Új Dunántúli Napló, 2003. május (14. évfolyam, 118-147. szám)

2003-05-03 / 119. szám

2003. Május 3., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­CSAK PÁROSÁN SZÉP AZ ÉLET címmel magyar és holland művészek munkáiból nyílt kiállítás a nagypalli Pince Galériában. Festmények, fotók, fafaragók és népi iparművészek alkotásai várták a látogatókat. Május 1-jén a galériát vezető holland házaspár és a szervezők kultúr- műsorral is kedveskedtek a jelenlévőknek. A tárlat augusztus végéig látogatható. _________________________________fotó: müller andrea Jó t és jól magyar nyelven Fuvolaszó és közgazdaságtan Egy pécsi hölgy útja Hollywoodig A három idei Kazinczy-díjas egyike Köves Béláné, a bólyi Montenuovo Nándor Szakkö­zépiskola és Szakmunkás- képző Iskola tanára. A díjat a pedagógusok közül azok kap­hatják, akik kiemelkedő tel­jesítményt nyújtottak az anyanyelvi versenyekre való felkészítés során és az anya­nyelvi mozgalomban. Köves Béláné - mint mondja - talán a díjnál is jobban örült volna, ha di­ákjai kíséretében vehetett volna részt az eseményen, ám a gyerekek egyikének sem sikerült idén a ver­seny döntőjébe jutni.- Régóta művelem a hivatáso­mat, több mint harminc éve vagyok a pályán - meséli. - Pécsett szerez­tem magyar-orosz szakos tanári diplomát. Később németet tanul­tam, és most már azt is tanítom, de a kedves szakom a magyar maradt.- A nemzeti anyanyelvi oktatás­ban kiemelkedőn teljesíteni egy ne­vezetes nemzetiségi területen külön­leges eredménynek tűnik.- Számomra ez nem furcsaság, hiszem én sem vagyok teljesen magyar, vagyis nemzetiségi vér is csordogál az ereimben. Ettől füg­getlenül mindig úgy éreztem, hogy ez az ország a hazám, tehát ennek megfelelően illik a nemzeti nyelvet tudni és művelni. Apró gyermekkoromban nem tudtam magyarul, csak az óvodában ta­nultam meg. Igyekeztem jól meg­tanulni. Úgy gondolom, magyar anyanyelvű vagyok, hiszen min­denki számára az az anyanyelv, amelyen gondolkodik, álmodik, amelyik lelki énjétől elválasztha­tatlan. A gyerekekkel is megbe­széljük mindezt, hiszen a nemze­tiségi anyanyelv is rendkívül fon­tos. Akinek ahhoz van erősebb kö­tődése, azt tanulja elsősorban. Na­gyon sok olyan diákom van, akik a magyar és a német nyelvet egy­aránt fontosnak tartják, szak­körre és nyelv­művelő foglal­kozásra is eljár­nak. Sorolja, hogy mennyi irodal­mi program, Köves Béláné »CIO , UZ-U mondó és nyelvhelyességi verseny zajlik a tanév során a bólyi középiskolá­ban. A szakköri foglalkozások já­tékosak, de vannak önként vállalt rendszeres feladatok is.- Résztvevői vagyunk a „Be­szélni nehéz” mozgalomnak. Eb­ből eredően a Magyar Rádióból kapunk kéthetenként feladato­kat. Az adásban elhangzott mon­datokat kell elemeznünk és bizo­nyos jelrendszerrel jelölnünk, hogy a megszólalók jól beszél­tek-e, helyes hangsúlyokkal, hanglejtésekkel, hangerővel. A feladatlapot értékelik, és az ered­ményét megbeszéljük anya­nyelvápoló szakkörünkben. A helyes beszéd újabban benne van a tananyagban is, de én már korábban a tanórákon is foglal­koztam vele. Úgy vélem, a gyere­kek javára válik, ha a nyelvi meg­jelenítés összhangban van a tar­talommal. Ahogy annak idején Kazinczy mondta: Jót és jól! __ ____ ____ DUNAI IMRE Kü lönleges sikertörténetet tud­hat Kiss Boglárka fuvolamű­vész maga mögött, aki a héten hosszú idő után újra szülővá­rosában, Pécsett adott koncer­tet. A Kaliforniában élő és dol­gozó hölgy egy világhírű zon­goraművésszel, Robert Thies- szel együtt lépett fel. A fiatal művésznő a zenei pályát sokáig csak hobbiként kezelte, a Leőwey Gimnáziumot követően a Los Angeles-i Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemen szerzett diplo­mát, és a tengerentúlon két éven át közgazdászként dolgozott. De a pé­csi Liszt Ferenc Zeneiskolában töl­tött évek ott is felszínre törtek, Kali­forniában időközben fuvola szakon is előadói diplomát szerzett.- Ma már a közgazdaság-tudo­mány csak a hobbim, annyi közöm van hozzá, hogy magamat mene­dzselem, és megcsinálom a köny­velésemet - mondta a fuvolamű­vész, aki Los Angelesben két zene­karnak is az első fuvolása, és oda­kint egyetemen tanítja a hangszer titkait, valamint zeneelméletet, ze­netörténetet. Kifejtette azt is, hogy Amerikában az átlagember sokkal kevésbé ismeri a klasszikus zenét. Van viszont egy érdeklődő réteg, amelynek megnyeréséért hatalmas a verseny, hiszen ezt a jómódú, kí­váncsi tábort mások is igyekeznek megkömyékezni. Olyan vetélytár- sakkal kell megküzdeni, mint a hol­lywoodi mozi, a könnyűzenei csa­patok és a sportlehetőségek. Ami­vel megfogható ez a társaság, az az újdonság. Sokkal jobban kedvelik ott a kortárs zenét, mint Európá­ban. Kiss Boglárka például elsősor­ban XX. századi magyar fuvolada­rabokból állítja össze a repertoárját, mert ez igazi kuriózumnak számít. Kiss Boglárka fotó, t. l. A pécsi koncert természetesen Bach-hal indult, mert nélküle Bog­lárka szerint nem létezik fuvola­koncert, de aztán japán, grúz, fran­cia és magyar XX. századi művek is elhangzottak. Nem afféle modem- kedő effektekből összeálló kompo­zíciók, hanem dallamos, elgondol­kodtató fuvolamuzsika szerepelt a programban, és a művek többségét első ízben hallhatta a pécsi közön­ség. A programnak további fényt adott a zongorakísérő személye, Robert Thies. Ő az első amerikai, aki Van Clibum 1958-as sikere után Oroszországban zongoristaként versenyt tudott nyerni (1995. Nem­zetközi Prokofjev Verseny). Kiss Boglárka barátja másrészt Pécsett debütált mint csemballóművész a bevezető Bach-szonáta eljátszása­kor. A fiatal zeneművész páros a pécsi programmal most Kaliforniá­ban indul újabb turnéra. MÉSZÁROS B. E. m aj Futnak a képek A Á Szól a Kiskakukk 1944 ősze. Lappföld. A végtelenbe nyúló erdők között sziklás magas­latot látunk. Német katonák ép­pen a sziklához láncolnak egy SS egyenruhába öltöztetett finn kato­nát. Majd az oroszok felfigyelnek rá, s végeznek vele, gondolják. De Veiko (Vilié Haapasalo) lelemé­nyes fiatalember, kitartó ügyeske­dése eredményeképpen megsza­badul prométheuszi helyzetéből. A közeli erdőszélen bombatáma­dás ér egy orosz dzsipet. Egy árra járó lapp parasztasszony eltemeti az akció áldozatául esett két kato­nát, a harmadikat pedig, egy sú­lyosan sebesült, középkorú férfit, a házikójába cipeli, ahol ápolja. Ebbe a vityillóba tér be a szökés­ben lévő Veiko is. Ezzel létrejött a tehetséges, ere­deti látásmódú orosz rendező, Ale­xander Rogozskin Kiskakukk (Ku- kuska/Cuckoo) című filmjének alaphelyzete. Három ember egy kunyhóban. (Nem számítván a ku­tyát.) Egy lapp asszony, Anni és két férfi, finn és orosz. A szituáció groteszk eleme abból fakad, hogy a hármas tagjai egy kukkot sem érte­nek a másik kettő beszédéből. A finnugor nyelvrokonítás elméleté­vel dacolva a finn ifjú és a lapp nő is teljes értetlenséggel hallgatják egymás szavait. E kommunikáció­képtelenség komikus vetülete, hogy mikor például az orosz (Vik­tor Bicskov) gombát főz, amit az erdőben szedett, Anni figyelmezte­ti, hogy vigyázzon, mert légyölő galócát is lát köztük, ám ezt a férfi mentegetődzésként érti, hogy nincs só. Nem baj, mondja, azért finom lesz, és főz tovább. Ezt látva Anni szótlanul nekifog a hashajtó tea elkészítésének. A természetes gondolkodású fi­atalasszony (ő a Kiskakukk) négy éve egyedül él, ezért nem bánná, ha újra férfi kerülhetne az ágyába, vagy ahogy ő mondja, szeretne már „kiáltozni”. A férfiak sokáig nem értik, mit akar. Annit egy su­gárzó tehetségű színésznő, Anni- Kristina Usso játssza, aki amúgy a finn rádió lapp nyelvű szerkesztő­ségében dolgozik. Szerepét erede­ti saami nyelvjárásban mondja. Különleges élmény, ahogy a dol­gos asszony parasztgúnyáiból ki­bontakozik a csábítóan szép, von­zó nő. Szép és tiszta, mint a lapp­földi táj, amelyet hosszan szemlél- get a kamera, miközben felhang­zik Anni kiáltozása. A szereplők nemcsak nyelvük­be vannak bezárva, hanem, ami súlyosabb, a nyelvük által hordo­zott ideológiának és előítéleteik­nek is foglyai, különösen az orosz, akinek Veiko, egyenruhája miatt, csak „fasiszta”, akit gyanakodva (és féltékenyen) figyel. Egyszer, éppen a békekötés napján, félreér­ti az ifjú egy mozdulatát, ezért le­lövi. Ekkor láthatjuk a film legér­dekesebb képsorát. Anni még a nagyanyjától látott egykor sámán­szertartást. Nem tanulta ugyan meg a részleteket, most mégis vál­lalkoznia kell a rítus megismétlé­sére. (A nők, mint mondják, szüle­tett sámánok.) Előveszi hát a do­bot a csengőkkel, s a haldokló fia­talember ágya mellett megkezdi a varázséneket, előbb lassan ejtve az igéket, majd fokozatosan bele­élve magát képzelt túlvilági útjá­nak hangulatába, hogy végül egé­szen átlényegülve visszahívja a már-már kihűlt testbe a távozni ké­szülő lelket. Ősi idők levegője csap meg ben­nünket, s az örök emberség üze­netét halljuk. Az orosz megköny- nyebbült szívvel fogja meg az éle­dező Veiko kezét: „zsiv”, mondja, él. Az a természetes humánum, amit a filmben a lapp asszony kép­visel, áttörte a nyelveket és kultú­rákat elválasztó falakat. A film az ironizált idill hangula­tával zárul. A férfiak, immár bará­tokként, elindulnak hazafelé. Évek röpülnek el hirtelen, s Annit látjuk, amint meséli a történetét. Akkor már négy éve egyedül él­tem, mondja, amikor egy szép na­pon két férfi került a házacskám­ba. Két kisfiú hallgatja a mesét: Iván és Veiko. Nagy Imre Anni, azaz a Kiskakukk szerepében Anni-Kristina Usso ...lógus ismerősöm már messziről kel­lemetlen szagot áraszt. Már nem tu­dom kikerülni. Meghív egy pohár bor­ra. Szembe ülök le vele, így legalább az asztal teremt némi távolságot. Hiá­ba. Mintha onnan fújna a szél.- Mi ez? Valami fogadalom? Mi­ért nem mosakszol mostanság?- Nem hallottad? Bebizonyoso­dott, hogy a legtöbb szappan, pipere­cikk rákkeltő hatású! Te nem félsz?- Én tusfürdővel mosakszom, ab­ban aloé vera van. Gyógyír.- Biztos? Én nem bízom a koz­metikai iparban. Tudod, az apám, a nagynéném rákban haltak meg. Ók nagyon sokat mosakodtak. Félek.- Tiszta vízre nem gondoltál még? Szappan nélkül.- Ezek a mai fertőzött vizek. Csak bort iszom, az jó a rák ellen.- Persze. S borban mégsem mo­sakodhatsz. Kár lenne a borért.- Tetejébe éhen fogok halni. Most tudtam meg, hogy már a müz­liben is rákkeltő anyagok vannak. Utolsó reményemben, a tönkölybú- zában is! Egyszerűen nem tudok mitenni.- Az a bajod, hogy túl sokat ol­vasol. Mégsem veszed észre, hogy ezeket a kutatásokat élelmiszer- ipari cégek pénzelik. Aki konzerv- halat akar eladni, csináltat egy vizs­gálatot, amely kimutatja, hogy egy szigeten, ahol csak halát ettek és semmi marhát, disznót, nem isme­rik a betegséget, míg a szomszédos szigeten, ahol megeszik a disznót, a fél sziget beteg. Hogy maláriában szenved a mocsártól, azt elfelejtik hozzátenni. Majd elmondják, hogy a svédeknél és finneknél, akik a legtöbb vajat zabálják, sok az in­farktus, míg Kóli szigetén, ahol csak olajfák vannak, egyetlen beteg embert sem találtak. Hogy a sziget egyébként lakatlan, az olajszüretre a szomszédból járnak át, azt diszk­réten kezelik. A két diplomáddal, még bedőlsz a multik manipulálá­sának?- Cinikus vagy. Ha jók a génjeid, könnyen ugrálsz. De én mit örököl­tem? Én mit egyek, hogy ne legyek rákos?- Egyél papsajtot.- Az csak az árokparton terem, az útszéli árokparton, ahol az autók kipufogója tömény méreggé szeny- nyezi őket. Ha papsajtot eszem, tényleg nem leszek rákos. Már az­nap meghalok szén-monoxid-mér- gezésben.- Nem mindegy? Úgysincs már örömöd az életben. Lassan a védő­italod, a bor is szennyezett lesz.- Ugratsz?- Nem én. Hallottam, hogy ha megépül a Zengő tetején a lokátor, folyamatosan szennyezni fogja a zöldséget, gyümölcsöt, a szőlőt is. Nem véletlen, hogy a pécsváradiak, hosszúhetényiek annyira tiltakoz­nak ellene.- Pécsváradiak? Öreg, figyelj! Egy rövidhullámokkal foglalkozó fizikustól tudom, hogy semmi ba­juk nem lesz sem a pécsváradiak- nak, sem a hetényieknek. Kiszá­mította, hogy egyszerűen elszáll a fejük meg a szőlőjük fölött a su­gárzás. De beteríti Pécset, a Ten- kes és a Villányi-hegy északi felét. A pécsiek, meg mint a birkák, oda sem figyelnek. Nekem mondjuk, pont be fog sétálni az arra nyíló panelszobám ablakán. El is költö­zöm, ha megépül az a lokátor.- Hova?- Hosszúheténybe. Ott nem lesz sugárzás és a szőlők sem fer­tőződnek.- Majd meglátogatlak. Most men­nem kell. Szevasz. Magam sem vagyok mentes a félelmektől. Mindenesetre, ha le­het, nem eszem tápos csirkét, ke­rülöm az olyan disznó húsát, ame­lyik állva nőtt föl malackorától, s nem futkározhatott, hogy kiala­kulhatott volna benne az az en­zim, amely az emberi szervezet számára lehetővé teszi húsa teljes lebontását. De tobzódom, ha man­galica kolbászra akadok! Dühít, hogy egyedül Gyulán készítenek mangalicából kolbászt nagyüze- mileg, s annak a nagy részét iS el­adják a spanyoloknak. Biztatom sertéssel vacakoló ismerőseimet, térjenek át a koleszterinszegény mangalica tenyésztésére. Ebben lesz az üzlet és egészség. De sok mindenben bizonytalan vagyok. Olyan emberhez fordultam hát, aki évezredes kultúra tudományá­nak örököse. Miközben két csigolyámat a helyére tette, megkérdeztem La­jost, a halk szavú természet­gyógyászt - aki nem iparosként, hanem szinte mágusként űzi Ti- betben tanult mesterségét -, mit egyek? Azt mondta: „csak azt, amit megkíván, amit nem kíván, azt sosem.”- De nem ehetek húst, mert ma­gas lesz a koleszterinem.- Egyen ilyenkor naponta három szem dióbelet.- Ha sok tésztát falok, emelkedik a vércukrom, a vérnyomásom.- Igyon minden reggel éhgyo­morra fehérfagyöngy teát.- A sajttól veseköveim lesznek.- Vegyen mezeizsurló-ülőfürdőt és szürcsöljön közben ilyen teát.- Nem érek rá egész nap teáz- gatni.- Akkor írasson föl magának még harmincféle tablettát, s még több betegsége lesz.- Vajas kenyeret sem ehetek, mert infarktust okoz.- Ha mértéktelenül eszi a pity­pangot, az is okozhat rákot, infark­tust, cukorbetegséget, tán még kole­rát is. Ne arra figyeljen, hogy mit nem ehet, arra, hogy mit kell ennie. Mit kíván a szervezete. A margarin mellé, pl. más típusú zsírokat, a hús mellé vitamingazdag salátát. A tész­tához hüvelyest és teljes értékű fe­hérjét kap. Ha rakoncátlan a székle­te, egyen éhgyomorra szezámma- got. De ne majszoljon egész nap. Az egyoldalú táplálkozás és a mértékte- lenség szüli a bajt. Ha csak ugyan­azt a vitamint veszi magához, akkor is belesántul a szervezete. Össz­hang kell, nem tiltás.- Egyik ismerősöm csak'ránéz egy ételre, s máris hízik.- Ez a pajzsmirigytől van. Sokkal több jódot kell fogyasztania vala­hogy. Jöjjön el hozzám, megmuta­tom, hol kell masszíroznia a lábuj­ját. Hiába fogy le, ha a pajzsmirigy működése nem javul, hamar vissza­hízik.- A papsajttól is?- A papsajttól is. Bükkösdi László Papsajt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents