Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)
2003-05-17 / 133. szám
2003. Május 17., szombat 7. OLDAL KULTÚRA - R PORT BERTÓK LÁSZLÓ nemrégiben megjelent, Valahol, valami című kötetét mutatták be csütörtökön Pécsett, a Művészetek Házában. A szerzővel Varga Lajos Márton kritikus, irodalomtörténész beszélge- tett. Képünkön Bertók László olvas fel műveiből. fotó: tóth László Csendéletek - villányi vörössel Köves Éva kiállítása a Pécsi Művészetek Házában Elhunyt Várnagy Viktor Elhunyt Várnagy Viktor, Pécs város nagy öregje, a Filharmónia Vállalat egykori igazgatója, a cserkészmozgalom kiválósága, akit egykor, a gödöllői jamboreen Baden-Powell tábornok, a cserkészmozgalom megalapítója tüntetett ki életmentő emlékéremmel, s aki haláláig a Baranya-Tolna- Somogy Cserkészkerület örökös tiszteletbeli elnöke volt. Különös gondossággal gyűjtötte össze mindazokat az emléktárgyakat, fényképeket melyek a zenéhez és a zenét művelőihez kötötte, s külön ünnep volt számára, amikor megnyithatta donátusi présházában, a Karvaly dűlőben azt a magánmúzeumot, amely a filharmóniai időket idézi. A hangversenyek elmaradhatatlan látogatójaként - és a Szeráfi Kórus alapítójaként - ismert és szeretett sokak Viktor bácsija a 98- dik életévében járt. ___________■ _________Hírek_________ KO LOZSVÁRI BÁBOSOK ör vendeztetik meg vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a pécsi Bóbita bábszínház közönségét. A Kolozsvári „Puck” Bábszínház vendégszereplése során A falu csúfja meg a falu szépe című bábelőadást mutatja be Pécsett. A darab Purdi Mihály román paraszt- ember meséinek felhasználásával készült Szabó Zsuzsa feldolgozásában. (bk) A PÉCSI Tudományegyetem Művészeti Karának hallgatói kimagasló eredményeket értek el a 2003. évi Országos Művészeti és Művészettudományi Konferencián, Budapesten. A konferencia célja az volt, hogy fórumot biztosítson a felsőoktatásban tanuló hallgatók önálló művészeti alkotásainak és művészettudományi kutatási eredményeinek bemutatására és megmérettetésére. Ä pécsi hallgatók közül Marosi Katalin, Retek Anikó és Völgyi Gábor első, Gyuris Róbert, Kiss Endre és Tari Eszter második, Detkovics Anikó, Kalina Viola és Majláth Zita harmadik, Kiss Anna pedig kü- löndíjat kapott. (d) A GYŐRBEN megrendezett Richter János IX. Országos Klarinétversenyen a pécsi Művészeti Szakközépiskola növendékei közül Szabó Gabriella III. helyezést ért el, Maul Melinda pedig kiilön- díjat kapott. Felkészítő tanáruk, Radics Miroszlav Péter a Művészeti Szakközépiskolák Szövetsége különdíját hozhatta haza eredményes tanári munkájáért. ___________________________(D| A Pécsi Művészetek Háza Martyn Ferenc tetőtéri galériájában nyílt meg Köves Éva képzőművész csendéleteinek tárlata. A kiállítást Várkonyi György művészettörténész nyitotta meg. Fotografikus finom részletezettség, nagy méretek, érzéki telítettség, transzparensszerű megjelenítés. Az első benyomások szintjén tulajdonképpen kirakatszerű, ablakalakú képződmények tárulnak elénk. Csendéletek. A fogalomhoz ma már nem ez a fajta jelentés társul. A csendélet maga azonban egy ősi alaphelyzet. Ezeknek a régmúltba ágyazódott alaphelyzeteknek a Köves Éva képein való újraéledését emelte ki Várkonyi György, a kiállítást rendező művészettörténész is megnyitójában. A művésznővel beszélgetve megerősödhetett bennünk, hogy az érzékiség ez esetben egyfajta könnyebb átjárhatóságot jelent az elvont fogalmak, filozofikus tartalmak között. Ugyanis bármennyire is őselemekből építkezik ez a művészet, eredendően a mi korunkról szól. A monumentalitás, a transzparens-jelleg, az emblematikus utalások, a finom részletek, a technikák ötvöződése mind látványszerű, életteli mezőbe ágyazódnak. Ennek révén mintha csak egy arányaiban és méreteiben látvánnyá stilizált személyiség benső termein vezetne végig ez a tárlat. Az érzékiség a tárlatnyitón hagyományosan felszolgált pohárnyi villányi vörös képében is megjelent. A bor Köves Éva férjének, Weber Imre festőnek a villányi pincészetében termett. A látogatók a csendéletekkel együtt ízlelgethették a művekkel - persze igen csak áttételes értelemben - egy tőről fakadt italok aromáit. Köves Éva kedvencei a vörösborok. A fogalmi világ érzéki megjelenítése véletlenül sem valamiféle vérbőség. Ehhez színek is kellenének. Itt pedig korunk kilúgo- zottságával, kiürültségével is egybehangzóan minden leegyszerűsített, fekete-fehér. Az érzékiség tehát csak magára a jelenségek, fogalmak közötti kapcsolatra és a megjelenítés mikéntjére utal. Ez pedig akár egy pohár bor is lehet. BEBESSI K. Ingyenes múzeumlátogatás Ingyenes múzeumlátogatás lesz a Múzeumi Világnap alkalmából Pécsett május 18-án, vasárnap, miután a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága az idén is csatlakozik az országos rendezvénysorozathoz. Belépőjegy nélkül az alábbi kiállítóhelyek tekinthetők meg: Modern Magyar Képtár I. és II., Múzeum Galéria, Régészeti Kiállítás, Természettudományi Kiállítás, Nemes Endre Múzeum, Schaár Erzsébet „ut- ca” és a Martyn Múzeum. idi Európa-tanterem láncolat A Baranya Megyei Európai Információs Pont Európa- tanterem láncolatot alakít ki az iskolák bevonásával. A diákok közéletre való felkészté- se jegyében - amely a pedagógiai programok része - a Baranya Megyei Európai Információs Pont Európa-tanterem láncolat kíván létre hozni a megye iskolái körében. E speciális tanteremben tarthatnak európai uniós témájú tanórákat, ezekben helyezik el az információs anyagokat Európa történelmi, földrajzi, jogi vonatkozásairól, az iskola nemzetközi kapcsolatairól. A második év épülő láncolat most májusban három újabb szemmel bővült, illetve bővül.- A program célja a magyar diákság informálása az Európai Unió kialakulásáról, működéséről, a magyar kapcsolódás törekvéseiről, lehetőségeiről. Az EU- tanterem lehetőséget nyújt a diákok számára a témával kapcsolódó kreatív, közösségi munka elvégzésére. Célunk, hogy a program ne csak egy akció legyen, hanem egy folyamat, amelyben az iskolákban az európaiság gondolata megkülönböztetett színteret kap - mondja Kemer Barbara, Baranya Megyei Európai Információs Pont vezetője. Legutóbb, május 13-án a Királyegyházai Általános Iskola tartotta EU-tanterem megnyitóját. Az eddigi EU-tantermek Baranyában időrendi sorrendben: Felsővám- ház úti Általános Iskola - Pécs, Montenuovo Nándor Szakmunkásképző és Szakközépiskola Bóly, Kozármislenyi Általános Iskola, Versendi Általános Iskola. A Sellyéi Általános Iskolában május 23-án lesz az avató. További jelentkezett intézmények: Mecsek- alja Oktatási Központ (Pécs), Radnóti Miklós Szakközépiskola (Mohács), Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola (Pécs). Ezekben várhatóan ősszel nyílnak az EU- tantermek. D. I. __________Futnak a képek___________ Cs oda a lakótelepen A házaspárt két kiváló színész alakítja: Timothy Spall és Lesley Manville _____ Egy öregember emlékirataiból Ze ngő Tizenhat éves koromban, hármasban fölmentünk a Zengőre napfölkeltét nézni. A Kelet-Me- csekben kóboroltunk nyáron egy hetet. Aznap nem az erdőben háltunk, hanem a püspökszentlás- zlói kastélypark szélén, egy kuglipálya végéből eszkabált, matracraktárnak tűnő kamrában. Engedéllyel aludtunk, megmondtuk, hogy már hajnal előtt elindulunk a Zengőre. Mára már elfelejtettem, miért volt akkor nagyon fontos a három diáknak, hogy a Zengőről láthasson napkeltét, de arra emlékszem, nagyon fontos volt. Ezért is maradt kudarcélményünk. Bár még sötétben fölértünk, szemer- kélős, felhős idő volt, s a hegy tetejéről, a fák közül csak ködöt láttunk. Vigaszul becserkésztük a fákkal benőtt romokat. Fölfelé is, lefelé is elmentünk egy kereszt mellett, közel a csúcshoz, s csak lefelé vettük észre, hogy onnan jobb a kilátás. Papsajt című ironikus írásomban, a Zengőre tervezett lokátorról is róttam két mondatot, amiért sokak neheztelésével találkoztam. Úgy érezték, félvállról veszem e kérdést, holott szóltak már e lapban erről, felelősségteljesen is. Nem értettem miért nem értenek? Aztán egy korombeli úr, megtisztelt bizalmával, s minden kötelezettség nélkül rámbízta emlékeit. Megrendített, amit papírra vetett. Az alábbiakban betűhűséggel közlöm: „A kibicnek semmi sem drága! Elmélkedő gondolatok Pap András: Kilátás a Zengőről c. a DN-ban 2003 jan. 29-én és Kozma Ferenc: Hazaárulás erdei sétával c. megjelent 2003 ápr. 5-én, cikkekhez. A cikkek tartalmával tökéletesen egyetértve egy lélekbevágó fontos adat kimaradt. A Zengővár maradványoktól északra áll egy kőalapú feszület. Az elődje kora ismeretlen, a jelenlegi dátuma olvasható a talapzaton. Ez a hely zarándokhely. Húsvét hajnalán idejárnak a hosszú- hetényi férfiak, feltámadást ünnepelni. A hagyomány nagyapákról unokákra szállt, már ősidők óta. A legutolsó fogadalmat az I. világháborúban harcoló édesapáink (az enyém is) a doberdói pokolban újították fel, mondván, ha a Jóisten innét hazasegíti a hosszú- hetényi bakákat, akkor minden évben - ameddig erejükből tellik - húsvét hajnalán felzarándokolnak imádkozni, hálát adni, a Zengőn levő ősi kereszthez. Édesapák már meghaltak, majd helyettük mi fiák, unokák, és sok nem is rokon férfi, folytattuk a hagyományt. Idén még fel lehet menni, jövőre katonai objektum lesz! A vészzivataros 1949-51 években is oly nagy volt e kultusz, hogy még a faluban lakó Szűcs Ferenc káplán is feljött velünk a hajnali sötétben és ismét megáldotta a keresztet, ill. imádkozott a meg- emlékezőkért. Szokás volt, hogy pirkadatkor ott legyünk. Mindenki egyedül, először a kereszthez ment imádkozni, majd az érkezők összegyűltek. Az első ember, kissé távolabb, a lapályban tüzet gyújtott, a többiek egy-egy gallyat vittek a tűzre és itt melegedés közben beszélgettek reggelig, majd néhány szál virággal a kezükben csoportosan hazamentek. A letépett virággal a nyuszifészket díszítették. Már akkor is 40-50 férfi gyűlt itt össze, ma már többen is vannak. A bibliát ismerőknek mindezek jelképek is, de ősi magyar kultúránk' része is! Pap András a jól ismert könyv lapjairól nem pontosan idézett gondolata most beteljesülni látszik: Lelkünk sír és vérzik! Kinek érdeke a lokátor? Amikor a műholdakról, négyzetméternyi területeket lehet ellenőrizni? A sok tiltakozást a személytelen NATO mikor fogja meghallani? Akiknek meg szólnak, azok nem tudnak magyarul, vagy nem akarnak tudni ősi kultúránkról. Tovább él az elmúlt 50 év szelleme: Le kell rombolni a múltat és elveszted önmagad! Vagy „... a múltat végkép eltöröljük..." Pécs 2003. április 6. Egy volt hosszúhetényi megöregedett fiú. (Varga István. Pécs Zichy Gy. u.)" Dr. Varga biológus, bizonyára komoly környezetvédelmi okokat is fel tudott volna sorolni a lokátorépítés ellen. De a lélekrombo- lást tartja nagyobb bűnnek. Régimódi ember. Magam is az vagyok. Mindketten tudjuk, ma inkább gúnyolódni szoktak e témakörben. Legfeljebb tartalmát vesztetten, dekorációként tűrik el a hagyományőrzést. De a Zengőre e levél megírása után is közel százan mentek föl húsvét hajnalán, hogy napkeltére a kereszthez érjenek. Egy legenda szerint, valamikor eltévedt a Zengőn egy ember, s a hegyről egy bárány vezette le. Ezért állította az egyik Bocz család a feszületet, s nevezik a helyet Bárány-lesnek. Ma keserűen adják tovább Papp János népművelő-tanár szlogenjét: „jövőre bárányles helyett rakétalest kapunk.” Szép lassan, módszeresen, észszerű érvekkel alátámasztva, megsemmisítjük azt, ami élni segített egy közösséget, amely féltitokban, diszkréten maradt fenn, mert kapaszkodni lehetett bele kétségbeejtő időkben is. A hetényiek hús vét hajnali rituáléja, puritánabb változata a csik- somlyói virágvasárnapinak. Gyökereikben azonosak. E hagyomány is a honfoglalás előtti időkben gyökerezik. A keresztszimbólum is több mint ezer éves e tájon. De akármelyik nép idejében is alakult ki, a később húsvéthoz kötött hajnali hegyjárás, napkeltéhez rögzített imádkozás, a történelem sokszorosan kicserélte a mítoszteremtő etnikumot. Ám a genius loci hatott, a hely szelleme örökített valamit a mindenkori hetényi férfiak lelkében. A besenyő utód magyarok közé települhettek németek, morvák, akárkik, lassan megtanulták a nyelvet, a dalokat, a csárdás cifrázását, s beavatást nyertek a Zengőjárás csendes misztériumába. A közösséggé váláshoz, az egybetartozás megéléséhez ez is kellett. A katonapolitikai döntésekben mindig előre kalkulálható a veszteség. De erre rá se rántanak a vezérkarban. Bükkösdi László A Tükok és hazugságok és a Két angol lány rendezője, Mike Leigh ismét szép filmmel jelentkezik. Talányos címe: Minden vagy semmi (All or Nothing). Egy londoni lakótelepen játszódik, sivár lakásokban, koszos utcákon, összefirkált falak között, hősei lepusztult lelkű, reménytelenül magukba zárt emberek, akik egy kiszikkadt, szegényes nyelvet beszélnek. Hiányos mondataikból, elárvult szavak, fel-fel- csattanó trágár kifejezések szeny- nyes tégláiból épül az a kopár szellemi barakk, „nyelvi lakótelep”, amelyben tengődnek. Ijesztő figurákat, rémes helyzeteket látunk, ismerünk meg. Közelebbről pedig a Bassett családot. Phil (Timothy Spall) taxisofőr, aki rosszul keres, igaz, nem nagyon töri össze magát a munkában, későn kel, keveset fuvaroz, filléres gondjai vannak. Felesége, Penny (Lesley Manville) pénztárosnő egy áruházban, lányuk, Rachel (Alison Garland) takarítónő egy öregotthonban, fiúk, Rory (James Corden) nem dolgozik, egész nap a tévét nézi és eszik, betegesen elhízott figura. Érzelmi kapcsolat már nincs is köztük, kommunikáció is alig-alig. Phil és Rory időnként megkérdezi, mi van a hűtőben, más nem nagyon érdekli őket, s ha a fáradt, nyúzott Penny megpróbál érdeklődni, mi történt aznap, van-e munka, Rory a képernyőt bambulva odaveti az anyjának, kopj le. Phil tétován pislog, s ha nagy ritkán beszélne valamiről; nem talál szavakat: hogyishívják, hogyishívják, motyogja. Amit látunk, az a létezés negatív formája: a „semmi”. És akkor beszáll Phil kocsijába az Angyal. Persze, ezt csak én mondom így, Mike Leigh legfeljebb sugallja, mert valójában egy francia üzletasszonyról van szó, akinek ak- centusos beszédével azonban a rendező jelzi, hogy Phil általa egy másik, számára idegen nyelvvel és világgal találkozik. Ez a nő olyan szavakat használ, amelyeket Phil már-már elfelejtett: „család”, „gyermek”, „házasság”, „boldogság”. Megkérdezi Philtől, szeretí-e a feleségét. Beszélgetésük furcsán bizalmas jelleget ölt. Amikor a nő kiszáll, Phil kikapcsolja a telefonját, és kiautózik a tengerhez. Áll a parton, és hosszan bámulja a hullámokat. Eközben a felesége lázasan keresi, mert fiúk, Rory váratlanul összeesett, szívrohammal kórházba szállították. Ez az esemény megváltoztatja Bassették életét. A baj összehozza őket. Phil, ez a mélák, lomha ember, este sírva fakad, sajnálja beteg fiát, meg az egész életét. Szeretsz még engem? - kérdezi a feleségét. Elkezdenek törődni egymással. Ülnek Rory ágya körül, s azt tervezgetik, hogy majd együtt mennek nyaralni. Továbbra is keresik a szavakat, de most már olykor meg is találják azokat. Megtanulnak beszélgetni. Valami melegség, félszeg érzelem árad egyszerű mondataikba. Talán ez a szeretet az, amit a címbeli „minden” szó kifejez. Az ember megérti, hogy a népnyelv miért mondja azokra, akiket valami nagy baj ért, hogy meglátogatta őket az Isten. Mike Leigh filmje, azt hiszem, erről szól: Isten látogatásáról. Azért is neveztem fentebb a francia nőt angyalnak, mert meglepő szavaival, váratlan kérdéseivel mintha ezt a látogatást, s a benne rejlő értelem megsejtését készítette volna elő. A Minden vagy semmi, hadd ismételjem meg, nagyon szép film. A benne megtestesülő puritán stílust talán spirituális realizmusnak lehetne nevezni. A rendező egy földhözragadt világ különös átváltozásáról beszél. Azt mutatja be, ahogy fény vetül a hétköznapi tárgyalóra, elfelejtett szavak támadnak fel, s kezdik1 visszanyerni jelentésüket. Nagy Imre
