Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)
2003-05-18 / 134. szám
2003. MÁJUS 18. INTERJÚ Chikán Attila volt már miniszter, most a közgáz rektora, mégis egyetlen dolgot nem lehet kihagyni az életrajzából, a Rajk László szakkollégiumot, amit 33 éve megalapított, és azóta is igazgat. Nos, így talán aligha meglepő, hogy még ma is a kollégiumban lakik. Amúgy mindig puritán volt, s csak azért vettek egy lakást Kőbányán, hogy a lánya mégse a kollégiumból járjon iskolába. Ő ingázik a lakás és a kollégium között. A szakkollégiumban mellette nőtt fel egy új politikusnemzedék, s a Fidesz gazdasági szakértőjeként koordinálta a 94-es választásra a párt gazdasági programját. A '98-as programot nem ő írta, de a Fidesz-kormányban már Chikán Attila volt a gazdasági miniszter. Szerényebb politikust ritkán látott a Tisztelt Ház, nem ült fel a divatnak, nem beszélt a multik ellen, nem próbálta ráncba szednia vállalatokat, sőt óvta őket: „ma is arra kell figyelnünk, hogy ne akadályozzuk a vállalatok fejlődését.” Amíg ő ült a bársonyszékben, nagy békében dolgozott együtt Járai Zsig- mond pénzügyminiszterrel és Surányi György Nemzeti Bank-elnökkel. Aztán csendesen távozott, s visszatért az egyetemre. A rektori pályázaton nem lehetett más befutó, s talán az sem véletlen, hogy épp a héten adta át Demján Sándornak az egyetem első díszpolgári címét. Ki más is becsülhetné jobban az egyik legkiemelkedőbb magyar üzletembert, mint Chikán Attila, aki hajdan Versenyben a világgal címmel a legnagyobb kutatást vezette a magyar vállalatok versenyképességéről. Amúgy a rektor már csak kocogásban versenyképes, mert egy baleset miatt a síelésről, s a teniszről is le kellett mondania. És még a barátaitól sem viseli el, ha a születésnapjára emlékeztetik, urambocsál, hogy lesz ő még hamarosan 60 éves is. Azért egy sörre beül velük egy kocsmába, természetesen valahol a közgáz környékén.- Meglehetősen fintal volt, amikor a szakkollégiumot megalapította, honnan vette az ötletet, a mintát?- Maga az ötlet hirtelen jött, nem készültem rá. Kollégista voltam, a saját élményeim alapján tudtam, hogy merre érdemes elindulni. Minta persze volt, három forrásból is: a népi kollégiumok, az Eötvös-kollégium és az angol college-ok. Amikor elkezdtük, még nem tudtuk, hogy szakkollégium lesz és Rajk Lászlóról nevezzük el. Szabó Kálmán, az egyetem akkori rektora, aki korábban egy népi kollégium igazgatója volt, támogatott.- Sok kompromisszummal és sok tiltással volt kikövezve a szakkollégium útja Melyikből volt több?- A ’70-es és '80-as évek a kompromisszumokról szóltak. Próbálgattuk a hatalom tűréshatárait, néha a fejünkre csaptak, máskor terelgettek. Össznépi játék volt, s nem haszontalan, mert egy kicsit mindig továbbmentünk. Voltak előadók és témák, amelyek nem- kívánatosnak bizonyultak. Trükköztünk, veszekedtünk, de néha hiába, betiltották a rendezvényt. Élveztük az állandó figyelmet. A rektorok, Berend T. Iván, Csizmadia Ernő és Csáki Csaba támogattak bennünket, de hát politikai vitánk nem is velük volt, hanem a pártbizottsággal. A rektoroknál inkább védelmet találtunk.- Magánélete sosem volt, hiszen mindmáig a kollégiumban lakik...- Ott éltem a diákokkal, s ma is szeretek köztük lenni. Ez nem változott, a mai kollégium viszont más, direkt politizálás például már nincs. Családom persze van, s a párom, Nagy Márta, a Versenyhivatal elnökhelyettese, nagyon megértő. Amíg a gyerek nem ment iskolába, ők is ott laktak, de túl nagy volt az éjszakai élet, vettünk egy lakást Kőbányán. Pendlizek Kőbánya és a kollégium között. Eszter ma negyedéves itt az egyetemen, vezetés-szervezés szakon. Érdekes, a fiam, Attila, nyolc éve ugyanezen a szakon végzett, ma egy energetikai beruházó cég pénzügyi igazgatója.- Harminc esztendeje Ford-ösztön- díjjal a kaliforniai Stanford egyetemen dolgozhatott, s a diákjai azt mesélték, hogy hihetetlen sokat kaptak ők is azokból az amerikai leckékből.- Nagy élmény volt azon a szép vidéken élni akárcsak egy évet is, de sokkal fontosabb volt szakmailag. Azóta veChikán Attila szék részt a nemzetközi közéletben, több szervezetnek lettem a tagja, sőt kettőnek egy ideig az elnöke is voltam. Közgazdaságtanból olyan ismereteket kaptam, amelyeket akkor itthon nem lehetett tanulni. Ezeket persze igyekeztem megosztani a hallgatóimmal is. Ma már nincs szükség efféle hiánypótlásra, a magyar diák ugyanazt a tananyagot tanulja, mint az amerikai.- Azt is mondják önről, hogy mindig toleránsán és jóindulatúan bánt a diákjaival, s talán túlságosan is megbízott mindenkiben. Amikor a gyengéiről érdeklődtem, akkor is a naivságát emlegették. Nem csalódott néha az emberekben? Született: Budapest, 1944. április 4. Diploma: Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem (1967), Stanford Egyetem, Kalifornia (1971-1972) Életútja: A KGM tervezőirodáinak közgazdásza (1967-68), az MKKE-n, a BKE-n dolgozik (1968-), egyetemi tanár (1990-), rektor (2000), a Rajk László Szakkollégium igazgatója (1970-), gazdasági miniszter, a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének elnöke (2000-), a Nemzetközi Készletezési Tudományos Társaság első elnökhelyettese és főtitkára (1983-), a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság társelnöke (1991-), az Európai Termelési és Ipari Menedzsmenttársaságok Szövetségének elnöke (1997-), a Beszerzési és Anyaggazdálkodási Világszövetség első elnökhelyettese (1998-99), elnök (1999-), az MTA közgyűlési képviselője (1997-2000), Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (1986-91), Dunaferr Rt. igazgatóságának tagja (1990-98), MTI Rt. (1997-1998), Richter Gedeon Rt. felügyelőbizottságának elnöke (2000-), a közgazdasági tudományok kandidátusa (1981), doktora (1998). Díj: Pázmány Péter-díj (2000) Család: élettársa Nagy Márta, gyermekei: Attila (1972), Eszter (1980)- Drámai történeteket nem tudok mesélni. Igaz, beláttam, hogy a diákköri viselkedés nem meghatározó a későbbi időkben. Volt, akire jobban, és van, akire kevésbé vagyunk büszkék. A szakkollégisták közül eddig ötszázötvenen végeztek, s egy sincs, akivel ne beszélgetnék szívesen. A baráti köröm is közülük került ki:- A politikai kaland, vagyis a miniszterség szolgált-e valamilyen tanulsággal, tudással?- Nem vágytam a miniszterségre, de izgalmasnak tartottam, és magamat elég felkészültnek, hogy tisztességesen ellássam a hivatalt. És utólag nehezen bocsátottam volna meg magamnak, hogy meg se próbáltam. Szívesen emlékszem visz- sza arra az időszakra, s miután az egye- men megvolt a helyem, nem okozott törést az életemben, amikor vége lett. Sok érdekeset tapasztaltam, amit a szakmai, közéleti szerepben is fel tudok használni. Hivatali időnk elején a miniszter- elnök úr azt mondta, ne átfogó stratégiai terveket készítsünk, hanem inkább konkrét területeken konkrét stratégiát. Tele voltunk tervekkel, a nemzeti fejlesztési terven éppúgy dolgoztunk, mint az egészségügyi reform közgazdasági megalapozásán, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásán. Úgy vélem, nem veszett kárba, amit tizenegy stratégiai területen elterveztünk. Egy régi kép egy régi kormányülésről (Chikán Attila, Surányi György, Orbán Viktor és Járai Zsigmond)- Nemrégiben azt olvastam, hogy ön abszolút eurápárti, sőt meggyőződése, hogy az Unió a legjobb tulajdonságainkat hozza ki belőlünk, hiszen a történelemben a szívósság és a leleményesség átsegített bennünket a legnagyobb szakadékokon is.- Valóban optimista vagyok. Persze lesznek nehézségek, de azok egyébként is vannak, és nem az Unió miatt. Az EU inkább segíteni fog ezeken a gondokon. Két dolgot viszont problémásnak tartok. A nagyobb versenynek nem fog mindenki örülni, de egy okos kormányzat védelmet nyújthat, természetesen betartva az uniós szabályokat. Ugyanakkor ha bizonyos ágazatok nem tudnak alkalmazkodni, ezt tudomásul kell venni, a szociális gondokat pedig kezelni kell. A másik a szabálykövetés. Nos, ez alól nem lehet kibújni, kevésbé lehet majd trükközni. Eddig sikk volt átvágni az államot, kijátszani a szabályokat. Ezután ez már nem megy, s a szabályok többsége ésszerű, tehát mindenkinek javára válik, ha betartja azokat. S ott leszünk Brüsszelben, ahol a szabályokat alkotják, fel tudunk tehát készülni. Az állampolgárokért persze aggódom, de gazdaságpolitikai szempontból ezek előnyös változások lesznek.- A közgazdászok ma is kapásak a munkaerőpiacon, hiszen a mai gazdasági, üzleti élet vezető szereplői valaha itt végeztek, ám ugyanakkor a magyar oktatás mégis mintha elszakadna a piactól. Túl gyakran hallani mostanában, hogy az egyetemek, főiskolák nem néznek ki az ablakon, s így rengeteg a túlképzett munkaerő, akik nem találnak munkahelyet.- Az utóbbi években megduplázódott a hallgatói létszám, s óhatatlan, hogy egy részük nem talál magának helyet. S lássuk be, a piac sokkal gyorsabban változik, mintsem azt az egytemek követni tudnák. Ugyanakkor bizonyos területeken nincs szükség olyan elméleti tudásra, amilyet a felsőoktatási intézményeink nyújtanak. Nálunk a közgázon nem rossz a helyzet, sőt ahogy ön is említette, egykori diákjaink többsége ma a gazdaság csúcsán dolgozik. Igaz, a '90-es évek eleji mobilitás megszűnt. Akkoriban amikor hirtelen bankok alakultak, több diákunk' egy-két év múlva már bankigazgató volt. Egyikük például agrárszociológusi végzettséggel. Ma is az, de miután még csak negyvenvalahány éves, a mai végzősök nem számíthatnak majd üyen gyors karrierre, még ha ugyanolyan tehetségesek is.- Még miniszter korában tartott egy előadást Csoda lesz-e, ha lesz magyar gazdasági csoda? címmel, és akkor úgy válaszolt, hogy az nem lesz csoda. Ám egy gondot említett, hogy versenyképes lesz-e akkor a magyar gazdaság, ha a nyugat-európai piacokon visszaesés következne be. Nos, épp itt tartunk most...- Továbbra is jó állapotban van a magyar gazdaság, bár az egyensúly megbillent, hiszen az előző és a mostani kormány is túlköltekezett. Az a kellemetlen, hogy most nemzetközi recesszió is van. Persze nincs nagy baj, de bonyolult időket élünk. Az iraki háború révén is kiderült, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági világnak több gyenge pontja van. Régebben kiszámíthatónak tűntek a következő évek, most nem mernék jósolni, hogy milyen idők jönnek a világgazdaságra. Dalia László Egy rektor a kollégiumból
