Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-23 / 139. szám

2003. Május 23., péntek RIPORT 7. OLDAL KULTUR A ­_________________Könyv ________________ A Nemzet Színészeiről Ha a „híres emberek” kategóriá­ját manapság definiálni akar­nánk, bizonyára legtöbben a szí­nészre gondolnának. Amit szé­pen reprezentál, hogy tévés show-műsorok meghívottai kö­zött biztosan listavezetők drága színészeink, kézről kézre adják őket, már voltak annak idején Fridinél, aztán Fábrynál, most Szuláknál, meg az ötcsillagos Ómolnárnál. Ezek a beszélgeté­sek, elméletileg arra hivatottak, hogy a színész hölgyet, urat „mint embert” prezentálják, de tudjuk, hogy ők általában ilyen­kor is játszanak. Jánosi Zoltán, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának mun­katársa a Nemzet Színészeit pró­bálta mikrofonvégre kapni, akik, kicsit a magyar színjátszás Olüm­poszára helyezve kapták meg a fenti titulust: mindig 12-en van­nak, mint az apostolok, s ha vala­melyikük elhuny, új tagot válasz­tanak. A rádiós riporter könyvbe gyűjtötte össze az interjúkat, amik, akárhogy is vesszük, érde­kes olvasmánnyá álltak össze. No persze, azzal a megkötéssel, hogy a legjobb riporter is valame­lyest ki van szolgáltatva riportala­nyának. Elvégre, még ha meg is beszélnek egy komoly találkozót, kiszámíthatatlan, hogy a mű­vésznő, művész úr milyen napot fog ki. Jánosi interjúin is némi­képp meglátszik ez. Van, aki tel­jes odaadással beszél, hosszan, érdekesen, élvezetesen. Mint pél­dául Avar István, aki különösen fontos a pécsi évek miatt; vagy Raksányi Gellért, aki, ugyebár szegről-végről szigetvári szárma­zék. Nem spóroltak idővel, szto­rival, őszinteséggel. De ugyanez igaz Bessenyeire, Darvasra, Psotára. Másoknál meg kevésbé jó napot fogott ki a riporter, és így, ha megfeszült se tudott vala­mi fenomenálisát kihozni, te­szem azt, Törőcsikből vagy Má- thé Erzsiből - lehet, hogy a nők kevésbé szeretnek elmerengeni a múlton, a csuda tudja... A kötetnek, úgy tűnik, kény­szerűen olyan „betétei” is van­nak, amik nem beszélgetések, mert már nem jöhettek létre, pél­dául Sinkovits Imre esetében. Ezek a néhány oldalas visszaem­lékezések, temetési búcsúztatók igazából nem képesek arra, hogy bármilyen szinten is helyettesít­sék Jánosi Zoltán interjúit, úgy­hogy alapvetően kilógnak a sor­ból, helyüket a kötetben kizáró­lag a név teszi indokolttá. Érdemes szólni arról, hogy a rádiós riporternek sikerült írás­ban is hangulatot teremtenie, az­az nem hagyatkozott csak a ka­zettáról lemásolt szövegre, ami egy rádióadásban a maga háttér­és kísérőzajaival tud közvetíteni valami másról is. Jánosi ponto­san rögzíti a helyszínt, a társalgás körülményeit, az interjúalany egyes gesztusait, cselekedeteit. Ettől válik még elevenebbé, ha tetszik, beszélgetősébbé a könyv a nemzet színészeivel. ______________________________________MÉHES K. (A lexandra, 2003) A kismesterségek titkai Ötéves a Kézművesek Baranyai Egyesülete Komoly eredményeket ért el öt­éves fennállása óta a Kézműve­sek Baranyai Egyesülete, amely­nek a napokban reprezentatív kiállítása is volt a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum­ban. Az egyesület idén tíz kistér­ségi iskolába viszi el a különbö­ző mesterségek titkait. Ötéves a Kézművesek Baranyai Egyesülete. Miután mindenki ön­maga dolgozott kis műhelyében, igény támadt az összefogásra, s úgy határoztak akkor huszonkilencen, hogy egyesületbe tömörülnek, mondja az elnök, Horváth Ágota. Fő feladatuknak a mesterségbe­li tudás átadását tartják, ennek ér­dekében alakították ki „Apróma­rok műhely” elnevezésű program­jukat, amelyhez az eszközöket pá­lyázatokon szerezték be. Sokáig Zengővárkonyban volt a telephe­lyük, munkálkodásuk eredménye­ként alakulhatott meg a tojásmú­zeum, maga a múzeumfalu, de az­tán megromlott a viszony