” Mert nem a béke esz­méje védődik itt; az ócskavas megjelenése egyenesen békétlen­séget szült. Azt mondja az ócskavastelep tulajdonosa, Kőváry Rudolf, hogy másfél éve egyszer csak közölte a bútoráru- házas: egy hetet ad, hogy keresse­nek más irányt, utána lezárja az utat. Hiába egy 1957-es szolgalmi­jog-bejegyzés. Ennek az újabb földhivatali papírokon nincsen nyoma. Telekegyesítésnek vi­szont igen, csakhogy annak ide­jén az útul is szolgáló betonplac- cot fele-fele arányban állta a gabo­naforgalmi és a tüzéptulajdonos nagy cég. Kőváryék azonnal perre mentek, a helyi bíróságon első, majd a megyein másodfokon is veszítettek, utóbb arra kötelezés­sel, hogy 90 napon belül oldják meg másutt a bejárást. Mert hogy kényelmi szempontok nem jöhet­nek szóba, a bejárás megoldható a 6-os felől is. Az egyik szakértő fél-, a másik nettó két és félmillió forintra becsülte a bejárónyitás költségeit. Viszonyítás kérdése, hogy egyik vagy másik sok-e vagy sem. Kerül, amibe kerül Azt hogy birtokhatáron belül mi történik, nem szabályozza a törvény. A vastelepes szerint a két és félmillió forintot csak a 6-osról nyitott kapubejáró nyelné el. Hoz­zá kéne még egy, a főútról leka­nyarodó sáv, aztán az is kérdés, hogy az építkezés hogyan érinte­né a közműveket. Amúgy egyálta­lán nem mellékesen: a vastelep másfél méterrel az útszint alatt van. (Kulturált országban ilyen­kor mini felüljáróban gondolkod­nak, de ezt csak a rosszabbik énem mondatja velem. Tegyük fel, hogy megépül minden, aztán kihajt elém egy negyven tonnás lemezprésgép, és a sebességhatá­ron ingázva pont a közepébe dur­rantok. Szép jövőkép.) Opp, mondja Kőváry úr, ott van még a hídmérleg, az áthelyezése három és félmiflió. Viszonyításként: ed­dig tizenhatmilliót fektettek az ócskavastelepbe, nagyobb részt hitelből. Menjünk akkor a szomszédba! Béni János bútoráruház-tulajdo­nos eleinte a háta közepére se kí- ván, aztán néhány lovagias kör­mondattal meggyőzzük egymást, hogy jobb a békesség. A tüzépteleppel nem volt baja, állít­ja, de ez a vasazás... Amikor te­herautók forgolódtak, lovaskocsik dekkoltak, a lovak meg gazdáik potyogtattak a fala mellett, meg­elégelt mindent. Állítja, hogy még az elején cserét kínált Kővárynak, mondván: adjon át vagy három­száz négyzetméter területet, en­nek fejében használhatja a koráb­bi utat, és ezt a megyei bíróságon is megismételte. Etika és esetlegességek Esetleg szó volt még vagy ötmil­lió forint megfizetéséről is a bejá­rás fejében - csak nem üzleti titok, ha közölte, hogy egymillióért vette a plusz területet -, de most már vé­ge mindennek, ő nem enged. Néz­zem csak meg, mutatja, a volt út területét is beleszámítva így is csak huszonkilenc személygépkocsi­parkolót tud kialakítani, pedig har­minchatot ír elő a törvény. Ez mo­mentán csak elméleti baj, legfel­jebb a következő tulajdonos néz nagyot, ha számon kérik rajta a hi­ányzó hetet. Egyelőre úgy tűnik, a gazdaváltásra és az ejnye-bejnyére kevés az esély. A vásárlók még egy ideig menjenek máshová parkolni. Minden további már csak elméletieskedés, legyen szó balek- ságról, egymás megértéséről, köl­csönös engedményekről, üzleti eti­káról vagy a törvény betűjéről. Mert lehet, Kőváry balek volt, ami­kor úgy vette meg a területet, hogy nem nézett utána: az eladó tényleg rendelkezik-e bejegyzett szolgalmi joggal. Lehet, hitt a szónak. Aztán meg kéne értenie, hogy a „vasa- zók” valóban zavarhatják egy bú­torüzlet környezetét és annak láto­gatóit. A másiknak viszont eszébe juthatna, hogy a vállalkozás sza­badsága alaptörvényben rögzített jog - legfeljebb a „telephelyenge­dély kiadóját lehetne megróni, ha nagyon muszáj. De egy hivatalban úgy eltűnnek a szálak... Az pedig senki kárára nem válna, ha a tör­vény betűiből egy-kettő átpotyog­na a kerítésen is. A halakkal példálózó nagysza- kállú képét egyenesen elhessin- tem magamtól. BALOGH ZOLTÁN Farkasszemnézőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents