Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-24 / 140. szám

6. OLDAL 2003. Május 24., szombat BOGPÁSA BE MUTATKOZIK Bogdása i Martosa o" 0 Kákics DrtvafákQ. . BOGDÁSA Csányoszró / 1 : Markóc Sellye Nagycsány cfösöszentmárton Drávakeresztúr TDrávaiványi Lúzsok I ic Sósvertike '"9 A falu vezetői A 342 lakosú Bogdása polgár- mestere Szatyor Győző. Alpol­gármester: Nagy Árpád. A kép­viselő-testület tagjai: Bencs La­jos, Berkics Jánosáé, Kasza Já­nos, Kis Béláné, Nagy Árpád- né. A település a Drávafoki Kör­jegyzőséghez tartozik, kör­jegyző: Viniczai Ferenc. Az önkormányzat címe: Bogdása, 7966 Kossuth Lajos utca 24. Telefon: 73/352-111. Intézményei: polgármesteri hivatal, faluház könyvtárral, postahivatal. Ötéves a Bogdása Ifjúságá­ért Alapítvány. Demográfiai helyzet A község nem tartozik az öre­gedő települések közé. A 0-17 éves korosztályhoz jelenleg 82-en tartoznak. A 18-59 éve­sek papíron a munkaképes ko­rú aktívak korosztályát alkot­ják, ők 204-en vannak Bogdásán, míg a 60 éven felüli­ek 56-an vannak. A gyerekek a drávafoki körzeti általános is­kolába illetve óvodába járnak, néhányan a Sellyéi Általános Iskolát választják. A bogdásai gyümölcs-sotu A szokásokhoz, hagyomá­nyokhoz kapcsolódó egyházi és állami ünnepeiket szeretnék a korábbiaknál élőbbé tenni. Tavaly katonai tiszteletadással, egyházi misével ünnepelték október 23-án 56-os forradal­munk ünnepét. Az idén farsan­gi bál volt a kultúrházban, és szeretnék fölerősíteni a húsvé­ti hagyományokat is. A majálist tavaszi vigasság­gal, vidám falunappal köszön­tik. Június 29-e Péter-Pál nap­ja, a község védőszentjének ünnepe. Tiszteletére ezen a napon rendeznek búcsút és fa­lunapot bállal. Szent István király ünnepét követően, az idén szeptember 28-án rendezik a gyümölcs­szüreti mulatságot, ennek a Bogdásához kötődő hagyo­mánynak a tiszteletére egy gyümölcs-sotu - gyümölcs­prés - felállítását is tervezik. bogdasa. dunantulinaplohu. Az oldal a bogdásai önkormányzat, a Baranya Megyei Önkormányzat, valamint a Szentlőrinc-Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával jött létre. Összeállította: Bóka Róbert Bogdása változások előtt Az egyre gondozottabb közterületek, a szaporodó virágládák és a szépen megfaragott információs táblák a változások elő­szelét jelzik a közel háromszázötven lakosú községben. Sza­tyor Győző faműves, szobrászművész számos olyan tervükről számolt be, amellyel a saját keze munkájával is hozzájárul.- Az elmúlt hónapok valóban munkával, a település csinosításá­val teltek; diófákat metszettünk, árkokat tisztítottunk - sorolja Sza­tyor Győző, a tavaly októberben megválasztott polgármester. - Tervünk a régi temető - a fejfák, sírok - rendbe tétele és egy szép, ligetes terület kialakítása is. Itt nyugszanak elődeink, a régi bogdásaiak - meg kell tisztelnünk őseinket. Haranglábat állítunk, bővíteni akarjuk a ravatalozót, amely egy nyitott faszerkezetű, oszlopokon álló, nyerges előtetőt is kapna majd, és egy ormánsági fej fákat bemutató temetőkertét is szeretnénk kialakítani. Az Or­mánságnak nagyon sok értéke van, a kollégáimat is arra biztat­tam, hogy mérjék föl a falujukban lévő táji, idegenforgalmi adottsá­gokat, a szellemi örökséget, a he­lyi közösségformáló ünnepeket: ezeknek az adottságoknak az együttes, egymást erősítő hatása lehet garancia a falvak fejlődé­sére.- Sok ter­vünk van; az utóbbi időben nagyon sok pá­lyázatot adtunk be. Időben ta­lán a legkoráb­bi az, amit az itteni faműves bt. nyert pályá­zaton, de a fa­lut fogja gazda­gítani: egy új műhelyt épít a társaság - fatal­pas szerkezetű kézműves há­zat. Egy régi Faragott információs és köszöntő táblák fogadják a látogatókat tornácos házban - ud­varán csodás, hatal­mas, öreg diófák dísz­lenek - népművészeti alkotótábort és falu­múzeumot szeret­nénk létesíteni a tár­gyi emlékek, a helyi paraszti és a gazdag iparos múlt bemutatá­sával. Ez utóbbira még pályázni kell. Nagy értékünk a XV. századi - egyes kuta­tások feltételezik, hogy XII. századi - . katolikus templo­munk, amely műem­léki védelemre szorul, ahogy a mellette lévő plébánia is. A plébá­nia egykor gyönyörű épületét is meg kell menteni, cserébe a felújításáért és a körülötte lévő te­rület rendbehozataláért 30 évre használatba kaptuk az egyháztól. Itt 10-15 vendég számára alakítha­tó ki korszerű szálláshely. A turis­ták mellett elsősorban művészte­lepek, néprajzi táborok, konfe­renciák résztvevőire gondolunk, és munkalehetőséget jelentene néhány helybélinek. A harmadik nagy lehetőségünk a kultúrház, amely régen mozivetítések, bá­lok, klubfoglalkozások színhelye volt. Ezt az elhanyagolt épületet is Gádoros tornácos műemléki értékű parasztház a főutcán fel kell újítani, amelyben ifjúsági klubot, kisgalériát szeretnénk M- alakítani, és egyúttal roma közös­ségi házként is működne.- Nagyon szeretnénk, ha az ün­nepeink újjászületnének, hiszen ez összehozza a falu lakosságát. Legutóbb, október 23-án csodás ünnepünk volt, ahol az ötvenes évek kitelepített emberei is tiszte­legtek az 1956-os forradalom hő­seinek emléke előtt, katonai tisz­teletadással, templomi misével. Elvem az, hogy lehetőség szerint mindenkivel személyesen is el kell beszélgetni a gondjairól. Bogdásán sokan szegények, Sely- lye közelsége ellenére is rendkí­vül nagy gond a helyi munkahe­lyek hiánya. A munkába állást a közlekedés csak tovább nehezíti, háromműszakos munka vállalá­sára nem is ad lehetőséget. Ezért nagy a jelentősége annak, hogy a közmunka-programban közel negyven főt tudunk foglalkoz­tatni. Régi házak, új tervek A kőművesek brigádja a templomhoz vezető lépcsőt cseréli le Közparkok létesítése, felújítá­si munkák, műemlékvédelmi teendők előtt áll a község. A falu teherbíró képességéhez mért négyéves terv fekszik az ön- kormányzat asztalán, amelyben kiemelt hangsúlyt kap a falu épí­tészeti arculatának kialakítása, műemléki értékeinek védelme, értékeinek, hagyományainak élő­vé tétele, egyúttal turisztikai célú bemutatása is. A népi építészeti értékek, az egyházi épületek felmérésében nagy szakmai segítséget kaptak Kistelegdi István pécsi építésztől és tanítványaitól. A díszített homlokzatú régi, nyeregtetős pa­rasztporták sátortetősökkel vál­takoznak, és azt már most bizo­nyossággal el lehet mondani, hogy a 137 bogdásai házból ki­lenc, ahogy itt mondják gádoros, azaz tornácos építésű, s mint ilyen, műemléki értékeink közé tartozik. Ugyancsak műemléki értékű a középkori katolikus templomuk is. A bejáratához ve­zető lépcsősort ezekben a na­pokban újította fel az önkor­mányzat által foglalkoztatott kőművesbrigád a közmunka­program keretében. A templom­tól nem messze tervezik a játszó­tér kialakítását. Sürgetően fontos feladat a vasúti megálló és az oda vezető út rendbetétele - eze­ket a munkálatokat megkezdték már. Rendezik az egykori sze­méttelep területét, a Kossuth L. u. 44. szám alatt közpark létesí­tését tervezik. Természetesen gondolnak a község infrastruktúrájának a fej­lesztésére, a gázvezeték kiépíté­sére, és a szennyvízberuházásra is. A gázberuházásra a lakosságot is terhelő magas költségek miatt sem kerülhetett sor eddig, és a szennyvíz is csak a későbbiekben valósulhat meg - társulással. Gondos kezek nyomában Az önkormányzat a közmun­ka-programhoz kapcsolódva igyekszik segíteni az állásta­lanokon, ezenkívül helyben csak egy két vállalkozás kí­nál munkát. Bogdása azok közé az ormánsá­gi települések közé tartozik, amelyek máig nem heverték ki igazán azt a sokkot, amely a rendszerváltás után a létszámle­építésekkel, a téeszek átalakulá­sával bekövetkezett. Az elérhető munkahelyek alacsony fizetése­ket kínálnak, a helyi vállalkozói réteg egyelőre gyenge - messze kevés ahhoz, hogy elegendő ál­lást kínáljon. A szomszédos Sellyén, ahova többen kerékpá­ron járnak át dolgozni - három főbb munkaadóról beszélhe­tünk. A Sellyéi Erdészetről, egy varrodáról és a sajtüzemről. A kínálat az Elcoteq-kel teljes, a pécsi nagyüzem busza is betér a faluba. Helyben két vállalkozást em­líthetünk, egy erdészetit és egy iparművészetit, de a családi vál­lalkozás kereteit meghaladó munkaadóként csak az utóbbi vehető figyelembe, és mintegy negyven őstermelővel számol­hatunk. Tény, hogy az áfész élel­miszerboltja mellett egy kis ma­szek bolt is megél a községben, és van egy áfésztól bérelt ven­déglő is, amely a falu életének pezsdülésével az utóbbi hóna­pokban forgalmasabbá vált. Mindent egybevetve is magas lenne a munkanélküliségi ráta, ha az önkormányzat nem pályá­zik, és nem tesz meg mindent a helyi közmunka-program meg­valósításáért. A sellyei roma munkaprogramhoz is kapcso­lódva ma közel negyvenen dol­goznak a falu szépítéséért, épü­léséért, egyúttal önmagukon is segítve. Az önkormányzatnak jelenleg három brigádja van - területkarbantartóknak a közte­rületek folyamatos rendben tar­tása, kaszálás, kapálás, metszés, takarítás a feladata. A kőműve­sek brigádja előtt - akik most a templom lépcsőjét készítették el - ugyancsak számos feladat áll. Aki szemügyre veszi a falu szé­pen pácolt, faragott köszöntő tábláit, virágedényeit, az a famű­ves brigád hozzáértését, keze- munkáját dicsérheti. ________Megkérdeztük: Mi marasztalja a faluban?________ Lé pegetünk előre Batiz Antal (42 éves) faműves al­kalmazott: - Kiskunhalasról kerül­tem ide, onnan hoztam a családo­mat... Rokonok miatt is, és mert jobban megtet­szett ez a vidék. Három fiam van, a legnagyobb már hivatásos katona lesz. Én megtaláltam a számításomat itt a faműves üzemben, nejem Sely- lyén a sajtüzemben dolgozik, ke­rékpárral jár át. Mi se tartunk már nagyon jószágot, van néhány kecs­kém, de annak is meg kellene ta­lálni a piacát. Ha jobb lehetőség adódna, persze, hogy elmennék innen. De amúgy semmi bajom a faluval. Úgy látom lépeget is előre, a község polgármesterének kö­szönhetően. Szilágyi Sándor (44 éves) aszta­los: - Rakodógép-kezelői szakmám is van, és sokáig gépkocsivezetőként fuvaroztam a dinnyét, az orszá­got járva. Szíve­sen maradok helyben, kicsava­rogtam magam. Jó, hogy a szak­mámban dolgoz­hatok, szeretem a munkámat. Épp egy boroltárt készítünk egy pécsi vendéglőbe. Legnagyobb lányom kereskedelmit végzett, a középső a Leőweybe jár, a kicsi másodikos. A kertre már időnk se lenne: nejem elcoteqes: hajnali 4-kor kel és szinte este van mire hazaér. Sajnos elég sok feszültség adódik ebből önhibánkon kívül. Ha helyben lenne munkahe­lye az embereknek, minden más lenne... Vilyevácz Zoltán (46 éves) faki­termelő, közmunkás: - Felsőszent- mártoni vagyok, de itt vettünk há­zat, amikor meg­nősültem. Nagy­fiam, lányom van. A nejem most tett sikeres parkgondozói vizsgát. Egy kis önkormányzati brigádom van, a közterületre ügyelünk. Járom a falut, irányítom a munkát. Kevés a pénz, de most, hogy 32 ezret kapok kézhez, kicsit jobb. Van három süldőnk, a kom­bájn után járunk böngészni kuko­ricát, a takarmányt venni kell. A konyhakert se éri meg, de csinálni muszáj, ha van. És az egyik nézi a másikát... Háromezer a szántás, kétezer a talajmaratás: ennyibe ke­rül az én kis kertem. Nagy Árpádné (40 éves) boltos, önkormányzati képviselő : - A megélhetés egyre rosszabb, szá­munkra is szigo­rodnak a követel­mények. Azért még nem szeret­nénk lehúzni a rolót... Egy ka­posváritól ka­punk zöldséget, van vevő a felvá­gottfélékre, isko­laszezonban az írószer is fogy. Sellyéről jöttem, 1990 óta vagyok itt a férjemmel. Jól érzem magam, mindenki ismer. Sajnos nagyon szegények az emberek. Sok a nyugdíjas, a segélyen lévő - most próbáljuk egy kicsit összerázni a falut. Mikuláson, búcsún kívül itt jóformán nem volt semmi, és hi­ányzott az emberekből az össze­tartás is. Mikula Rudolfné (29 éves) ven­déglős: - Idejöttem férjhez Sósver- tikéről, a fatomyos faluból, és nyolc évig nem szeret­tem itt lakni... Csak mostaná­ban merek hosz- szú távra tervez­ni, mióta új pol- gármesterünk van. Október óta béreljük a ven­déglőt, és mintha kinyílt volna a falu: itt is összejövete­lek, bálok vannak egy ideje. Férjem vállalkozó, iskolás és óvodás kisgye­rekünk van. Egy hektáron dinnyé- zünk is. Ha éppen nem anyagot szerzek be, nem lótok-futok, ak­kor a dinnyeföldön kapálok. Sok­szor csak aludni járok haza, bár jó lenne nyelvet tanulni, és szívesen nyitnék egy másik boltot is...

Next

/
Thumbnails
Contents