Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)
2003-05-26 / 142. szám
2003. Május 26., hétfő RIPOR T 7. OLDAL K U L T Ú R A SZIGÓ-KUPA. Szigetváron rendezték meg tegnap a IX. Nemzetközi Társastáncversenyt. Felvételünk az ifjúsági standard elődöntőn készült a gimnázium zsúfolásig megtelt tornatermében. fotó: tóth l. Negyven bérlemény Évek óta változatlan a művészlakáskeret Pécsett Akik Pécs Közgyűlése üléseinek monstre tévé- közvetítéseit rendszeresen nézik, azoknak olybá tűnhet, hogy a testület gyakran dönt a Pécs Közgyűlés művészlakás kiutalásáról. Ez formailag igaz, de valójában az évek óta változatlan 40 lakásos keretet osztják ki újra és újra. A közérdekű feladatok megoldására szolgáló lakáskeret a tanácsi időkbe nyúlik vissza. Akkoriban a városi tanács végrehajtó bizottsága két-, illetve háromszázalékos keretének nevezték. Ebben több száz bérlemény volt a város akkori húszezernél is több bérlakásához képest. Ma ennek egyötöde maradt, és ebből száz se jut a közérdekű feladatok megoldására. Az összkeretből 40 a művészlakás. Ebből a Pécsi Szimfonikus Zenekar 15, a Pécsi Nemzeti Színház 14 lakás bérlőjére tehet javaslatot. Az intézményi keretbe nem tartozó művészeknek 11 lakás jut.- A lakásbérlet maximum három évre szólhat, de gyakoribb, jellemzőbb az egy idényre kötött szerződés, főként a színházban foglalkoztatottak esetében. A bérlet persze meghosszabbítható. A kiutalás mindig konkrét személynek szól, ő fizeti a lakás rezsijét, nem pedig a bérlő kijelölésére jogosult szervezet - tudtuk meg dr. Varga-Pál Józsefnétől, a polgármesteri hivatal lakás- és helyiséggazdálkodási csoportjának vezetőjétől. A lakások nagy többsége a Kertvárosban és Uránvárosban található panelházakban: a Nagy Ferenc téren, a Gosztonyi Gyula, a Jedlik Ányos, a Földes Ferenc, az Enyezd, a Varsányi utcában, az Athinay, a Nagy Imre úton és az Építők útján. A zömük másfél és kétszobás összkomfortos. A néhány háromszobásba leginkább a színház több olyan egyedülálló személyt jelöl, akik vállalják a bérlőtársi viszonyt. Van két műteremlakás a Király utcában és négy a Mecsek-oldalban. Ezekkel azonban nem az önkormányzat rendelkezik, hanem Budapestről az Alkotó Művészeti Alapítvány jelöli ki a bérlőket. Olykor felvetődik a kultúra és a sport támogatásának növelése érdekében a keretek bővítésének igénye. Ilyesmi azonban egyelőre nincs napirenden: a szociális bérlakásra várók rovására a művészlakáskeret nem bővíthető. A csoportvezető szerint a több, mint kétezer lakásigénylőhöz, valamint más magyar nagyváros ilyen célú bérleménykereteihez képest a 40 művészlakás elég szép számúnak mondható. Külön téma az egyetemi oktatók lakásgondja. Amikor Pécsre települt az Erzsébet Tudományegyetem, a város tisztes színvonalú professzori lakásokat építtetett. Ilyenre évtizedek óta nem volt mód. A szociális lakásállományban pedig kevés az olyan típusú, amely efféle igénynek megfelelne. A probléma más korosztály számára ígérkezik belátható időn belül enyhülőnek. Az önkormányzat és a PTE a közeljövőben közösen nyújt be pályázatot az úgynevezett Fecskeház megvalósítása érdekében, ami részben az egyetem családos fiatal oktatóin segít majd garzonlakás-bérleményekkel.- Az önkormányzat adta a telket a volt Egyetem utcai iskola udvarán, és mintegy 110 millió forintot áldoz erre a célra, de számítunk az Oktatási Minisztérium támogatására is - mondja Bókay Endre, a közgyűlés lakásfejlesztési és lakásgazdálkodási bizottságának elnöke. Az önkormányzati javaslat szerint a Fecskeház 61 lakásából 30 bérlőjének kijelölési jogát kapná meg a PTE az eddigi 18 lakás bérlő- kijelölési jogán felül. ___________________________________DUNAI I. A tükörből kinövő alkotás Mosonyi Tamás festő- és szobrászművész az Érintés új valósága című kiállítása még egy hétig látható a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely pincegalériájában. A tükör őskép. Bármi lehet benne. A tükör sohasem önmagáról beszél. Hosszantilag szinte teljesen kitölti a 24 méteres Pincegalériát Mosonyi Tamás különleges acél télplasztikája, amelyet 3 méteres darabokból a helyszínen hegesztett össze. A bejárat felől lándzsaszerű képződmény a pince hátfalán egy stilizált keretbe foglalt tükörré polírozott acéllemezbe fut be. A cső ezen a részen szintén tükrösre polírozott. Azt mutatja számunkra, hogy hogyan válik képpé egy szobor, ugyanakkor úgy is felfogható, hogy itt egy kép lép ki a térbe, hogy szoborként folytatódjon. A megközelítések sokaságának a lehetőségét kínálja ez a szobor. Mosonyi Tamás lényegi megnyilatkozása, hiszen szobrász és festő egy személyben. A PTE Művészeti Karán Keserű Ilona festő és Gaál Tamás szobrász szakát egyaránt elvégezte. A külön-külön tanult „tárgyak” nemcsak az egyébként 1971-ben Pécsett született szobrász benső világában találtak egymásra. A műfajok egymást ilyen módon történő kölcsönös áthatása a kor összművészetében is nyilvánvaló. Mosonyi Tamás elmondta, hogy játék is ez abban az értelemben, ahogy a gyerek is nyakig belefeledkezik a munkájába. Ugyanakkor halálosan komoly játék. Néhány kisebb plasztika is látható a bejárat közelében, ezekben még díszítő funkciók is érzékelhetők. A hosszú regényszerű forma, folyamat azonban, amely végül is az illúzió terébe torkollik, minden dísz-funkciót mellőz. - Pécs a szobrok, a szobrászok városa - mondta Aknai Tamás. - Mosonyi Tamás egyedülálló alkotása révén megérdemli, hogy ígéretes mesternek tekintsük. Ez a mű semmi mással össze nem téveszthető, hatalmas hosszúsága mentén képszerű felületi elemekből, plasztikai hatásokból épül. - Ez az én mostani világ- egyetemem - mondja Mosonyi Tamás. - A folytatás a képkeretbe foglalt tükörlap mélyén dől majd el. Hogyan? Pontosan még maga a művész sem tudja. ________b. k. Jeg yzet_______ Eu rópa tévé Ültem a cesenaticói hideg hotelszobában a másik ágyról élrekvirált dupla paplan alatt, és isrmt hálával gondoltam valahai osztályfőnökömre, aki azért tiltott el az olasz nyelv tanulásától mert éppenséggel sikeresen megbuktam fizikából - az ösz- szefüggés, gondobm, nyilvánvaló. Szóval kapcsolgattam a különböző RA1- és helyi kereskedelmi adókon le-fól, fülemet csiklandozta a csodáson pergő, semmi máshoz nem hasonUtó olasz beszéd, már nem izgatott, hogy az általam ismertszavak, mint „pizza", „grazié” és a lépten-nyomon hallott „állom” nem fordulnak elő. Nem izgatod, mert szép lassan rájöttem, hogy ezeket a tévéműsorokát én értem. Már abból a szempontból, hogy tudom, nem szólnak semmiről, tehát talán még jó is, hogy a nyelvből, amin vitáznak, felkacagnak, hadarnak, csak a dallam ér el hozzám, és a nem létező jelentés pedig tényleg nem. Elvégre mit is láttam? Stúdióbeszélgetés. Kifogástalan eleganciájú, Berlusconi-vágású komoly urak ülnek mély fotelben. Műsorvezető kis asztal előd áll, mint ahogy komoly műsorvezető hoz ütik. Hátul, félhomályban közönség bújik. Beszélnek, egymás szavába vágnak, gesztikulálnak, de mégis visszafogottan. Közönség békén tűri. Ugorgyunk. Kora esti show. A helyi Claudia-Mónika-Nemtudomkicsoda pipiskedik, sárga-narancs stúdió, közönség viháncol, riportalanyok magukat a kanapén eldobva lazáznak, mindenki egyszerre beszél, röhög, forgat szemet, ugrál fel, borul össze. „Már terhes volt a barátnőm, amikor megismerkedtünk, de titkolta”-típusú nyilvános önmarcangolás lehet, kibéküléssel spékelve, hál' istennek, olaszul Ugorgyunk. Hideg, kékes fények. A műsorvezető szuggerál egy kifogástalan öltönyben ülő, de nem annyim Berlusconis-magabiztossá- gú pofát, aki behúzod nyakkal töpreng. Régi filmrészletet játszanak be, Marcello Mastrioanni kismotorral érkezik egy kisváros kihalt főterére. Mi lehet a kérdés? Ki ő a filmben? Kibe szerelmes? Oly mindegy... Ugorgyunk. Tomboló sportstúdió. A nézők egyik fele Juve-mez- ben, a másik valami piros-kékben, sálakat rángatnak, tülkölnek, mintha meccsen lennének. Műsorvezető felzselézed hajjal, egy szál pólóingben nyomja a tutit, mellede egy napszemüveges, barkós alak, aki a pulton könyököl és abból, amit mond, szerintem azok se étiének semmit, akik bírják az olaszt. Aztán egy újabb stúdió, újabb Berhisconi-szerű urak, újabb pergő kérdések, amire három felől érkezik a pergő válasz. „És újra elölről”, ahogy Babits írta az örök folyosókról szóló versében - de mennyire másra gondolt! MÉHES KÁROLY Turizmus a gazdaságban A Pécs-Baranya Jövőjéért elemző cikksorozat két legutóbbi szerzője a tudás, a jól képzett szakemberek gazdasági értékét, a Pécsi Tudományegyetemben rejlő gazdasági potenciálokat, felelősséget taglalta írásaiban. A következő fejezet ismét egy gyakorlati ágazat, az idegenforgalom szemszögéből keresi a lehető- _____________ sé geket. PECS-BARANYA Dr. Dobay Pétertől, a PTE KTK tanárától származnak az írásából kimaradt, Baranya számára tanulságos gondolatok: „A Sheffield University (Angliában), vagy az Ohio University (Amerikában) olyan régióban dolgozó intézmények, ahol eltűnt a hagyományos ipar, maga után hagyod egy lepusztított környezetet és rengeteg mmkanélkülit. Az egyetemek hatalmas képzési programoJÖVŐJÉÉRT TtNYracrARÖ SORÖÍAt kot hirdettek, közös vállalkozásokat indítónak, megtanították a vállalkozókat pályázati pénzek megszerzésére. A régiónak pontosan látnia kell gyengeségeit, s előre jeleznie adod iparágak, vállalkozási formák ellehetetlenülését. Először a vezetőnek, utána a munkavállalónak is meg kell értenie: 10 év szakadatlan átalakulása ellenére jelenlegi szak_________ _ képzettsége, kés zségei alapján nem lesz munkája jövőre! A felismerés fájdalmas, az átképzés is fáradságos, de más utunk nincs.” Lapunknak a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával közös tényfeltáró sorozatában szerdán Aubert Antal, a PTE turizmus tanszékének tanára az idegenforgalom lehetőségeit veszi számba. (Részletet www.dunantulinapb.hu) Echo-szünet, de nem visszhang nélkül Hat éve indították útjára pécsi művészek, kritikusok az Echo című lapot, ami célzottan a város művészeti produkcióival foglalkozott (kivéve az irodalmat, amit meghagytak a nagy hagyományú Jelenkornak). A hat év szellemi kihívásai azonban folyamatos pénzügyi kihívással párosultak, mi több, az utóbbi két esztendőben ez utóbbi bizonyult fogósabb feladatnak. Odáig, hogy a napokban megjelent májusi számában az Echo szerkesztősége bejelentette: szüneteltetni kénytelenek a lap megjelentetését. A hátsó bontón olvasható „búcsú- szimfónia” ezzel a mondattal kezdődik: Az Echo hat éve szolgálja Pécs művelődési életét. A szöveg közepe táján: Feladhatnánk (...) elveinket. Feladhatnánk, hogy hitünk szerint szólaljunk meg, úgy és azoktól, ahogyan és akikről akarunk. Simuléko- nyabb, inkább méltató, mintsem kritikai, voüaképp marketingtevékenységet folytató szerkesztéssel reklámhordozóként talán kelendőbbek lennénk. De ezt nem akarjuk. A lap létrehozóinak, működtetőinek, Hamóczy Örsnek Aknai Tamásnak és a szerzői törzsgárdának az volt a legnehezebb, hogy az Echo története is a pénzről szól, mert arról kell szóljon. A lap kiadásához évi 4-5 millió forint kellett volna, s igaz, hogy a város kezdetben 1, majd 2 millió forinttal támogatta az Echót, a nagy alapítványok voltaképp nem vettek róla tudomást.- Ez az egész metaforikusán jelzi a magyar vidék kultúrájáról alkotott véleményt. A fővárosban ez a lap nem volt megfelelő, pályázatainkat ide- oda tologatták, az utóbbi két év- / ben csak egy helyen nyertünk, (MHiiffilSIl nem túl jelentős összeget mondta Aknai Tamás főszerkesztő. - Talán az se volt „hasznos”, hogy a lap jelszava kizárólag az érték volt, politikailag mindig is semlegesek maradtunk, ezért nem is számíthattunk rá, hogy politikai „kijáróember” nyúljon a hónunk alá. Az biztos, hogy ez a lap Pécsnek szólt, s ha nem jelenik meg, azzal a város szegényebb lesz. Lehet, hogy a hiánya nem lesz mellbevágó, de mégis akadtak néhányan, akiknek fontos volt, amit az Echo nyújtani tudott. Dr. Kunszt Márta alpolgármester annak idején mint a kulturális bizottság vezetője kísérhette figyelemmel az Echo megalakulását. Most a következőket jegyezte meg: - A lap készítőinek teljesen igazuk van abban, hogy nagyon keserű dolog financiális okokból szüneteltetni a lapot. De nem hiszem, hogy pusztán a város kötelessége lenne a fenntartása, hiszen annak idején azzal indultak, hogy a lapot egykettőre önjáróvá teszik. Az Echónak tán a legnagyobb bázisa, a szerzőket és olvasókat tekintve, az egyetem, aminek majdnem ugyanakkora a büdzséje, mint a városnak. Nézetem szerint velük lehetne esetleg szorosabban kooperálni a jövőben. Márpedig tényleg csak helyi erőkben lehet reménykedni. Holott az Echo voltaképp egy végtelenül takaréklángon működtetett folyóirat: se szerkesztősége, se főállású munkatársa, sokszor „saját zsebből” vállalták a szervezők az ügyintézést, a szállítást, hogy a meglévő pénzből legalább a neves szerzők bármely szerény honoráriumát ki tudják fizetni - és persze a nyomdaszámlát, amivel most 800 ezer forintos hiányba kerültek, ezért is döntöttek az időszakos „bezárás” mellett. Patartics Zorán építész az Echo rendszeres szerzői közé tartozik. Nem csalódott, de szomorú: - Azért nem vagyok csalódott, mert ezzel már egy ideje kellett számoljunk. De szomorú vagyok, hogy egy meggyőződésből, sok munkával készült lap ilyen sorsot kellett megérjen. Pedig a kritika mindig aktuális. Azt kell megnézni, miért nem lett ez fontos a városnak, holott vannak a világon olyan pontok, ahol egy efféle lap is megbecsülésnek örvend. Látszik, hogy a politikum számára egy ilyen profilú kiadványt nem éri meg finanszírozni. Az biztos, hogy az Echo eltűnése sokak számára fellélegzés lesz. Dr. Toller László polgármester, saját szavai szerint, nem hogy fellélegezne, hanem inkább elszomorodik:- Egy-két kivétellel én mindent sajnálok, ami eltűnik. Azt gondolom, hogy a városban elkel egy ilyen lap, az biztos, persze, kérdés, hogy ami ennyire reménytelennek tűnik anyagilag, azzal mit lehet kezdeni. A városi önkormányzat egyfolytában a hónuk alá nyúlt, azzal együtt, hogy ennek fejében mi kaptuk a legtöbbet a fejünkre. Mégis pozitívnak értékelem az Echót, bár azt is fenntartom, ha egy lapot nem lehet eladni, annak oka van. Igaz, nem feltétlenül az eladással voltak Dr. Kunszt Márta IMM.V.U.I.M.U.M.I.M.I.I.I.U.U.U.i.M.I.M.U.'.M.'.U.U.kv gUllUUXV, liailClll azzal, hogy a bevétel és a kiadás enyhén szólva sem állt egyensúlyban egymással. Manapság szponzor vagy hirdetés nélkül, csupán az árából egyetlen lap sem képes megélni. Lesz-e jövő az Echo számára? Ez az, amire jelenleg senki se tudja a választ.- Nincs bennem szentimenta- lizmus - szögezte le végül Aknai Tamás. - Ha létezik még lelkiismeret vagy józan megfontolás, csak akkor következhet be valami változás... M. K. A búcsúszám tartalmából A májusi Echóban hosszabb írás olvasható a pécsi Rákóczi út épületeiről, a renovált városfal sarkára szánt, de ma egy garázsban pihenő keltaur-szoborról, a XVIII. Országos Kisplasztikái Biennáléról, valamint a magyar kultúra külföldi esélyeiről, ezúttal Londonból szemlélve. A kritikai rovat ezúttal a pécsi színházak legújabb bemutatóit veszi sorra: a Hamletet, a Rómeó és Júliát, Az utolsó tangót (valamennyi Pécsi Nemzeti Színház-produkció), illetve a Janus Egyetemi Színház új játszóhelyének apropóján közölnek beszélgetést a színház vezetővel.