az ön- kormányzattal. Pedig az öt év alatt tíz rendezvényt szerveztek, me­lyek során ingyenesen vendégül látták az egész falut foglalkozások­kal, a megyében élő népek étkei­nek ételeivel, melyeket saját építé­sű kemencében készítettek. Most nincs központjuk, de dolgaikat a hátukra veszik, mint a csigák, mondja Ágota, és járják az iskolá­kat, tanítják a gyerekeket a mester­ségekre. A kistérségi iskolákkal közösen kialakított program kere­tében idén tíz iskolába látogatnak el, s egész napos foglalkozást tar­tanak a nebulóknak, akik előzete­sen választhatnak kínálatukból. Az- egyesület kiállításokat is szervez tagjainak munkáiból, vál­tozó tárgykínálattal. Nemrégiben Nagypallon, Pécsváradon, Buda­pesten mutatkoztak be, legutóbbi tárlatuk a kecskeméti Népi Iparmű­vészeti Múzeumban május 10-én zárult. CSERI LÁSZLÓ A színházfesztivál újabb rekordjai A III. Pécsi Országos Színháztalálkozó tovább bővül, jelentet­ték be tegnap a rendezvény fővárosi sajtótájékoztatóján. Új helyszínek, 800 szereplő és több mint 120 millió forintos költ­ségvetés - ez a rövid summája a várható eseményeknek. Ritkán kerülnek elő a számok a kulturális rendezvények kapcsán, de a III. Pécsi Országos Színház­találkozót érdemes néhány adat­tal is bemutatni. A tavalyi 80 mil­lió forintos támogatási keret idén 120 millió fölé emelkedik, és a helyszínek száma is bővül, idén a Tettyei Szabadtéri Színpad, a Zsi­nagóga és a Bazilika is helyet ad műsoroknak - mondta el a június 5-14. között rendezett III. POSZT fővárosi sajtótájékoztatóján Si­mon István, az egyik főszervező. Csak a versenyprogramokban kétszáznál több színészt látha­tunk, 17 kamion hozza a díszlete,- ket, és az összes előadást közel három napig tartana egyvégtében végignézni. A kiegészítő programok (OFF) 27 helyszínen zajlanak, a kétszáz rendezvénynek félezer szereplője lesz. A versenydara­bokat illetően újdonság, hogy a Top Dogs a Katona József Szín­ház előadásában kivonul a Pécsi Nemzeti épületéből. Önálló helyszínen, az egyetem Műszaki Karának Rókus utcai nagytermé­ben kerül bemutatásra, ahol erre az alkalomra külön színpadot építenek. A Harmadik Színház is jóval nagyobb feladatot kap az eddigieknél, itt rendezik a Drá­ma Nyílt Fórumát, öt felolvasó­színházi és két valódi bemutató­val. Az országban most látható először Mikó Csaba: Az apa cí­mű műve, továbbá a Herner Feri­ke faterját is megvitatják a szak­emberek. Jordán Tamás azt is kiemelte, hogy a következő POSZT darabjait Csengery Adri­enn fogja válogatni. A sajtótájékoztatón látványos ízelítőt tartottak az idei program egyik kuriózumából, a súgóver­senyből. Itt neves színészek (Kulka J., Szombathy Gy., Csan- kó J., Rázga M. stb.) kezébe nyomnak a műsor előtt egy fél­órás szöveget, amelyet egymás­után öt súgó próbál velük elját­szatni. A Gothár Péter rendezte furcsaságot a Horvát Színházban láthatják majd a nézők. MÉSZÁROS B. E. MEGSZÍVHATOD, HA MEGSZÍVOD címmel a drogok nélküli életet a tizenévesek körében népszerűsí­tő országos plakátpályázatra beérkezett legjobb diákalkotások láthatók mától a pécsi Apáczai Csere Já­nos Nevelési Központ művelődési házában. A kiállítást a Sportminisztérium főosztályvezetője, Ferenczi Zoltán nyitja meg 10 óra 30-kor. ____________________ _______ fotós tóthl. Cs örszöt nem hívják Pécsre munkái nem szolgálják a reklá­mot és a kereskedelmet, mondja. Feltehető, talán ezért nem kapott az utóbbi időben meghívást Pécsre, ahol első kiállítása ’96- ban, a kamarakórus fesztivál ide­jén volt a Dóm Múzeumban. Az­óta számtalan helyen bemutat­kozott és számos elismerést gyűjtött be, ruhái rangos helyet foglaltak el a Budai Vár viselet­kiállításain. Csörsz Klára új anyaga a nyár elejére elkészül. Ha máskor nem, hát télen, a 40. születésnapja al­kalmából bemutatja - Kaposvá­ron. Poptehetségek a Sztárgyárból Újra lesz országos könnyű­zenei tehetségkutató ver­seny, ezúttal Sztárgyár elne­vezéssel. A jelentkezéseket május 30-ig várják, és négy baranyai helyszínen kezdőd­nek a selejtezők. A hatvanas években másról sem beszélt az ország, mint a táncdal­fesztiválokról, meg a Ki mit tud? sok kategóriás vetélkedőiről. Ké­sőbb a Made in Hungary még ha­sonlóan népszerűnek bizonyult, de a Tátika és egyéb zenés verseny­próbálkozások már korántsem vol­tak ilyen sikeresek. Most ismét ösz- szeállt egy csapat, hogy Sztárgyár elnevezéssel a magyar popélet új tehetségeinek bemutatkozást te­remtsen. Erre az országos könnyű­zenei versenyre május 30-ig lehet jelentkezni, és a megyei megméret­tetéseket követően 3-3 produkció jut a regionális helyosztóra, majd ezekről a találkozókról a húsz leg­jobbnak ítélt együttes, énekes megy tovább a budapesti döntőbe. A jelesebb fordulókról televíziós felvételek készülnek, és a szakma háttér is igen rangos: Szigeti Ferenc elnökletével a zsűriben olyan ne­vek találhatók, mint Muck Ferenc szaxofonos, a blueséletből Ferenczi György és Takáts Tamás, a Bojtor­ján együttesből Pomázi Zoltán, vagy különösebb kategorizálás nél­kül Vikidül Gyula és Nagy Feró. A jelentkezők számától függően több fordulót szerveznek Baranyában is, az előzetesen kijelölt helyszínek Pécsett az Ifjúsági Ház, és a Nevelé­si Központ, valamint a komlói és a mohácsi művelődési ház. A ver­seny legjobbjai lemezszerződésre számíthatnak, válogatásalbumot jelentetnek meg a szereplőkkel, or­szágos turnékat szerveznek a dön­tősöknek, és 3 millió forintnyi nye­remény kerül kiosztásra. Az össze­vetés végeredményeképpen külön díjazzák a legjobb énekest, énekes­nőt, billentyűst, gitárost, dobost, basszusgitárost, fúvóst, sőt egyéb hangszer kategória is lesz. M. B. E. Hamvasztómesterek Négy évvel ezelőtt építették a Pécsi Halotthamvasztót. Az Erdélyi Zol­tán Ybl-díjas építész tervezte létesítményben eddig 12 ezer hamvasz- tást végeztek el. Az eredeti, ötfős személyzet nem változott. Ugyan­azok a hamvasztómesterek dolgoznak ma is az üzemben, akik kez­detkor. Vida Barnabás eredetileg gépi forgá­csoló, azaz esztergályos volt. A 32 éves fiatalember az 500-as szak­munkásképzőben végzett. A Mecse­ki Szénbányáknál dolgozott és a fú­vószenekarban is játszott. Ma is tag­ja a zenekar utódjának, a Fekete Gyémánt Fesztivál-Fúvószenekar­nak. Ütőhangszeres, azaz dobos. Nézem a kezét, ahogy itt ülünk a Pé­csi Halotthamvasztó egy árnyékos oldalszárnya alatt.- Hogyan lett hamvasztómester? - kérdezem.- A pécsi ipar leépülésével ipari alpinista lettem - mondja. - Aztán az uránbányánál, laborban dolgoztam. Egy vegyipari cégnél a vasoxid-gyár- tásba is beletanultam. Ezt az üszög­pusztai kastély gondnoki pozíciója követte. Onnan kerültem ide. Itt ta­nultam meg a hamvasztómesteri szakmát. Az elmúlt négy évből az el­ső egy-másfél úgy telt el, hogy az idegeim citeráztak. Az esztergályo- zás egyszerű szakma volt... Nem részletezem. Itt más a helyzet. Ami­kor ide kijövök, akkor az elhunyt és a család végakaratát teljesítem. Figyelem a kezét. Az imént a hű­tőkamrában egy szállítókocsin kesz­tyűt Játtam, gondolom a „rakodás” itt is kihagyhatatlan munkafázis. Vi­da Barnabás 10 éve él együtt élettár­sával, aki szülésznő. Két kislányuk van. Egyik 3, a másik 2 éves. - Az is­merősök, barátok tudják, mivel fog­lalkozom, az első megdöbbenésen velem együtt túl vannak - mondja. A másik hobbim a kert, a gyümölcsös. Munkám a kertszomszédok előtt sem titok. Sarok Zsolt üzemvezető, ham­vasztómester a létesítmény bemuta­tását azzal kezdi, hogy „bekezel” egy elhunytat. Hetven körüli bácsika volt. Pár napja még az élet innenső partjáról révedt a homályló távolba. A 34 éves mester elmondja, hogy már jó ideje fűtik a kemencét. El kell érni a 750 Celsius-fokot, hogy az égés tökéletes legyen. Odalép az ége­tőkoporsóban előkészített elhunyt­hoz, a gördülőkocsi kapcsolóit beál­lítva megnyitja az égetőtér száját, be­tolja a szerkezetet, amelyről bent a tűztérben leválik a koporsó. A kocsi visszahúzása után az ajtó ismét lezá­rni. A bekezdést jó másfél óra múl­va a „kikezelés” követi, amikor a hamvakat és a csontokat kiszedik a kemencéből, majd egy golyós őrlő­malomban porrá őrlik.- A létesítmény építése kapcsán fordultam meg először itt - mondja Sarok Zsolt. - Szakmám eredetileg kőműves. Felesé­gem bolti eladó. Egy 13 éves kislá­nyunk van. Vi­zes, nyirkos pin­céket építettem, reumatikus be­tegségek leptek meg. Aztán adó­dott itt ez a mun­kalehetőség. Vál­laltam. Közben megszereztem a kel­lő szakképzettségeket. Úgy látom, a kegyeleti szakma, hivatás már végle­ges lesz nálam.- Minden évben van nyílt napunk is - magyarázza -, amikor végig le­het nézni az intézményt. Most egy egyszemélyes, rendkívüli „nyílt nap” zajlik. Éppen hoznak egy el­hunytat. A három pécsi temetkezési vállalkozás egyike a „szállító”. A cég tulajdonképpen regionális, Baranya Tolna és Somogy elhunytjait ham­vasztják itt. Az ötfős személyzet éj­jel-nappali szolgálatot lát el. Amikor kellő mennyiségű test van a hűtőtér­ben, felfűtik a kemencéket és meg­kezdődik a hamvasztás. Jelenleg 22 test van a hűtőkben. A létesítmény egy csempézett zárt rendszer. A kemencék borítása krómacél. A beérkező elhunyt átvé­tele, azonosítása rigorózus papír­munkával, adatolássá jár együtt. A halálozási dátum, a lehető legkülön­félébb adatok, bizonylatok, a ne­mesfém-nyilatkozat... számítógépes rendszerbe iktatása után a testet, amelyet cipzáras fóliában, hamvasz­tókoporsóban hoznak be, a hűtőtér­ben helyezik el. A koporsóba betesz­nek egy kis nyers kerámialapot, ami­be az elhunyt kódszámát bekarcol­ják. A hamvasztás utáni „kikezelés”- kor ez a kiégett kerámialap a porrá együtt bekerül egy egységes kerek il­letve szögletes, az urna bélését képe­ző műanyag edénybe. Ezt aztán le- hegesztik. A temetkezési vállalkozó, netán a hozzátartozó így kapja meg a hamvakat. A postázás is így törté­nik, persze megfelelő, erős fadoboz­ban, megannyi irat, kódjel kíséreté­ben. Sarok Zsolt hellyel, mármint ülő­hellyel kíná egy elegáns fekete bőr ülőgarnitúra foteljében. A sarokban tv. A képernyőn a kemence látszik. A hozzátartozók innen megtekint­hetik a koporsóban lévő test „beke- zelését”, megvárhatják akár a ham­vasztás végét is. Van itt még egy na­gyobb ravatáozóhelyiség is. Ham­vasztás előtt itt még utolsó búcsú ve­hető az elhunyttól, akinek fóliaborí­tását és koporsófödelét erre az időre leveszik. Pár szá virágot be lehet tenni még a koporsóba is, hogy a hajdan szeretett vonásokká együtt elhamvadjon. BEBESSI KÁROLY Évezredes szellemiség hatja át az egyedi formavilágú ruhákat, me­lyeket személyre, gondolatra, al­katra szabnak. A megálmodott és kétkezi munkával elkészített öltö­zék célja nem más, mint ünnepet varázsolni a hétköznapokba és méltóságot adni az események­nek - mondja a „többlaki” viselet­készítő. A kaposvári születésű, jelenleg Barcson élő Csörsz Klára Pécsett végzett magyar-népműve­lés szakon, az általa megálmodott Gyöngykupola kézműves mű­hely Barcson és Pécsett tevékeny­kedik. Ha nem találkozik a ruha a vi­selőjével, „megette a rosseb”, sommáz somogyiasan. Nem az a fontos, hogy divatos, hanem hogy szép legyen az öltözék, ép­pen ezért soha nem megy ki a di­vatból, hiszen nem követi azt. Lehet, ez egyben baj is, mert Üzenet a múltból, a megélt történelemből, a kultikus világ ha­gyományaiból. Ekként minősíti maga tervezte ruhaköltemé­nyeit Csörsz Klára viseletkészítő. Akit, bár számtalan szál köt Pécshez, az utóbbi időben nem hívnak a baranyai megyeszék­helyre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents